2016. május 3. kedd, Tímea és Irma napja

Az Europeana Food and Drink program, valamint a Nemzetközi Magyar Fotónapok keretében fotópályázatot hirdetett a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Fotóművészek Szövetségével együttműködve. A nyertes alkotások kiállításon láthatók a Múzeumban, június 26.-ig.

A Dél-balatoni Borút Egyesület április 26-án rendezte meg a Balatonboglári Borvidéki Borversenyt. A rendezvénynek ezúttal is a Rádpuszta Gasztro- és Élménybirtok adott otthont. A borversenyen Magyarország borvidékei közül elsőként a Dél-balatoni Borút Egyesület vonta be a média képviselőit is a borok bírálatába, így idén első alkalommal kiosztották a Borvidéki Borverseny médiadíját is.

Ismét lesz Womanity fesztivál. Május 15-én, Budapesten, a Millenáris Park „B” épületében a Fesztivál a nőket ünnepeli. Közel 120 kiállító, workshopok, business terem, „férfimegőrző”, interaktív baba-mama szoba és nagyszínpadi programok, előadások várják az érdeklődőket, ráadásul a célkitűzés sem mindennapi.

A 20. század egyik legnagyobb hatású művészének tárlata nyílt meg Budapesten, a Nemzeti Galériában „Alakváltozások, 1895-1972” címmel. Pablo Picasso festészetének eddigi legnagyobb kiállítása Magyarországon július 31-ig lesz látható.

kiemelet ajánlataink

Hévíz első wellness és gyógy szállodája „all inclusive” szolgáltatásokkal. Kényeztető kezelések a világhírű termál tó ásványokban gazdag vizével és gyógyító iszapjával.

Szeretettel várjuk ebben a különleges környezetben, ahol a varázslatos természet és a magyar vendégszeretet harmonikus összjátéka várja a testet – lelket egyaránt elkényeztetni vágyó vendégeket.

A gyógymedencéktől a látvány-medencékig, a gyermekmedencéktől az úszómedencéig, összesen tíz medencével, közel 1400 m2 vízfelülettel biztosítja a gyógyászati és wellness programokat.

Rovatok
Budapest

Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata Tom Lantos magyar származású amerikai kongresszusi képviselő munkásságát elismerve, és tisztelete jeléül kezdeményezte, hogy közterületet nevezhessen el a politikusról. Ezt a Fővárosi Önkormányzat jóváhagyta. A terület a Révész utca és Viza utca között, Tom Lantos egykori iskolája, a Berzsenyi Dániel Gimnázium szomszédságában helyezkedik el.

Kilencven évvel ezelőtt 1925. szeptember 15-én az Új Századok című diáklapban jelent meg Radnóti Miklós első publikációja, a Mi szeretnék lenni? Az évforduló tiszteletére a költőnek szobrot állítottak Budapesten a XIII. kerületben. Az ünnepségen, mint korábban Bächer Iván emléktáblájának avatásán, százak jelentek meg.

Van a fővárosnak egy kerülete, amelyik szinte vonzza a kiváló személyiségeket. Bizonyos részein pár métert sem tehetünk meg anélkül, hogy minden második-harmadik házon emléktáblát ne találnánk, jelezve, kik éltek itt. De jelezve azt is, hogy tisztelet övezi emléküket.

gasztronómia

A teára mostanság sokan úgy tekintenek, hogy az „unalmas” ital. Idős hölgyek teadélutánjaira való, egyébként pedig csak a betegek és a gyerekek fogyasztják. Lehet, hogy ez a nézet rövidesen felülvizsgálatra szorul.

A külföldről több-kevesebb rendszerességgel Magyarországra látogatók számára gyakran okoz gondot, hogy találjanak egy olyan éttermet, ahol az üzletfelekkel, de akár a rokonokkal, barátokkal is nyugodtan találkozhatnak. Nos, nekünk sikerült. Bizonyára lesznek, akiknek segít, ha tapasztalatainkat közreadjuk.

Ismét nagyszerű kulturális és gasztronómiai eseménynek ad helyet június 14-től 18-ig a Viharsarok fővárosa, Békéscsaba. A 16. Csabai Sörfesztivál és Csülökparádé során számos sörgyártó képviselteti magát és népszerűsíti a legújabb termékeiket csakúgy, mint a már ismert és megszeretett márkákat is.

művészet, kultúra

Április 17-én mutatja be a Csipkerózsika című klasszikust a Magyar Nemzeti Balett az Operában. A világhírű koreográfus, Sir Peter Wright alkotásának színrevitelével megkezdődik a csaknem egyhónapos sorozat: május 7-ig tizenegy különféle tánckoreográfia követi egymást az Operaház és az Erkel Színpadán. A kínálatban két egyfelvonásos ősbemutatója is szerepel.

