2020. január 28. kedd, Károly és Karola napja
Perzsia csodái
Révay András
2018.11.17 19:01
Ezer szónál többet mond egy kép – a híres kínai mondás ékes bizonyítékát most a Kossuth Kiadó legújabb könyve szolgáltatja. A szöveggel csak mértéktartón, képekkel viszont dúsan megtöltött könyv, nem a hagyományos útikönyvek sorát gazdagítja, tudásunkat viszont annál inkább! Kevéssé, inkább csak a mesékből ismert, bár nem túl messzi tájra kalauzolja olvasóját, háromezer kilométerre tőlünk hétezer év kincsei várják a felfedezőt.

 Iránban huszonhárom olyan helyszín van, ami szerepel az UNESCO Világörökség listáján, közülük tizenhárom megtalálható ebben a kötetben. Az ország történelmi múltja, vallási és kulturális öröksége minden turistának felkelti kíváncsiságát. Arra ösztönzi őt, hogy szemmélyesen is megismerje vonzerejének, látnivalóinak, csodáinak feltérképezése során magát az ott élő népet is, annak szokásait, mindennapi életét. A változatos éghajlatnak köszönhetően az utazónak egy időben nyílik alkalma arra, hogy a sivatag, a hegyek, a tenger és az erdő gyönyörűségeit élvezze. Az irániak vendégszeretete, vidámsága pedig megkönnyíti a baráti kapcsolatok kialakítását. Érdemes ezért ellátogatni Iránba, ahol az érkező személyesen és közelről is meggyőződhet arról, hogy amit olvasott az a valóságot tükrözte.

Amikor engem kiválasztottak magyarországi nagykövetnek, úgy gondoltam, a felkészülés legjobb módja az lesz, ha sokat olvasok erről az országról – mondta a könyv bemutatásakor őexcellenciája Gholamali Rajabi Yazdi, az Iráni Iszlám Köztársaság nagykövete. Amikor viszont a két ország kapcsolatát kezdtem el tanulmányozni, megértettem, hogy a kapcsolatok javításának legjobb útja a „népi diplomácia”. Azon igyekeztem, hogy Magyarország lakói számára ismertté tegyem Iránt és az irániakkal megismertessem Magyarországot, a két ország között hidat kovácsoljak. Számos kulturális eseményt, tudományos együttműködést szerveztünk a két országban, így például mindkét helyen első ízben történt bemutatkozás az ottani könyvfesztiválon. A legfontosabb mégis az új könyvek kiadása volt, mivel azok révén tudunk igazán hosszú távú, állandó hatást gyakorolni. Ez a könyv, melynek a bemutatóján most jelen vagyunk, rövid idő alatt már az ötödik, ami Iránról Magyarországon megjelent.

 A nagykövet úr hídról beszélt, a kultúra hídjáról. Ez egy nagyon fontos dolog – erősítette meg Varga Sinai Gizella Iránban élő festőművész, akinek illusztrációival nem is olyan régen jelent meg Omar Khájjam verseinek kötete – ugyancsak a Kossuth Kiadónál. Az eredetileg alkalom szülte, önmagukban álló, a múlandóság mámorát megéneklő verseiben arra int, hogy éljük az időt, élvezzük ki a mát, a tavaszt, a fiatalságot, az egyszeri életet. Igyál és örülj, mert – ő így mondta – „a sors, melynek játékbábja vagy, hamarosan kiüt és visszatesz dobozodba a sakktábláról.” Négysoros verseiből teljes életfilozófia bontható ki, például így: „Bölcs tobzódás szökött szívembe; lásd / új asszony hoz házamba új varázst; / a vén, meddő Észt elhagytam, hogy a / Szöllő Lányával kössek újra nászt. Erre az életvidám felfogásra az Iránról most megjelent, legújabb könyv sem cáfol rá.

