2020. március 29. vasárnap, Auguszta napja
Negyedszázados kapcsolat
Révay András
2017.01.21 20:01
A Szlovén Köztársaság elismerésének és a diplomáciai kapcsolatok felvételének huszonötödik évfordulója alkalmából, korabeli dokumentumokból kamarakiállítás nyílt Szlovéniáról a magyar Külügyminisztérium Bem József téri épületében.

Szlovénia földrajzi helyzete roppant kedvező. A fővárosától, Ljubljanától számított ötszáz kilométeres körzetben Közép-Európa összes fontos városa megtalálható. Területe húszezer négyzetkilométer és ez azt jelenti, hogy a fővárosból az ország bármely szögletébe el lehet jutni egy órán belül. Amikor Tito halála után a soknemzetiségű Jugoszlávia is felbomlott, a függetlenségét a mai Szlovénia 1991. június 25-én kiáltotta ki és a jugoszláv hadsereggel folytatott tíznapos háborúval meg is őrizte. A szlovén-magyar kapcsolatokban nincsenek „problémás ügyek”, vitás kérdések. Mindkét országban él kisebbség a másik nemzetből, amelyik összekötő kapocs lehet. Szlovénia „zöld ország”. Területének több mint 60%-át erdők borítják, ezzel Svédország és Finnország mögött a harmadik helyen áll Európában.

 Ez a huszonöt év szinte egy szempillantás alatt eltelt, de közben nagyon intenzívvé vált országaink között a kapcsolat. Valóban, kapcsolataink olyan jók, hogy nemrégiben, igen nagylelkűen, még területet is ajándékoztunk Szlovéniának – említette meg a kiállítás megnyitásakor tartott ünnepségen dr. Szabó László, Magyarország külgazdasági és külügyminiszter-helyettese. Az egyik kis határfolyó medre egy árvíz következtében kicsit megváltozott, ennek következtében tizenhárom négyzetméternyi(!) terület került át Szlovéniához. Magyarország 1992. január 15-én ismerte el Szlovénia önállóságát. Ugyanebben az évben mindkét országban megnyitottuk nagykövetségeinket is. Állandó és rendszeres az együttműködés. Egyre több határátkelő-helyet nyitunk meg és a Ljubljanát Budapesttel összekötő autópálya is folyamatosan épül, így az egyik városból a másikba való eljutás ideje mindinkább csökken. Korszerűsödik, gyorsul a vasúti közlekedés is.

Magyarország 1992 januárjában a legelsők között ismerte el Szlovénia függetlenségét- hangsúlyozta az ünnepi fogadáson őexcellenciája Škrilec Ksenija asszony, a Szlovén Köztársaság magyarországi nagykövete. Megerősítette, hogy a két ország és a kisebbségek kapcsolatai példaértékűek nemcsak Közép-Európában, hanem az Európai Unióban is. Ha visszatekintünk az elmúlt huszonöt évre, akkor elégedettek lehetünk, Szlovénia kreatívan és ambiciózusan vált a nemzetközi közösség tagjává, tisztában van azzal, hogy milyen faladatai és kötelezettségei vannak. Az ENSZ tagjaként több mint 180 országgal vette fel a kapcsolatot, tagja a NATO-nak, az EU-nak, a Schengeni-övezetnek és bevezette az eurót. Volt a Biztonsági Tanács tagja és az EU elnöke is. Magyarország és Szlovénia barátként, szövetségesként működik együtt. Sikerült bebizonyítanunk, hogy nehéz időkben is számíthatunk egymásra. Gazdasági, kulturális és infrastrukturális téren bőven van tennivalónk, a közös munka tehát folytatódik.

 A jövőbe tekintő közös tervek pedig ezt az eddigi példás együttműködés folytatását és erősítését vetítik előre - nem utolsósorban az idegenforgalom élénkítése terén. Ljubljana érdekes barokk építészeti emlékeket őriz. Szlovéniában feltűnően sok a templom. A lakosság létszámához mérve itt található Európában a legtöbb. Minden háromezer emberre jut egy! Az első Bibliát már 1583-ban kiadták, négy évvel az angol, és hét évvel a magyar nyelvű megjelenése előtt. Bátran nevezhető „négy évszakos” országnak, mert nagyon változatos. A mediterrán, az alpesi és a pannon térség metszőpontjában helyezkedik el. Ez a változatosság tükröződik az idegenforgalmi kínálatában, gasztronómiájában és borászatában is, kiegészítve az érintetlen természet, az izgalmas barlangrendszerek, a gyógyhelyek vonzerejével. 

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!