Szerigráfiák és multiplikák címmel nyílt kiállítás a budapesti Vasarely Múzeum gyűjteményéből a Francia Intézet kiállítótermében. A kiállítás Vasarely művészetének egyik legjellemzőbb műfajára, a sokszorosított eljárásokkal készült művek bemutatására helyezi a hangsúlyt.

Mozgalmas lesz a tavasz a Magyar Állami Operaházban és az Erkel Színházban egyaránt. Az Operában, a már hagyományos húsvéti program keretében ismét műsorra kerül Bach János-passiója. Az Erkelben március 18-án lesz A trubadúr budapesti bemutatója, április elején pedig öt vidéki nagyszínház és a Kolozsvári Magyar Opera egy-egy produkcióját, köztük a Varázsfuvolát, a Traviatát, valamint a Sámson és Delilát láthatja a színház közönsége.

érdekesség

Akad egy különös hely a világon, ahol az angol királynő patkányt eszik, egy maja rom a legmagasabb épület és teljes a nyelvi káosz. Ide, Belize-be hívja barátait Milo, az AXN új sorozata, a Kutyaütők (Mad Dogs) főszereplője. A társaság meg is érkezik a trópusi paradicsomba, ahol egy villában elkezdik gazdaggá vált barátjuk ünneplését. Az idill azonban hamar pokollá válik: a tengerparti vityillóban furcsa dolgok történnek és Belize-ben eluralkodik a téboly. Hogy mit lehet tudni erről az észbontó mini-országról? Íme egy gyorstalpaló Belize-ről!

Szállodák működtetéséért felelős vezetők és a működéshez szükséges berendezések, felszerelések gyártói találkoztak egymással a Turizmus Kft. szervezésében, a Borkakas Bisztróban. A beszélgetés során megismerkedhettek a kínálatban és az igényekben beállott változásokkal.

A kerékcsere ma már igazán nem számít nagy eseménynek. Naponta fordul elő ilyen az utakon. Valóban nem az – egy autón. Na de egy repülőgépen? Pedig a dolog valóban megtörtént, nem is olyan régen Budapesten, a Liszt Ferenc Repülőtéren!

sör, bor, pálinka

A negyedévente hagyományosan megrendezett Zwack Open borbemutatón ezúttal hat pincészet jelent meg, összesen huszonhat borral ismerkedhetett a meghívott közönség. Az országos élvonalba tartozó borászatok mellett voltak kevésbé ismertek is, akikről boraik minősége alapján bátran elmondhatjuk: nem csak helyet kaptak, de helyt is álltak az erős mezőnyben.

A Borháló vállalkozás mindinkább arról ismerszik meg a borkedvelők körében, hogy kiváló minőségű borokat árul – szinte mindenki által elérhető áron. Üzletpolitikájukhoz tartozik, hogy igyekeznek közvetlen kapcsolatot teremteni a termelők és a fogyasztók között. Nemrégiben Villány egyik leghíresebb borásza Polgár Zoltán tartott angyalföldi üzletükben bemutatót.

Ha a hegy nem is, a leve annál inkább. Harmincnégy borászat, mintegy százötven borával – no és természetesen magukkal a borászokkal is – találkozhatott a látogató a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület ötödik alkalommal megtartott bemutatóján, Budapesten, a New York Palota termeiben.

