A 77 474 négyzetkilométer területű Szerbia hazánkkal közvetlenül határos, mégis, lássuk be – úgy általában – nem sokat tudunk róla. Sokakban még mindig az egykori „Jugó” él, amit szívesen látogattunk és e látogatásoknak elsősorban gazdasági okai voltak. Az idők közben megváltoztak, megszűnt a Jugoszláv Államszövetség és Szerbia 2006 óta önálló köztársaság, 2012 márciusától pedig hivatalosan is EU tagjelölt. Területén a VII. század második felétől élnek szerbek, sorsuk eléggé hányatott volt. Az országot előbb a bolgárok foglalták el, később a törökök és ők maradtak is ott, egészen az 1800-as évek végéig. Ez idő alatt a szerbek közül sokan menekültek Magyarországra – csak akkor még rácoknak hívtuk őket.
Ritkán nyílik alkalma egy nagykövetnek, hogy szabadon dicsérhesse az országát – ez a mai ilyen – mondta el a vendégeket üdvözölve őexcellenciája Rade Drobac a Szerb Köztársaság budapesti nagykövete. Országaink között a kapcsolat jó, a politikai és a gazdasági együttműködés tekintetében is. Mivel a társadalmi és pénzügyi helyzet is stabil Szerbiában, ez jó lehetőségeket teremtett az idegenforgalom fellendítésére. Annál is inkább, mert az ország természeti és műemléki szépségei igazán vonzóak, adottságai lehetővé teszik, hogy egész évben látogatható legyen a turisták számára. Ezt a vonzerőt szeretnénk Magyarországon minél szélesebb körben ismertté tenni és ezt a célt szolgálja a most kezdődő Szerb Kultúra Hónapja rendezvénysorozata is.
A Szerb Kultúra Hónapja fontos esemény számunkra, hangsúlyozta Marija Labovič, Szerbia Idegenforgalmi Szervezetének igazgatója. Szerbia nagyon sokat adhat a látogatóinak és ezt az is bizonyítja, hogy évről-évre mind többen keresik fel. Az elmúlt hat évben, a beutazó turisták számában évente tízszázalékos növekedést könyvelhetünk el, az idén az első hónapokban pedig ez a szám még magasabb volt, elérte a tizenkilenc százalékot! Ennek ellenére sajnos azt kell látnunk, hogy még mindig nem vagyunk eléggé jelen a magyar közönség utazási terveiben, ám jó szomszédokként, ezen változtatni szeretnénk. Komoly segítséget jelent nekünk ebben a Vajdaság, ahol a magyarok különösen otthon érezhetik magukat, és ha itt már kedvet kaptak Szerbiához, bizonyára élvezni fogják a természeti szépségeket, a gasztronómia helyi különlegességeit az ország más vidékein is.
Szerbia négy nagy régióra osztható. Az első Belgrád és vidéke, a főváros, mely mindössze négyszáz kilométerre fekszik Budapesttől. Szinte érthetetlen miért nem ülnek be többen a kocsijukba és jönnek át – csak egy-két napra, egy hétvégére – meglátogatni a híres Nándorfehérvárat, melyet nem is annyira az épületei, mint inkább a lakói tesznek érdekessé. Hiszen a város kapuként helyezkedik el kelet és nyugat között, sok különböző kultúrát olvasztott magába. Talán pont emiatt nyitott szellemiségű. Hangulatát két folyó, a Száva és a Duna, rengeteg kulturális esemény, sok érdekes látvány határozza meg. A bohémnegyed, a Skadarlija ódon utcáiban sok híres kávéház található, ahol örökzöld nóták szólnak és a nemzeti konyha ételei illatoznak. Az egykor önálló, ma már Belgrád városrészének tekinthető Zimony valaha két birodalom határán állt és ma is még az Osztrák-Magyar Monarchia légköre uralkodik benne.
A Vajdaság; Újvidék, Karlóca, Bács, Palánka, Szabadka, Zenta, Zombor – csupa ismerős nevek. A látnivalók felsorolhatatlanok. Pétervárad – a Duna Gibraltárja, alsóvárosát szűk utcák, barokk épületek jellemzik. A Tarcal-hegység – a Fruška Gora – Nemzeti Park kedvelt kirándulóhely, a területén lévő kolostorokat érdemes megtekinteni. Bács, a csipkés szoknyák és színesen díszített házak világa, de maradandóan kellemes emléket jelenthetnek a bácskai csárdák halételei is. Titkos a receptje a nagyon csípős bácskai kulent sárkánykolbásznak és erre fut az EuroVelo 6-os kerékpárút is. Zenta volt a színhelye 1679-ben a törökök és a Habsburg Birodalom közötti, sorsdöntő csatának, melyet egy kiállításon kétezer emberalak jelenít meg. Zombornál pedig a Gornje Podunavlje, Duna-menti rezervátum a természet egyik megőrzött szigete. Itt él a fehér farkú rétisas és a ritkaságnak számító fekete gólya.
A modern Szerbia gyökerei Nyugat- és Közép-Szerbiában találhatók. Szokták a bor és a gyógyvizek vidékének is nevezni. Az erre járót bizonyára meglepi a norvég ház Takovóban, melynek története a II. Világháborúhoz kapcsolódik. Čačak és Lučani a kolostorok, trombiták és furulyázók vidéke. A szerbek, a törökök elöl a hegyekbe menekülve számos kolostort emeltek, melyek a mai napig léteznek, látogathatók. Šabac a Kis Szerb Párizs, ahol igen nagy az egy főre jutó kávéházak száma. A szép kis falu, Lipolist viszont az egymillió (!) rózsatövéről nevezetes, júniusban pedig hársfák ezrei virágoznak. A Drina folyó partján a kitűnő, helyben főzött halászlét kóstolhatja az utazó, amennyiben a raftingozás, kajakozás, tutajozás során itt száll partra egy időre. A Tara Nemzeti parkban a sziklára épült magányos ház is valódi látványosság, az itteni síterepeken pedig a gyerekeket külön sílift szállítja.
Kelet-Szerbia római és török emlékekben gazdag, no és itt van – Szerbia és Románia határán - a Vaskapu. Nevét a rómaiak adták, mélységét Jacques Cousteau, a víz alatti világ ismert kutatója mérte meg és a Gospođin vir-nek, Úrasszony örvénynek nevezett helyen úgy találta, hogy a folyófenék kilencven méter mélyen van! A folyót bortermő vidékek kísérik, ideális az aktív pihenést kedvelőknek. Errefelé mintegy kétszáz fesztivált rendeznek évente, minden korosztályú és érdeklődésű ember megtalálhatja a neki tetszőt. Szerbiát Magyarországgal leginkább a gasztronómia rokonítja. A szerb konyha ugyan más, de az ételek ízletesek. Itt is bőven használnak paprikát, a paprika szó maga is szerb eredetű. Így tehát bátran megállapíthatjuk: Szerbiába látogatni annyi, mint összegyűjteni a szép emlékek sokaságát!
