2020. január 29. szerda, Adél napja
Kadarkát a halászléhez!
Révay András
2018.12.01 21:47
A borkedvelők körében már évek óta tisztes rangot vívott ki magának egy hagyományos rendezvény a Zwack Múzeumban. Ám az idei utolsó Zwack Open még külön nevet is kapott – nem véletlenül. Az Adventi Zwack Open során tíz kiállítóval, az ők közel ötven borával, ráadásul még néhány meglepetéssel is találkozhatott a látogató.

Karácsony közeledtével bort is kicsit másként kóstol az ember. Az jár a fejében, mi kerül majd az ünnepi asztalra, és mivel tudja az étkezéseket még ünnepibbé tenni? Az Adventi Zwack Open erre kiváló lehetőséget kínált. A Szekszárdon dolgozó Pastor Pincészet öt hektáron gazdálkodik, jellegzetes fajtái a Kadarka, a Kékfrankos, és a Cabernet. A Kékfrankos nem csak a Bikavér elengedhetetlen alkotórésze, készült belőle – reduktív eljárással – könnyed, friss, szinte roppanós rosé is. Napjainkra a rosé már nemcsak a tavasz és a nyár bora, hanem egész évben fogyasztjuk. A Kadarka – éppúgy, mint a Bikavér - a könnyedebb vörösborok közé tartozik. A Kadarkára a fűszeresség, a paprikás illat és ízvilág jellemző, olyannyira, hogy nélküle a halászlé szinte már el sem képzelhető! De érvényes ez jószerint az összes magyaros ételre is. A Bikavér 40% Kékfrankos, 10% Kadarka és 25-25% Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon házasításával készült. Ezt a bort az jellemzi, mint a jó házasságot, a társak egymás jó tulajdonságait még jobban felerősítik. Ennél a bornál ugyanezt tapasztaljuk: ott van benne a Kékfrankos gyümölcsössége, a Kadarka fűszeressége és a Cabernet komolysága.

A Benedek Pince Gyöngyöstarjánban található, 12 hektár andezites, vulkanikus talajú területükön fele-fele arányban termelnek magyar- és „világfajtákat”. Irsai Olivér, Cserszegi Fűszeres, Kékfrankos, Chardonnay és Pinot Noir képezi a választékot náluk. Az Irsai Olivér talán a legillatosabb magyar fajtának is nevezhető, Könnyű szerkezetű, gyümölcsös, friss fehérbor, jól iható, ajánlatos is egy év alatt elfogyasztani. Rendezvényeken, de otthon is kitűnő köszöntő, welcome drink lehet. A Pinot Noir Burgundiából, Franciaországból származó vörösbor. Ez sem nagyon nehéz, inkább légiesnek, könnyednek nevezhető. Mivel nagyon érzékeny szőlőfajta, a vörösborok hercegnője néven is emlegetik. Tanninok sem terhelik túl, szépen tükrözi a Mátrai borvidék sajátosságait. Mangalicához, bárányból készült ételekhez jól illik.

 Akik az Adventi Zwack Openen megálltak a Homola Pincészet asztala előtt azonnal rejtvények egész sorával találkozhattak. Megnevezésük szerint működésük területe Balatonfüred – Csopak, noha sokan Paloznakiaknak ismerik őket. Az asztalon sorakozó palackok között van, amiről semmi meg nem állapítható, bár az gyorsan kiderül, hogy a bor neve a címke színével azonos: Black! Fordított eljárással készült Olaszrizling, tölgyfahordóban erjesztették, és tartályban érlelték. Szerencsére a hátcímkéje némileg beszédesebb. Állnak mellette az asztalon 100% jelzésű palackok is, ahol a 100% Balaton kelt némi gyanakvást: a tó vizét töltötték volna bele? Szerencsére nem erről van szó A pincészetnek két borcsaládja van: a reduktív eljárással készül 100 % borok és Homola borcsalád, ami fahordós érlelést takar. A 100% Balaton: Olaszrizling, Szürkebarát és Tramini házasítása, száraz, de mégis finom, gyümölcsös lecsengéssel. A Balaton életérzését próbálták meg szimbolizálni vele. A 100 % Vörös ezzel szemben Merlot, Kékfrankos és Cabernet Sauvignon összetételű cuvée, a szó jó értelmében „asztali” bornak szánták. Egy kis laza, könnyed vacsorához, beszélgetéshez való.

