2020. április 7. kedd, Herman napja
Patagóniától az Északi-sarkig – II. rész
Révay András
2020.02.24 21:03
Eljött az ideje, hogy bebizonyítsuk: a cikksorozat címe nem pusztán hatásvadászat okán született. Bár az első részt valóban csak étvágygerjesztőnek szántuk, a java igazán még hátra van! Egzotikus utazásokból összesen 88, sarkvidéki utazásokból 11 szerepel a katalógusban és ekkor a külön csoportba sorolt hajóutak egy részét még bele sem számoltuk!

Egzotikus útjaihoz az Iroda számos kedvező lehetőséget kínál, nagyon rugalmasak. A csoportok 18-20 személyesnél nem nagyobbak. Van lehetőség az egyéni hosszabbításra, ha valaki a körút végén még pihenni, nyaralni szeretne. Vagy esetleg Amerikába él, ő ott olcsóbban veheti meg magának a repülőjegyet és később csatlakozik a csoporthoz. Az előző cikk bevezetőjében említett újdonságok egyike Szaud-Arábia, a rejtélyes sivatagi ország. A megállapítás illik rá, hiszen csak tavaly nyitotta meg a kapuit a turisták előtt. Nagy zsúfoltságra ezért sehol sem kell számítani. A tizenkét napos úton Rijádba érkezik a csoport, öt várost keresnek fel és közben három repülőutat tesznek. A félpanziós ellátás során lehetőségük van arra, hogy megismerkedjenek a jellegzetes helyi ételekkel, egy alkalommal még egy sólyombemutatóval és tradicionális táncokkal látványossá tett igazi, sivatagi beduin vacsora is vár a vendégekre. A műemlékek, múzeumok sorából kiemelkedik Hail. A város, a környékének régészeti lelőhelyein feltárt közel tízezer éves sziklarajzoknak köszönhetően felkerült a Világörökség listájára. Egy másik városban, Al Ulában pedig a Petrához hasonló sziklasírokat és templomokat látogathatják meg.

Ugyancsak újdonság a kínálatban Új-Zéland, ahová – valljuk be – nem túl sűrűn jut el magyar utazó. Az iroda egy hosszabb, 19 napos kirándulást ajánl, ha már ott vagyunk, legalább a legérdekesebb látnivalókkal ismerkedjünk meg! Az út középpontjában a nemzeti parkok meglátogatása áll, hiszen errefelé még érintetlen esőerdőkben sétálhatunk ragyogó tiszta tengerszemek partján, gleccserek mentén. A Mount Cook Nemzeti Park területének majdnem felét jég borítja. Páratlan élményt kínál a séta a Kawarau-hasadék fölött magasodó függőhídon vagy Aucklandben a legendás, 2500 éves kauri fenyők megtekintése. Rotorua két szempontból is fontos. Ez az őslakos maori kultúra központja és geotermikus jelenségei miatt turistaparadicsomnak is számít. Itt különleges, forróvizes tavak, iszapvulkánok és gejzírek között nézelődhet, fényképezhet a látogató. A végén azért egy kis kocsmázás sem hiányozhat a programból!

 Még mindig az újdonságoknál tartunk, ha ejtünk pár szót egy hajóútról japán vizeken. A repülőgép Tokióban száll le, de onnan számítva 15 napot hajón tölt az utas, teljes ellátással. Shimizu, Japán legfestőibb kikötője, köszönhetően a Fuji-hegy látványának. Szerepel a programban az egykori császári Japán fővárosa, Kiotó, majd Osaka, egy cseppkőbarlang Okinava szigetén, valamint a Dél-Koreához tartozó, jellegzetes élővilágáról híres vulkáni sziget, Jeju, ahol csodálatos vízesések, barlangok, türkizkék tenger és finomhomokos tengerpart várja a turistát. A két tragikus színhely, Hirosima és Nagaszaki területén elgondolkodásra késztet az atomtámadás emlékműve, Az első robbanás alatt állt templom meghagyott romja, az Atombomba-dóm ma Világörökség helyszín. Az utolsó előtti napon, Tokióban még lehetőség van körülnézni a világ jelenlegi második legmagasabb épületéből, a Tokyo Sky Tree tornyának kilátójából és megvenni az ajándékokat a Nakimise bevásárló utcában.