Irán a világ egyik legfontosabb kulturális tényezője – mindig is az volt – jelentette ki a könyv bemutatásakor dr. Sárközy Miklós iranista, történész, egyetemi docens, a Magyar–Iráni Baráti Társaság elnöke. Ez a nagyszerű album - mert kitűnő fotóalbumnak is tekinthetjük – a modern fővárostól, Teherántól Csongha Zanbil-ig, az iráni civilizáció gyökeréig kalauzolja el az olvasót. Ellátogathat Rheza imám, a nyolcadik síita imám sírjához, az egyik legszentebb zarándokhelyhez is. Aki még nem ismeri Iránt, annak nagyon jó bevezetést nyújt, aki pedig már járt ara, annak további ötleteket ad, mit is lehet még ott látni? Egyszerre fókuszál a könyv a nagy történelmi emlékek bemutatására, de elkap mélyen személyes pillanatokat is. Egy arcot, egy színt, egy hangulatot, ami ezt a könyvet rendkívül izgalmassá teszi.

 Irán biztonságos, vendégszerető, „jól utazható” ország. Rengeteg arca van, sokszínű, sokoldalú és nekünk is sokat ad. A magyar őstörténettől kezdve – melynek egyik legfontosabb írásos forrását a perzsák alkották meg – egészen a mai napig ível a magyar-iráni kulturális tevékenység. A név szerint ismert követek közül ott működött az első magyar követ, Kakas István, 1604-ben Reviczky Károly Háfizt emelte be az európai köztudat legmagasabb szintjeire, Vámbéry Ármin, Körösi Csoma Sándor szintén járt arra. Irán a Kelet kapuja volt, nyelve, a perzsa, az indiai szubkontinenstől a Hódoltság-kori Magyarországig volt az összekötő nyelv. Ez a könyv tehát valóban hiánypótló, ismereteink fontos bővítője lehet. Valószínű, hogy hatására még többen leszünk kíváncsiak Iránra, még többen utazunk majd oda.

 Bár sokat utazom, nagyon kevés olyan helyen jártam, ahol ennyi, elképesztően barátságos, nyitott kedves emberrel találkoztam – emlékezett vissza a könyv születésére Kocsis András Sándor. Összesen huszonhárom helyszínről készültek fényképek, egy látogatás arrafelé egészen különleges emberi élményt jelent. Ott lehetett egy templomban az esti imánál, amin körülbelül százhúszezer ember vett részt egyszerre. Igen gyorsan kiderül – minden vallási tételtől függetlenül – hogy sokkal több a közös, mint ami elválaszt! Igaz rá a mondás: ahol te vagy, tiszteld, fogadd el azt a kultúrát, és ha te ezt megteszed, csak pozitív élményt kapsz vissza. Iránban ez így történt. Ez az album szubjektív válogatás, az a célja, hogy közelebb hozza az olvasóhoz e nagyon ősi tradíciókkal bíró kultúra emlékeit és jelenét.

 Iránról a gazdagságra vonatkozóan, legalább két kifejezést mindenki ismer. Az egyik Dárius kincse, a másik pedig a perzsaszőnyeg. Dárajavaus perzsa király pénze a darik, igen erős valutának számított, 95,83%-os tisztaságú aranyból verték. A szőnyegek pedig mind a mai napig keresettek a világ minden táján. Teheránban, a Szőnyegmúzeumban valóban csodálatos darabok láthatók. Iszfahán pedig maga az Ezeregyéjszaka megelevenedése Közép Iránban. A hajdani főváros ma az ország egyik legizgalmasabb, leglátogatottabb helyszíne. Fényes, ragyogó paloták és mecsetek egész tömege látható itt. Ritkaságszámba megy, hogy egy helyszínről ennyi épület, park, látványosság szerepeljen az UNESCO Világörökség listáján. A fantasztikus méretű nagybazár mellett helyezkedik el a több mint ezeréves múltra visszatekintő Péntek mecset, mely végső formáját évszázadokon keresztül történő folyamatos bővítéssel nyerte el. De itt áll az örmény Megváltó-székesegyház és tőle csak pár lépésre a szintén keresztény Betlehem-templom.

