2019. november 13. szerda, Szilvia napja
Perzsia csodái
Révay András
2018.11.17 19:01
Ezer szónál többet mond egy kép – a híres kínai mondás ékes bizonyítékát most a Kossuth Kiadó legújabb könyve szolgáltatja. A szöveggel csak mértéktartón, képekkel viszont dúsan megtöltött könyv, nem a hagyományos útikönyvek sorát gazdagítja, tudásunkat viszont annál inkább! Kevéssé, inkább csak a mesékből ismert, bár nem túl messzi tájra kalauzolja olvasóját, háromezer kilométerre tőlünk hétezer év kincsei várják a felfedezőt.

 Iránban huszonhárom olyan helyszín van, ami szerepel az UNESCO Világörökség listáján, közülük tizenhárom megtalálható ebben a kötetben. Az ország történelmi múltja, vallási és kulturális öröksége minden turistának felkelti kíváncsiságát. Arra ösztönzi őt, hogy szemmélyesen is megismerje vonzerejének, látnivalóinak, csodáinak feltérképezése során magát az ott élő népet is, annak szokásait, mindennapi életét. A változatos éghajlatnak köszönhetően az utazónak egy időben nyílik alkalma arra, hogy a sivatag, a hegyek, a tenger és az erdő gyönyörűségeit élvezze. Az irániak vendégszeretete, vidámsága pedig megkönnyíti a baráti kapcsolatok kialakítását. Érdemes ezért ellátogatni Iránba, ahol az érkező személyesen és közelről is meggyőződhet arról, hogy amit olvasott az a valóságot tükrözte.

Amikor engem kiválasztottak magyarországi nagykövetnek, úgy gondoltam, a felkészülés legjobb módja az lesz, ha sokat olvasok erről az országról – mondta a könyv bemutatásakor őexcellenciája Gholamali Rajabi Yazdi, az Iráni Iszlám Köztársaság nagykövete. Amikor viszont a két ország kapcsolatát kezdtem el tanulmányozni, megértettem, hogy a kapcsolatok javításának legjobb útja a „népi diplomácia”. Azon igyekeztem, hogy Magyarország lakói számára ismertté tegyem Iránt és az irániakkal megismertessem Magyarországot, a két ország között hidat kovácsoljak. Számos kulturális eseményt, tudományos együttműködést szerveztünk a két országban, így például mindkét helyen első ízben történt bemutatkozás az ottani könyvfesztiválon. A legfontosabb mégis az új könyvek kiadása volt, mivel azok révén tudunk igazán hosszú távú, állandó hatást gyakorolni. Ez a könyv, melynek a bemutatóján most jelen vagyunk, rövid idő alatt már az ötödik, ami Iránról Magyarországon megjelent.

 A nagykövet úr hídról beszélt, a kultúra hídjáról. Ez egy nagyon fontos dolog – erősítette meg Varga Sinai Gizella Iránban élő festőművész, akinek illusztrációival nem is olyan régen jelent meg Omar Khájjam verseinek kötete – ugyancsak a Kossuth Kiadónál. Az eredetileg alkalom szülte, önmagukban álló, a múlandóság mámorát megéneklő verseiben arra int, hogy éljük az időt, élvezzük ki a mát, a tavaszt, a fiatalságot, az egyszeri életet. Igyál és örülj, mert – ő így mondta – „a sors, melynek játékbábja vagy, hamarosan kiüt és visszatesz dobozodba a sakktábláról.” Négysoros verseiből teljes életfilozófia bontható ki, például így: „Bölcs tobzódás szökött szívembe; lásd / új asszony hoz házamba új varázst; / a vén, meddő Észt elhagytam, hogy a / Szöllő Lányával kössek újra nászt. Erre az életvidám felfogásra az Iránról most megjelent, legújabb könyv sem cáfol rá.

