2020. január 19. vasárnap, Sára és Márió napja
Minden bajunk okozója
Révay András
2015.04.19 22:02
Szakkönyv ugyan, de akár tankönyv is lehetne a kötet, amit a napokban mutattak be a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Ennyire részletes, alapos feldolgozás eddig még nem jelent meg Magyarország szerepéről az I. Világháborúban. Eloszlat sok félreértést, cáfol tévhiteket.

 Egyre több könyv jelenik meg az I. Világháborúról. Ez olyan, amit jó kézbe venni – állapította meg róla bevezetőjében dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. „A régi Magyarország utolsó háborúja 1914 – 1918” gazdagon illusztrált kötet, a történtek megértését ábrák, sok eredeti fénykép és még több térképvázlat segíti. A százéves évfordulók meghozták az alkalmat, hogy könyvekkel világítsuk meg azt, amit eddig talán a társadalom jelentős része kevésbé tudott az első világháborús magyar szerepvállalásról. Az utóbbi évtizedekben ez elsikkadt a történelemoktatásban és mindinkább hiányzott a megemlékezések folyamából is.

Az I. Világháború értelmezése, magyarázása közvetlenül azután elkezdődött, hogy a fegyverek elhallgattak, de a gondolati csomópont elsősorban a felelősség kérdése volt – kezdte a kötet ismertetését dr. Romsics Ignác történész, akadémikus. Azt firtatták, melyik országot terheli a felelősség azért, hogy ez a – nem várt módon – négy évig tartó, fegyveres konfliktus kitört. Semmi meglepő nincs abban, hogy az egyes országok szakemberei az ellenfélben találták meg a fő okozót. A magyarok inkább az oroszokban, szerbekben, a nyugatiak, az Antant-hatalmak a Monarchiában és különösen II. Vilmos német császár magatartásában. A II. Világháború után – mely nagymértékben felülmúlta az első által okozott szenvedéseket – az érdeklődés egy ideig csökkent, a hatvanas évektől kezdődően ismét nőtt.

Egy hamburgi történész 1961-ben megjelent munkájában a II. Világháború utáni német identitásproblémákkal, felelősségvállalással kapcsolatban markánsan a két háború közötti folyamatosságra helyezte a hangsúlyt. Ez napjainkig nyúló, nagy vitát indított el. Van olyan nézőpont is mely szerint Nagy-Britannia távol maradhatott volna ettől a konfliktustól, és ha ezt megteszi, talán a II. Világháború elmarad, és az Európai Unió sokkal előbb létrejött volna. A megújuló szemlélet másik jellemzője, hogy a korábbi „felülnézetből”, tehát a vezérkarok, tábornokok oldaláról történő áttekintést felváltotta a „mindennapok háborúja”. Az egyszerű katonák perspektívája. Ez alapozza meg az elgondolást, hogy az I. Világháború, az ott történtek elképesztő brutalitása az oka minden későbbi problémának, a II. Világháborúnak, annak minden szörnyűségének, nagymértékben a holocaustnak is.

Az eseményeket a világirodalomban számos nagy ívű munka taglalja, Átfogó, szakszerű és korszerű összefoglalás mindeddig nemigen látott napvilágot Magyarország első világháborús szerepéről. Ez az első. A könyv kronologikus felépítésű, hat fejezetből áll. Egyik érdeme, hogy az elsőben a háború okait, a háborúhoz vezető utat tekintik át a szerzők. Régi és mai, német – angol - orosz irodalom alapján foglalják össze a politikai okokat és adott esetben kritikus hangot is megütnek. Az évek szerint következő folytatásban nemcsak a Monarchia hadseregének tevékenységével foglalkoznak, hanem – bár röviden – szólnak azokról a frontokról is, ahol a Monarchia nem harcolt, de a hadiesemények a háború kimenetelét jelentősen befolyásolták. Szó van a hátország hangulatának, életkörülményeinek változásáról is. Eloszlatja a mostanában egyre többször hangoztatott tévedést, mely szerint a Károlyi-kormány lenne felelős az ország déli területeinek elvesztéséért!