A perzsa királyok is kitüntető figyelmet fordítottak végső nyughelyük kiválasztására. A Perszepolisztól csak pár kilométerre fekvő Naks-e Rosztamban gyönyörű, sziklafalba vágott, domborművekkel díszített síremlékeket találunk. Itt van I. Dareiosz és I. Xerxész nyughelye is. Xerxész palotáját Perszepoliszban ugyancsak turisták milliói keresik fel. A Délnyugat-Iránban található Csongha Zanbil-ban álló – az i.e. 1200 körül épült zikkurat jelenleg a világ egyetlen látogatható, mezopotámiai stílusú lépcsős temploma. Szúza pedig a világ egyik legrégebbi városa, már az i.e. hetedik évezredben is lakott település volt. Itt állt I. Dareiosz egykor fényesen és gazdagon berendezett palotája. Itt tartotta Nagy Sándor a híres szúzai menyegzőt, ahol ő maga és tízezer makedón harcos kötött házasságot a meghódított területek lányaival. Történészek szerint valószínűleg itt tálalták fel a világ legelső tortáját is. „Ízelítőnek” talán ennyi is elég annak érzékeltetésére, mennyi csodával, érdekességgel várja az utazót Irán!

Kapcsolódó témák

Téved, aki a cím olvasatán valami közlekedési vagy lakásbiztonsági berendezésre gondol. Ezt a kifejezést egy ember magára alkalmazva használta – és bizony nem kicsi veszedelem az, amit feltárt. Tette ezt annak ellenére, hogy tudta: halálos veszedelembe sodorja általa önmagát. Ismereteink szerint még él, feltehetően Moszkvában. Az Egyesült Államok Észak-Karolina államából Moszkváig vezető útjáról könyvet írt, mely magyarul Rendszerhiba címen jelent meg.

Újabb csodálatos könyv látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Két fotóművész, Vizúr János és Kércz Tibor felvételeiből válogatva állt össze magyar és angol nyelven az „Álmodó Vizek” című kötet, melynek képeiből június 12-ig kiállítás is látható a Természettudományi Múzeumban.

Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

Több oka is lehet annak, ha egy könyv első kiadását követően, az ötödik évben megjelenik a második – átdolgozott kiadás. Talán a példányszám volt kevés, esetleg a tartalomba csúsztak hibák? Esetünkben az első állítás ugyan igaz, szerencsére a második nem. Az Erzsébetváros zsidó örökségét bemutató első kiadás óta viszont a városrész életében történtek olyan változások, melyek indokolttá tették, hogy új, megbízható, aktuális tájékoztatást kapjon a téma iránt érdeklődő olvasó.

Nem öregebb kétszáz évnél, de már vannak klasszikusai. Lenézték, vitatták, temették, most is él. Olyan, mint a jó bor vagy a jó szivar, az élvezetéhez érettség kell! Bár – ez sem egészen igaz. Nem zárt, nem egységes. Részelemei között van, ami képes magához édesgetni egészen fiatalokat és jó esély van rá, hogy aki először hatéves korában találkozott vele, hetvenévesen is a barátja marad.

