2020. március 30. hétfő, Zalán napja
Kadarkát a halászléhez!
Révay András
2018.12.01 21:47
A borkedvelők körében már évek óta tisztes rangot vívott ki magának egy hagyományos rendezvény a Zwack Múzeumban. Ám az idei utolsó Zwack Open még külön nevet is kapott – nem véletlenül. Az Adventi Zwack Open során tíz kiállítóval, az ők közel ötven borával, ráadásul még néhány meglepetéssel is találkozhatott a látogató.

Karácsony közeledtével bort is kicsit másként kóstol az ember. Az jár a fejében, mi kerül majd az ünnepi asztalra, és mivel tudja az étkezéseket még ünnepibbé tenni? Az Adventi Zwack Open erre kiváló lehetőséget kínált. A Szekszárdon dolgozó Pastor Pincészet öt hektáron gazdálkodik, jellegzetes fajtái a Kadarka, a Kékfrankos, és a Cabernet. A Kékfrankos nem csak a Bikavér elengedhetetlen alkotórésze, készült belőle – reduktív eljárással – könnyed, friss, szinte roppanós rosé is. Napjainkra a rosé már nemcsak a tavasz és a nyár bora, hanem egész évben fogyasztjuk. A Kadarka – éppúgy, mint a Bikavér - a könnyedebb vörösborok közé tartozik. A Kadarkára a fűszeresség, a paprikás illat és ízvilág jellemző, olyannyira, hogy nélküle a halászlé szinte már el sem képzelhető! De érvényes ez jószerint az összes magyaros ételre is. A Bikavér 40% Kékfrankos, 10% Kadarka és 25-25% Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon házasításával készült. Ezt a bort az jellemzi, mint a jó házasságot, a társak egymás jó tulajdonságait még jobban felerősítik. Ennél a bornál ugyanezt tapasztaljuk: ott van benne a Kékfrankos gyümölcsössége, a Kadarka fűszeressége és a Cabernet komolysága.

A Benedek Pince Gyöngyöstarjánban található, 12 hektár andezites, vulkanikus talajú területükön fele-fele arányban termelnek magyar- és „világfajtákat”. Irsai Olivér, Cserszegi Fűszeres, Kékfrankos, Chardonnay és Pinot Noir képezi a választékot náluk. Az Irsai Olivér talán a legillatosabb magyar fajtának is nevezhető, Könnyű szerkezetű, gyümölcsös, friss fehérbor, jól iható, ajánlatos is egy év alatt elfogyasztani. Rendezvényeken, de otthon is kitűnő köszöntő, welcome drink lehet. A Pinot Noir Burgundiából, Franciaországból származó vörösbor. Ez sem nagyon nehéz, inkább légiesnek, könnyednek nevezhető. Mivel nagyon érzékeny szőlőfajta, a vörösborok hercegnője néven is emlegetik. Tanninok sem terhelik túl, szépen tükrözi a Mátrai borvidék sajátosságait. Mangalicához, bárányból készült ételekhez jól illik.

 Akik az Adventi Zwack Openen megálltak a Homola Pincészet asztala előtt azonnal rejtvények egész sorával találkozhattak. Megnevezésük szerint működésük területe Balatonfüred – Csopak, noha sokan Paloznakiaknak ismerik őket. Az asztalon sorakozó palackok között van, amiről semmi meg nem állapítható, bár az gyorsan kiderül, hogy a bor neve a címke színével azonos: Black! Fordított eljárással készült Olaszrizling, tölgyfahordóban erjesztették, és tartályban érlelték. Szerencsére a hátcímkéje némileg beszédesebb. Állnak mellette az asztalon 100% jelzésű palackok is, ahol a 100% Balaton kelt némi gyanakvást: a tó vizét töltötték volna bele? Szerencsére nem erről van szó A pincészetnek két borcsaládja van: a reduktív eljárással készül 100 % borok és Homola borcsalád, ami fahordós érlelést takar. A 100% Balaton: Olaszrizling, Szürkebarát és Tramini házasítása, száraz, de mégis finom, gyümölcsös lecsengéssel. A Balaton életérzését próbálták meg szimbolizálni vele. A 100 % Vörös ezzel szemben Merlot, Kékfrankos és Cabernet Sauvignon összetételű cuvée, a szó jó értelmében „asztali” bornak szánták. Egy kis laza, könnyed vacsorához, beszélgetéshez való.

