2019. december 8. vasárnap, Mária és Marion napja
Ötször egy az hat!
Utazónet
2014.07.11 21:50
Befejeződött a Városliget Café & Bar és a YAMAHA cég közösen meghirdetett gitárversenye, „A Gitár Romantikája”. A négy hétig tartó verseny végén hat fiatal művész bizonyíthatta kivételes tehetségét.

Az étterem megnyitásakor az volt a cél – mondta el a döntő meghallgatására érkezett közönségnek Bottyán István, a Tópart Budapest ügyvezető igazgatója – hogy visszahozzák azt a „békebeli” polgári hangulatot, melyet akár Krúdy műveiből is ismerhetünk. Korábban a zongora elengedhetetlen része volt a kávéházi világnak. Itt valami mást szerettek volna, ezért meghirdettek egy tehetségkutató versenyt fiatal gitárosoknak, abban bízva, hogy lesz majd közöttük, aki a kávéház szerződtetett előadóművésze lehet. A nyitás után ugyanis különféle zenekarokkal is próbálkoztak és azt tapasztalták, hogy a legnagyobb sikere a gitármuzsikának volt.

Az ötlet megvalósításához komoly segítséget kaptak három – sokszorosan kitüntetett - kiváló művésztől, akik azt is vállalták, hogy zsűritagként vesznek részt a verseny lebonyolításában. Tátrai Tibor -Liszt Ferenc-díjas gitáros, zeneszerző, Gerendás Péter-Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, előadóművész, szövegíró és Balogh RolandJunior Príma-díjas gitárművész, zeneszerző, aki a közelmúltban maga is több nemzetközi versenyt nyert, komoly tapasztalatokat szerzett. Az étterem májusban hirdette meg a versenyt. Az ötvennél is több jelentkezőtől életrajzot, fotót és videofelvételt kértek – ezekből válogatta ki a zsűri az elődöntőbe a legjobb tíz versenyzőt. A három részből álló döntőbe végül öt produkció, de hat művész került, az egyik döntős ugyanis egy testvérpár! Először a művészek csak egy darabot mutathattak be, a zsűrinek ennek alapján kellett dönteni, nemcsak a gitártudásról, hanem az előadóművészi képességekről is. A végső sorrend megállapításához a versenyzők előbb egy magyaros motívumú darabot mutattak be, pont azért, mert az esti órákban a Városliget Café & Bar vendégei túlnyomórészt külföldiek. A magyar népdalkincs felmutatásának itt jelentősége van. A döntő második felében egy saját szerzeményt kellett játszaniuk, képet adva ezzel a megszerzett, tanult tudásukról. Ezt követően a zsűri háromra szűkítette a versenyzők számát, akik újból a dobogóra lépve valamilyen improvizációt játszottak. A helyezéseket végül ez határozta meg.

A sorsolás szeszélyéből következően a döntő első fellépője Schäffer László volt, aki leginkább önképzettnek tartja magát, noha egy ideig Granadában Alfredo Mesa tanítványa is volt. Számos együttes tagjaként játszott és szerzett díjakat. Jelenleg Kurucz Ági énekesnőt kíséri és népszerű feldolgozásokat játszanak Bohemian Acoustic néven. Mindkét elődöntőből a közönségszavazatok juttatták tovább. Most Mertz János Gáspár ritkán hallott romantikus műve, a Magyar honi virágok első tételét adta elő. A zsűri véleménye szerint jó választás volt, ennél romantikusabb darabot nem is lehetett volna játszani, hallgatóit szinte elvarázsolta a mű.

Bár az improvizáció és a saját szerzemény csak később lett volna esedékes, a 18 éves Rózsa Béla már ebben a fordulóban saját feldolgozásában mutatta be az ismert magyar népdal, a „Kis kece lányom” egy változatát. A Kőbányai Zene Stúdió és a Snétberger Központ tanulója. Mindössze négy–öt éve gitározik komolyabban, főleg jazzt játszik szívesen, de egy harmonikás barátjával már szerb, balkán stílusban is kipróbálta magát. Talán ennek is köszönhető, hogy főleg a harmóniasorokkal kápráztatta el a zsűrit. Bátran elmozdult a főtémától és az egyes részeket különösen gyönyörűen fűzte össze.

