Nem panaszkodhatott az érdeklődés hiányára a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület. A negyedik „Badacsony New Yorkban” rendezvényükre ismét több százan voltak kíváncsiak. Szerencsére nem kellett hozzá átrepülni az óceánt, a budapesti New York Palotában nemcsak a legújabb badacsonyi borokat, hanem az előszezoni balatoni programokat is megismerhették a résztvevők.

 Már a cím is mutatta, hogy míg tavaly egyetlen bor, a Kéknyelű köré csoportosították ezt a rendezvényt, az idén az illatos fajtákra hívták fel a figyelmet, amely a termelőknek és a fogyasztóknak egyaránt sok örömet szerez. Olyan korai fajtákra, amik még nehéz évjáratban is nagy biztonsággal termeszthetők, fogyasztásuk pedig kellemes indítása, vagy lezárása lehet egy borkóstolónak, kiváló társai fűszeres, akár távol-keleti, indiai, kínai ételeknek is. A Borbély pincészet kínálatában is az illatos gyöngyöző boruk, a Bóbita állt az első helyen. Irsai Olivér és Olaszrizling házasításával, széndioxid hozzáadásával készül. Így jobban megőrzi az alapbor friss karakterét, gyümölcsösségét, mintha újraerjesztéssel próbálkoznának ilyen hatást elérni. Ez a bor társas rendezvényeken köszöntőnek vagy aperetifnek is kiváló. Mivel kisebb az alkoholtartalma, arra is alkalmas, hogy a fiatalokat átvezesse a boroskólából az igazi borok világába. Mellette mutattak még 2014-es Pinot Noir rosét és három fahordóban erjesztett, érlelt bort – hiszen valójában Badacsonynak mégis ez utóbbi az erőssége. Egy Szürkebarát válogatást, egy 2013-as Kéknyelű válogatást, valamint a „karós” Olaszrizlinget, ami 60 éves, a nagyapáink korában volt divatos, „bakművelésű” szőlő terméséből született.

 Bizonyára többen is vannak az országban, akiknek a Folly Arborétum az ott látható, sőt meg is vásárolható növényeiről híres. Ám erre a bemutatóra nem virágokat, hanem három bort hoztak. Náluk is egy gyöngyözőbor, a Kékfrankosból készült Buboréka rosé, mellette a 2013-as Cédrus és egy Olaszrizling állt az asztalon. A Cédrus, amit – valljuk be – a legtöbben fának gondolnának, itt egy Olaszrizling – Szürkebarát házasítás eredménye. Ez a jellegzetesen badacsonyi ízvilágú cuvée a nevét az Arborétum leghíresebb fenyőfajtájáról kapta. A két bor aránya 30 : 70 százalék a Szürkebarát javára. A szüret után egész fürtös préseléssel nyert mustot öt hektoliteres tölgyfahordóba töltve, fajtánként külön-külön erjesztették és kilenc hónapig finom seprőn tartva érlelték, csak ez után házasították, majd 2014 szeptemberében palackozták a borokat.

 Az Istvándy testvérek sem hozhattak el a New York Palotába mindent, amiről a pincészetük ismert. A közönség az ínyenceket is megörvendeztető sült tarját itt nélkülözni volt kénytelen. Hoztak viszont 2013-as Kéknyelűt, ami tavaly még hordómintaként szerepelt ugyanitt. Azóta kinőtte magát, igazán sokáig eltehető bor lett belőle. Mellette az utolsó palackok álltak a 2013-as Bizsergés-ből, ám a bor ismerőit vigasztalja, hogy hamarosan készen lesz belőle a 2014-es is. Ő az igazi favorit, illatos Ottonel Muskotály, a fajta minden jegye, zamata jól érezhető benne. A hölgyek, akik a „komolyabb” borokat nem kedvelik, de a könnyű, kellemes, illatos bort annál inkább – ezt igazán szeretik. A 2013-as Hárslevelű is különösen szépre sikeredett. Acéltartályban erjedt, utána még félévet töltött régi, tölgyfa ászokhordóban. Egy éve van palackban, most érte el csúcspontját. Olyan karakteres, hogy nem étel mellé, inkább önmagában érdemes fogyasztani.

 A Málik Pince asztalán négy palack sorakozott és rájuk pillantva nyomban adódott a kérdés: hogy kerül a görög főisten egy ősi magyar fajta mellé? A válasz egyszerű, a Zeus is eredeti badacsonyi fajta, noha csak pár évtizede létezik, 1951-ben hozták létre az Ezerjó és a Bouvier keresztezésével. A Bakator pedig egy igazi kárpát-medencei fajta, a trianoni határokon kívül eső Érmelléki borvidék zászlós fajtája, de a filoxéra vész előtt az egész Kárpát-medencében meghatározó volt. Ma viszont annál kevésbé ismerik és ennek oka, hogy a visszatelepítésekkor a világfajták kiszorították, termésmennyisége nem volt megfelelő. Ráadásul – a Kéknyelűhöz hasonlóan – nővirágú szőlő, és a porzófajtája régen a Vállas erdei nevű – azóta kihalt - szőlő volt. Ma a Sárga muskotály helyettesíti. A bora „naturális”. Fő erénye, „borízű bor”. A termőhelyi sajátosságokat ragyogóan kifejezi, a Tanúhegyeken az ásványos, sós, bazaltos ízeket remekül közvetíti.