Irán a világ egyik legfontosabb kulturális tényezője – mindig is az volt – jelentette ki a könyv bemutatásakor dr. Sárközy Miklós iranista, történész, egyetemi docens, a Magyar–Iráni Baráti Társaság elnöke. Ez a nagyszerű album - mert kitűnő fotóalbumnak is tekinthetjük – a modern fővárostól, Teherántól Csongha Zanbil-ig, az iráni civilizáció gyökeréig kalauzolja el az olvasót. Ellátogathat Rheza imám, a nyolcadik síita imám sírjához, az egyik legszentebb zarándokhelyhez is. Aki még nem ismeri Iránt, annak nagyon jó bevezetést nyújt, aki pedig már járt ara, annak további ötleteket ad, mit is lehet még ott látni? Egyszerre fókuszál a könyv a nagy történelmi emlékek bemutatására, de elkap mélyen személyes pillanatokat is. Egy arcot, egy színt, egy hangulatot, ami ezt a könyvet rendkívül izgalmassá teszi.

 Irán biztonságos, vendégszerető, „jól utazható” ország. Rengeteg arca van, sokszínű, sokoldalú és nekünk is sokat ad. A magyar őstörténettől kezdve – melynek egyik legfontosabb írásos forrását a perzsák alkották meg – egészen a mai napig ível a magyar-iráni kulturális tevékenység. A név szerint ismert követek közül ott működött az első magyar követ, Kakas István, 1604-ben Reviczky Károly Háfizt emelte be az európai köztudat legmagasabb szintjeire, Vámbéry Ármin, Körösi Csoma Sándor szintén járt arra. Irán a Kelet kapuja volt, nyelve, a perzsa, az indiai szubkontinenstől a Hódoltság-kori Magyarországig volt az összekötő nyelv. Ez a könyv tehát valóban hiánypótló, ismereteink fontos bővítője lehet. Valószínű, hogy hatására még többen leszünk kíváncsiak Iránra, még többen utazunk majd oda.

 Bár sokat utazom, nagyon kevés olyan helyen jártam, ahol ennyi, elképesztően barátságos, nyitott kedves emberrel találkoztam – emlékezett vissza a könyv születésére Kocsis András Sándor. Összesen huszonhárom helyszínről készültek fényképek, egy látogatás arrafelé egészen különleges emberi élményt jelent. Ott lehetett egy templomban az esti imánál, amin körülbelül százhúszezer ember vett részt egyszerre. Igen gyorsan kiderül – minden vallási tételtől függetlenül – hogy sokkal több a közös, mint ami elválaszt! Igaz rá a mondás: ahol te vagy, tiszteld, fogadd el azt a kultúrát, és ha te ezt megteszed, csak pozitív élményt kapsz vissza. Iránban ez így történt. Ez az album szubjektív válogatás, az a célja, hogy közelebb hozza az olvasóhoz e nagyon ősi tradíciókkal bíró kultúra emlékeit és jelenét.

 Iránról a gazdagságra vonatkozóan, legalább két kifejezést mindenki ismer. Az egyik Dárius kincse, a másik pedig a perzsaszőnyeg. Dárajavaus perzsa király pénze a darik, igen erős valutának számított, 95,83%-os tisztaságú aranyból verték. A szőnyegek pedig mind a mai napig keresettek a világ minden táján. Teheránban, a Szőnyegmúzeumban valóban csodálatos darabok láthatók. Iszfahán pedig maga az Ezeregyéjszaka megelevenedése Közép Iránban. A hajdani főváros ma az ország egyik legizgalmasabb, leglátogatottabb helyszíne. Fényes, ragyogó paloták és mecsetek egész tömege látható itt. Ritkaságszámba megy, hogy egy helyszínről ennyi épület, park, látványosság szerepeljen az UNESCO Világörökség listáján. A fantasztikus méretű nagybazár mellett helyezkedik el a több mint ezeréves múltra visszatekintő Péntek mecset, mely végső formáját évszázadokon keresztül történő folyamatos bővítéssel nyerte el. De itt áll az örmény Megváltó-székesegyház és tőle csak pár lépésre a szintén keresztény Betlehem-templom.