Dani János még a húrt sem pendítette meg a gitárján, máris elnyerte a közönség rokonszenvét. Az egyetlen volt, aki az alkalomhoz illően öltözve lépett a pódiumra. Talán zenész családjától tanulta, hiszen maga is hétéves korától zenél. A konzervatóriumot hegedű tanszakon végezte, utána kezdett el gitározni. Több külföldi meghívás mellett, 2012-ben nyolc hónapot Japánban is töltött. Ő is egy kombinációt játszott. Az „Ez a vonat elindul” című népdallal kezdett és abból ment át Brahms V. Magyar Táncok-jának saját feldolgozásába. Ez volt az a pont, amikor az előadás értékeléskor Gerendás Péter az egykori Ki Mit Tud? közismert szófordulatát idézte: „a zsűri nehéz helyzetben van”! A technika megtanulható, de művésznek születni kell! Az eddig hallottak pedig született művészek voltak.

A negyedikként következő Günsberger Ákos szinte már a gitár professzora – tudhatta meg róla a közönség. Kezdetektől zeneiskolába járt, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán végzett, jelenleg mesterképzésben vesz részt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, klasszikus gitár szakon. A magyar motívumok témában ő a „Megrakják a tüzet” című népdalt választotta, szabad, „rubato” stílusban. Balogh Rolandot ebben főként a mély húr kezelése ragadta meg – szinte szívébe nyilallt. A hatást csak fokozta hogy, milyen odafigyelve oldotta meg a versenyző a választott témát. Volt bevezetése és abból egy szép kibontakozás következett.

A gitárverseny legfiatalabb resztvevője egy testvérpár, Sárközi Lili és Sárközi József voltak. Lili a Bartók Béla Zeneművészeti szakközépiskola és Gimnázium 10. osztályos tanulója, ötéves kora óta gitározik és énekel, Józsi pedig az általános iskola 7. osztályába jár, mellette jazzt és klasszikus zenét tanul. Versenydarabjuk az ismert magyar népdal, a „Csillagok, csillagok” volt. A zsűri csak a „csodálatos duó” néven nevezte őket és nagy sikert jósolt nekik nemzetközi porondon is. Józsi megfogadta a korábban kapott tanácsot, nem kezdett nagy lendülettel, hanem szépen felépítette a témát. Gyönyörű harmóniákat mutatattak be és ez arról árulkodott, hogy szinte minden megtanulhatót tudnak már a zenéről.

A döntő harmadik fordulója után megállapítható volt, hogy a versenyzők magas színvonalú előadásra képesek és cseppet sem véletlen, hogy a legjobbak közé jutottak. Az első helyezett Rózsa Béla lett, az övé a Városliget Café & Bar egy évre szóló, egymillió forintos szerződése és egy 300 ezer Ft értékű YAMAHA NTX-900 – elektroklasszikus gitár. A második díjat jelentő százezer Ft értékű YAMAHA CG -142 klasszikus gitárt Dani János kapta, míg a harmadik díj,60 ezer Ft értékű YAMAHA THR-5 gitárerősítő Günsberger Ákosnak jutott. Az étterem által felajánlott és az ott helyet foglaló vendégek által megítélt közönségdíj a Sárközi testvérpár tehetségét igazolta.

Kapcsolódó témák

Akár ez is lehetett volna a 79. OMÉK jelmondata, az igazságot ugyanis híven tükrözi. Kiállítóiban és látogatóiban egyaránt vegyes érzelmeket keltett. Mindjárt a belépéskor zavarba jöttek. Az épületeken belül ugyanis - a többi kiállításnál megszokottól eltérően – egyáltalán nem volt semmiféle jelzés, számozás, útbaigazítás! Sem a pavilonok sarkán, sem a közöttük lévő utak felett. Mindenki ténfergett, tekergett, amíg véletlenül rábukkant arra a kiállítóra, akit keresett.

Az épület alapkövét 2017 áprilisában rakták le, 26 hónap múlva pedig a hivatalos átadására kerülhetett sor. Már a terveit is kimagasló minőségűnek ítélte, és díjazta az építészszakma, leglátványosabb megoldása, hogy egy zöld domb alá süllyesztették az üzleteket. A 4,3 milliárd forintos önkormányzati beruházásban felépült Klapka Központ a legkorszerűbb építészeti elképzelések megvalósítása mellett a környezettudatos gondolkodást is tükrözi.