Megszokott már, hogy a Tokaj-hegyalja szívében, Mád dűlőiben fekvő, öthektáros Dobogó Pincészet, széles választékát vonultatja fel a kínálatának. Megalapításuk, 1995 óta legfontosabb célkitűzésük, hogy Magyarország és a világ számára megmutassák Tokaj friss, vibráló, izgalmas arcát, hogy náluk a magas minőségű bor nem csak az Aszút jelenti. Szinte minden ételhez tudnak bort ajánlani. Vendégváró aperetifként gyakran nagyon jól bevált a kissé túlhűtött Szamorodni. Bármely halétel vagy csirke mellé - finom sóssága miatt - bátran kínálhatjuk a Furmintjukat, a könnyű vörös húsokhoz, roséra sütött kacsamellhez pedig nem okoz csalódást az Izabella utca. A Sütőtökkrém-leves a Mylittával tud gyorsan összebarátkozni, a kacsamáj, libamáj vagy a kéksajtok a 6 puttonyos Aszúval alkotnak kiváló párost.

Az Adventi Zwack Openre két érdekes borral is érkezett Szecskő Tamás. Bár sokan Sopronhoz kötik, a Zöldveltelíni a Mátrai borvidéken is jelen van és nagyon jól érzi ott magát, mivel a klíma kiegyensúlyozott, nincs „hőstressz” és a Magas Tátra felöl a hideg szél is megszelídül, mire odaér. Az egyszerű, reduktív könnyedtől egészen a késői szüretelésű édesig szinte bármilyen bort lehet belőle készíteni. A bemutatóra száraz, 1 kg/egy tőke terhelésű szőlőből készült bort hozott, egész fürtös préselés után spontán erjedt. Nem kevésbé érdekes a vörösbor, a magyar nemesítésű Turán sem: Kadarkából, Csabagyöngyéből, Teinturierből és Medoc Noirból hozta létre, pont száz évvel ezelőtt Csizmazia-Darab József. A bor nagyon testes, rengeteg fenolos anyagot tartalmaz, a tanninok szép beérése érdekében itt is terméskorlátozásra van szükség. Akkor szüreteleik, amikor szemek 15-20 százaléka már töppedt. Korai állapotban rózsás, ibolyás illatú, de később ez háttérbe vonul és a bor még egy évtized múltával sem öregedik. Steak-hez, vörös húsokhoz, vadételekhez kiváló!

Az adventi bemutató legnagyobb különlegessége az osztriga és a hozzá kínált – olasz Glera szőlőből készült, száraz - Ca’ di Rajo prosecco volt. A Babka Budapest cég már több éve jó kapcsolatot épített egy megbízható francia nagykereskedővel. A tőlük vásárolt osztriga Normandiából érkezett, a vendégek előtt, frissen nyitottak minden darabot. Tárolni a felhasználás előtt jégágyon, a 0 fokhoz lehető legközelebbi hőmérsékleten kell. Fogyasztását nyersen, kevés friss citrommal megcsepegtetve javasolják. Az osztrigával való ismerkedést csak egy-két darabbal szabad indítani, ugyanis a legelső kóstoláskor – ha ritkán is, de - rosszullétet okozhat. Aki még nem ette, annak a szervezete esetleg nem ismeri fel ezt a fajta nyers fehérje bevitelt, érdemes tehát előbb kipróbálni. Később már tetszés szerinti mennyiségben fogyasztható.

Nem kellett sokat várni, hogy a kóstolni vágyók között sorra kerüljön olyan vendég, aki élete első osztrigáját kapta a tányérjára. Bevallása szerint a legjobban az lepte meg, hogy finom volt! Kicsit sós, kicsit savanyú – meglepően jó íze volt. Nem azt az élményt kapta, amit elképzelt, hogy ez valami nyálkás bizonytalanság, hanem – éppen ellenkezőleg – nagyon kellemes állagú étel. Már eddig is sokféle „tengeri herkentyűt” evett, de ez roppant finom volt és nem hasonlít egyikhez sem. A végén a száraz pezsgő pedig valóban nagyszerű kiegészítést jelentett.

 

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!