A kötetnek két szerzője van. Dr. Pollmann Ferenc, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főtanácsosa a műről szólva elmondta: igyekeztünk egységes képét adni a háborúnak, mert a háború – állapot. A társadalom háborús állapota. Értelmes dolgokat kollektív módon szemlélve lehet csak mondani róla. Nemcsak a front vagy csak a hátország eseményei tartoznak bele, hanem az egész élet. Az akkori emberek élete, annak minden lazaságával együtt. Ezt egy ember aligha képes átfogni teljes valóságában. Mi ketten rugaszkodtunk neki. Bizonyára kimaradtak fontos részek, de szerettük volna elérni, hogy amikor valaki leteszi ezt a könyvet, akkor többet tudjon. Ne csak a háborúról, de arról is, hogy milyen volt háborúban élni? Milyen volt az akkori Magyarországon élni ebben a háborúban? Politikusként, gyárosként, munkásként, katonaként, prostituáltként. Mert ez volt maga az I. Világháború! Tudatosítani akartuk, hogy akkor valami rendkívül fontos dolog történt Magyarországgal, a magyar emberekkel.

A háború korszakhatár. Volt az ez előtti és az ez utáni része a történelmünknek. Semmi sincs már később úgy, mint ahogy korábban volt. Ami akkor történt, 1914 – 1918 között, annak – bizonyos szempontból – még ma is, itt is nyögjük a következményeit! A háború hosszú árnyéka egészen a máig nyúlik, sőt – tarthatunk tőle – még tovább is. Ez nem magyar háború volt, hiszen nem volt akkor önálló magyar hadsereg, nem volt független magyar állam – hívta fel a figyelmet a másik szerző: dr. Hajdu Tibor. A történelem végtelen folyamat. Nincs eleje, nincs vége. Bizonyos szempontból ugyanez vonatkozik a róla szóló leírásra is, mert az I. Világháború részleteinek és következményeinek elemzése még sok munkát ad és sokáig fog érdeklődést kelteni.

      

                      Hajdu Tibor – Pollmann Ferenc
A régi Magyarország utolsó háborúja 1914 – 1918
                         Osiris Kiadó – 2014
                         ISBN 978-963-276-196-1
                         Dürer Nyomda Kft., Gyula
Kapcsolódó témák

Téved, aki a cím olvasatán valami közlekedési vagy lakásbiztonsági berendezésre gondol. Ezt a kifejezést egy ember magára alkalmazva használta – és bizony nem kicsi veszedelem az, amit feltárt. Tette ezt annak ellenére, hogy tudta: halálos veszedelembe sodorja általa önmagát. Ismereteink szerint még él, feltehetően Moszkvában. Az Egyesült Államok Észak-Karolina államából Moszkváig vezető útjáról könyvet írt, mely magyarul Rendszerhiba címen jelent meg.

Újabb csodálatos könyv látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Két fotóművész, Vizúr János és Kércz Tibor felvételeiből válogatva állt össze magyar és angol nyelven az „Álmodó Vizek” című kötet, melynek képeiből június 12-ig kiállítás is látható a Természettudományi Múzeumban.

Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

Több oka is lehet annak, ha egy könyv első kiadását követően, az ötödik évben megjelenik a második – átdolgozott kiadás. Talán a példányszám volt kevés, esetleg a tartalomba csúsztak hibák? Esetünkben az első állítás ugyan igaz, szerencsére a második nem. Az Erzsébetváros zsidó örökségét bemutató első kiadás óta viszont a városrész életében történtek olyan változások, melyek indokolttá tették, hogy új, megbízható, aktuális tájékoztatást kapjon a téma iránt érdeklődő olvasó.

Nem öregebb kétszáz évnél, de már vannak klasszikusai. Lenézték, vitatták, temették, most is él. Olyan, mint a jó bor vagy a jó szivar, az élvezetéhez érettség kell! Bár – ez sem egészen igaz. Nem zárt, nem egységes. Részelemei között van, ami képes magához édesgetni egészen fiatalokat és jó esély van rá, hogy aki először hatéves korában találkozott vele, hetvenévesen is a barátja marad.

