2020. március 29. vasárnap, Auguszta napja
Nagy magyar siker
Révay András
2018.03.16 18:07
A világhírű - három Michelin-csillagot szerzett - francia séf, Olivier Roellinger nevével fémjelzett szakácsversenyt 2010-ben hívták életre. A több francia szervezet közreműködésével létrejött verseny célja a fenntarthatóság népszerűsítése, a veszélyeztetett tengeri élőlények, kiváltképp a halak életterének megőrzése. Bár a versenyen korábban csak francia és spanyol fiatal szakácsok vettek részt, 2016-ban a szervezők ezt 30 ország részvételével európai szintre terjesztették ki. Érdekessége még, hogy csak 25 év alatti versenyzők indulhatnak.

A versenyt négy válogatás előzi meg. A kelet-európai szekció döntőjét most először tartották Magyarországon, a Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kara (BGE KVIK) rendezésében, összesen 6 ország, Finnország, Lengyelország, Svédország, Szlovénia Szerbia és Magyarország fiatal szakácsaink részvételével. A nyugat-európai szekció versenyzői március 21-én, Franciaországban találkoznak az Yvon Bourges Catering School of Dinard szervezésében, a mediterrán vidékekről érkezők számára pedig Spanyolországban lesz az elődöntő, március 27-én Valenciában. Észak-Európából a versenyzők április 5-én Svédországban mérkőznek meg egymással. A verseny ünnepélyes eredményhirdetésére és díjátadójára 2018. június 8-án, az Óceánok Világnapján (World Oceans Day) kerül sor Párizsban, az UNESCO székházában.

A versenyzők - a biológiai sokszínűség fenntartása és a veszélyeztetett tengeri állatfajok túlhalászásának és kihalásának megakadályozása érdekében - fenntartható termelésből származó hal, vagy más tengeri élőlényből készítik el kétféle versenyételüket. A professzionális étel elkészítésére 2,5 óra állt rendelkezésre minden versenyző számára. A zsűri megkülönböztetett figyelmet fordított az értékelésnél az elkészítésre és a tálalásra, különös tekintettel arra, hogy a versenyétel a jövőben felkerülhet-e felső kategóriás éttermek étlapjára? A háziasszonyi étel elkészítésére 30 perce volt a versenyzőknek, a zsűri itt elsősorban a gyors elkészíthetőséget és az egyszerűséget díjazta az ízharmóniák mellett. A zsűri két csoportból, összesen tizenhárom tagból állt. Közöttük Franciaországból érkezett nemzetközileg elismert séfek és szakemberek mellett a hazai gasztronómia vezető séfjei és a terület szakértői foglaltak helyet. A francia zsűri tagjaként érkezett Budapestre Czompa Fanny, aki a BGE KVIK vendéglátó és szálloda szakirányos hallgatója volt és a kelet-európai és skandináv régió döntőjében bronzérmet szerzett 2016-ban.

Tavaly a kelet-európai szekció válogatóját Lengyelországban tartották és egy magyar versenyző, Szűcs Dániel ott a döntőbe került. Felkészítője, dr. Sándor Dénes, a BGE KVIK egykori docense, elkísérte őt Párizsba, és közreműködése eredményeként - a magyar siker hatására – sikerült az idei versenyt Budapestre hoznia. Véleménye szerint, amit a résztvevők számának felemelésekor a verseny névadója elmondott, rendkívül fontos: „A gasztronómia, mások táplálásának művészete. Benne figyelembe kell venni mindenki egészségét, és azt nem lehet a bolygó egészségének figyelembe vétele nélkül végezni. A legjobb szakácsok már érdeklődnek minden iránt, ami alátámasztja az élelmiszerek és a társadalom fenntarthatóságát. A tenger erőforrásai az egyik alapvető pillérnek számítanak. Ennek az egyedülálló versenynek első hat évét követően már kezdjük látni, hogy a meghirdetett elvek a magatartás milyen változásait váltják ki!” Van egy – több szervezet által összeállított – nemzetközileg elismert tiltólista. Ebben a versenyben csak olyan nyersanyag használható, ami nem szerepel ezen a listán.