 A Szászi Pincészet borainál a címkék és az elnevezések vonzották a tekintetet. Mindnek története van. A Liliomfi filmként nagyon sikeres volt, de a bor is felveszi vele a versenyt. Ha olyan az évjárat, hogy nem adna igazán kitűnő bort, akkor inkább nem készítik, de 2007 óta szerencsére több ilyen nevű Olaszrizling válogatás is született a Badacsony-hegy oldalán, az Orgonák alatt. Azért kapta ezt a nevet, mert aki onnan körülnéz, pont azt a bakművelésű szőlőterületet látja, mint ami a filmben is szerepelt. A bort Makk Károly, a film rendezője is kóstolta és a névre méltónak találta. Benne van a Badacsony napsütése, vidámsága, Liliomfi huncutsága. A biogazdálkodást folytató pincészet saját területén – kísérletként – elkezdtek Cabarnet Sauvignont is termelni. A telepítés 1999-ben történt, az első borát a 2003-as szüret adta.

A Gilvesy Pincészetben a Tarányi dűlőből származó Rizling viszont annál öregebb, ötvenéves tőkékről származik. Fahordóban, külön élesztő hozzáadása nélkül erjesztették és sokáig seprőn tartották. Vezető márkájuk a Rajnai Rizling, ez testesíti meg leginkább a termelő elképzelését. Ez későn érő, szép savakat tartalmazó szőlőfajta, sokan a borok királynőjének is nevezik elegáns illata, ízei miatt. A Balaton-felvidéken igen jól érzi magát. A pincészet egyik célja az, hogy ezt a különleges, ám régimódi borvidéket friss ötletekkel töltsék fel, ezért hagyományos és korszerű borászati technológiákat egyaránt alkalmaznak. A tizenhárom hektár területükből tíz hivatalosan is bio minősítésű.

Azt mindenki tudja, hogy a bor és a sajt kiválóan megfér egymás mellett. Így volt ez most is. A Szegi családi gazdaság a Badacsonytól húsz kilométerre található Lesenceistvándon saját teheneinek tejét ötödik éve dolgozza fel. Friss sajtjaik grillezhetők, de vannak több hónapig pincében érlelt sajtjaik is. Borász ismerőseik kérésére vágtak bele a sajtgyártásba, azóta széles választékot alakítottak ki. Van náluk natúr, füstölt, tökmagos, medvehagymás, snidlinges-fokhagymás, kapros-fokhagymás, kicsit csípős magyaros és vörösborban érlelt is. Ezt saját termelésű Otelló borban érlelik öt-hat hétig. Az egyszerű sajtok az érlelés idejében térnek el egymástól, egy-, négy- és hathónapos érlelés után kerülnek a fogyasztóhoz. A grillezhető natúrsajt szinte a tiszta tej ízét hordozza, mert a takarmányozásra nagyon ügyelnek. Legeltetnek és az állatok lucernát, friss szénát kapnak.

 Azt mindenki tudja, hogy ahol bor van, többnyire pálinka is akad – legalább törköly. Ám Badacsonyban, a Reneszánsz Pálinkaházban mást is találunk. A hagyományos gyümölcsök mellett készítenek szőlőpálinkát, feldolgoznak vad gyümölcsöket, kökényt, földi bodzát, madárberkenyét – összesen harmincnégyféle pálinkát állítanak elő. Noha az apró szemű gyümölcsökből, termésekből csak kevés pálinka készülhet, mégis megéri foglalkozni velük. Prémium minőségük okán van rájuk kereslet. Egyre többen vannak, akik úgy gondolják: inkább igyunk igazán jót, mint középszerűt vagy gyengét. Szeretik a különlegeset kipróbálni. Bár mindenkinek lehet kedvenc pálinkája, ezek az érdekességek kicsit többet adnak, ízük, zamatuk figyelemre méltó, nagyon intenzív. A Madárberkenye például, mint az Amaretto, erősen mandulás, marcipános egy jó olasz ristrettohoz nagyon illik.

 A figyelmes látogató furcsa érdekességre is rábukkanhatott a bemutatón. A Badacsony szép. Ha ezt olaszul mondjuk, akkor bella. De a Bella Badacsony nem utazási iroda, hanem a szárított zöldség- és gyümölcskészítmények gyűjtőneve. Akad köztük cékla, csicsóka, sütőtök, alma és még egy sereg más. Mind saját termés, kizárólag szárítással készül, nincs főzve vagy sütve egyik sem. Adalék, ízesítő, tartósítószer sincs bennük. Kiválóan alkalmasak az egészségtelen, olajban sült, sós chipsek helyettesítésére. Lehet ropogtatni, friss salátákra morzsolva is finomak. Manapság egyre inkább divatossá válnak a mártogatós keverékek. Tejszínes, joghurtos tálkák mellé adva is szívesen fogyasztják még a gyerekek is. A felnőttek inkább a chilivel „megbolondított”, pirított diót kedvelik. Gorombára törve, krémlevesre szórva érdekes ízt ad, szárított vöröshagymával keverve egy szelet grillezett hús válik különlegessé tőle.