Blog ajánló
Egy nap a városban Könyvek Budapestről: Miért akart ebben a városban mindenki csődbe menni?
Új sorozatot indítok, aminek nem titkolt célja, hogy végre elejétől a végéig elolvassam a könyvespolcomon sorakozó, évek alatt összegyűjtött, régi Budapest-könyveimet. Ezek között van kiváló és kevésbé erős is, de ne aggódjatok, nem fogok kritikákat írni 10-20-30 évvel ezelőtt írt művekből. Nem könyvajánlók lesznek ezek, inkább a tőlünk megszokott módon szubjektív gondolatokat adunk át, úgy beszélek majd az olvasottakról, ahogy baráti társaságban is tenném. Egy baráti társaságban ugyanis soha nem adsz elő kritikát. Inkább kiemelsz egy-két gondolatot, amin elgondolkoztál, ami új megvilágításba helyezte benned a várost, esetleg egy szerethet anekdotát idézel, amin jót mulattál. A könyv többi részével kapcsolatban pedig hallgatsz, mert nem oda tartozik. A legpocsékabb könyvben is lehet ilyen rész. Én is megkeresem ezeket, és elmesélem nektek. Molnár Gál Péter: A pesti mulatók Időben a 19. század második felében, és a 20, század elején járunk, a könyv végigveszi azokat az intézményeket, ahol nem kifejezetten a magas művészet volt előtérben. Tinglitanglik, dalcsarnokok, szalonvarieték, cafe chantant-ok. A berlini rendőrök szerint a tinglitangli "az a mulató, ahol az énekesnők a színpadon ülnek, és amikor fölállnak, mindig sikamlósak a szituációk". Pesten rengeteg ilyen zenés kávéház működött a fent megjelölt időszakban. De ezek nem kocsmák voltak. Ezek az alsóbb réteg színháza volt, kultúra kevesebb, szórakozás annál több, de azért mindkettőből akadt. A vendégek ehettek-ihattak az asztaloknál, de eközben ment az előadás (ma sem lehetetlen ilyet elképzelni, az Opus Jazz Klub tudja ugyanezt, persze más művészi igénnyel). Harsány, olykor primitív eszközöket vetettek be. Mondjuk ez már egyértelmű fejlődés volt a korábbi hecc-arénákhoz képest, amik akkoriban a szórakozást biztosították ugyanezen népcsoportoknak. Szerencsére egy idő után nem tartották viccesnek, hogy vadállatok széttépnek más, kikötözött állatokat, vagy hogy a medvét ráterelik az izzó parázsra, amin fájdalmában táncolni kezd. Az utolsó ilyen hecc-előadást a Beleznay-kertben tartották Budapesten, a mai Rákóczi út és Puskin utca sarkán, ahol később is előfordultak kevésbé előkelő előadások. 15 krajcárért mutogatták például Flórát, a Rajna vidéki szép óriásleányt. Flóra egy 22 éves kocsmároslány volt, akiről azt állították, két és fél méter magas, és 400 kilogrammot nyom, pedig egy "szopós gyermek lábacskáin" áll. A kultúra hagymahéjszerűen épült fel Pesten. A Sugár út, a mai Andrássy út volt a főtengely, itt a Zeneakadémia, az Opera, a Műcsarnok, a Szépművészeti kapott helyet, a legmagasabb művészet. Egy utcával arrébb már orfeumok és kabarék, az iparosok, háziasszonyok, munkások és piaci kofák színházai vonzották a sikamlósabb poénokra és olcsó bohózatokra éhezőket. Még egy réteggel kijjebb, így a Király utcában is, bordélyok várták azokat a vendégeket, akik aznapra kétszemélyes szórakozást terveztek be. Vagy nevezzük egyszemélyes szórakozásnak inkább, a másik fél melózott. Ahogy a könyvben olvastam ezekről a helyekről, a közönségről, és az anekdotákról, amiknek nyilván a fele volt csak igaz, észrevettem valami különöset. Mintha a nagy nyüzsgésben, telt házban és pénzszórásban kicsit gyanúsan sok hely ment volna tönkre. Miközben a tulajdonos pár hónap múlva simán nyitott egy új helyet, máshol. Ennek a legérzékletesebb példája az Ős-Budavár nevű mulatóváros, a Városligetben. Az 1896-os millenniumi ünnepségekre készült, az Állatkert mellett (a volt Vidám Park területén), és hatalmasat szólt. Egy komplett török hódoltság korabeli várost állítottak fel, rengeteg épülettel, mulatóval, saját müezzin énekelt, színházak, előadások, rengeteg étel és ital. Dőltek befelé az