A budapesti előválogatóban a nyolc versenyző közül három jutott tovább. Közülük kettő magyar! A felkészítésükben a halpiaci gyakorlattól kezdve a mesterszakácsokig egy sereg szakember vett részt, kitekintésük így roppant széles lett. Ők: Csukás Norbert, (középen) Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar, Magyarország. Ramocsai Barbara, (jobb szélen) Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar, Magyarország. Barbi már rutinos versenyző, elsajátította azt az alázatot, amit bármilyen verseny iránt mutatni kell. Angolul, franciául, spanyolul beszél. Norbi önbizalma kezdetben nem volt túl erős, a versenytapasztalata kevesebb, a külföldi konyhákon szerzett gyakorlata viszont nagyobb. Angolul, németül, oroszul és kínaiul beszél. A harmadik: Rostedt Jonna, (bal szélen) Tampere University of Applied Sciences, Finnország versenyzője.

 Csukás Norbert profi étele a tengeri sügér narancsos répával, pálinkás-pikáns bébi tintahal spenótos tésztával és sáfránymártással, fekete parmezán chips-szel volt, a háziasszonyi étel pedig az algába tekert tengeri süllő/sügér édes tócsnival és korianderes-curry-s zellerpürével. Ramocsai Barbara profi versenyétele a tőkehaltekercs gombával, pirított Szent Jakab kagyló, mandulás póréhagymahab, savanyított uborka és mandula morzsa volt, míg a háziasszonyi ételként a rántott tőkehal, polenta, pirított kelkáposzta, sült paprika gyömbérrel és algával került a zsűri elé. Mindhárman automatikus résztvevői lesznek a párizsi eredményhirdetésnek és díjátadónak. Az a tény, hogy az elmúlt két év sikerei után az idén is az első három versenyző között végeztek hallgatóink azt igazolja, hogy nemzetközi szinten is kiemelkedő gasztronómiai képzés folyik egyetemünkön – hangsúlyozta az eredmények kihirdetése után dr. Lugasi Andrea, a BGE KVIK dékánja.

Kapcsolódó témák

A február első hetében megrendezett - Budapesten már a negyedik - SIRHA Nemzetközi Szálloda, Vendéglátás és Élelmiszerkereskedelmi Kiállításon a versenyek és bemutatók megtekintése mellett a résztvevőknek lehetősége volt arra, hogy mintegy kétszáz kiállító kínálatával ismerkedhessenek meg. Az elsősorban szakemberek számára tartott rendezvényen érdemes volt egy kicsit fogyasztói szemmel is körülnézni.

2019.10.17 20:43

Érte némi meglepetés azokat, akik az elmúlt hétvégén, Budapesten, a Tűzoltó utcában betértek az egyik romkocsma területén működő, „Pancs gasztroplacc” termelői piacra. A máshol is megszokott választékot itt most egy gombabolt gazdagította, de önmagában még ez is kevés. A piacon valóságos szarvasgomba minifesztivált rendeztek

Amibe, ha elég nagy volna, talán a Boldogasszony csipkéje is beleférne, de sajnos ez lehetetlen. Ez a tarsoly nem egy régi táska és a csipke sem valamilyen terítő vagy horgolt ruhadísz. Mindkettőt meg lehet enni! Bizonyára sokan meg is fogják, augusztus 18-19-20-án. Ebben a három napban várja ugyanis látogatóit a Magyar Ízek Utcája.

Gyerekkora óta szakácsnak készült és legalább ugyanennyi ideje vágya volt, hogy egyszer saját étterme lehessen. Céltudatosságát, elhatározásának következetességét mi sem jelzi jobban, minthogy 21 évesen ő lett Magyarország legfiatalabb vendéglőse. Az idén negyedszázados évfordulóját ünneplő Matusz-Vad Zrt. tulajdonosa érdekes utat tudhat maga mögött.

A legjobb hazai éttermek, pincészetek, séfek, cukrászok sörfőzők mutatkoztak be a közönségnek – no meg egymásnak is – a négy napos Gourmet Fesztiválon, Budapesten, a Millenárison. Az óriási szabadtéri kóstoló – a hűvös idő ellenére – már a legelső napon rengeteg érdeklődőt vonzott.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!