2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Mozartot a szőlőnek!
Révay András
2019.01.23 15:24
Nem első eset már a budapesti Veritas Borkereskedés történetében, hogy Magyarországtól távol eső vidékek borait mutatják be törzsközönségüknek. Volt már a poharakban Dél-Afrikából és Kaliforniából származó bor, most a meghívás még nagyobb távolságra szólt – egészen Új-Zélandig!

 Új-Zélandról nagyjából annyit mindenki tud, hogy nagyon hosszú ország - és sziget. Pontosabban két nagyobb, valamint sok apróbb sziget alkotja. A két fősziget közül az északi a kisebb, ott található Auckland, a legnagyobb város, és Wellington, a főváros is. Az országban öt és félmillió ember és 28 millió bárány él! Kezdetben csak maorik lakták, brit gyarmattá 1840-ben vált. Az együttélés konfliktusait politikai reformok oldották fel, melynek eredményeként például itt kaptak a világon elsőként szavazati jogot a nők! Az 1930-as évektől kezdődően már jóléti társadalomról beszélhetünk és az 1950-es években Új-Zélandon volt a világon a legjobb az életminőség! Elszigeteltségének köszönhetően állat- és növényvilága roppant különleges, erdeiben sok olyan faj él, ami kizárólag itt található!

Szűkebb témánknál maradva, bortermelése azért is érdekes, mert van olyan pincészete, ahol a szakavatott tevékenység mindössze egy évtized alatt a világ élvonalába repítette a távoli sziget borait, ezeken belül is a Sauvignon Blanc-t és a Pinot Noir-t. A bemutatóra Budapestre érkezett a nagyobb, tehát a déli sziget északi részében működő, 2008-ban alapított Yealands Wine Group pincészet európai kereskedelmi igazgatója, Lars Venborg. A bemutató időtartamára ő lett a vendégek úti kalauza a glóbusz másik oldalán fekvő Új-Zélandra. A szigetnek ezen a táján dombos, kissé Toszkánára emlékeztető vidék van, az ültetvény itt helyezkedik el. Az 1200 hektáros terület 130 – egymástól utakkal elkülönített – blokkból áll, mindegyiket külön kezelik. A pincészetben ennek megfelelően 130 tartály is van, boraikból a házasítások csak később születnek meg.

 A birtok sajátosságához és a borok különlegességéhez hozzájárul a dűlők különböző elhelyezkedése. A terület nagyon közel van az óceánhoz és a vízfelület erős évjárat-kiegyenlítő hatást gyakorol. Nyáron a hűtő, télen a fűtő hatás érvényesül, az állandó szél pedig segít a szőlő betegségektől való megtisztításában. A kórokozókat kifújja a tőkék közül. A birtok vezetőinek filozófiája, célja, hogy a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyják. Ezért az ő épületük tetején van a legnagyobb Új-Zéland-i napelem park, amivel energia-szükségletüknek 1/3-át kitermelik. A sorok közeit sem csak traktorral művelik, nem kaszálnak. Léteznek arrafelé pici bárányok, a Miniature Babydoll Sheep ötven centinél magasabbra nem nő meg. A füvet lelegeli, de a szőlőfürtöt már nem éri el!

A gazdálkodás természetbarátságát az is jelzi, hogy a felhasznált víz fűtésére a hőt a metszéskor keletkezett venyige elégetésével nyerik. Ami pedig még érdekesebb: óriási hangszórókon zenét játszanak a szőlőnek! Brit kutatók korábbi kísérletei bizonyították, hogy a tehenek több tejet adnak, ha zenét hallgathatnak, itt pedig Mozart muzsikája tesz – szemmel láthatóan – jót a szőlőültetvénynek! Igazolta ezt az állítást a bemutatón felsorakoztatott borok közül az első, egy 2018-as Sauvignon Blanc is. Ez a „belépő” bora a pincészetnek, klasszikus stílusú, nagyon gyümölcsös, ami érthető is, mert száz százalékban reduktív eljárással készült, tehát fahordóban történő érlelés nyomait nem viseli magán. Nagyon jó kezdés egy borozgatáshoz, beszélgetéshez. Ízeiben a citrusosság, a trópusi – nálunk kevéssé ismert – gyümölcsök vonásai fedezhetők fel, nagy bőségben.