emberek, és folyt a pénz számolatlanul. Gyakorlatilag egész Pestről elszívták az szórakozásra vágyókat, sok vendéglő ment tönkre emiatt. Napi húszezer látogatóról beszéltek. képek forrása: egykor.hu és mek.oszk.hu Little Tich, a törpe-bohóc a fellépéseiért állítólag 1200 koronát kapott, ami hihetetlen összegnek tűnik ahhoz képest, hogy az építkezési költségek kétmillió koronára rúgtak. Goór Lajosné, a pezsgőpavilon egyik tulajdonosa a Ligetben szerzett bevételeiből építette meg mulatónak a mai Thália Színházat a Nagymező utcában. És ha már itt vagyunk, és a mai ésszel hihetetlennek tűnő meggazdagodásnál: a szomszédos épületet, a Mai Manó házat a fényképész szintén belátható időn belül szerezte meg. A Manó gyerekkorában anyagi nehézségekkel küzdő család gyermeke hivatásos fényképészként 1878-ban kezdett dolgozni, és udvari fényképészként csak 1885-től működött, mégis meg tudta venni a Nagymező utcai ingatlant, majd abból ezt a kastélyt ide építtetni 1894-ben. Úgy tűnt, óriási biznisz az Ős-Budavára. Aztán 1900-ban úgy zárták be, hogy jelentkező sem akadt az átvételére. Törley József 10 ezer forintot bukott, az Állatkert 27 ezer Guldent követelt, Drecher Antal 250.000 forintot vesztett. A mulatófertályt ugyanis hatalmas költségekkel lehetett csak fenntartani, és állítólag nem tudta kitermelni azt a pénzt, amibe végül került. Csak közben az a furcsa, hogy az ott dolgozók szépen meggazdagodhattak, és Friedmann Adolf, a tulajdonos nem sokkal később új orfeumot nyitott, a mai Új Színház épületében. A mai Új Színház épülete kifejezetten erre a célra épült. Akkor Szerecsen (vagy Két Szerecsen) utcának hívták a mai Paulay Edét, ezen igényesebb mulatót nyitni kockázatos vállalkozás volt. Friedmann mégis meglépte, nem is akárhogy: olyan ünnepélyes, komoly homlokzatot terveztetett ide Lajta Bélával, ami leginkább az építész ugyanebben az időben készült Salgótartján utcai ravatalozójára hasonlít, az ottani zsidó temetőben. A mulató méltóságot kölcsönzött annak, aki ide jött zülleni. Komoly dolog volt itt kergetni az örömöket. Gyorsan megbukott ez a hely is. De biztos vagyok benne, hogy sokan nagyon jól kerestek a működése alatt.  A hihetetlen vagyon és a folyamatos csőd ekkoriban kéz a kézben jártak Pesten. Ma úgy mondanák, hogy szétlopták a helyet. Mert a tulajdonosok, akik csődöt jelentettek, közben elképesztően nagy lábon éltek. Ennek érzeltetésére még egy anekdota a könyvből: Somossy Károly orfeum-tulajdonos a mulatójának megnyitójára Zichy Jenőt is meghívta. A megnyitó utáni buli számlája 400 forintot tett ki, hatalmas pénzt, amit simán kifizetett Zichy, ezzel a kommentárral: "Így mulat egy magyar gróf!" Somossy meghívta néhány nap múlva a grófot magához, egy olyan partit rittyentett, ahol többek között hajadonokat szolgáltak fel ezüsttálcán. 4000 forint volt a számla, ehhez a tulajdonos csak ennyit fűzött: "Így mulat Somossy!" Hát most mondjátok, nem csődbe ment ő is? A könyvet antikváriumokban lehet keresni, én 2000 forintot adtam érte, online 1590-ért elérhető
Egy nap a városban Múlt héten csatlakoztam egy budapesti indián törzshöz
1969-ben egy csapatnyi srác elkezdett feljárni a Martinovics-hegy tetejére, indiánost játszani. Egy áprilisi napon aztán találkoztak Harmath István fotóriporterrel a Szöcske réten, akivel közösen megalapították a Napkirály törzset. Attól a naptól fogva mindenkinek volt indián neve, István Villanószemmé vált. 1982-ig rendszeresen találkoztak, egyre több gyerek és felnőtt lett tagja a törzsnek, mesefilmet forgattak, az egész ország ismerte őket, az indiános játék pedig tartalmas, Villanószem tanításaival tarkított, a gyerekek egész életére hatást gyakorló eseménysorozattá vált. A posztsorozatban ezt a 13 évet kutatom, mert azt gondolom, az egyik legelbűvölőbb sztori, ami Budapesten történt a Kádár-korszakban. Meg egyáltalán. A nyomozásom állomásait megosztom veletek, ahogy követem Villanószem nyomát azok elbeszéléseiben, akik személyesen ismerték. Az előző posztokat itt találjátok. Korábban már több posztban is írtam a nyomozásomról Villanószem után, aki 1969-ben néhány környékbeli sráccal megalapította a mai Kis-Svábhegyen a Napkirály Indián Törzset, majd később a Marhák Klubját, amit nehéz lenne definiálni. Legyen elég annyi, hogy felnőtt férfiak egy gumiszobában lőtték egymást dugós puskával, ha épp úgy tartotta kedvük.  