Már a hely neve is huncut egy kicsit. Az első két betű ugyanis nem a spanyol nyelvben használatos névelő – ezt az írásmódja is elárulja – hanem a tulajdonos nevére utal. Lajsz András, a – bátran mondhatjuk – európai hírű mixer, 2010-ben nyitotta meg, és jellegét kezdetben karibi étteremként határozta meg. A karibi világ, a koktélok ugyanis nagyon közel állnak a szívéhez, ráadásul akkor, ilyen stílusú étterem Budapesten egyáltalán nem létezett. Az étlapon a karibi és a nemzetközi konyha fogásai szerepeltek. Nagyjából négy év után kiderült, nagyobb az igény a magyaros ételekre, mint azt eleinte gondolták volna. A karibi ételek közül kettő azért a mai napig megmaradt.
Az egyik a tapas variációk: mediterrán és kubai jellegű falatkák. Megtalálható köztük a gazpacho, az Andalúziában népszerű hideg, paradicsomos zöldségleves és a kókusztej is. A másik a kubai Ropa Vieja, ami roston sült bélszíncsíkok fekete babbal, sofrito szósszal, rizzsel. A név jelentése: rongyos kabát: az eredeti recept szerint ugyanis a húst Kubában nem vágják, hanem tépkedik. A magyaros ételek közül az első helyet a bográcsban tálalt gulyásleves foglalja el. Érthető. Ennek lennie kell, hiszen nincs olyan külföldi, aki elfogadná, hogy Magyarországon, egy jó nevű étteremben pont ez ne lenne! Az étterem másik büszkesége a szürke marhából készült, omlós marhapofa. A nagydarab húst mintegy hat órán keresztül főzik, párolják, elősütik, amíg valóban omlós, puha lesz. Marhapörkölt szinte mindenhol van. Ilyen – sehol máshol.
Ahogy múlt az idő, 2014 nyarára ismét azt látták, hogy valamit frissíteni kell. Az ötlet szinte önmagát kínálta, mert bármennyire is furcsa, az Újlipótvárosban nincs egyetlen zsidó étterem sem. Bár ez még csak a dolgok egyik oldala. A másik, talán sokkal fontosabb indíttatás, amire Lajsz András azt mondja: „talán azért is lettem mixer, mert én magam is egy koktél vagyok! Büszke vagyok arra, hogy nagypapa muzsikus volt, a nagymama pedig lengyel zsidó családból származott. A nagymama a sparhelton sütötte a pászkát, az ízét még ma is érzem a számban.” Az étterembe bejáró vendégek már régóta mondogatták, miért nincs ez vagy az, miért nincs sólet, maceszgombóc, töltött libanyak? Addig-addig, amíg lett. Igaz, a környéken lakó, szakértő közönség erősen belejátszott. Heteken keresztül hozták a recepteket, kóstolták az étkeket, véleményt mondtak, kritizáltak, tanácsokat adtak. Végül augusztus elejére összeállt egy külön, zsidó étlap, előételek, levesek, főételek, desszertek. Még a messze földön híres flódni is itt készül, helyben! Tökéletes lett. Figyelembe vették, melyik étel népszerű. A töltött hal és a macesztorta például a próbaidőszakban alig fogyott, a zsidótojás viszont roppant keresett lett. A legnagyobb igény Krúdy húslevesére mutatkozik. Ez nem a bécsi tányérhús, csak a húsleves, velős csonttal, pirítóssal, fokhagymával.
A tervek között szerepel az arculatváltás kiterjesztése a belső díszítésre is. A kubai motívumok helyét lehetséges, hogy aktuális életképek foglalják majd el. Az új megjelenéshez a zene is igazodni fog. A meglepetések sorát egy-egy klezmer est is gyarapíthatja, esetleg a jó barát, Jávori Fegya közreműködésével. Miközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy ez a helyszín mégis csak egy koktélbár, ahol az itallapon harmincnál több koktél közül választhat a vendég. A listán nem csak a mindenki által ismert Mojito vagy James Bond, a 007-es ügynök száraz Martinije szerepel, de olyanok is vannak, mint például a Kaméleon, a Földrengés, a Sexy Alligator vagy a Kecskebéka. Akinek kedve van, akár már holnap kipróbálhatja bármelyiket!
Ha egy önkiszolgáló étteremben már a megnyitás napján, még este hét órakor is a kiszolgáló pulttól az ajtóig áll bent a sor, az már önmagában jelzi: van érdeklődés az éterem iránt. Nem is alaptalanul. Gyorsan híre ment, hogy egy új, török étterem nyílt Angyalföldön, a Béke utcában. Jó a helye, közel a Vasas pályához, előtte villamos, mellette buszmegálló van, körülötte a kisebb utcákban még parkolni is lehet. Mindez jó dolog, de igazán az a fontos, ami a tányérokba kerül. Nos, az első vélemények szerint azzal sincs hiba!
Az édességeket kedvelők bizonyára örültek annak, amikor tavaly első alkalommal hirdettek meg egy korábban még nem létezett versenyt. „Az Év Pálinkás Bonbonja” verseny nagy sikernek bizonyult, ezért a szervezők, a Gyulai Pálinkafesztivál és a Magyar Cukrász Ipartestület vezetői úgy döntöttek – idén is meghirdetik. A nevezéseket 2024. február 1. és április 12. között fogadják.
A címben szereplő tanácsot Kiss Zoltán cukrászmester adta a résztvevőknek az Év Bejglije verseny eredményének kihirdetésekor – nem véletlenül. Feltételezzük, az otthoni bejglisütésre vállalkozók is tudják ezt, de azért nem árt ismételni. A versenyt a Magyar Cukrász Ipartestület a negyedik alkalommal hirdette meg és az idén már ötvennél is több alkotás versengett a díjakért és a kitüntető címekért.
A Magyar Cukrász Ipartestület tizenhetedik alkalommal hirdette meg a „Magyarország Tortája” versenyt, az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István ünnepe, Magyarország szimbolikus születésnapja köszöntésére. A versenyt hatalmas érdeklődés kíséri, részben – ami érthető – a cukrász szakma képviselői részéről, de bebizonyosodott, hogy a közönség, a fogyasztók is évről évre egyre többen és egyre nagyobb kíváncsisággal várják az ünnepi tortát.
Az édességek kedvelő jól ismerik, és évek óta figyelik is – az Év Fagylaltja és a Magyarország Tortája versenyeket, keresik, vásárolják a díjnyertes tortákat, fagylaltokat. Más a helyzet a bejglivel! Korábban eddig még csak kétszer volt versenye, a harmadikra idén került sor, ötven cukrász nevezett be rá. Az eredményhirdetésnek az eddigiekben már jól bevált, pestszentlőrinci, híres Zila kávéház és cukrászda adott otthont.
