2020. április 8. szerda, Dénes napja
Pestig szállt a gyurgyalag
Révay András
2016.06.06 23:33
Valószínűleg csak a madártan szakemberei tudják, hogy a dél-balatoni borvidékhez tartozó Kishegyen él az ország legnagyobb gyurgyalag kolóniája. A hegyen dolgozó Pócz pincészet ezt a madarat választotta borai címerének – derült ki azon a bemutatón, amit a napokban, a főváros szívében, a népszerű Kadarka Borbárban tartottak.

 A balatonlellei Pócz Pincészet 1991-ben kezdte meg működését, de Pócz József életében a szőlőtermesztés és a borkészítés hagyománya generációkra vezethető vissza. „A rendszerváltást követően kezdtem el építeni a birtokot – mondta el a bemutató kezdetén – és ma már nemcsak szőlőtermesztéssel, borkészítéssel, hanem vendéglátással is foglalkozunk. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert azok közé tartozom, akiknek a szakmája, a hivatása és a hobbija azonos! A munkában segítségemre vannak gyermekeim, Szilvia, Attila és nem utolsósorban a párom, Katalin. Bízom benne, hogy unokáim is belenőnek, beleszeretnek majd ebbe az életformába.” