2019. szeptember 15. vasárnap, Enikő és Melitta napja
Perzsia csodái
Révay András
2018.11.17 19:01
Ezer szónál többet mond egy kép – a híres kínai mondás ékes bizonyítékát most a Kossuth Kiadó legújabb könyve szolgáltatja. A szöveggel csak mértéktartón, képekkel viszont dúsan megtöltött könyv, nem a hagyományos útikönyvek sorát gazdagítja, tudásunkat viszont annál inkább! Kevéssé, inkább csak a mesékből ismert, bár nem túl messzi tájra kalauzolja olvasóját, háromezer kilométerre tőlünk hétezer év kincsei várják a felfedezőt.

 Iránban huszonhárom olyan helyszín van, ami szerepel az UNESCO Világörökség listáján, közülük tizenhárom megtalálható ebben a kötetben. Az ország történelmi múltja, vallási és kulturális öröksége minden turistának felkelti kíváncsiságát. Arra ösztönzi őt, hogy szemmélyesen is megismerje vonzerejének, látnivalóinak, csodáinak feltérképezése során magát az ott élő népet is, annak szokásait, mindennapi életét. A változatos éghajlatnak köszönhetően az utazónak egy időben nyílik alkalma arra, hogy a sivatag, a hegyek, a tenger és az erdő gyönyörűségeit élvezze. Az irániak vendégszeretete, vidámsága pedig megkönnyíti a baráti kapcsolatok kialakítását. Érdemes ezért ellátogatni Iránba, ahol az érkező személyesen és közelről is meggyőződhet arról, hogy amit olvasott az a valóságot tükrözte.

Amikor engem kiválasztottak magyarországi nagykövetnek, úgy gondoltam, a felkészülés legjobb módja az lesz, ha sokat olvasok erről az országról – mondta a könyv bemutatásakor őexcellenciája Gholamali Rajabi Yazdi, az Iráni Iszlám Köztársaság nagykövete. Amikor viszont a két ország kapcsolatát kezdtem el tanulmányozni, megértettem, hogy a kapcsolatok javításának legjobb útja a „népi diplomácia”. Azon igyekeztem, hogy Magyarország lakói számára ismertté tegyem Iránt és az irániakkal megismertessem Magyarországot, a két ország között hidat kovácsoljak. Számos kulturális eseményt, tudományos együttműködést szerveztünk a két országban, így például mindkét helyen első ízben történt bemutatkozás az ottani könyvfesztiválon. A legfontosabb mégis az új könyvek kiadása volt, mivel azok révén tudunk igazán hosszú távú, állandó hatást gyakorolni. Ez a könyv, melynek a bemutatóján most jelen vagyunk, rövid idő alatt már az ötödik, ami Iránról Magyarországon megjelent.

 A nagykövet úr hídról beszélt, a kultúra hídjáról. Ez egy nagyon fontos dolog – erősítette meg Varga Sinai Gizella Iránban élő festőművész, akinek illusztrációival nem is olyan régen jelent meg Omar Khájjam verseinek kötete – ugyancsak a Kossuth Kiadónál. Az eredetileg alkalom szülte, önmagukban álló, a múlandóság mámorát megéneklő verseiben arra int, hogy éljük az időt, élvezzük ki a mát, a tavaszt, a fiatalságot, az egyszeri életet. Igyál és örülj, mert – ő így mondta – „a sors, melynek játékbábja vagy, hamarosan kiüt és visszatesz dobozodba a sakktábláról.” Négysoros verseiből teljes életfilozófia bontható ki, például így: „Bölcs tobzódás szökött szívembe; lásd / új asszony hoz házamba új varázst; / a vén, meddő Észt elhagytam, hogy a / Szöllő Lányával kössek újra nászt. Erre az életvidám felfogásra az Iránról most megjelent, legújabb könyv sem cáfol rá.