Jelenleg már – próbaüzemben - a nagyközönség számára is megnyitotta kapuit a Párisi Udvar Hotel Budapest. A Ferenciek terén álló Párisi Udvar, Budapest egyik legismertebb, Európában is egyedülálló épülete, melynek teljes felújítása öt évvel ezelőtt kezdődött. A történelmi jelentőségű helyreállítás szigorú műemlékvédelmi szabályok szerint, szakrestaurátorok bevonásával, a legkiválóbb szakemberek közreműködésével zajlott.

Ez a három szó a 2018. évi Prima Primissima díjak átadásakor is elhangzott az egyik díjazott, Nagy Csaba építész méltatásakor. Tiszteletére – néhány nappal később – a XIII. kerületben is ünnepséget rendeztek, mert eddigi tevékenységének összegzésekor kiderült: munkásságának számottevő része a fővárosnak ebben a kerületében valósult meg. Több olyan alkotás fűződik a nevéhez, ami nemcsak az épület funkcióját tekintve érdemel figyelmet, hanem városképi szempontból is jelentősnek nevezhető.

Mindkét világháború valamennyi áldozata előtt tisztelgő emlékművet avattak Budapesten, a XIII. kerületben, az I. Világháború befejezésére emlékezve. Miért csak most? A XIII. kerületet, mint közigazgatási egységet, 1938-ban hozták létre, korábban nem létezett. Ekkorra már – szerte az országban - régen befejeződött a „Nagy Háború” emlékműveinek felállítása, az utána következő években pedig a téma, különböző okokból, de sosem volt „aktuális”.