 A Yealands pincészet meglepetése, hogy elképesztő különbségek lehetnek egyazon évjáratú, ugyanazon fajta, szinte egyforma eljárással készült borai között, pusztán csak a terület „kitettségéből” adódóan. Annál a Sauvignon Blancnál, amelyik szőlőjét az óceánhoz jóval közelebbi dűlőről szüretelték határozottan érezhető a közeli vízfelület áldásos hatása. Az „Újvilág” klimatikus adottságait tekintve, akkora évjárat-diverzitással nem kecsegtet, mint az „Óvilág”, tehát Európa. Ez azt jelenti, hogy ott sokkal kisebbek lesznek a különbségek az évjáratok között. Ugyanakkor Új-Zéland ebből a szempontból az európaihoz áll közelebb. A 2018-as évjárat határozottan eltért a 2017-estől. Abból adódóan, hogy minél beljebb megyünk a szárazföld felé, annál jobban érvényesülnek a trópusi, gyümölcsös jegyek és minél közelebb vagyunk az óceánhoz, annál inkább érezhető a klasszikus, sós, ásványos karaktere a bornak.

Magyarországon szilárdan tartja magát a nézet, hogy számmal jelzett címkével lehetetlen jó nevet adni a bornak. Odaát ezt megoldották. A jól részekre tagolt birtok dűlőit megszámozták és az onnan leszedett szőlőből készült bor is ezt a jelzést viseli. Az L5 az óceánparthoz közelebbi területről származik, tehát erősen jelentkezik benne a mineralitás, míg az S1 kóstolásakor a kirobbanó, harsány, gyümölcsös karakter nyomban árulkodik a parttól lényegesen távolabbi születési helyről. A magyarországi viszonyokat ismerőnek meglepő, hogy mindezeket nem a talajadottság eltérősége, hanem az egyes dűlők „kitettsége” eredményezi! A dolog még érdekesebbé válik, ha hozzátesszük, hogy bár egy mindössze tízéves pincészetről van szó, ezen idő alatt a boraik már több mint 1600 érmet nyertek a különböző versenyeken.

Ezen a ponton meg kell említeni, hogy a sikerek mögött a világ borkészítésének kiemelkedő alakja, a 38 éves - tehát fiatal - Natalie Christensen áll, aki tavaly elnyerte „Az év borász személyisége” díjat! Az ő keze nyomát viseli a Winemaker’s Reserve elnevezésű bor is, ami mindjárt kérdéseket is felvet. Az európai bortörvényből kiindulva, a reserve kifejezés bizonyos – hordóban vagy palackban eltöltött – érlelési időre utalhatna, ezzel szemben Új-Zélandon ilyen törvény nincs. Itt a szó válogatást jelent, a borász szabad kezet kapott. Jelen esetben nem is tisztán reduktív eljárással készült italról van szó, a bor 70 százalékát acéltartályban, 30 %-át hordóban, ezen belül is 8 százalékát új hordóban érlelték és utána házasították a borokat. A korábbiakhoz képest illata is egészen más, jellegzetesebb, az alacsony cukortartalom ellenére íze hosszan lecsengő.

 A Yealands pincészetben vörösborokat is készítenek. Pinot Noir-t, ami talán a világ legkényesebb szőlőfajtája. Ezért el kell fogadni, hogy a jó Pinot Noir sohasem olcsó! Míg a fehérboroknál a borásznak bizonyos mértékig van lehetősége belenyúlni az ital szerkezetébe, struktúrájába, a vörösboroknál erre nincs esély. Itt minden a gyümölcsön múlik, minden a szőlőben dől el! Az Új-Zéland-i Pinot Noir-ok jellegzetessége a feketecseresznyés aroma. Ebből a borból is találunk képviselőt a Winemaker’s Reserve sorozatban. Készítésében szerepet játszik az egészfürtös préselési eljárás és francia hordóban történt érlelés. Új-Zéland mindössze 130 éves ország, ők nincsenek annyira a hagyományokhoz kötve, bátran szakítottak a palack parafa dugóval való lezárásával. Minden bemutatott bor csavarzáras palackban volt. Elkerülik ezzel a „dugóhibát” és a palackban a bor fölött lezárt oxigén ugyanazt a mikrooxidációs fejlődést adja az évek során, mintha a dugón keresztül jutna be. Nincs különbség a szállíthatóságban sem, ami azért is fontos, mert a Yealands pincészetnél Magyarországra, mint dinamikusan fejlődő piacra tekintenek, ahol a fogyasztók értékelni is tudják a jó minőségű borokat.

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!