Blog ajánló
Egy nap a városban Tényleg őserdőt építettek egy belvárosi udvarban - Twentysix
A pesti belső udvaros bérházak alternatív felhasználása nem idegen a várostól. A romkocsma-kultusz kitermelte már a színházteremmé avanzsált udvarokat, de erdőt is láttam már kinőni így: a Grandio Hostel udvarán valóban a földből nőttek ki a csemeték, de dzsungel helyett ott inkább csak olyan érzésem volt, mint amikor kivágnak egy erdőt, és pár évvel később a helyén elkezdenek nőni a csemeték. Ha viszont belépünk a Király utca 26.-ba, az egykori V.A.M. Design Center épületébe, eláll a szavunk. Mindenki, aki először lép be, megáll, és csak néz egy ideig. Banánfa, fikusz, begónia, pálma, meg még egy csomó növény, “simán nagy” és “baromi nagy” kivitelben - van, amelyik több mint 70 éves -, behálózzák a helyet, takarják ki előlünk a kiálás egy részét, akárhová állunk. A belső udvarba fentről egy hatalmas csillár lóg be, ami valahogy ezt az egyébként is grandiózus teret még grandiózusabbá teszi. Hangyaként érzem magam, ha felnézek. Ilyen a tér a hely saját fotóin, a gangról lőve: De lentről ennél sokkal zöldebb: Este: Szerda este léptem be először, és igyekeztem a hozzám lépő felszolgálóra koncentrálni, aki nagyon kedvesen elmondta, hogy tele vannak, de a bárpultnál üldögélhetek. Az asztaloknál a dress code a kinyalt volt, ahogy körülnéztem, én viszont a hideg ellen inkább hegymászónak öltöztem (városi sétaprogramot szerveztem magamnak). Mivel voltak szabad asztalok, úgy éreztem, hogy gyakorlatilag ki vagyok küldve, nagyon udvariasan és finoman. De nem hagyott nyugodni a dolog. Másnap elmentem kora délután, kipuhatolni, hogy jó volt-e a megérzésem, nem akartam elhamarkodottan ítélkezni, nektek meg az első benyomás alapján írni valami hülyeséget. Megint csak sokan voltak, de azért nem annyian. Ilyenkor reggelihez lezárják az őserdőt (csak a vécékhez lehet hátramenni), és az oldalt található shopot nyitják meg. Itt kapott helyet a konyha is, valamint a péksütis rész, na meg egy csomó dizájndarab, tálak, tányérok, illatok (az Awen magyar illattervező márkája, aki saját, személyre szóló illatot is készít megrendelésre). Csakhogy annyian voltak, hogy az őserdő egy részét is megnyitották. Megint sétálgattam bent, mint valami parkban, tátottam a számat, egy hölgy odalépett hozzám olyan mosollyal, mintha ezer éve ismernénk egymást (előző este is megtette, de aztán, miután megkapta az infót, hogy nincs asztal, suhant is tovább). Fejemben felvillant a “felismert” lámpa, főleg miután elkezdett körbevezetni a helyen. Nem csak úgy, hogy hol üljek le, és mindjárt jön a kollegina, hanem hogy rendesen idegenvezetést kaptam. Egy ponton már rákérdeztem: “bocsi, de te tudod, hogy mivel foglalkozom, ugye?” Nagyon zavarba jött szegény, és elpirultan mondta, hogy ne haragudjak, tök ciki, de fogalma sincs. Ekkor meg én jöttem zavarba, de tudnom kellett, látnom kellett a reakcióját. “Komolyan azt mondod, hogy ha meglátsz egy érdeklődő vendéget síruhában, tartasz vele egy tíz perces sétát a helyen?” - le voltam döbbenve. Mint kiderült, ő Poisson-Angeli Barbara, a hely megálmodója, és az egyik tulajdonos. A reakcióját látva elhittem, hogy így van. Fél nap alatt az első benyomás átalakult a gyökeres ellentétjévé. A hely egy laza, kedves, kötetlen központnak tűnt már, ahol jógateremben váltják egymást a programok, hátul rendezvényteremben lehet közösen főzni, a shopban pedig teljesen nyitott konyhában szorgoskodik a nyitott tekintetű, láthatóan elhivatott olasz séf. A kínálatról nem sokat szóltam, de egyelőre nem is sokat tudok. Vacsorázni ugye nem tudtam, a vacsoraétlap délután nem elérhető, ebéd pedig csak később lesz. Így választhattam reggelit, amit meg is tettem: Kiváló volt, de a vacsoráról nem sokat árul el. A céklás hummusz az egyik legjobb, amit a műfajban ettem (úgy tűnik, Budapest lassan hummusz-nagyhatalom lesz, annyi az izraeli/arab konyha már), fantasztikus, rengeteg fajta olivabogyó, tiszta