Írtam már Villanószem különleges tehetségéről, aminek segítségével maga köré gyűjtötte a legkülönfélébb embereket, köztük olyan hírességeket, mint Zalatnay Cini, Peterdi Pál vagy Révész Sándor, akit csak Vékony Hangnak hívtak a társaságon belül. A lakása mindig nyitva állt, akkor is, amikor nem volt otthon, és a nappalijában rendszeresen volt egy kisebb társaság, fiatalokból, idősebbekből, ahogy kis vitakörökbe rendeződve beszélgetnek egymással, játszanak vagy éppen csak ott vannak, mert szeretnek ott lenni. Mókamester és tanító. Így emlékszik rá Sötét Főnök, az egyik első indián a Napkirály Törzsben, aki kisgyerekként találkozott a fotóssal, és akihez már többször is ellátogattam, hogy Villanószemről kérdezgessem.  Egy alkalommal párbajra is sor került a Marhák Klubjában, amikoris MarhaCiffer súlyosan megsértette Villanószemet azon kijelentésével, miszerint Villanószem valójában nem is tud háromláncosat szarni.  (Aki nem tudná, ez azt jelenti, hogy amit kiraksz, olyan hosszú, hogy csak a harmadik lehúzásnál tűnik el végül.)  Villanószem általában előkelőbb társaságoknál szokta ezt állítani magáról, amikor a langyos, udvariaskodó beszédtémák elkezdték untatni, és fontosnak érezte, hogy valami szépről beszéljen, mondjuk az előző napi vécézéséről. Villanószem ezen az állításon természetesen mélységesen felháborodott, így az ügy lerendezése miatt elégtételre hívta ki MarhaCiffert. Be is szerzett gyorsan egy párbajkódexet, és betűre pontosan aszerint járt el. Felkészültek a párbaj napjára. Amikor múlt héten beléptem Sötét Főnök szobájába, az asztalon már különleges előkészületek nyomait fedeztem fel. Keresztbe rakott dugós puska és vadászkés. Egy indián fejdísz. Egy kinyomtatott és aláírt papír, rajta egy kézzel készített írótoll. Az aznapi beszélgetésünk Villanószemről egy beavatással kezdődött. Rám várt ez a beavatás, amire egyáltalán nem készültem, mégis fontosabb ünnepségnek éreztem, mint egy diplomaosztót. 2016. április 27-én felvételt nyertem én is a Napkirály Indián Törzs Vének Tanácsába - korom folytán -, a kovával meggyújtott füstölő társaságában. Már korábban is írtam nektek, nem tudom, mi vonzott ennyire a Napkirály Törzshöz és Villanószem személyéhez, de fontosnak éreztem, hogy minél többet megtudjak róluk. És most tessék: egy kicsit én is része lettem az 1969-ben megalapított társaságnak, és az akkor 13 éves Sötét Főnök most 60 éves korában ül előttem, és olvassa fel, hogy a törzs tagjának lenni felelősséggel is jár, és hogy kövessem Villanószem tanításait. Összezavarodott az idő egy pillanatra. A nagy napra sokan odagyűltek a párbaj helyszínére, a Napkirály fennsíkra, a mai Kis-Svábhegy tetejére, különféle maskarákban. A Marhák Klubjának tagjai kíváncsiak voltak, hogyan vesz elégtételt Villanószem az őt ért sértésért. A párbaj meghatározott ideje előtt már ott várakozott a párbajbíró is, valamint egy széf a fegyvereknek - ez eredendően egy jégszekrény volt, de nagybetűkkel ráírták, hogy "széf" -, benne két kazettában a gyilkos fegyverek. MarhaCiffer, aki foglalkozását tekintve fotóműszerész volt, frakkban jelent meg, ezen kívül csak egy lobogós fehér alsónadrág volt rajta. Egy hatalmas üvegből iszogatott, amire nagybetűkkel az volt felírva: "bátorság". Mindenki várta, hogy Villanószem megjelenjen. MarhaCiffer ekkorra már elég sokat húzott a bátorságból, és elkezdett reklamálni, hogy ellenfele késik.  