Megszokott már, hogy a Tokaj-hegyalja szívében, Mád dűlőiben fekvő, öthektáros Dobogó Pincészet, széles választékát vonultatja fel a kínálatának. Megalapításuk, 1995 óta legfontosabb célkitűzésük, hogy Magyarország és a világ számára megmutassák Tokaj friss, vibráló, izgalmas arcát, hogy náluk a magas minőségű bor nem csak az Aszút jelenti. Szinte minden ételhez tudnak bort ajánlani. Vendégváró aperetifként gyakran nagyon jól bevált a kissé túlhűtött Szamorodni. Bármely halétel vagy csirke mellé - finom sóssága miatt - bátran kínálhatjuk a Furmintjukat, a könnyű vörös húsokhoz, roséra sütött kacsamellhez pedig nem okoz csalódást az Izabella utca. A Sütőtökkrém-leves a Mylittával tud gyorsan összebarátkozni, a kacsamáj, libamáj vagy a kéksajtok a 6 puttonyos Aszúval alkotnak kiváló párost.

Az Adventi Zwack Openre két érdekes borral is érkezett Szecskő Tamás. Bár sokan Sopronhoz kötik, a Zöldveltelíni a Mátrai borvidéken is jelen van és nagyon jól érzi ott magát, mivel a klíma kiegyensúlyozott, nincs „hőstressz” és a Magas Tátra felöl a hideg szél is megszelídül, mire odaér. Az egyszerű, reduktív könnyedtől egészen a késői szüretelésű édesig szinte bármilyen bort lehet belőle készíteni. A bemutatóra száraz, 1 kg/egy tőke terhelésű szőlőből készült bort hozott, egész fürtös préselés után spontán erjedt. Nem kevésbé érdekes a vörösbor, a magyar nemesítésű Turán sem: Kadarkából, Csabagyöngyéből, Teinturierből és Medoc Noirból hozta létre, pont száz évvel ezelőtt Csizmazia-Darab József. A bor nagyon testes, rengeteg fenolos anyagot tartalmaz, a tanninok szép beérése érdekében itt is terméskorlátozásra van szükség. Akkor szüreteleik, amikor szemek 15-20 százaléka már töppedt. Korai állapotban rózsás, ibolyás illatú, de később ez háttérbe vonul és a bor még egy évtized múltával sem öregedik. Steak-hez, vörös húsokhoz, vadételekhez kiváló!

Az adventi bemutató legnagyobb különlegessége az osztriga és a hozzá kínált – olasz Glera szőlőből készült, száraz - Ca’ di Rajo prosecco volt. A Babka Budapest cég már több éve jó kapcsolatot épített egy megbízható francia nagykereskedővel. A tőlük vásárolt osztriga Normandiából érkezett, a vendégek előtt, frissen nyitottak minden darabot. Tárolni a felhasználás előtt jégágyon, a 0 fokhoz lehető legközelebbi hőmérsékleten kell. Fogyasztását nyersen, kevés friss citrommal megcsepegtetve javasolják. Az osztrigával való ismerkedést csak egy-két darabbal szabad indítani, ugyanis a legelső kóstoláskor – ha ritkán is, de - rosszullétet okozhat. Aki még nem ette, annak a szervezete esetleg nem ismeri fel ezt a fajta nyers fehérje bevitelt, érdemes tehát előbb kipróbálni. Később már tetszés szerinti mennyiségben fogyasztható.

Nem kellett sokat várni, hogy a kóstolni vágyók között sorra kerüljön olyan vendég, aki élete első osztrigáját kapta a tányérjára. Bevallása szerint a legjobban az lepte meg, hogy finom volt! Kicsit sós, kicsit savanyú – meglepően jó íze volt. Nem azt az élményt kapta, amit elképzelt, hogy ez valami nyálkás bizonytalanság, hanem – éppen ellenkezőleg – nagyon kellemes állagú étel. Már eddig is sokféle „tengeri herkentyűt” evett, de ez roppant finom volt és nem hasonlít egyikhez sem. A végén a száraz pezsgő pedig valóban nagyszerű kiegészítést jelentett.

 

Kapcsolódó témák

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Megszokott helyszínéről, az épületből kikerülve, ismét a gyárudvaron, a szabad levegőn fogadta vendégeit a Zwack Open rendezvénye. Míg Petőfi öt pohár bor után írta magáról, hogy „…ing a lábam, a hangom meg elakad” – itt tizenkét borászat hatvan borával nézhettek szembe a kóstolásra vállalkozók. Várta őket Don Olivér Centurio – igaz, a név ez esetben nem egy római katonatiszt, hanem két bor megjelölésére szolgált.

