2020. április 3. péntek, Buda és Richárd napja
Nézz Kossuth szemébe!
Révay András
2017.03.14 20:46
Két új, kivételes értékű műtárgy került a közelmúltban a Nemzeti Múzeumba. Az egyikről a szakemberek hol tudtak, hol eltűnt szem elől, a másik egy család birtokában volt. Most mindkettő látható lesz, a nemzeti ünnep, március 15 délutánjától kezdődően.

A tárgyak egyike egy Kossuth Lajost ábrázoló dagerrotípia. A szó az első, gyakorlatban is alkalmazott fényképészeti eljárás neve, amelyet 1839. augusztus 19-én hoztak nyilvánosságra. „Direkt pozitív” eljárás, közvetlenül pozitív képként jeleníti meg a valóságot. A kép, attól függően, hogy az ezüstjében sötét vagy világos felületet tükröztetünk, pozitív vagy negatív képet mutat. Minden egyes felvétel egyedi példány, csak reprodukció útján sokszorosítható. Kossuth számos ábrázolása közül ez a kép azért kiemelkedő fontosságú, mert a felvétel 1852-ben, fotográfiai eljárással készült, így teljesen hitelesnek tekinthető. Kossuth arca szinte szemből látható, mintegy a szemébe nézhetünk a forradalom és szabadságharc vezetőjének. A képet a kiállítás megnyitása előtt két nappal, nyilvánosan, legelőször a sajtó képviselőinek mutatták be.

Az 1848-49-es forradalom nem csak a magyar történelem kiemelkedő eseménye, de ugyanezt jelenti ennek a múzeumnak is - állapította meg a tárgyak bemutatásakor Varga Benedek a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. A Múzeum az események ikonikus helyszíne volt. Gyűjteménye, mely a forradalom és szabadságharc relikviáiból, történeti emlékezetét hordozó tárgyakból áll, most hallatlanul fontos darabbal gazdagodott. Ez a kép tudatosíthatja bennünk, hogy a nemzet nagyjai közül sokan – időben - nem is állnak olyan távol tőlünk. A Kossuthról készült dagerrotípia pontosan azt érzékelteti, hogy nem is annyira a múlt ő, hiszen már a fényképhez hasonló megörökítést látunk róla. Sőt, hangfelvétel is készült vele, amit a kiállítás látogatói számára szintén felelevenítünk! A kép Amerikába készült, a szabadságharc leverését követően és igazán az a megkapó benne, hogy valóban olyan, mintha a szemünkbe nézne.

A műtárgyat a Magyar Nemzeti Bank Értéktára vásárolta meg, és helyezte letétbe a Múzeumba – erősítette meg Gerhardt Ferenc, az MNB alelnöke. A Bank 2014 januárjában indította el műkincs-visszavásárlási Értéktár programját, amelynek fő célja az elmúlt történelmi periódusokban különböző okok miatt külföldre vagy külföldi tulajdonba került magyar vagy külföldi művészek által alkotott, jelentős művészeti értéket képviselő műkincsek minél nagyobb hányadának visszaszerzése Magyarország számára, valamint a hazai hagyatékokban fellelhető legfontosabb műkincsek megvásárlásával azok szétszóródásának megelőzése. Az Értéktár programban megvalósult vásárlásokat minden esetben teljes körű értékbecslés előzi meg. A program megvalósítására az MNB Igazgatósága 100 millió eurós, mintegy 30 milliárd forintos keretet különített el 2018 végéig. Az eddig megvásárolt, hazahozott művek listája a Magyar Nemzeti Bank honlapján megtalálható.

 Ez a műtárgy csak rövid ideig lesz látható, ugyanis fényre, a hő és a páratartalom változásaira nagyon érzékeny – mondta el dr. Lengyel Beatrix, a kiállítás kurátora. A dagerrotípia március 15-én délutántól, miután az állami ünnepség lezajlott, egészen április másodikáig tekinthető meg. Sajnos nagyon sérülékeny, ha nem vigyázunk rá, akár egészen el is feketedhet az ezüstözött része. Kossuth Lajos a szabadságharc leverését követően, 1851-1852-ben körutat tett az Amerikai Egyesült Államokban, hogy támogatókat toborozzon a magyar ügy érdekében. Ennek során, a Boston Daily Evening Transcript című napilap 1852. május 17-i számában tudósított arról, hogy „Kossuth kormányzó ma reggel Southworth & Hawes galériájában ült egy dagerrotípiához.” Ez az ú.n. negyedlemez méretű (kb. 11 x 8 cm) Kossuth dagerrotípia portré J. J. Hawes leszármazottainál maradt fenn. Feltehetően egy sztereodagerrotípia egyik fele. Novomeszky János amerikai-magyar műgyűjtő a családtól vásárolta meg, és 2002-ben megmutatta a Történeti Fényképtár muzeológusainak. Novomeszky váratlan tragikus halála után gyűjteménye több helyre került, ekkor a Kossuth-dagerrotípia eltűnt a múzeum munkatársainak látóköréből. Csak 2015-ben bukkant fel újra, és vehette meg a Magyar Nemzeti Bank. Hosszú és szakszerű restaurátori munka után lehet most megtekinteni.

 Érdekes a második emléktárgy is, amivel a Magyar Nemzeti Múzeum Ereklyegyűjteménye gyarapodik. Leszármazottak őrizték meg a márciusi ifjak egyikének, a székely származású Oroszhegyi Józsának börtönévei alatt készített „rabfaragását”, egy talpas pohárkát. Az 1848-as pesti forradalmi ifjak köréhez tartozó Oroszhegyi Józsa - eredeti nevén Szabó József (1822-1870) - Nagykolcson született. Pesten 1841-ben orvosi tanulmányokba kezdett, majd 1844-től a Jelenkor „Újdonság" rovatát vezette. Ekkor kötött barátságot Petőfivel, Jókaival, Vahot Imrével. 1848. március 15-én ott volt velük a Pilvax kávéházban, a Nemzeti Múzeum előtt, együtt indultak kiszabadítani Táncsics Mihályt. A szabadságharc kezdetén a honvédorvosi karba jelentkezett, később szabadcsapatokat vezetett, ezért a szabadságharc leverése után távollétében a császári bíróság halálra ítélte. Két éven át bujdokolt álnéven, majd elfogták, de ítéletét 10 év - vasban letöltendő - várfogságra változtatták. Büntetését a josephstadti várbörtönben töltötte, ez idő alatt faragta emlékpoharát, melyet családjának ma élő tagja most a Nemzeti Múzeumnak adományozott, így a nyilvánosság is megismerheti.

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!