Az a bizonyos első cikk húsz évvel ezelőtt, 1994. január 7-én jelent meg a Heti Magyarország-ban. Így kezdődött: „A történet bonyolult. Annyira, hogy a kezdetét is nehéz meghatározni. Lehetne 1992, de lehetne akár 1871 is. Mi most válasszuk a későbbi időpontot. A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat ekkor lett a svájci Holder Bank AG tulajdona. Az ÁVÜ eladta, ők megvették, annak rendje-módja szerint, minden vagyonával, teljes felszerelésével együtt. Kinek tűnt volna fel, hogy az átadott javak listáján szerepel az F.K. 201-es jelzésű elevátorhajó is. Kopott, rozsdás jószág, igazi ócskavas. Kész csoda, hogy még úszik. Elég egy pillantást vetni a papírjaira, hogy kiderüljön: ez a hajó 121 éves! Már régen le kellett volna selejtezni. Lehet persze, hogy éppen azért kerülte el a selejtezést, mert néhányan – akik pontosan tudták, miről van szó – nagyon is rajta tartották a szemüket. Ez a hajó ugyanis nem volt más, mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik első monitora, a LEITHA.”
Az Első Magyar Pest-Fiumei Hajógyárban, 1871-ben épült – később többször korszerűsített hajó, Maros nevű párjával együtt nagy nemzetközi figyelmet keltett. Ezek voltak ugyanis Európa első folyami monitorjai, a Monarchia első, fémből épült hadihajói, a Duna-medence első páncélosai és az első csavargőzösök, melyek önerőből fel tudtak menni Passauig. Az 1873-as bécsi világkiállításon óriási sikert arattak. A Lajta az I. Világháborúban súlyosan megsérült, a trianoni szerződés nyomán sem vitték el. Itthon maradt, úszó munkagép lett belőle. Helyreállítása szóba sem került, pedig ilyen korai típusú, folyami monitora a világ egyetlen országának sincs! Felismerve páratlan jelentőségét, 1992. november 11-én a Hadtörténeti Intézet és Múzeum védetté nyilvánította a hajótestet. A felújítás érdekében katonákból és lelkes szakemberekből létrejött Lajta Bizottság munkájának eredményeként a svájciak később a hajóról önként lemondtak és a Hadtörténeti Múzeumnak ajándékozták. Ez volt a pillanat, amikor először mondhattuk ki róla: „a hajó hazatért!”
A második ilyen pillanat 2014. augusztus 15-én reggel 9 órakor következett el. A remélhetőleg most már végleges helyén, a Parlament előtt lehorgonyzott, felújított és múzeumhajóvá átépített Lajta fedélzetén összegyűlt ünneplő közönséget – a Felhívó jel elhangzása után – dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka köszöntötte. Elmondta, hogy a Lajta nem csupán egy öreg hajó a múltból, hanem hadtörténelmünk egyik legjelentősebb tanúja. Az Európában egyedülálló, 143 éves hajó több mint ötven esztendeig szolgálta a haza védelmét.
A Lajta monitor egy nagyszerű technikai vívmány, építésekor a világ egyik legkorszerűbb hadihajója volt – erősítette meg dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter. Egyszerre hirdette mérnökei nagyszerűségét, a rajta dolgozók kiválóságát és a Monarchia katonai erejét. Hősök vérével öntözött csatatér, szent hely tehát. A haza egy darabja. Ide érkezett most, az I. Világháború kitörésének centenárium esztendejében, hogy a Parlament előtt kikötve beszéljen a múltról. Egy nemzedékről, melynek nehéz élet jutott osztályrészül évezredes történelmünkben. Megismerte a „boldog békeidőket”, helyt állt a háborúban, melyet az ország minden erőfeszítése ellenére elveszített, vele együtt Szent István országának kétharmadát és honfitársainak harmadát is. A büszke, sokat próbált hadihajó a civil életben kavicsbányászattal foglalkozott, majd félredobva várta az enyészetet. Megmentését egy elkötelezett, önkéntesekből álló csapatnak köszönhetjük. Sokat áldoztak saját idejükből és pénzükből ezért, hogy mindaz, amit ez a monitor jelent a nemzet számára, ne menjen feledésbe. A hajónak most az lett a feladta, hogy hozza közel egymáshoz az embereket. Azokat, akik előttünk jártak, azokkal, akik a fedélzetén most megismerik a történetét, és azokkal is, akik majd egyszer később lépnek a fedélzetre.
A miniszter beszédét követően, egymás után három ünnepélyes eseményre került sor. A nemzetiszínű szalagot dr. Hende Csaba miniszter és dr. Latorcai János, a Magyar Országgyűlés alelnöke vágta át, ezzel megnyílt a múzeum. Ám hátra volt még két – inkább katonai jellegű – mozzanat. A hadihajó újbóli szolgálatba állítását a tatlobogó felvonásával jelezték. A hajó az I. Világháború időtartama alatt sok súlyos harcban vett részt. Elsőként – 1914. augusztus 12-én – Új János esett el a fedélzetén. Az ő hősi halálának századik évfordulója és valamennyi magyar haditengerész előtt tisztelegve bocsátották vízre az emlékezés koszorúját. A tiszteletadást a Flottilla Dunaföldvár nevű hajójának sortüze kísérte.