A perzsa királyok is kitüntető figyelmet fordítottak végső nyughelyük kiválasztására. A Perszepolisztól csak pár kilométerre fekvő Naks-e Rosztamban gyönyörű, sziklafalba vágott, domborművekkel díszített síremlékeket találunk. Itt van I. Dareiosz és I. Xerxész nyughelye is. Xerxész palotáját Perszepoliszban ugyancsak turisták milliói keresik fel. A Délnyugat-Iránban található Csongha Zanbil-ban álló – az i.e. 1200 körül épült zikkurat jelenleg a világ egyetlen látogatható, mezopotámiai stílusú lépcsős temploma. Szúza pedig a világ egyik legrégebbi városa, már az i.e. hetedik évezredben is lakott település volt. Itt állt I. Dareiosz egykor fényesen és gazdagon berendezett palotája. Itt tartotta Nagy Sándor a híres szúzai menyegzőt, ahol ő maga és tízezer makedón harcos kötött házasságot a meghódított területek lányaival. Történészek szerint valószínűleg itt tálalták fel a világ legelső tortáját is. „Ízelítőnek” talán ennyi is elég annak érzékeltetésére, mennyi csodával, érdekességgel várja az utazót Irán!

Kapcsolódó témák

Újabb csodálatos könyv látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Két fotóművész, Vizúr János és Kércz Tibor felvételeiből válogatva állt össze magyar és angol nyelven az „Álmodó Vizek” című kötet, melynek képeiből június 12-ig kiállítás is látható a Természettudományi Múzeumban.

Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

Több oka is lehet annak, ha egy könyv első kiadását követően, az ötödik évben megjelenik a második – átdolgozott kiadás. Talán a példányszám volt kevés, esetleg a tartalomba csúsztak hibák? Esetünkben az első állítás ugyan igaz, szerencsére a második nem. Az Erzsébetváros zsidó örökségét bemutató első kiadás óta viszont a városrész életében történtek olyan változások, melyek indokolttá tették, hogy új, megbízható, aktuális tájékoztatást kapjon a téma iránt érdeklődő olvasó.

Nem öregebb kétszáz évnél, de már vannak klasszikusai. Lenézték, vitatták, temették, most is él. Olyan, mint a jó bor vagy a jó szivar, az élvezetéhez érettség kell! Bár – ez sem egészen igaz. Nem zárt, nem egységes. Részelemei között van, ami képes magához édesgetni egészen fiatalokat és jó esély van rá, hogy aki először hatéves korában találkozott vele, hetvenévesen is a barátja marad.

Hol is tarthatta volna máshol legújabb könyvének bemutatóját az Álomgyár Kiadó, mint a Kék Macska című regény egyik eredeti helyszínén, Budapesten, a Nagymező utca 17-ben. Persze a hely mára erősen megváltozott – már ami a belső terek egy részét illeti – de a szelleme? Nos, abban még ott leng az előző századforduló illata.

