2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Magam is koktél vagyok
Utazónet
2014.08.22 22:29
A L.A. Bodegita bár és étterem Budapesten, a Pozsonyi út elején, jól ismert hely a különlegességeket kedvelők előtt. Sokan járnak ide már csak azért is, mert a vendégeket itt gyakran várja valami meglepetés.

Már a hely neve is huncut egy kicsit. Az első két betű ugyanis nem a spanyol nyelvben használatos névelő – ezt az írásmódja is elárulja – hanem a tulajdonos nevére utal. Lajsz András, a – bátran mondhatjuk – európai hírű mixer, 2010-ben nyitotta meg, és jellegét kezdetben karibi étteremként határozta meg. A karibi világ, a koktélok ugyanis nagyon közel állnak a szívéhez, ráadásul akkor, ilyen stílusú étterem Budapesten egyáltalán nem létezett. Az étlapon a karibi és a nemzetközi konyha fogásai szerepeltek. Nagyjából négy év után kiderült, nagyobb az igény a magyaros ételekre, mint azt eleinte gondolták volna. A karibi ételek közül kettő azért a mai napig megmaradt.

Az egyik a tapas variációk: mediterrán és kubai jellegű falatkák. Megtalálható köztük a gazpacho, az Andalúziában népszerű hideg, paradicsomos zöldségleves és a kókusztej is. A másik a kubai Ropa Vieja, ami roston sült bélszíncsíkok fekete babbal, sofrito szósszal, rizzsel. A név jelentése: rongyos kabát: az eredeti recept szerint ugyanis a húst Kubában nem vágják, hanem tépkedik. A magyaros ételek közül az első helyet a bográcsban tálalt gulyásleves foglalja el. Érthető. Ennek lennie kell, hiszen nincs olyan külföldi, aki elfogadná, hogy Magyarországon, egy jó nevű étteremben pont ez ne lenne! Az étterem másik büszkesége a szürke marhából készült, omlós marhapofa. A nagydarab húst mintegy hat órán keresztül főzik, párolják, elősütik, amíg valóban omlós, puha lesz. Marhapörkölt szinte mindenhol van. Ilyen – sehol máshol.

Ahogy múlt az idő, 2014 nyarára ismét azt látták, hogy valamit frissíteni kell. Az ötlet szinte önmagát kínálta, mert bármennyire is furcsa, az Újlipótvárosban nincs egyetlen zsidó étterem sem. Bár ez még csak a dolgok egyik oldala. A másik, talán sokkal fontosabb indíttatás, amire Lajsz András azt mondja: „talán azért is lettem mixer, mert én magam is egy koktél vagyok! Büszke vagyok arra, hogy nagypapa muzsikus volt, a nagymama pedig lengyel zsidó családból származott. A nagymama a sparhelton sütötte a pászkát, az ízét még ma is érzem a számban.” Az étterembe bejáró vendégek már régóta mondogatták, miért nincs ez vagy az, miért nincs sólet, maceszgombóc, töltött libanyak? Addig-addig, amíg lett. Igaz, a környéken lakó, szakértő közönség erősen belejátszott. Heteken keresztül hozták a recepteket, kóstolták az étkeket, véleményt mondtak, kritizáltak, tanácsokat adtak. Végül augusztus elejére összeállt egy külön, zsidó étlap, előételek, levesek, főételek, desszertek. Még a messze földön híres flódni is itt készül, helyben! Tökéletes lett. Figyelembe vették, melyik étel népszerű. A töltött hal és a macesztorta például a próbaidőszakban alig fogyott, a zsidótojás viszont roppant keresett lett. A legnagyobb igény Krúdy húslevesére mutatkozik. Ez nem a bécsi tányérhús, csak a húsleves, velős csonttal, pirítóssal, fokhagymával.

A tervek között szerepel az arculatváltás kiterjesztése a belső díszítésre is. A kubai motívumok helyét lehetséges, hogy aktuális életképek foglalják majd el. Az új megjelenéshez a zene is igazodni fog. A meglepetések sorát egy-egy klezmer est is gyarapíthatja, esetleg a jó barát, Jávori Fegya közreműködésével. Miközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy ez a helyszín mégis csak egy koktélbár, ahol az itallapon harmincnál több koktél közül választhat a vendég. A listán nem csak a mindenki által ismert Mojito vagy James Bond, a 007-es ügynök száraz Martinije szerepel, de olyanok is vannak, mint például a Kaméleon, a Földrengés, a Sexy Alligator vagy a Kecskebéka. Akinek kedve van, akár már holnap kipróbálhatja bármelyiket!

www.labodegita.hu

Kapcsolódó témák

A február első hetében megrendezett - Budapesten már a negyedik - SIRHA Nemzetközi Szálloda, Vendéglátás és Élelmiszerkereskedelmi Kiállításon a versenyek és bemutatók megtekintése mellett a résztvevőknek lehetősége volt arra, hogy mintegy kétszáz kiállító kínálatával ismerkedhessenek meg. Az elsősorban szakemberek számára tartott rendezvényen érdemes volt egy kicsit fogyasztói szemmel is körülnézni.

2019.10.17 20:43

Érte némi meglepetés azokat, akik az elmúlt hétvégén, Budapesten, a Tűzoltó utcában betértek az egyik romkocsma területén működő, „Pancs gasztroplacc” termelői piacra. A máshol is megszokott választékot itt most egy gombabolt gazdagította, de önmagában még ez is kevés. A piacon valóságos szarvasgomba minifesztivált rendeztek

Amibe, ha elég nagy volna, talán a Boldogasszony csipkéje is beleférne, de sajnos ez lehetetlen. Ez a tarsoly nem egy régi táska és a csipke sem valamilyen terítő vagy horgolt ruhadísz. Mindkettőt meg lehet enni! Bizonyára sokan meg is fogják, augusztus 18-19-20-án. Ebben a három napban várja ugyanis látogatóit a Magyar Ízek Utcája.

Gyerekkora óta szakácsnak készült és legalább ugyanennyi ideje vágya volt, hogy egyszer saját étterme lehessen. Céltudatosságát, elhatározásának következetességét mi sem jelzi jobban, minthogy 21 évesen ő lett Magyarország legfiatalabb vendéglőse. Az idén negyedszázados évfordulóját ünneplő Matusz-Vad Zrt. tulajdonosa érdekes utat tudhat maga mögött.

A legjobb hazai éttermek, pincészetek, séfek, cukrászok sörfőzők mutatkoztak be a közönségnek – no meg egymásnak is – a négy napos Gourmet Fesztiválon, Budapesten, a Millenárison. Az óriási szabadtéri kóstoló – a hűvös idő ellenére – már a legelső napon rengeteg érdeklődőt vonzott.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!