 Valódi különlegességnek számít a 2021. február 8-án induló út Nyugat-Afrikába. A cél Ghána, São Tomé és Príncipe szigete. A csoport Ghána fővárosába, Accrába érkezik, itt a rabszolga-kereskedelem korából származó erődítmények ma a Világörökség védelme alatt állnak. Lesz hajókirándulás a földünk legnagyobb mesterséges tavát alkotó Volta folyón, másnap pedig a 80 méter magas Agumatsa vízesésben is megfürödhetnek a bátrabbak. Az út további részében a Guineai-öbölben, az Egyenlítő mentén található São Tomé, illetve Príncipe szigetét magában foglaló független köztársaságot látogatja meg a csoport. San Antonio do Príncipe talán a világ legkisebb autonóm központja, az őserdőben majmok és trópusi madarak fotózására nyílik lehetőség. São Tomé-t az egyenlítő szeli keresztül, itt állhat valaki fél lábbal az Déli-, fél lábbal az Északi-féltekén egyszerre! A teljes út során, az érkezéstől a hazautazásig számos múzeum, helyi érdekesség és természeti szépség felkeresésére is sor kerül.

Tovább, lefelé Délnek, Afrika nyugati partja mentén, Dél-Afrika várja a szívdobogtató kalandok kedvelőit. Fokvárosba érkezik a csoport, ahol drótkötélpálya kabinjában mennek fel a város fölé magasodó és a Világörökség részét képező Tábla-hegyre. Másnap, még napfelkelte előtt felszedik a horgonyt és kihajóznak, hogy víz alatti ketrecből lessék meg a nagy fehér cápákat! Semmiféle búvár ismeret, gyakorlat nem kell hozzá! A következőkben választhat az utazó: légzőkészülékes merülésen vesz részt fókák között vagy inkább elmegy a börtön szigetre, ahol Nelson Mandela raboskodott, és ahol a cellájában ajánlották fel neki köztársasági elnökséget! Szerepel a programban pingvin kolónia megtekintése, egy egész napos szafari a nagyvadak vidékén és egy kirándulás a Stellenbosch borvidékre, természetesen kóstolással egybekötve.

Ám az utazásnak, a lefelé Délnek, még ezzel sincs vége! Van még Délebbre is, igaz az már egy másik kontinensen. Dél-Afrika helyett Dél-Amerika, a kiindulásai pont Santiago de Chile. Az utasok mindjárt az első napon meglátogatják az Elnöki Palotát, ahol a lázadók a hivatali szobájában ölték meg Salvador Allende elnököt. Az út tovább a Húsvét-szigetre vezet, az egyetlen kőtömbből kifaragott, titokzatos szobrokhoz, ahol a csoport két éjszakát is eltölt, hogy legyen ideje megismerkedni az összes páratlan látnivalóval, beleértve Orongo városát, a madárember kultusz központi helyét is. Visszatérve a kontinensre, a fővárosba, onnan másnap Punta Arenasba repülnek tovább és ez bizony már Patagónia! Területén Argentína és Chile osztozik. Itt van a világ egyik legszebb nemzeti parkja, a Torres del Paine, főbb látnivalóit autóbusszal járja be a csoport. Az utazás Argentínában, Buenos Airesben ér véget, de közben azért még egy 300 kilométer hosszú és 5 kilométer széles gleccser megtekintésér is marad idő.

Akinek pedig jégből ennyi kevés, Budapestről Helsinkibe, majd onnan Murmanszkba érkezve beszállhat a valaha épített legnagyobb, legerősebb, legmodernebb atomjégtörő hajóra – és irány az Északi-sark! Ebben az évben, júniustól augusztusig kilenc alkalommal indul el a hajó kéthetes útjára, melynek végcélján az utasok kiszállhatnak a jégre, a földrajzi Északi-sarkon. Közben persze megismerkednek a szükséges biztonsági előírásokkal, még az atommeghajtású motorokkal is. Javasolják, hogy mindenki írja fel a kívánságait egy lapra, azt beleteszik egy olyan különleges fémkapszulába, amiből a hajó is készült. A sarkpontra érve ezt a tengerbe dobják, a legbátrabbak pedig akár csobbanhatnak is a Jeges-tengerben! A visszaút az 1873-ban osztrák-magyar expedíció által felfedezett Ferenc József-föld mellett vezet, ahol az egyik sziget Zichy Jenő nevét viseli. Fókák, rozmárok, jegymedvék is kerülhetnek a fényképezőgépek lencséi elé.

A programokról az iroda honlapján részletesebb tájékoztatás olvasható.

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Városlátogatások Visegrádi Fellegvár
Városlátogatások A vadregényes Hortobágy folyó
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!