Blog ajánló
Egy nap a városban Munkába menet az utcán fotózol mindenféle alakzatot, a következő nap művészettörténeti kontextusba helyezik, amit csinálsz
Talán emlékeztek, hogy milyen kalandos magán-tárlatvezetésen vettem részt nemrég. Sebestyén Sára egy eladó lakás miatt keresett meg, amiről az Én Menő Lakásom blogunkon olvasott, végül meghívást kaptam az otthonukba, amit szintén segítettünk árulni. A bejárás nem volt mindennapi: a falakon lógó fényképeket néztük végig, mert Sára a gyermekei nevelése közben is imádott fotózni - azzal, ami kézügyben volt, a mobiljával. A képek pedig azért voltak kinyomtatva, mert szülővárosában már volt egy kiállítása, Élek címmel. A cím kettős jelentésű, ugyanis a képeken általában erős kontraszttal különféle anyagvégződések, falrészletek, árnyékok, éles szélű tárgyak látszódnak, a körülöttünk lévő valóság olyan apró részletei, amik önmagukban szépek, önmagukban arányosak, harmonikusak. Múlt héten már a Fugában is megnyílt Sára önálló kiállítása, szintén Élek címmel. Sára 50. születésnapján a képek egy nagyon különleges helyre kerültek. A Fuga ugyanis építészeti központ, az itteni kiállítások jellemzően olyan műalkotásokra reflektálnak, amik önmagukban, épített voltukban számítanak alkotásnak, a róluk készült fotó csak hűen bemutatja azok jellegét, látványát, formáit. Sára esetében azonban a képek elkészülte AZ alkotó folyamat, maguk az épített környezet alkotásai, művészeti jelentőségei itt háttérbe szorulnak, nem is látszódnak. A tárlatot Szöllősi-Nagy András nyitotta meg, és méltatta Sára munkáit. Sőt, elemezte. Sőt, behelyezte azt a művészettörténet világában egy meghatározható pontra, mert ez valahol hard edge, de az élek mégsem annyira élesek - lévén a valóság adja a szabálytalan éleket -, valahol colorfield, de a színek sem annyira homogépek. Lévén a valóság tapintható színei. Néztem Sárát és kíváncsi voltam, milyen érzés lehet. Milyen érzés lehet, hogy hirtelen ott találod magad a stílusok és művészek tengerében, és kategóriát kapsz, és azt mondják, építész szemed van, az arányok, a formák úgy vannak felépítve, mint egy struktúra. Amikor a művészetedet a nagyokhoz hasonlítják, nem feltétlenül azt jelenti, hogy te is nagy vagy, de azt mindenképpen, hogy VAN MŰVÉSZETED. Ez a művésszé válás folyamata. Amikor elkezded, hobbinak tűnik, megmutatod a férjednek, a gyerekednek, játszol vele, szűrőket raksz rá. Minden alkotás művészet, persze, de amit magányosan csinálsz, és csak a szűk környezeted látja, csak ő ismeri el, az más. Olyankor béna dolog olyanokról beszélni, hogy ez hard edge, meg colorful. Önkényesen sosem kerülsz méltatásra a művészet világa által létrehozott kategóriákban, abba csak valaki más sorolhat be. Mi kell ahhoz, hogy ebből eljuss addig, hogy kiállítják ezeket a képeket? Akarod-e, hogy ez megtörténjen? Mit teszel érte. De ezt se feledjük: tényleg annyit ér-e, amit csinálsz, hogy ez megtörténjen? Ez utóbbiban sosem biztos az ember, ha alázattal csinálja, akkor még a csúcson sem. De én csak nézem Sárát, aki épp bontogatja a szárnyait, és megtörténik vele épp most az, hogy egyik nap még az utcán fotózott két helyszín között rohanva, hogy odaérjen időben, másnap meg Szöllősi-Nagy András professzor méltatja a munkáját, és a Fugában lógnak a képei, a kirakatban. Soha ne gondold azt, hogy amit csinálsz, azt kell csinálnod életed végéig. Mindig figyelj arra, mivel szeretnél foglalkozni inkább, mert ez mindig változik, és a középiskola végén feltett hülye kérdés, hogy mi akarsz lenni ha nagy leszel, sok embereknél értelmét veszti. Mikor mi. És nem leszel első nap magabiztos, a képességei birtokában lévő nagyság, vagy ha mégis így érzed, akkor már ott elcseszted. Én ezt gondolom. Én imádom, hogy mindig hatféle dologgal foglalkozom egyszerre, városi túrát szervezek céges csapatoknak, oktatok blogírást cégeknek, írok gasztronómiáról, művészetekről, nagy frekvencián történő adatátvitelről, segítek cégeknek saját blogot írni, egyengetem a belsőépítész és kivitelező csapat mindennapjait, tesztelek kütyüket, tanulok villanyszerelést, hogy krach esetén értsek valami kézzelfogható dologhoz. Ja, és írom az első sci-fimet, ami talán sosem jelenik meg, de egy regény azért minden kreatív ember asztalfiókjában ott lapul. Arról szól, hogyan tudunk kilábalni a mostani szorult helyzetünkből, és milyen szorult helyzet lesz a következő. De leginkább és mindenekelőtt nevelem a két kicsi gyerekemet, ez a legfontosabb. De ha nagyobbak lesznek, és felszabadul időm több munkára, akkor svédasztalról válogatok majd, és ez örömmel tölt el. Nem tudom, hogy jutottunk el odáig, hogy magamról beszélek. Ez egy kiállításról szóló anyag, azt hiszem legalábbis, nagyon erősen szubjektív szempontok szerint tálalva. Na tessék.