ízű labneh és egy buggyantott tojás. Kellemes volt, látszott, hogy az alapanyagokra nagyon figyelnek, és a konyha igényes, de mást nem tudtam ebből megállapítani. Ja igen. A kávéjuk is jó, kilencpontos (tízből) olasz fajta. A Twentysix, aminek a neve egyszerre utal a házszámra (meh), és a bent uralkodó, a fák számára ideális állandó hőmérsékletre (hű), egy nagyon sok arcot felmutató hely. Multifunkciós tér, étterem, reggeliző, kávézó, shop, sport-stúdió, közösségi tér. Ha semmit nem akarunk, vagy tele van a hely, akkor is menjünk be szájat tátani. Barbara ötlete, a Király utcai dzsungel ugyanis fantasztikus ötlet volt, aminek az igényes megvalósításához szerencsére voltak kellő tőkével beszálló befektetők is. Szombatig minden asztaluk foglalt, de reggelizni még mindig érdemes. TwentysixCím: 1061 Budapest Király utca 26.(A fogyasztást természetesen szokás szerint fizettük, nem is engedtük volna másképp, a kínos szitu ellenére)
Egy nap a városban Hihetetlen minőségű ebéd a lakótelep árnyékában - AUM
Az Árpád híd egyik oldala sem híres arról, hogy elkényeztetne minket gasztronómiájával. A budai oldalon még a Kéhli vendéglő (jézusom, most látom, hogy nem írtam még róla, na ezt bepótolom) századfordulós bája és megingathatatlanul szinten tartott “jó vendéglős” minősége még mindig zarándokhellyé teszi a Krúdy-negyedet, de egyebet nem tudnék kiemelni. Így amikor a Flórián üzletközpontban megnyitott az AUM étterem, a világon senki nem gondolta volna, hogy ez lesz belőle, a tulajokon kívül. Teljesen bizarr helyen, a lelakott üzletközpont oldalából kinövő fűtött kitüremkedésben hoztak létre egy bambuszból, csobogókból álló kis nyugodt szigetet, ahol mellesleg a lokációhoz képest hihetetlen konyhát visznek. Amikor csobogót mondtam, nem vicceltem: a helyen két helyről is árad felénk a víz hangja, ami baromi megnyugtató tud lenni, még egy ilyen zajos, forgalmas pontban is. A berendezés igényes nem olcsó, fatányérokon hozzák ki az ételeket, amik deszkán foglalnak helyet. Ebédeltetés, leállás, vacsoráztatás, külön étlappal. Ebből is látszik, hogy a konyha igényes a saját munkájára, és megadja a módját annak, hogy mindig a maximumot tudja adni. Az ebéd ára a legalacsonyabb, amit jó ebédért el lehet kérni (most már Budapesten is egyre több helyen ezt a szintet lövik be a korábbi "főzelékeztetős" 1000-1500 helyett): két fogás 2250, három fogás 3250 forint. Ilyen áron jó éttermek nagy élményeket ugyan nem adnak, de azért egy kiváló, a nap további részének mosolyt adó ebédet tudnak adni. Az AUM pedig szinte már túl is lő ezen a szinten: a gombás-tofus leves kiváló, gazdag cucc, tiszta ízű, friss, szinte tavaszi felhangokkal. A főételnek kért sárga tészta hoisin szósszal és gombával inkább csak ennek a folytatása, főételesítése volt, de ebédre teljesen normális, hogy az ugyanazon alapanyagok több helyen visszaköszönnek (pl. gomba), volt még két fogás, elkerülhettem volna a gombát. Mindenesetre így is baromi jó ebédem volt egy szerényebb gyorskajás menü árából. A kávéhoz kihoznak négyféle cukrot, ami elég különleges húzás. Főleg úgy, hogy a kávéhoz - ha jó - természetesen nem iszom cukrot. Kíváncsi voltam, itt kell-e. Nem kellett. A cukorral csak vicceltek, illetve az étterembe betérő, láthatóan csak kávézni szándékozókat szólítják meg, akik nem tudják elképzelni máshogy a feketéjüket. Ha ez az ebédszint, alig várom, hogy idejöjjek vacsorázni. A 6 fogásos vacsoramenü 12.250 forint, borral 16.500, és ódákat zengenek róluk, az ebéd minősége felett, messze az élménykategória tetején van állítólag, mondjuk árban is kilő az ebédtől, de ez inkább a déli nyomott árakról árulnak el sokat. És a vacsora, megint, a lokációhoz képest szürreális élmény lehet. Alig várom. Mindenesetre mentsétek el a fejetekben, hogy ha napközben erre jártok, a Flórián térnél olyan ázsiai ebédet ehettek, hogy megemlegetitek. AUMCím: 1033 Budapest Flórián tér 6-9
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!