Blog ajánló
Egy nap a városban Döbbenet ez a Fővám téri étterem-pince, főleg a föld alatt - Up & Down
A Fővám tér, úgy tűnik, kapott egy kis flancot. Nem messze onnan, ahol a város legkorábban nyitó kocsmája volt, hogy a hajnalban érkező kofák még éppen találkozhassanak az éjszakai tivornya végén a biliárdasztalon alvó lumpokkal (ez a mostani Burger King helyén állt a csarnok nyitása után), több olyan hely is nyitott, ami nem az egyszerű megjelenésével hódít. A Váci utcai forgatag egyik fontos kiömlésénél, az egyik nagy budapesti turistanevezetesség, a Központi Vásárcsarnok előtt állunk, így számíthatunk rá, hogy az egyszer beköszönő vendégek felülreprezentáltak lesznek. Az egyik itteni étterem facebookos véleményei például szinte kizárólag idegen nyelven íródtak. Aki ide jön tehát, az jól tudja, kiket akar megszólítani, és az csak részben az itt élő közösség. Így aztán az Up & Down név tökéletesen passzol ebbe az elgondolásba. Nehéz lett volna olyan nevet választani, amiről több vendég tudja, mit jelent. Már csak az a szó, hogy “étterem”, eleve leszűkíti a kört a felére. Aki egy idegen városban el akar igazodni, és meg akarja érteni az útbaigazítást, legalább az irányokat jelölő szavakat ismernie kell angolul. Kivéve Olaszországban, ott kár tudni bármit, bárhogy, az olaszon kívül. Elég menő helyen van az étterem, és a berendezés is eléggé ott van. Első ránézésre úgy érzed, hogy ez valami nagyon drága hely, nem is hinnénk, hogy van például ebédmenü, és nem is olyan unalmas, “adj valami ezeröté” fajtából, ami egyébként is kezd teljesen kiveszni a belvárosból. Steak, friss halak, rákok, szarvasgerinc mellett olyan hagyományos magyaros ételek is kérhetőek, mint a töltött káposzta gulyás vagy mangalica pofapörkölt. Mint mondtam, a turisták...De nemcsak a flanc van itt, hallottam hírét olyan tojásos nokedlinek, aminél a tojássárgáját használták csak fel, és carbonara-szerű nokedlis ételt faragtak belőle, természetesen fejes salátával. Amikor azonban egy ilyet kértem volna, a pincér közölte: már nincs az étlapon ez, és a séf is más lett azóta. Ilyen hamar séfváltás? Nem hangzik úgy, mint egy száz éves pályafutásra ácsingózó hely. De lehet, hogy csak pech, kértem az ebédmenüt. Közben elmentem a mosdóba, amihez egy lépcsőn kellett lemenni az alsó részbe. Én azt hittem, hogy odalent legfeljebb egy raktárat találok (a látványkonyha helyét belépéskor láttam), de meglepetésemre odalent a fentivel megegyező méretű pincébe jutottam. Nem is akármilyenbe: Micsoda kontraszt! Nézzük csak meg egymás mellett, milyen fent és lent. Up & Down: Állítólag amikor kikukázták a lenti részt, találták a falra kihelyezett berendezések, gépek, mérők, csövek, egyebek nagy részét. Persze a börtönajtót máshonnan akasztották, de a teherlift ajtaja - ami most a raktárat rejti - itt volt. Rendezvényekre adják ki. A vécében ezt találtam: Nem tudom, a nőiben mi lehetett, nem akartam benyitni. Az ebéd milyen volt? Nem rossz. Az előétel kocsonya pirítóssal, egészen kellemes állaggal, fürjtojással, nyers, bölléres ízekkel. A csirkemell supreme megfelelő minőségű volt, kissé szűkös adag, a mellé adott hajdinás "rizottó" köret is meglepően jól működött, annak ellenére, hogy a hajdinát nem is szeretem. A desszertet viszont nem tudtam értelmezni, a mézes krémesnek elvileg a krémes és a ropogós állagot kellett volna játékosan kevernie, de inkább száraz volt és kellemetlen. De a konyha láthatóan igyekszik, és vannak jó pillanataik. Viszont a hely maga egy vidámpark igényével bizonyította be, hogy a névadás nem üres frázis, hanem játékos látványosság, ennek pedig nagyon örülök. A kilátás pazar, a hely maga igényes, így érdemes elmenteni magunknak, ha találkozót beszélnénk meg a környéken. Up & DownCím: 1056 Budapest Fővám Tér 1.
Egy nap a városban Hogyan lehet megkülönböztetni a jó éttermet az izgalmastól?
Tíz év gyakorlata alapján van egy tizenöt-húsz tételből álló csekklistám, amit végigfuttatok a fejemben, ha belépek egy helyre. Muszáj: a fene sem akarja vesztegetni az idejét rossz helyeken, mikor annyi felfedezni váró kincs van a városban. Ebben a listában a bejárat előtti táblák tartalmától kezdve a pincérek viselkedésén keresztül az étlap formátumáig sok minden benne van, hogy még azelőtt menekülhessünk, mielőtt megmelegedne alattunk a párna. Ez a poszt nem erről szól, de ha szeretnétek, egyszer összeszedem ezeket is. Ez a poszt egyetlen nagyon gyors megállapításról szól: az egyébként ígéretes étterem, ahol ülünk, mennyire halad a korral, a séf mennyire tartja rajta a kezét szakmája ütőerén? Tehát feltételezzük, hogy egy friss, ambiciózus étteremről van szó, kizárjuk tehát a versenyből azokat a vendéglátóipari egységeket, ahol az étlap egy pontján azt olvashatjuk: frissensültek. Ők a Karcsikám-helyek, külön értékelési táblát érdemelnek. Vajon miként tudjuk megállapítani, hogy a csillogó felszín és az egyébként tehetséges főzőtudomány mögött lassan ellaposodó unalom, vagy a kihívásokra érzékeny, a trendeket követő lelkesedés dolgozik-e? Hogyan tudjuk