Irán a világ egyik legfontosabb kulturális tényezője – mindig is az volt – jelentette ki a könyv bemutatásakor dr. Sárközy Miklós iranista, történész, egyetemi docens, a Magyar–Iráni Baráti Társaság elnöke. Ez a nagyszerű album - mert kitűnő fotóalbumnak is tekinthetjük – a modern fővárostól, Teherántól Csongha Zanbil-ig, az iráni civilizáció gyökeréig kalauzolja el az olvasót. Ellátogathat Rheza imám, a nyolcadik síita imám sírjához, az egyik legszentebb zarándokhelyhez is. Aki még nem ismeri Iránt, annak nagyon jó bevezetést nyújt, aki pedig már járt ara, annak további ötleteket ad, mit is lehet még ott látni? Egyszerre fókuszál a könyv a nagy történelmi emlékek bemutatására, de elkap mélyen személyes pillanatokat is. Egy arcot, egy színt, egy hangulatot, ami ezt a könyvet rendkívül izgalmassá teszi.

 Irán biztonságos, vendégszerető, „jól utazható” ország. Rengeteg arca van, sokszínű, sokoldalú és nekünk is sokat ad. A magyar őstörténettől kezdve – melynek egyik legfontosabb írásos forrását a perzsák alkották meg – egészen a mai napig ível a magyar-iráni kulturális tevékenység. A név szerint ismert követek közül ott működött az első magyar követ, Kakas István, 1604-ben Reviczky Károly Háfizt emelte be az európai köztudat legmagasabb szintjeire, Vámbéry Ármin, Körösi Csoma Sándor szintén járt arra. Irán a Kelet kapuja volt, nyelve, a perzsa, az indiai szubkontinenstől a Hódoltság-kori Magyarországig volt az összekötő nyelv. Ez a könyv tehát valóban hiánypótló, ismereteink fontos bővítője lehet. Valószínű, hogy hatására még többen leszünk kíváncsiak Iránra, még többen utazunk majd oda.

 Bár sokat utazom, nagyon kevés olyan helyen jártam, ahol ennyi, elképesztően barátságos, nyitott kedves emberrel találkoztam – emlékezett vissza a könyv születésére Kocsis András Sándor. Összesen huszonhárom helyszínről készültek fényképek, egy látogatás arrafelé egészen különleges emberi élményt jelent. Ott lehetett egy templomban az esti imánál, amin körülbelül százhúszezer ember vett részt egyszerre. Igen gyorsan kiderül – minden vallási tételtől függetlenül – hogy sokkal több a közös, mint ami elválaszt! Igaz rá a mondás: ahol te vagy, tiszteld, fogadd el azt a kultúrát, és ha te ezt megteszed, csak pozitív élményt kapsz vissza. Iránban ez így történt. Ez az album szubjektív válogatás, az a célja, hogy közelebb hozza az olvasóhoz e nagyon ősi tradíciókkal bíró kultúra emlékeit és jelenét.

 Iránról a gazdagságra vonatkozóan, legalább két kifejezést mindenki ismer. Az egyik Dárius kincse, a másik pedig a perzsaszőnyeg. Dárajavaus perzsa király pénze a darik, igen erős valutának számított, 95,83%-os tisztaságú aranyból verték. A szőnyegek pedig mind a mai napig keresettek a világ minden táján. Teheránban, a Szőnyegmúzeumban valóban csodálatos darabok láthatók. Iszfahán pedig maga az Ezeregyéjszaka megelevenedése Közép Iránban. A hajdani főváros ma az ország egyik legizgalmasabb, leglátogatottabb helyszíne. Fényes, ragyogó paloták és mecsetek egész tömege látható itt. Ritkaságszámba megy, hogy egy helyszínről ennyi épület, park, látványosság szerepeljen az UNESCO Világörökség listáján. A fantasztikus méretű nagybazár mellett helyezkedik el a több mint ezeréves múltra visszatekintő Péntek mecset, mely végső formáját évszázadokon keresztül történő folyamatos bővítéssel nyerte el. De itt áll az örmény Megváltó-székesegyház és tőle csak pár lépésre a szintén keresztény Betlehem-templom.