Blog ajánló
Egy nap a városban Munkába menet az utcán fotózol mindenféle alakzatot, a következő nap művészettörténeti kontextusba helyezik, amit csinálsz
Talán emlékeztek, hogy milyen kalandos magán-tárlatvezetésen vettem részt nemrég. Sebestyén Sára egy eladó lakás miatt keresett meg, amiről az Én Menő Lakásom blogunkon olvasott, végül meghívást kaptam az otthonukba, amit szintén segítettünk árulni. A bejárás nem volt mindennapi: a falakon lógó fényképeket néztük végig, mert Sára a gyermekei nevelése közben is imádott fotózni - azzal, ami kézügyben volt, a mobiljával. A képek pedig azért voltak kinyomtatva, mert szülővárosában már volt egy kiállítása, Élek címmel. A cím kettős jelentésű, ugyanis a képeken általában erős kontraszttal különféle anyagvégződések, falrészletek, árnyékok, éles szélű tárgyak látszódnak, a körülöttünk lévő valóság olyan apró részletei, amik önmagukban szépek, önmagukban arányosak, harmonikusak. Múlt héten már a Fugában is megnyílt Sára önálló kiállítása, szintén Élek címmel. Sára 50. születésnapján a képek egy nagyon különleges helyre kerültek. A Fuga ugyanis építészeti központ, az itteni kiállítások jellemzően olyan műalkotásokra reflektálnak, amik önmagukban, épített voltukban számítanak alkotásnak, a róluk készült fotó csak hűen bemutatja azok jellegét, látványát, formáit. Sára esetében azonban a képek elkészülte AZ alkotó folyamat, maguk az épített környezet alkotásai, művészeti jelentőségei itt háttérbe szorulnak, nem is látszódnak. A tárlatot Szöllősi-Nagy András nyitotta meg, és méltatta Sára munkáit. Sőt, elemezte. Sőt, behelyezte azt a művészettörténet világában egy meghatározható pontra, mert ez valahol hard edge, de az élek mégsem annyira élesek - lévén a valóság adja a szabálytalan éleket -, valahol colorfield, de a színek sem annyira homogépek. Lévén a valóság tapintható színei. Néztem Sárát és kíváncsi voltam, milyen érzés lehet. Milyen érzés lehet, hogy hirtelen ott találod magad a stílusok és művészek tengerében, és kategóriát kapsz, és azt mondják, építész szemed van, az arányok, a formák úgy vannak felépítve, mint egy struktúra. Amikor a művészetedet a nagyokhoz hasonlítják, nem feltétlenül azt jelenti, hogy te is nagy vagy, de azt mindenképpen, hogy VAN MŰVÉSZETED. Ez a művésszé válás folyamata. Amikor elkezded, hobbinak tűnik, megmutatod a férjednek, a gyerekednek, játszol vele, szűrőket raksz rá. Minden alkotás művészet, persze, de amit magányosan csinálsz, és csak a szűk környezeted látja, csak ő ismeri el, az más. Olyankor béna dolog olyanokról beszélni, hogy ez hard edge, meg colorful. Önkényesen sosem kerülsz méltatásra a művészet világa által létrehozott kategóriákban, abba csak valaki más sorolhat be. Mi kell ahhoz, hogy ebből eljuss addig, hogy kiállítják ezeket a képeket? Akarod-e, hogy ez megtörténjen? Mit teszel érte. De ezt se feledjük: tényleg annyit ér-e, amit csinálsz, hogy ez megtörténjen? Ez utóbbiban sosem biztos az ember, ha alázattal csinálja, akkor még a csúcson sem. De én csak nézem Sárát, aki épp bontogatja a szárnyait, és megtörténik vele épp most az, hogy egyik nap még az utcán fotózott két helyszín között rohanva, hogy odaérjen időben, másnap meg Szöllősi-Nagy András professzor méltatja a munkáját, és a Fugában lógnak a képei, a kirakatban. Soha ne gondold azt, hogy amit csinálsz, azt kell csinálnod életed végéig. Mindig figyelj arra, mivel szeretnél foglalkozni inkább, mert ez mindig változik, és a középiskola végén feltett hülye kérdés, hogy mi akarsz lenni ha nagy leszel, sok embereknél értelmét veszti. Mikor mi. És nem leszel első nap magabiztos, a képességei birtokában lévő nagyság, vagy ha mégis így érzed, akkor már ott elcseszted. Én ezt gondolom. Én imádom, hogy mindig hatféle dologgal foglalkozom egyszerre, városi túrát szervezek céges csapatoknak, oktatok blogírást cégeknek, írok gasztronómiáról, művészetekről, nagy frekvencián történő adatátvitelről, segítek cégeknek saját blogot írni, egyengetem a belsőépítész és kivitelező csapat mindennapjait, tesztelek kütyüket, tanulok villanyszerelést, hogy krach esetén értsek valami kézzelfogható dologhoz. Ja, és írom az első sci-fimet, ami talán sosem jelenik meg, de egy regény azért minden kreatív ember asztalfiókjában ott lapul. Arról szól, hogyan tudunk kilábalni a mostani szorult helyzetünkből, és milyen szorult helyzet lesz a következő. De leginkább és mindenekelőtt nevelem a két kicsi gyerekemet, ez a legfontosabb. De ha nagyobbak lesznek, és felszabadul időm több munkára, akkor svédasztalról válogatok majd, és ez örömmel tölt el. Nem tudom, hogy jutottunk el odáig, hogy magamról beszélek. Ez egy kiállításról szóló anyag, azt hiszem legalábbis, nagyon erősen szubjektív szempontok szerint tálalva. Na tessék.