gyorsan elválasztani a jót a legjobbaktól? A trükk: nézzük meg, milyen a vegán kínálat az étlapon. Egyáltalán: van-e ilyen fogás, legalább egy, és abban van-e spiritusz? Nem arról van szó, hogy vegánnak kell lenni, vagy hogy szimpatizálni kell a vegánokkal. Ez a trükk a húsevők számára is működik. A tisztán növényi alapú alapanyagok felhasználása ugyanis eleve megkövetel egy olyan fokú rendet a konyhában, ami elképzelhetetlen a közepes helyek esetében. Annyi mindenben van tejpor, tojáspor, hogy kiszűrni ezeket, megtalálni a helyettesítőket, áldozatokat követel. Mint ahogy áldozatokat követel kölesből ízletes habot készíteni, tejszínhab helyett. Másrészt a vegán fogás tehetséget követel minden szakácstól. Nekem az a tapasztalatom, hogy a legtöbbször az tud igazán jó vegán kaját készíteni, aki tud - vagy valaha tudott - nemvegánt is. Az érti az egyensúlyt, a savakat, az ízek egymást kiegészítő egységét, aki nem eleve egy hiányos palettából dolgozik, hanem csakazéris eléri, hogy minden színt használhasson, ha akar. Csak melósabb. (Egész életében vegán szakácsként dolgozó tehetségek most kezdenek kibontakozni, mint második generáció). Nyilván vannak helyek, ahol kizárólag steak-eket árulnak, a világ minden tájáról. Hogy náluk nincs vegán fogás, érthető, mondjuk a konyhának sok dolga nincs, egy ilyen hely inkább a beszerzésről szól. Ha tudsz jó érlelt húst venni, bárki meg tudja sütni a két oldalát. Egy olyan étterem étlapját forgattam a nyár végén, amit eddig sokra értékeltem. Úgy gondoltam, odafigyelnek az alapanyagokra, úgy gondoltam, minden területen tudnak ügyeset alkotni. Tudjátok, milyen vegán fogást találtam a kártyán? Paradicsomsaláta. Ennyi. Még a kovászos uborka esetében sem tudták megoldani, hogy tejpor-mentes kenyérrel indítsák be az erjedést. Ez pedig lustaság, az odafigyelés hiánya, a vendégek egy részét pedig elküldik haza még azelőtt, hogy betették volna a lábukat az ajtón. Vegán fogást tartani az étlapon egyrészt egy szélesebb vendégkör kiszolgálását jelenti, másrészt egy nagy “challenge accepted” bélyegző, annak az üzenete, hogy a szakács szereti a kihívásokat, és nem bújik bele az általa ismert kényelembe. A legjobbak tudják ezt. És a legjobbak az összes fogás esetében felmutatják ezt a kreativitást. Ha valaki éttermet próbál tesztelni, igyekszik olyan fogásokat választani, amik meg tudják mutatni, mit tudnak a falak mögött. Ma ez a fogás számomra a legjobb vegán étel, csak utána jönnek a többiek.
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Városlátogatások Chania
Chania, Kréta szigetének egykori fővárosaAz egyedülálló hangulatú, történelmi város Kréta északnyugati részén fekszik, 160 km-re a fővárostól, Herakliontól. Az ókori települést még Homérosz is említi Odüsszeusz történetében. A minószi királyság idején a virágzó város neve Kydonia volt, mai elnevezése a bizánci birodalomhoz köthető, eleinte Al Hanim-nak nevezték, majd az arab nevet módosítva, a Hania (Chania) lett a város neve. A település az évezredek során több ízben is gazdát cserélt, a görög, arab, bizánci, velencei és török uralom jellegzetességei ma is fellelhetőek. Az óváros jelentős része a velenceiek által létrehozott kikötő köré épült. A világ egyik legöregebb és legszebb világítótornya. ma a város jelképe. A kikötőt védő hullámtörő végére épült torony, ma már nem navigációs pont, csak történelmi emlék.A varázslatos település sajátos, mediterrán hangulatát, a faborítású ablakok, a tengerparti éttermekkel és kávézókkal díszített sétány, és a gyönyörű aprócska tereken megbúvó templomok teszik teljessé.A Velencei kikötő:A velenceiek által épített ívelt kialakítású kikötő, ma már történelmi és turisztikai látványosság, melynek egyik oldalán a várost védő Firka erőd bástyái magasodnak, míg a másik oldalon a már említett, egy minaret formáját utánzó világítótorony áll.A védett öbölben épült a Velencei hajógyár, melynek 23 műhelyéből napjainkra csak 7 maradt fenn.Panagia Trimartiri (Szűz Mária) templom:A templom a 13. századtól a török megszállásig (17. század) fogadta a hívőket, ekkor a hódítók elűzték a papokat és szappangyárat működtettek az épületben. Később megegyeztek a törökökkel és velencei stílusban újjáépítették.Agora:Chania árubőségtől roskadozó, a marseille-i piac mintájára tervezett, fedett piaca az agora, szintén a város egyik szimbólumává vált. A Hassan Pascha mecset:Az öbölben, a vízpart közelében található a gyönyörű mecset, amelyben most művészeti kiállítások láthatóak. A kikötőben álló mecset és a város több épülete is az oszmán időszak emlékét őrzi, ezek adják Chania keleti varázsát.Fedezzük fel a történelmi város igazi arcát, sétáljunk az óváros zegzugos utcáin és régi, szemet gyönyörködtető velencei épületek, hangulatos kávézók és éttermek bukkannak elénk.Nézzünk meg egy videót:           https://www.youtube.com/watch?v=hotI_cIF08A                                                                   Készítette: vinpet                             
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!