Egy nap a városban Boldog csirke sokáig fejlesztett panírban - Crunchy
Az USA-ban töretlenül népszerű a fried chicken, amiből nekünk csak a KFC jutott, meg a zsarus-kábszeres filmekben a gettós kosárpályán kézzel evős tévésképernyős látvány - ez a vonal sosem lett nagyon népszerű Európában. Vannak persze jó helyek, emlékszem, amikor Csabával Párizsban is meglátogattunk egy ilyen biocsirkézőt, és becsináltam a csirkemelltől, mert egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Hanem jó. Mondjuk sokat dobott az élményen még az is, hogy papírpohárban adtak helyi asztali bort, ami annyira kellemes és őszinte volt, hogy feldobta az egész menüt. Ha csirkét sütsz panírban, akkor három dolog határozza meg a végeredményt: a csirke, a panír, meg az olaj. Ezzel nagy titkokat nem árultam el. Így amikor a Ring - Zingből ismert Susánszky Ádám (emlékeztek még, milyen burgere volt Ádámnak a Zing előtt? 2010-ben annyival állt mindenki más felett, hogy akkor és ott meglegyintett a későbbi street food forradalom szele) áll neki ilyet készíteni, akkor érdemes odafigyelni, mert tutira figyel a szentháromságra. A Crunchy egy kis talponálló az Allee és a szomszédos vásárcsarnok között, korábban a csapatnak egy kiváló szendvicsezője volt itt. Most a falon egy méretes táblán írják ki, mit tudnak azok a csirkék, amiket ők kapnak limitált mennyiségben a termelőtől: Tehát szabadon tartják őket, nincsenek antibiotikumok, jó a takarmány, kis állományban nevelkednek, és így tovább. Ennek vannak erkölcsi vonzatai (szívesebben választasz ilyet, mert nem kötődik rendszeresített állatkínzáshoz, hacsak nem vagy vegán, mert akkor szerinted de), és vannak minőségi vonzatai is. Egy ilyen csirkehús finomabb, magas minőségű vendéglátóhelyeken el lehet adni, magasabb áron. Ádám elmondta, hogy ez cél is: ha más gazdák látják, mennyit tud hozni egy ilyen tartás, talán átállnak. Bár nem is a “gazdák” adják ki a tenyésztés jelentős részét. A Crunchy-ban csirkét kapni tehát, változó körettel, szószokkal és előkészítéssel. Vannak szendvicsek, lehet kérni egy adag szárnyat (gyorsan elfogynak), illetve vannak boxok, amire a szárny, a mell és a comb közül lehet választani kettőt vagy hármat. Fontos kiegészítők még a szószok is, amikbe a csirkéket mártogatod. Ha egyébként nem lennél tiszta olaj a kézzel evős csirkéktől (leszel), akkor a szószokkal garantáltan tocsogsz a lében. A Nashville szendvicsben lévő csirkét például előzetesen egy mogyoróolajban áztatott cayenne borsos - barnacukros dipben áztatnak meg, és csak utána jön a panírozás. A folyadék picit a húsba is belesüt, picit a panír is felissza, de nem áztat, csak úgy jelzi, hogy ott van. A panír valóban ropogós, nem véletlenül hívják így a helyet. Mellette a csirkehús lágysága izgalmas egyveleget alkot. Fontos kiegészítőt jelent a hosszú kajálós pultra kihelyezett chilik, habanero szószok sokasága, amikkel szintén meglocsolhatjuk a csirkéket, hogy ne csak forró és finom legyen a cucc, de kíméletlen is. A csípősség fokát külön mutatóval próbálja érzékeltetni a hely. Ha ez úgy hangzana, mint valami fine dining, hát ez nem az: erőteljes, harsány street foodról beszélünk, nincsen kifinomultság, csak a kézzel zabálás boldogsága, a csontok foggal és nyelvvel kerülgetése, és így tovább. Ilyen élménynek viszont kiváló a Crunchy, ami a tálalással is jelzi, hogy nem akar több lenni, mint ami. És sokkal jobban lehet szeretni azt a helyet, ahol az egyszerű külső szokatlanul nagy belbecset hordoz, mint amikor fordítva ülnek a lóra. CrunchyCím: 1117 Budapest Kőrösy József u. 7.
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!