Egy nap a városban Boldog csirke sokáig fejlesztett panírban - Crunchy
Az USA-ban töretlenül népszerű a fried chicken, amiből nekünk csak a KFC jutott, meg a zsarus-kábszeres filmekben a gettós kosárpályán kézzel evős tévésképernyős látvány - ez a vonal sosem lett nagyon népszerű Európában. Vannak persze jó helyek, emlékszem, amikor Csabával Párizsban is meglátogattunk egy ilyen biocsirkézőt, és becsináltam a csirkemelltől, mert egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Hanem jó. Mondjuk sokat dobott az élményen még az is, hogy papírpohárban adtak helyi asztali bort, ami annyira kellemes és őszinte volt, hogy feldobta az egész menüt. Ha csirkét sütsz panírban, akkor három dolog határozza meg a végeredményt: a csirke, a panír, meg az olaj. Ezzel nagy titkokat nem árultam el. Így amikor a Ring - Zingből ismert Susánszky Ádám (emlékeztek még, milyen burgere volt Ádámnak a Zing előtt? 2010-ben annyival állt mindenki más felett, hogy akkor és ott meglegyintett a későbbi street food forradalom szele) áll neki ilyet készíteni, akkor érdemes odafigyelni, mert tutira figyel a szentháromságra. A Crunchy egy kis talponálló az Allee és a szomszédos vásárcsarnok között, korábban a csapatnak egy kiváló szendvicsezője volt itt. Most a falon egy méretes táblán írják ki, mit tudnak azok a csirkék, amiket ők kapnak limitált mennyiségben a termelőtől: Tehát szabadon tartják őket, nincsenek antibiotikumok, jó a takarmány, kis állományban nevelkednek, és így tovább. Ennek vannak erkölcsi vonzatai (szívesebben választasz ilyet, mert nem kötődik rendszeresített állatkínzáshoz, hacsak nem vagy vegán, mert akkor szerinted de), és vannak minőségi vonzatai is. Egy ilyen csirkehús finomabb, magas minőségű vendéglátóhelyeken el lehet adni, magasabb áron. Ádám elmondta, hogy ez cél is: ha más gazdák látják, mennyit tud hozni egy ilyen tartás, talán átállnak. Bár nem is a “gazdák” adják ki a tenyésztés jelentős részét. A Crunchy-ban csirkét kapni tehát, változó körettel, szószokkal és előkészítéssel. Vannak szendvicsek, lehet kérni egy adag szárnyat (gyorsan elfogynak), illetve vannak boxok, amire a szárny, a mell és a comb közül lehet választani kettőt vagy hármat. Fontos kiegészítők még a szószok is, amikbe a csirkéket mártogatod. Ha egyébként nem lennél tiszta olaj a kézzel evős csirkéktől (leszel), akkor a szószokkal garantáltan tocsogsz a lében. A Nashville szendvicsben lévő csirkét például előzetesen egy mogyoróolajban áztatott cayenne borsos - barnacukros dipben áztatnak meg, és csak utána jön a panírozás. A folyadék picit a húsba is belesüt, picit a panír is felissza, de nem áztat, csak úgy jelzi, hogy ott van. A panír valóban ropogós, nem véletlenül hívják így a helyet. Mellette a csirkehús lágysága izgalmas egyveleget alkot. Fontos kiegészítőt jelent a hosszú kajálós pultra kihelyezett chilik, habanero szószok sokasága, amikkel szintén meglocsolhatjuk a csirkéket, hogy ne csak forró és finom legyen a cucc, de kíméletlen is. A csípősség fokát külön mutatóval próbálja érzékeltetni a hely. Ha ez úgy hangzana, mint valami fine dining, hát ez nem az: erőteljes, harsány street foodról beszélünk, nincsen kifinomultság, csak a kézzel zabálás boldogsága, a csontok foggal és nyelvvel kerülgetése, és így tovább. Ilyen élménynek viszont kiváló a Crunchy, ami a tálalással is jelzi, hogy nem akar több lenni, mint ami. És sokkal jobban lehet szeretni azt a helyet, ahol az egyszerű külső szokatlanul nagy belbecset hordoz, mint amikor fordítva ülnek a lóra. CrunchyCím: 1117 Budapest Kőrösy József u. 7.
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!