A meghívott vendégeknek ezután lehetőségük volt arra, hogy szakszerű kísérettel bejárhassák a hajót. A látogatás a „legfontosabb” helyiség, a fedélzetről nyíló hajókonyha megtekintésével kezdődött. A korhű módon berendezett konyha csikótűzhelyén a teljes legénység és a tisztek, tehát mind a negyvenhárom ember számára főzni lehetett – és most is működőképes. Jó idő esetén a fedélzeten, bográcsban is főzhettek. A csikótűzhely, melyet falvainkban itt-ott még napjainkban is használnak, az alakjáról kapta a nevét és igen gazdaságos működésű.
A konyhával szemben, az elforgatható koszorún a lövegtorony áll, mely az eredeti, 1871-es állapotokat tükrözi. Benne két, 1861 mintájú löveg kapott helyet. Ez a típus volt a Monarchia első, hátultöltős lövege. Mellettük a kiállított lövedék eredeti darab, csak a lőporos zsákok rekonstrukciók. Ezek az ágyúk még feketelőporral tüzeltek, „rántó gyújtó” segítségével sütötték el őket. Elképzelhető, hogy a lövegtorony belsejében milyen füst és zaj közepette dolgoztak a hajótüzérek. A lőporkamra közvetlenül a torony alatt volt, a lőszert onnan adagolták, együtt forgott a toronnyal.
Múzeumhajóról lévén szó a látogatók – képzett kísérővel - lemehetnek a hajótest belsejébe is. Itt található a gépház, a legénységi szállás, a lőszer-, élelmiszer- és egyéb raktárak, a legénységnek még bor is járt! A kiállított puskák eredeti darabok. Ugyancsak itt van a fedélzetmester – viszonylag már kényelmesebb – kabinja, de a leginkább élethű benyomást mégis a kapitányi kabin adja. A bútorzata a korabelinek pontos másolata, és az asztalon is eredeti, német nyelvű iratok másolatai hevernek. Ám a parancsnok forgópisztolya igazi.
A múzeumhajó keddtől vasárnapig, tíz és 18 óra között, ingyenesen látogatható. Diákcsoportok számára előzetes bejelentkezés szükséges. További részletek a www.militaria.hu oldalon találhatók.
Már 45 éve, hogy a Szent Korona újra és végérvényesen hazatért. A Magyar Királyi Koronaőrök Egyesülete azóta minden ötödik évben megünnepli ezt az eseményt. Idén január 6-án tartottak ünnepi megemlékezést Budapesten a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban, melyen részt vett David Pressman, az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete is.
Ez a kopott ház Budapesten, a XIII. kerületben, a Hun utca és Lehel utca sarkán áll. Bármelyik irányból is jönnénk, elmegyünk mellette, nincs miért felfigyelni rá. Most néhány napig ez másként lesz! A Hun utcai oldalon, a ház falán emléktábla van – egy ideig még friss koszorúk díszítik. Illyés Gyula születésének százhuszadik évfordulóján helyezték el őket, a XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja ebben a házban élt és dolgozott.
A Főváros centenáriumi ünnepsége keretében, 1973-ban, Debrecen városa parkot ajándékozott Budapest XIII. kerületének. A hajdúsági városban készültek a tervek és onnan hozták akkor a növényeket is, amikkel a parkot betelepítették. Bár azóta, az elmúlt években történtek benne kisebb javítások, a kerület Önkormányzata tavaly a teljes felújítás mellett döntött. A munka július végén befejeződött.
Budapestről, májustól októberig újra közvetlenül elérhetővé válik Kanada legnagyobb városa, Toronto. Az Air Canada légitársaság Boeing 787-9 Dreamliner gépei hetente összesen 894 helyet kínálnak majd az utasoknak. A heti három járat szerdán, pénteken és vasárnap, 13 órai felszállással indul Budapestről, míg Torontóból vissza kedden, csütörtökön és szombaton, 20:50-es felszállással indulnak a járatok a magyar fővárosba. Az első május 3-án, kedden indul Torontóból, Budapestről pedig május 4-én utazhatunk először közvetlen járattal az észak-amerikai világvárosba.
Ismét egy új, passzívház technológiával készült, 35 bérlakást magában foglaló házat adtak át ünnepélyes keretek között Budapesten, a XIII. kerületben. Mondhatni, ez ott már szinte megszokottnak számít, hiszen a kerületi Önkormányzat egyedülálló bérlakás-építési programja idén már 20 éves és ez idő alatt, 12 helyszínen összesen 667 önkormányzati lakást építettek. Ami pedig még inkább figyelemre méltó: 2014 óta minden elkészült épület megfelel a passzívház minősítés feltételeinek.