Blog ajánló
Egy nap a városban Hol lehet a legjobb hummuszt enni a zsidónegyedben?
Ki gondolta volna még pár éve, hogy ilyen címmel írok posztot? Én biztosan nem! A helyzet az, hogy a város multikulti gasztronómiai palettája folyamatosan bővül, egyre megszokottabbak lesznek idegen országok gulasch-ai, sőt már túl is haladunk azokon, a fejlődés következő szintjeit ostromolva. Ahogy a pho leves uncsivá vált abban a szent pillanatban, hogy elfogadható mennyiségű helyen lehetett belőle elfogadható minőséget enni (a szusi az egyetlen, ami azelőtt ment ki a divatból, hogy ehettünk volna belőle jókat ötnél több helyen), úgy jár ugyanerre a sorsra talán a hummusz is nemsokára. Pedig most kezdene beindulni. Izraeli ismerősünk például úgy húzza a száját a budapesti hummuszra, mintha Tel-Avivban minden sarkon lehetne első osztályú gulyást enni. Volt azonban egy hely, ami neki is megfelelt, sőt, oda jár minden alkalommal, amikor Budapesten időzik. “Olyan, mint Izraelben” - mondja. Úgyhogy kíváncsi voltam, hol ez a rejtélyes hely a zsidónegyedben. Először azt hittem, a Dobrumba lesz az. A helyen a megnyitása óta nagyon nehéz leülni evésidőkben, én a legjobb hummusz tálamat itt ettem például. A FEJEDELMI HUMMUSZ TÁL nevű költemény egy szem húst nem tartalmaz, de nem is hiányzik belőle. Van rajta tahinikrém, marinált csicseriborsó, bio hagyma saláta, savanyú uborka, zöld olivabogyó, tojás, koriander és sült édeskömény. Baromi izgalmas cucc, élmény, nem a hummusz miatt persze. Az egyszerűen csak rendben van, amilyen rendben csak egy hummusz lehet. Mint kiderült izraeli ismerősöm nem erre a helyre gondolt, bár ezt is próbálta. A Dobrumbát lelkes utazók alapították, összesen hat barát, akik bejárták a Közel-Keletet, és egyszerre szeretik az izraeli, az arab, az örmény, a török konyhát, mindezt pedig egyben mutatják meg, egy nagyvárosi food barban. Azt a helyet, amit mi keresünk, izraeli tulajdonos nyitotta, és első ránézésre semmilyen körülmények között nem mennél be. Már a neve is olyan, mint ami saját magát is unja: Falafel Bar. Pedig a Wesselényi utcában található hely tényleg ígéretes. A 2600 forintos dubrumbás fejedelmi tál helyett itt a maximum, amit kiadhatsz egy hummusz tálért, az 1990 forint, 1890-ért csirkehúsos verziót adnak, sok zöldséggel. A zöldségek frissek, ízletesek, de nem olyan izgalmasak, mint a másik helyen. Ami izgalmat adhat, az a csípős szósz, meg persze a hús is nagyon rendben van. Összességében viszont a tál jó, ízletes, öröm: De kóstoljátok meg magatok, ne bízzatok bennem. Mindkettő szuper élmény, jó hummusztál, mindenféle jósággal. A Falafel Bar inkább az "utcai verzió", helyi zöldségek, könnyű elkészítés, míg a Dobrumba a bisztrós verzió, különlegesebb, aprólékosabb cuccokkal. DobrumbaCím: 1074 Budapest, Dob u. 5 Falafel BarCím: 1077 Budapest, Wesselényi u. 30.
Városlátogatások Chania
Chania, Kréta szigetének egykori fővárosaAz egyedülálló hangulatú, történelmi város Kréta északnyugati részén fekszik, 160 km-re a fővárostól, Herakliontól. Az ókori települést még Homérosz is említi Odüsszeusz történetében. A minószi királyság idején a virágzó város neve Kydonia volt, mai elnevezése a bizánci birodalomhoz köthető, eleinte Al Hanim-nak nevezték, majd az arab nevet módosítva, a Hania (Chania) lett a város neve. A település az évezredek során több ízben is gazdát cserélt, a görög, arab, bizánci, velencei és török uralom jellegzetességei ma is fellelhetőek. Az óváros jelentős része a velenceiek által létrehozott kikötő köré épült. A világ egyik legöregebb és legszebb világítótornya. ma a város jelképe. A kikötőt védő hullámtörő végére épült torony, ma már nem navigációs pont, csak történelmi emlék.A varázslatos település sajátos, mediterrán hangulatát, a faborítású ablakok, a tengerparti éttermekkel és kávézókkal díszített sétány, és a gyönyörű aprócska tereken megbúvó templomok teszik teljessé.A Velencei kikötő:A velenceiek által épített ívelt kialakítású kikötő, ma már történelmi és turisztikai látványosság, melynek egyik oldalán a várost védő Firka erőd bástyái magasodnak, míg a másik oldalon a már említett, egy minaret formáját utánzó világítótorony áll.A védett öbölben épült a Velencei hajógyár, melynek 