A perzsa királyok is kitüntető figyelmet fordítottak végső nyughelyük kiválasztására. A Perszepolisztól csak pár kilométerre fekvő Naks-e Rosztamban gyönyörű, sziklafalba vágott, domborművekkel díszített síremlékeket találunk. Itt van I. Dareiosz és I. Xerxész nyughelye is. Xerxész palotáját Perszepoliszban ugyancsak turisták milliói keresik fel. A Délnyugat-Iránban található Csongha Zanbil-ban álló – az i.e. 1200 körül épült zikkurat jelenleg a világ egyetlen látogatható, mezopotámiai stílusú lépcsős temploma. Szúza pedig a világ egyik legrégebbi városa, már az i.e. hetedik évezredben is lakott település volt. Itt állt I. Dareiosz egykor fényesen és gazdagon berendezett palotája. Itt tartotta Nagy Sándor a híres szúzai menyegzőt, ahol ő maga és tízezer makedón harcos kötött házasságot a meghódított területek lányaival. Történészek szerint valószínűleg itt tálalták fel a világ legelső tortáját is. „Ízelítőnek” talán ennyi is elég annak érzékeltetésére, mennyi csodával, érdekességgel várja az utazót Irán!

Kapcsolódó témák

Újabb csodálatos könyv látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Két fotóművész, Vizúr János és Kércz Tibor felvételeiből válogatva állt össze magyar és angol nyelven az „Álmodó Vizek” című kötet, melynek képeiből június 12-ig kiállítás is látható a Természettudományi Múzeumban.

Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

Több oka is lehet annak, ha egy könyv első kiadását követően, az ötödik évben megjelenik a második – átdolgozott kiadás. Talán a példányszám volt kevés, esetleg a tartalomba csúsztak hibák? Esetünkben az első állítás ugyan igaz, szerencsére a második nem. Az Erzsébetváros zsidó örökségét bemutató első kiadás óta viszont a városrész életében történtek olyan változások, melyek indokolttá tették, hogy új, megbízható, aktuális tájékoztatást kapjon a téma iránt érdeklődő olvasó.

Nem öregebb kétszáz évnél, de már vannak klasszikusai. Lenézték, vitatták, temették, most is él. Olyan, mint a jó bor vagy a jó szivar, az élvezetéhez érettség kell! Bár – ez sem egészen igaz. Nem zárt, nem egységes. Részelemei között van, ami képes magához édesgetni egészen fiatalokat és jó esély van rá, hogy aki először hatéves korában találkozott vele, hetvenévesen is a barátja marad.

Hol is tarthatta volna máshol legújabb könyvének bemutatóját az Álomgyár Kiadó, mint a Kék Macska című regény egyik eredeti helyszínén, Budapesten, a Nagymező utca 17-ben. Persze a hely mára erősen megváltozott – már ami a belső terek egy részét illeti – de a szelleme? Nos, abban még ott leng az előző századforduló illata.

