2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Múzeum a pálinkafőzőben
Révay András
2016.06.18 20:21
Aki utazik, jól tudja, olykor az embert a legváratlanabb helyeken érik kellemes, maradandó élmények. Az ilyenekért nem is kell külföldre menni, itthon is van rá lehetőség bőven. Budapestről Szolnok felé autózva, elég, ha a ceglédi elágazásnál balra térünk le és felkeressük Újszilváson a Bolyhos pálinkafőzdét.

A lombok közt megbújó, egyszerűnek látszó falusi épület senkit ne riasszon el, odabent kincsek rejtőznek. Ez állítás bizonyítására egyetlen adat is elegendő: a lepárló helyiségben nem csak a falakat, a mennyeztet is az elnyert díjak oklevelei díszítik, a pillanatnyi állapot szerint 599 darab! Jelenleg. Ám a számuk folyamatosan gyarapodik. Azt pedig talán bizonyítani sem kell, hogy idáig hosszú út vezetett. Az oklevelek között valószínűleg az egyik legérdekesebb egy szabadalmi okirat. A cég alapító tulajdonosa Bolyhos László a kísérletezést 1994-ben kezdte el és hét évi próbálkozással dolgozta ki leghatásosabb eljárást. Ezt védi a szabadalom. Az üzemet – állami támogatással – 2003-ban építették fel, már az Uniós szabványoknak megfelelően. Attól kezdve nem volt más, csak a munka, a munka.

 Amikor először jelentek meg pálinkáikkal a II. Gyulai Nemzetközi Kisüsti Fesztiválon, három arany-, két ezüst- és öt bronzérmet hoztak el egyszerre. Hogy mi a csodálatos nedűk titka? Anélkül, hogy jogsértést követnénk el, néhány dolgot elárulhatunk róluk. A tulajdonos személyesen járja az országot és kizárólag hibátlan, étkezési minőségű, első osztályú gyümölcsöt vásárol. Az alma, szilva, kajszi, körte, őszibarack szeletek egy kisebb része az aszalógépbe kerül és aszalt gyümölcs készül belőlük. A többiből lesz a cefre. Kierjesztik, fajtánként külön-külön, majd a főzőüstben a saját aszalékára töltik, arról főzik le az ötven fokos gyümölcspálinkát. Az érlelő tartályokban szintén van aszalt gyümölcs, egy-két évig azon érlelik, majd palackozzák és – talán már mondani sem kell – a palackban is ott vannak az aszalt gyümölcsdarabkák. Hogy akkor mi ebben az egészben a titok? Hát az arányok, az idő, a technológia, tehát az eljárás lényege.

 Aki Újszilvásra akar utazni, annak bizony ma még keresgélnie kell a térképen. Könnyen lehetséges viszont, hogy a külföldiek hamarább fogják megismerni ezt a helyet, mint mi magunk. Nem ritka vendégek náluk a diplomaták és rendszeresen jönnek japán, finn, kanadai, svéd, német, holland, francia, svájci turistacsoportok. Bár még nem utazási irodák közvetítésével, inkább csak a „szájhagyomány” útján találnak ide. Amikor megérkeznek, saját készítésű szalámi, szalonna falatkákkal fogadják őket és ezt követi 10-12 fajta pálinka mértékletes (!) kóstolása. A házigazdák különösen arra büszkék: itt még berúgott, részeg vendég nem volt, annál több mosolygó, jókedvű, a különleges élmény miatt elégedetten távozó fordult meg náluk. Az első két pohárka után általában még azt mondták, erős, az ötödik-hatodik után már nem volt ilyen észrevételük.

 A céget, mely a kezdetektől megmaradt családi vállalkozásnak, ma már az alapító fia, Bolyhos Zoltán vezeti. Tavaly, 2015-ben kétmillió kiló gyümölcsöt dolgoztak fel, belőlük 140 ezer liter, ötvenfokos, ágyaspálinka készült. Ez a különlegességük. A minőséget persze nem csak az eladott palackok száma jelzi. Az országos versenyeken 2001 óta vesznek részt és azóta arany, ezüst és bronzérmek garmadája gazdagította a gyűjteményt. Besztercei szilvájukkal a Gyulai Pálinkafesztivál fődíját is elhozták. Ennek illata – mint a kölninél – úgy érezhető a legjobban, ha a kézfejre cseppentve (!) szétdörzsöljük. A Cigánymeggy pálinka 700 benevezett másik között lett országgyőztes 2007-ben és 2012-ben ők lettek az ország legjobb kereskedelmi pálinkafőzdéje! Pálinkájukat több mint kétszáz féle különböző üvegben hozzák forgalomba. A legnagyobb bánatuk, hogy Magyarországon megmagyarázhatatlan módon, megszűnt az üveggyártás! A palackokat külföldről kell behozni és azok így sokkal drágábbak.

 Mivel a külföldiek mellett egyre több hazai látogató is érkezik, belefogtak egy falusi múzeum kialakításába. Látható náluk egy teljes kovácsműhely, 150 éves pálinkafőző üst, százévesnél öregebb szőlőprés, 100 éves vetőgép. Gyűjtik mindazokat a tárgyakat, amik a régi szeszfőzdében előfordultak, sőt szeretnének egy ilyet teljes egészében felépíteni. Helyet kapnak majd itt a régi iratok, képek, a fináncok elöl dugdosott „készségek”, amikkel – még nem is olyan régen - szinte minden falusi háztartásban főzték a „papramorgót”. Mért hívták így? Mert a parasztember korai ébredésekor bekapta a kis házi főzésű pálinkáját, majd elment a templomba a hajnali misére és csak utána reggelizett. Persze éhes volt és olykor megkordult a gyomra. A pálinka morgott a papra! Lehet, hogy lassan már az ilyen történeteknek is a múzeumban lesz a helyük. Ám addig is, amíg a múzeum felépül, érdemes ellátogatni Újszilvásra és megkóstolgatni az ország egyetlen, szabadalommal védett gyümölcspálinkáját. További információ a www.bolyhos.hu oldalon található.

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!