23 műhelyéből napjainkra csak 7 maradt fenn.Panagia Trimartiri (Szűz Mária) templom:A templom a 13. századtól a török megszállásig (17. század) fogadta a hívőket, ekkor a hódítók elűzték a papokat és szappangyárat működtettek az épületben. Később megegyeztek a törökökkel és velencei stílusban újjáépítették.Agora:Chania árubőségtől roskadozó, a marseille-i piac mintájára tervezett, fedett piaca az agora, szintén a város egyik szimbólumává vált. A Hassan Pascha mecset:Az öbölben, a vízpart közelében található a gyönyörű mecset, amelyben most művészeti kiállítások láthatóak. A kikötőben álló mecset és a város több épülete is az oszmán időszak emlékét őrzi, ezek adják Chania keleti varázsát.Fedezzük fel a történelmi város igazi arcát, sétáljunk az óváros zegzugos utcáin és régi, szemet gyönyörködtető velencei épületek, hangulatos kávézók és éttermek bukkannak elénk.Nézzünk meg egy videót:           https://www.youtube.com/watch?v=hotI_cIF08A                                                                   Készítette: vinpet                             
Egy nap a városban Házi tárlatvezetés egy fotóművésztől, aki mobillal fotózza a várost, ahol éppen jár
Amikor az ember sok dologgal foglalkozik egyszerre, időnként óhatatlanul is összeérnek az egyes tevékenységek. Még akkor is, ha elvileg nem érhetnének össze. Így aztán amikor levelet kaptam Sebestyén Sárától, hogy férjével megnéznék egy különleges helyen lévő high-tech házat, amit épp árulunk az én Menő Lakásom ingatlanközvetítői “lábán”, beugrott valami. Utánanéztem, és tényleg: Sára fotóművész, különleges formákat lát meg maga körül, ezekből pedig olyan összeállításokat készít, amik együtt képzőművészeti szempontból is értékelhető alakzatokat hoznak létre. Ahogy beszéltünk telefonon, rákérdeztem, és kiderült, hogy igazam volt. Közben persze benne voltam az ingatlanközvetítői “szerepben”, ami nálam pont olyan szerep, mint az összes többi, az újságírószerep, az urbanistaszerep, a gasztromegmondóember-szerep, a kritikus-szerep, az Apple-szakértő szerep. Levetkőznivaló, nyűgös, szűk ruha, amit az első adandó alkalommal eldobok, mert utálom, amikor egy elvárt viselkedési mintával vetnek össze. Feszengek, hülyén áll. Elvállalok időnként előadásokat, oktatásokat, moderátori szerepet is, csak hogy azok határait is kifeszegethessem annyira, hogy kényelmesen beleférjek. November végén egy T-Systems-es rendezvényen beszélek majd idegesítő vekkerekről és szemtelen tehenekről. Ez is egyfajta alkotó munka, azt hiszem. De lehet, hogy csak így érzem jól magam, vagy én így lázadok. Így teszem bele magam - a környezetembe. Szóval az ingatlanról gyorsan a művészetre terelődött a szó, onnan meg az ő házukra, ami egy hatalmas modern villa. – Egyébként eladó, nem akarod árulni? Ha eljössz, egy otthoni tárlatvezetést is tartok neked. – De, persze, megpróbálom eladni. A tárlatvezetés meg istenien hangzik, már indulok is. Ezennel összeolvadt a két szakma, elválaszthatatlanul. A ház maga egy nagyon különleges darab, egy 2000-ben átadott háromszintes villa, egy komoly építész munkája, aki értette, hogyan lehet izgalmas tereket létrehozni (eladó is, hehe). Itt kísért körbe Sára, aki elmondta: a képeket Leica lencsével ellátott okostelefonnal készítette, a hétköznapi élete, munkája, gyermekei nevelése közben. Elsőre azt gondolnánk, ilyet bárki készít nap mint nap, aki szeret közeli témákat fotózni, de Sára képei olyan arányokat, formákat fognak meg, amik valahogy, megmagyarázhatatlan módon "egyben vannak", és egyszerre tűnnek időtlennek és pillanatnyinak. Van, amelyik egy háztető és a napsugár találkozását örökíti meg, egy másik viszont egy függöny libbenését. Előbbi inkább időtlen, utóbbi inkább egyszeri és megismételhetetlen. Fény-árnyék, sima és egyenetlen felületek, textúrák. Olyan dolgok, amik körbevesznek minket minden nap, de így, kiemelve a kontextusból, figyelemreméltóvá válnak. Mindez egy különleges ház falain, átjárókban, szobákban, még a garázs egyik kivezető folyosóján is. Sára alkotását először a Három Hét Galériában, Maurer Dóra fotói mellett állították ki (összesen tíz művész munkáit lehetett megnézni), ezt egyébként igen megtisztelőnek érezte. Később Esztergomban, szülővárosában, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumában állított ki egy adag fotót Tomas Opitz, a TOBE Gallery vezetőjének kurátori segítsége mellett, nyert már díjat a Ph21 Gallery egyik nemzetközi fotópályázatán, és az Ukiyo-e pályázaton eddig beválogatták a legjobb 60 közé. Szerettem látni, hogy az értékes alkotás lehetősége mindenki előtt ott áll, sem technológiai, sem időbeli akadálya nincs annak, hogy a bennünk élő kreativitást értékes módon éljük ki. Eszembe jutott Ion Barlandeanu, és az Ion B. szerint a világ című dokumentumfilm. A román művész sorsa olyan, mint valami mese: az utcán, pontosabban egy panelház tövében, a szabad ég alatt élt, eközben a szemetesből kikukázott magazinokból vágott ki képeket, majd ezeket kollázsokká illesztette össze. Az így kapott képek annyira erősek és sokatmondóak voltak, hogy sztárművésszé változtatták a hajléktalan Barlandeanu-t, aki még a legfontosabb megnyitója előtt is az utcán borotválkozott meg. Eszköze a művészetére egy koszos olló és ragasztó volt, lehetősége arra, hogy bárki lássa a műveit: gyakorlatilag semmi. Tök jó látni, hogy megtörténhet velünk is, már amennyiben van mondanivalónk, és látásunk a vizuális vagy más művészetekre, esztétikára. És - ez nagyon fontos - alkotunk annak ellenére, hogy tudjuk, valószínűleg magunknak tesszük azt.
Városlátogatások Santorini
Santorini az Égei-tenger gyöngyszemeA napfényben fürdő kék-fehér mesevilág a valóságban is olyan, mint a reklámokban, az utazási irodák prospektusaiban.A tenger felől közelítve a vízből kiemelkedő hatalmas sziklát látod, melyet a hegytetetőn épült hófehér házacskák mirtuszkoszorúként öveznek.A közel 300 méter magas meredek szikla tetejére három féle módon lehet feljutni: felvonóval, szamárháton és gyalog. A 600 lépcső megmászása ember és szamárpróbáló feladat, nézzünk csak az előző képen a cikk-cakkban felvezető útra. Tájékoztatásul csak annyi: az egyirányú szamár 5 € -ba kerül, de lehet retúrjegyet is venni.Egy kis történelem:Santorini a görög szárazföldtől dél-keletre fekvő a Kikládok szigetcsoport legnagyobb és legnépszerűbb szigete. Első lakói a minósziak. Konstantinápoly bukása után velencei uralom alá került, ekkor kapta mai nevét is, korábban Thirának hívták. A következő évszázadokban Naxos urai és az oszmánok irányították a szigetet, egészen addig, míg Görögországhoz nem csatolták. A bájos, idillikus sziget kialakulása meglehetősen drámai módon ment végbe. Mai félhold alakját az ie. 1500 körül bekövetkezett vulkánkitörés után nyerte el a korábban köralakú sziget. A kitörést követő szökőár elpusztította többek között a krétai civilizációt is. Egyes kellő fantáziával megáldott történészek szerint az elveszett Atlantisz legendája szervesen kapcsolódik Santorini történetéhez. Fira, Santorini fővárosa a tengerből kiemelkedő kalderára (vulkáni szikla tetejére), épült. A félhold alakú beomlott kráter meredek és sziklás hegyoldalára, szinte egymásba érve épültek a fehér-kék házak és templomok.A sziget Európa egyik legismertebb idegenforgalmi célpontja, a világ minden tájáról özönlenek a turisták. Az öbölben naponta kötnek ki az óriás, többezer utast szállító luxushajók, az érdeklődők mellett Santorini kedvenc helye a nászutasoknak is, sokan itt fogadnak örök hűséget. Fira luxusüdülőhely, drága szállodákkal és üzletekkel, sok filmcsillag és más celebritás is ellátogat ide. Csodálatos a kilátás innen a kalderára, különösen naplementekor.Fira leghangulatosabb, legszebb utcája a Plátia Firosztefáni, ahol az Ájiu Miná templom is található: a kék kupolás, fehér harangtoronnyal rendelkező templom Fira egyik jelképe.A vakító fehér házak és a kék kupolák mellett, a kis utcácskákat virágerdő övezi, ez tényleg a földi Paradicsom.A sziget teleülései közötti közlekedésre a legnépszerűbb járgány a quad, bár a meredek szerpentineken nem árt az óvatosság. Egy helyi monda szerint a legveszélyesebb kanyarokban még a buszvezetők is becsukják a szemüket.Sétáljunk egy kicsit a szigeten:Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=y6YryG3rldw                                                                                                  Készítette: vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!