Blog ajánló
Városlátogatások Szarajevó
Szarajevó a törékeny béke városaA város nevének eredetére több feltételezés is van. A 15. században Szarajevó helyén egy apró, Brodac nevű falu feküdt, melynek helyén egy török bég építette fel a korabeli várost, bazárokkal, fürdőkkel, karavánszerájokkal és kormányzati palotával (Saray). Ebből származik a város mai neve.Szarajevó középkori történelmét elhomályosítják a 20. század eseményei. A város nevét jól ismerte a világ. Tanultuk történelemből, hogy 1914. június 28-án itt lőtték le Ferenc Ferdinánd főherceget és Zsófia hercegnőt, kirobbantva az első világháborút. Ma emlékmű és tábla jelzi a merénylet helyét.Az 1984 évi téli olimpia sikeres megrendezése dicsőséget jelentett az akkori Jugoszláviának, éppen ezért fájdalmas és az emberiségre nézve szomorú kontraszt, hogy a délszláv háború idején a sísáncból lőállás, a bobpályából pedig lövészárok lett.Röviden a háborúról:1992. április 5.-én béketüntetés keretében a város lakói felemelték a szavukat az országszerte előforduló, gyakran gyilkosságokba torkolló, etnikai zavargások ellen. Gondoljunk csak a srebrenicai mészárlásra. A boszniai szerb szabadcsapatok és a jugoszláv hadsereg katonái a felvonuló tömegbe lőttek, majd május elején a környező hegyekről ostromgyűrűbe zárták Szarajevót, és több mint három évre blokád alá vonták a várost. Elzárták a vizet, a villanyt és a gázt, a környező hegyekről pedig több száz pontról lőtték a városlakókat.A szerb csapatok körbevették Szarajevót, tankokkal és lövegekkel ágyúzták a várost. Naponta több száz lövedék csapódott a városra, mérhetetlen rombolást és emberáldozatot okozva. Később megjelentek az orvlövészek, akik válogatás nélkül lőttek az élelmiszerért sorban álló civilekre, köztük gyerekekre is. Városszerte megjelentek a Pazite, šnajper! (Vigyázz, mesterlövész!) feliratok. Az emberi kegyetlenség és aljasság példa nélküli, az állatvilágban ilyen elképzelhetetlen. Az ostrom alatt mintegy 12 ezer ember halt meg, a civil áldozatok száma 5500, köztük mintegy ezer gyermek, akikkel zömében orvlövészek lövedéke végzett. Milyen emberek azok, akik védtelen gyerekekre vadásznak? Erre nincsenek szavak!A lövedékek virághoz hasonló lyukakat vájtak a betonban, amelyet ismeretlen emberek pirosra festettek. Ezek lettek Szarajevó rózsái, az elhunytak vérét jelképezve. A rózsák a hősies küzdelem szimbólumai, a vörös szín pedig a kiontott vérre emlékeztet.A Remény alagútja:A városban súlyos hiány volt élelmiszerben, gyógyszerekben és fegyver-utánpótlásban, de a sebesültek elszállítása sem volt megoldott. A helyzet javítása érdekében építettek egy 800 méter hosszú, másfél méter magas alagutat, melyet önkéntesek hat hónapig ástak csákánnyal és lapáttal. Az alagút a bosnyák területen fekvő Butmirból, a repülőtér másik oldalán fekvő Dobrinja egyik házába vezetett. A repülőtér, amely elválasztotta az ostromlott Szarajevót a bosnyák szabad régiótól, elvileg semleges, ENSZ felügyelet alatt álló terület volt, de az orvlövészek lehetetlenné tették az átjutást.Az alagút megépítésével létrejött az egyetlen összeköttetés a blokád alatt álló Szarajevó és a külvilág között. Megnyílt a remény és az élet alagútja. A titkos járatot naponta mintegy 4000 ember használta. A szűk folyosón keresztül, 50 kg-os hátizsákokban vitték az élelmiszert a Szarajevóban rekedt embereknek. Később síneket fektettek le a járatban, a szállítás megkönnyítésére. Ma múzeumként látogatható.Végül az ENSZ megelégelte az esztelen mészárlást, és a NATO légicsapások következtében a szerbek elvonultak. A háborút 1995.-ben a daytoni békeszerződéssel zárták le.  A város újjáépítése rögtön a háborút követően megindult. A középkori török épületek, a monarchiából itt maradt lakóházak, a tarka bazársorok és a karavánszerájok mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a modern irodaépületek.Az 1896-ban épített szarajevói városháza Bosznia-Hercegovina egyik legjelentősebb műemléke, homlokzatát Zsolnay-elemekkel díszítették.Érdekes látnivaló az Inat Kuca ház, mely ma étteremként működik. Az épület a Miljacka folyó másik oldalán állt, a jelenlegi városháza helyén, akadályozva annak megépítését. A tulajdonos hosszú egyezkedés után csak úgy volt hajlandó átengedni a területet, ha a túlparton ugyanolyan formában felépítik a házát.Befejezés:Szarajevóban a katolikus horvátok, az ortodox szerbek és a muzulmán bosnyákok évszázadok óta többnyire békében, de folyamatos feszültségben éltek. A terület a történelem során gyakran ütközőzóna volt. Az útikönyvek szerint Szarajevó a világ azon városainak egyike, ahol néhány száz méteren belül katolikus és ortodox templom, mecset és zsinagóga is található.Jellemző hitvallásuk: „A szívünkben európaiak vagyunk, de a vérünk balkáni” Ma is érvényes Oliver Cromwell mondása: "Bízz Istenben, de tartsd szárazon a puskaport" A jelenlegi béke törékeny, az ellentétek elsimulása csak látszólagos, hiszen a túlélők és az elkövetők gyakran ugyanabban az utcában élik mindennapjaikat, mint a háború és a támadások előtt. Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=YhlDg1JeVTs                                                                                                                                                                 By vinpet
Egy nap a városban Milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten?
Egyre szaporodnak Budapesten az elektromos rollerek. A kölcsönzőknek köszönhetően a járdákon sorakoznak, mint ottfelejtett robotok százai, akik szomorúan várják, hogy kibéreljék őket, és egy hangos - vagy néma - juhúúúú-t váltsanak ki a rajtuk száguldozókból. Hogy ilyen baromi költői legyek. Azonban akik komolyan gondolják, hogy rollereznek, inkább vásárolnak sajátot. Egyrészt azért, mert a bérleti díj viszonylag magas, és így rollerezve inkább élményt kapunk a tömegközlekedéshez képest, meg rövidebb távokon gyorsaságot, egyéb előnyt nem. Másrészt tartósan használva egy roller képes visszahozni az árát: Misi, az Én Menő Lakásom csapatunk építésszervezője, aki naponta 10-15 lakást tekint meg, ahol vagy felújítást menedzsel, vagy szakért, tanácsot ad, ma már csak rollerrel jár a városban. Számára fontos, hogy két - általában belső kerületekben található - cím között minimalizálja az utazási időt, és ne vegye el munkaidő jelentős részét a helyzetváltoztatás. A csak-BKV ezért kizárt, mert ha át kell szállni, az lassú, az autó - próbálta már a bérelhető elektromosokat - meg a dugó miatt kellemetlen, és azok miatt drága is. Végül a rollerrel rengeteg időt spórol meg a címek közötti utazásnál, így egy nap több helyre tud kimenni, több munkát vállalni, ráadásul az autós utazáshoz képest 5000 forintot spórol az üzemanyagon és a parkolási díjakon NAPONTA. Akárhol megáll, akár csak húsz percre, tölt. Egy 100 ezer forintos roller 20 munkanap alatt visszahozza az árát, mínusz a töltés díja, ami elenyésző. (Örökmozgónak azonban nem alkalmas, mint kiderült) De hogy ez mit jelent praktikusan? Azt, hogy akárhová mész, veled van, a kezedben, egy 12-14 kilós roller, amit felcipelsz a lakásba, beviszel a találkozókra, mert az utcán nyilván nem hagyod. Így a lopás lehetősége minimálisra csökken, azonban ez a súlytöbblet sokakat visszatarthat attól, hogy kipróbálja az ilyen életformát. Egy hónapig volt nálam egy Motus Scooty 8.5”-os roller az AQUA Webshop jóvoltából, hogy megtudjam, ez mennyire kényelmetlen. Túl nehéz cipelni? El lehet helyezni? Gyorsabb? Egész nap bírja? Anyáznak ránk? Vagyis: milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten? P+Roller Akik a belvárosban élnek, és két hely között nem tesznek meg három kilométernél többet, azoknak egy alap roller 15-20 kilométeres hatótávja tökéletesen elég. Persze ha egész nap használják a rollert, mindenképp kell beiktatni töltős órákat: egy kávézóban, ahogy a laptopot vagy telefont, a rollert is lehet tölteni. Egy óra alatt 2-3 kilométernyi hatótávot tudunk beletenni pluszban. A külső kerületekben élőknek, vagy vidékről érkezőknek már számolgatni kell. Ha az M3-ason érkezünk, a Mexikói útnál megállva ideális a roller használata: a Városligeten keresztül, az Andrássy úton egy rövid (3-4 kilométeres) és kellemes úton eljutunk a belvárosig. Viszont ha az Örs Vezér térre érkezünk, akkor a nap elején, egyből elhasználunk 6-7 kilométert a pesti belvárosig, Budáról ne is beszéljünk. Ha csak egyetlen címre megyünk, mondjuk a munkahelyünkig, ahol töltjük a járművet, ez ideális. Ha azonban még járkálnánk odabent, akkor van benne kockázat. Egyébként autó csomagtartóba jól belefér, egy Skoda Fabia vagy Ford Fiesta méret épp megfelelő. Gyorsaság Egy elektromos roller végsebessége 20-35 kilométer per óra, típustól függően. Ez azonban nem sokat mond el, hiszen vannak olyan helyek, ahol a 10 km/h-t nem érdemes átlépni, máshol pedig lehet húzatni a motort. Viszont sokszor kell fékezni, gyorsítani. Ha fennáll a veszélye, hogy kilép elénk valaki, akkor a 10-15 km/h-t nem szabad túllépni. Ez egy sima kocogási sebesség, vagyis ha valami váratlan történik előttünk, egyszerűen leugrunk a rollerről, és máris gyalogos tempóban vagyunk. Ekkora sebességnél nem esünk orra, egyszerűen természetesen haladunk tovább, magunk mellett tolva a járművet. Egy alap roller is simán felmegy mondjuk a Margit-híd felfelé tartó szakaszain, de ha Budán, a hegyekbe vágyunk, akkor egy nagyobb motorral rendelkező járművet érdemes választani, ami mondjuk 800 Wattot is le tud adni, különben tolni fogjuk. Általánosságban azonban elmondható, hogy rollerrel egy 2-3 kilométeres szakaszon ugyanolyan gyorsan vagy gyorsabban jutunk el egyik pontból a másikba, mint ideális, átszállás nélküli BKV-val, vagy átlagosan erős nappali forgalom mellett, autóval. Ha át kell szállni, vagy az autóval akár csak egy könnyebb torlódásba futunk, a roller előnye megkérdőjelezhetetlen. 5 kilométeres táv felett a városban azonban már érdemes beiktatni egy metrózást, vagy más gyors BKV-lehetőséget, egyrészt azért, mert úgy gyorsabb, másrészt azért, mert úgy könnyebben kihúzzuk a nap végéig. Ilyenkor összecsukjuk a rollert, kézbe veszük, és poggyászként visszük fel. Súly és térfogat Itt a roller hátránya. Eddig láttuk, hogy időt és pénzt spórol nekünk, valamint gyorsan el lehet vele jutni 3-4 kilométerre lévő helyekre. Azonban mindig velünk van: fel kell vinnünk buszra, metróra, villamosra, bejön velünk megbeszélésekre, fel a második emeletre, le a harmadik emeletről, be a liftbe, étteremben asztal alá. A rollerek összecsukhatóak, és a száruknál fogva jó fogással hordozhatóak, de viszonylag nehezek és nagyok. 12-14 kilogramm kézben tartva: kényelmetlen. Én 95 kilogramm vagyok, és viszonylag van izomzatom, így nekem viselhető teher volt, és az előnyök kompenzálták ezt a kényelmetlenséget. El tudom képzelni viszont, hogy valakinek egy ilyen súly viselhetetlen. Érdemes tehát kipróbálni előtte, hogy nekünk hány percig komfortos a cipelés. Ha egy perc alatt le kell tennünk, akkor inkább ne vágjunk bele, vagy olyan helyekre vigyük, ahol szinte a bejáratokig mehetünk vele. Egyébként sem a tömegközlekedés, sem a kávézók nincsenek felkészülve az elektromos rollerek tömeges fogadására. Egy-egy ilyen elfér mondjuk egy kisebb kávézóban, étteremben, még egy-két megfelelő konnektor is akad, ahol otthagyhatjuk a járművet. Most még nem lesznek idegesek a pincérek ha meglátják a rollert, de előfordul, hogy a közeljövőben ez megváltozik: egyre többen akarják behozni a helyekre az eszközt, ami a földön heverve balesetveszélyes, ráadásul elfoglalja az értékes alapterületet a vendégek elől. A HÉV-en, vonaton mondjuk van biciklitároló kocsirész, ahol kényelmesen lehet szállítani a rollert, de máshol egy kicsit nyögvenyelős a dolog. Sehol sincs egy pont akkora tér, ami elnyelné a teljes hosszt, a metróban kilóg az üléssor mellől, buszokon talán a babakocsis helyet célozhatjuk meg vele, villamoson mindenhol útban van. Ennek ellenére, csúcsforgalmon kívül simán el lehet vele balanszírozni. Életérzés Rollerezni jó. Óriási szabadságot ad, mert nem izzadsz le, mégis gyorsan haladsz. Természetes pózban állsz, mintha sétálnál, élvezed a szelet, napsütést. A fent említett leugrás a rollerről, vagyis egy-másodperc-alatti-gyalogossá-válás olyan érzés, amit más nem ad meg. Mintha egy Transformers lennél, aki bármikor átváltja magát egy másik minőségű utassá. Rolleresnek lenni azonban egyre inkább hordoz egy stigmát is, és noha nálunk nem volt még ebből komoly baleset, tény, hogy a roller nem egy túl biztonságos eszköz, és a forgalom többi résztvevőjében ez félelmet generál, amit rossz szokásunk szerint dühvel folytunk le. Ráadásul nincsenek meg a feltételei a városban, sem az utakon (nincs elég bicikliút), sem a járműveken. Én ugyan csak egyszer kaptam beszólást, jogosan, Misi barátom rendszeresen kapja a bekiabálást az autóktól, bicajosoktól, autósoktól. Lehet, hogy én mokányabbnak tűnök, vagy mérgesebben nézek, nem tudom. De van vele szemben egy kis utálat. A roller egy alternatíva az összehajtható elektromos bicajra. Lassabb, kevésbé biztonságos, de jobban hordozható és olcsóbb. Maguk a járművek nem valami szofisztikáltak, itt lehet olvasni az írásomat a műszaki paraméterekről, én úgy látom, a következő években dől el, hová tudnak fejlődni. Csak közben a városban is fel kellene készülni rájuk. Mert most kell eldönteni, hogy betiltjuk a használatot, mint az V. kerületben, és akkor inkább ne vegyünk feleslegesen ilyet, vagy támogatjuk, de akkor utakkal, felfestéssel, a kávézókban fizetős rollertározó polcokkal, töltési lehetőségekkel. Mert egy városnak is származik előnye abból, ha az emberek gyorsabban és hatékonyabban, helyi károsanyag-kibocsátás nélküli jutnak el A-ból B-be, miközben a tömegközlekedési férőhelyeket is kevésbé veszik igénybe. Disclaimer: az AQUA Webshop az Egy nap a városban blog hirdetője. Rollereik itt elérhetőek.
Városlátogatások Mostar és az Öreg híd
Mostar és az Öreg híd Szarajevóból Mostart a Neretva folyó völgyén végig haladó gyönyörű úton érhetjük el. A várost a folyó szeli ketté, a keleti oldalon a muzulmán bosnyákok élnek, a nyugati oldalon a horvátok. Bosznia-Hercegovina emblematikus városának ismertségét Csontváry híres festményének köszönhetjük, ma a pécsi Janus Pannonius Múzeumban látható. Mostar nevének jelentése: hídőr.A Neretva folyón átívelő Öreg híd és a város összetartozó fogalmak. A Stari Most, az Öreg-híd a 16. században épült, amikor a mostari lakosok Szulejmán szultántól kértek segítséget, mivel a régi fahíd tönkrement. A szultán készséggel beleegyezett mivel a hódító seregeinek is szükségük volt egy erős hídra az átkeléshez. A biztos siker érdekében először egy próbahidat építettek, mely ma is áll, ez az eredeti öreg híd.Az Öreg-hidat Hajrudin, híres török építész tervezte, aki Sinan mesternek, az isztambuli Kék Mecset építőjének a tanítványa volt. Az egyíves híd a maga korában építészetileg egyedülálló megoldás volt. Az alapkövét 1557. október 24-én tették le. Az eredeti híd építésekor a boltívet az egymásnak feszülő kövek tartották meg. A kőhíd túlélte a török időket, a világháborúkat, de nem menekülhetett az esztelen pusztulástól. A horvát-bosnyák háborúban 1993. november 10-én a horvát hadsereg a hidat a Neretvába ágyúzta és súlyosan megrongálta a két végén álló 