Egyszerre csak megjelent Villanószem is, szintén frakkban és alsónadrágban, a lába közé egy fa vesszőparipát drótozott be. Ő tehát lovon érkezett a Pethényi közből. Karjára egy bitang nagy kétkolompos vekkert szíjazott. "Egy úriember mindig pontos, mert egy úriembernek jó órája van" - köszöntötte a párbajra összegyűlteket, majd leszállt a lóról. Megvárták, amíg mindenki kiröhögi magát. Ezután elkezdődtek a párbaj előkészületei. Két párbajsegéd, párbajbíró, párbajorvos, és a személyzet sorakozott fel, a feleket felszólították a békülésre, amire ők nem voltak hajlandóak, ezért a bíró kihirdette, hogy nincs már megoldás, mint vérrel lemosni a gyalázatot. Ekkor néhányan a bíró lábához vetették magukat, a ruháját rángatva, hogy nem engedik megölni ezt a nagyszerű embert. A bíró azonban hajthatatlan volt, a párbajsegédek elvezették a rendbontókat. Ezután Sötét Főnök azt mondta, sikerült megjavítania Villanószem magnóját, így le tudja játszani azt a tekercses szalagot, amin a halotti beszéde van. A beszédet Villanószem írta és vette fel, hogy majd azt játsszák le a temetésén. Leültünk a fotelbe, és életemben először hallhattam meg Villanószem hangját. Persze először nem azt. Wagner Parszifál nyitánya hangzott fel, és hallgattuk sokáig, mire Villanószem végre megszólalt. Elgyötört, fáradt hangja volt, egy haldokló ember hangja.  A zenéről beszélt, arról, hogy élete egyik nagy adománya volt, hogy megértette ezt a zenét, Wagner operáját. Hogy az életben a boldogság csak rövid pillanatokra bukkan fel, aztán eltűnik, de mindig várni kell, nyitottnak kell lenni, hogy elcsípjük, amikor előttünk van. 1982-ben, a temetésen mindenki elnémulva hallgatta a beszédet. Én úgy látom, hogy ez az esemény tökéletesen bemutatja Villanószem kettős szerepét, a mókamestert és a tanítót egy személyben. Hiszen sok humor kell hozzá, hogy a saját temetéseden így lepd meg az összegyűlteket, hogy úgy köszönj el tőlük, "helló, sziasztok!", miközben Wagner zenéjén keresztül a saját életedet összegzed, amikben a legfontosabb dolog volt annyi embert összetartani. A temetés után a Marhák Klubja és a Napkirály Indián Törzs úgy oszlott fel, mintha sosem lett volna. Villanószem nélkül ugyanazok az emberek már nem jártak többé össze beszélgetni, nem őrjöngtek a gumiszobában, és nem vívtak párbajt a háromláncos szarás miatt. Kicsit unalmasabb lett minden. A párbajozók odasétáltak a széfhez, ahol fegyvert választhattak. Végül rövid mérlegelés után mindketten kiemeltek egy-egy kellően feltöltött habszifont. A párbajsegédek akkurátusan felrázták ezeket, a feleket megkérték, hogy hátukat a másik hátának vetve álljanak meg, majd öt lépés távolság megtétele után, megfordulva tüzeljenek.  A jelenlévők csak akkor tudták meg, hogy egy habszifon elvisz tíz méterre is. Hatékonyan. A párbajorvos a tárak kiürülése után odament a felekhez, spatulával és vesetállal, és elkezdte óvatosan lefejteni a habot a párbajozókról. Egy idő után rájött, hogy akár meg is ehetné, amit leszed, és úgy is tett. A párbajbíró megállapította, hogy a párbaj eredményes volt, a felek most már becsületük elvesztése nélkül kibékülhetnek. Ezután a társaság levonult a Három Vidám Hullamosó nevű kiskocsmába - a valódi neve persze nem ez volt -, ahol késő estig ettek-ittak-énekeltek. Többek között ezt: "Schneider Fáni de azt mondta,nem kell néki piros szoknya.Inkább kell neki gígerli,ki a pöckét ingerli!Felfektettem a díványra, jól meghergeltem, jól meghergeltem.Schneider Fáni olyat fingott, majd elszédültem, majd elszédültem.No, de Schneider Fáni de azt mondta..." Villanószem ekkor volt utoljára életében felhőtlenül felszabadult és vidám.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!