17. századi tornyokat is.A barbár pusztítás nem kímélt sem embereket sem történelmi, kulturális és vallási értékeket. Öreg-híd mellett sok más műemlék is megsemmisült a délszláv háború idején. Kevés épület maradt meg ép állapotban. A feszített ütemű újjáépítés ellenére, ennek még ma is látni a nyomát.Az újjáépítés gondolata a békeidőszak beköszöntével rögtön megszületett és a szakértők hozzá is fogtak az előkészületekhez. A munkához török történészek is nyújtottak segítséget, számos oszmán archívumot átkutatva találtak néhány dokumentumot. Kezdetben az volt a terv, és a magyar katonák eszerint is emelték ki a darabokat, hogy megszámozzák, és majd azokat fogják az újjáépítésnél felhasználni, azonban a rekonstrukciót végző török cég úgy döntött, hogy az eredeti helyszínen, a Hajrudin mester által is használt Mukosa kőbányában fejtik ki a hídba beépítendő 456 elemet. A híd újjáépítése 2004-ben fejeződött be, az eredeti pontos mása lett, olyan, mint a régi és mégsem érezzük annak. Az Öreg-híd az UNESCO kulturális világörökségének a része.A város is részben újjáépült, az építészeti stílus eklektikus: oszmán és mediterrán stílusú házak mellett ott sorjáznak a monarchia idejében emelt épületek is. Zsinagóga és szerb ortodox templom is van a városban, sok különböző vallás és etnikum fér meg itt egymás mellett, mégis a béke törékenynek tűnik.A folyóvölgyben fekvő város ma éppen olyan, mint korábban, a képeslapokon. Az újjáépített híd Bosznia szimbólumává vált.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=0qbOMNJUeGU                                                                                                              By vinpet
Egy nap a városban Tévedtem, EZ Budapest legfélelmetesebb aluljárója
Írtam nemrég a nyuszis aluljáróról, ami a lefestése előtt olyan félelmetes volt, hogy jobb híján ennek adtam az aranyérmet, a város legfélelmetesebb alulárója címet. Tévedtem. Úgy esett, hogy a Lehet téri vásárcsarnoktól indultam volna a Kodály Köröndhöz, mégpedig elektromos rollerrel. Így aztán gyalogos útvonalat terveztem a Google Mapsszel, ami egy számomra ismeretlen helyen vitt át a Nyugati sínjei alatt. Nem a Ferdinánd hídon, hanem attól még kintebb, északkeletre. Nem tudtam, hogy van ott bármilyen átjárási lehetőség. Úgyhogy arra vettem az utamat. Kevésbé bizalomgerjesztő helyre tévedtem. Ahol egy nagyon-nagyon-nagyon nem bizalomgerjesztő lyukat találtam a föld alá futva: Egy nagyon hosszú lyukat: Az aluljáró borzasztó sötét, mivel hosszú, és csak a két végén jöhet be napfény. További beszarást okoz, hogy középen egy akna fut végig, amit így-úgy lefedtek iszonyatosan hangos vasfedelekkel. Ha rálépsz, vagy rollerrel ráhajtasz, kong-zeng az egész cső. Itt az látható, hogy egy ideje már megyek benne. Eszembe jutott a tini nindzsa teknőcök, azok is ilyen helyen éltek. Tulajdonképpen kicsi az esélyed, hogy anélkül menj át rajta, hogy senki ne jöjjön szembe, tekintve hogy hatszáz kilométer hosszú, négy méter széles a cső, ami így 2,4 négyzetkilométert jelent, Budapesten pedig 1,7 millióan élnek 525 négyzetkilométeren, tehát ha véletlenül 7770 embert látunk egyidőben a csőben, azon se nagyon lepődjünk meg. Teljesen átlagos szám. A másik oldalon, a Podmaniczky utcában úgy lehet megismerni a lejáratot, hogy megkeressük a lenti, trópusinak tűnő bokrot, ami kinőtt az aszfaltból. Most ezzel tényleg nem a fővárost ítélem el, hiszen látszik az ágakon, hogy valaki megnyírta már őket. Igaz, 150 centinél vágtak, hogy ne kelljen lehajolni, és a levágott kórókat nem nagyon vitték el, hogy ne kelljen lehajolni, de a szándék megvolt. Valakiben. Egy buja dzsungel ez a város. Tényleg, az Állatkertben is vannak ilyen titkos járatok gyerekeknek. Ki hitte, hogy odakint meg felnőttek játszhatnak?
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!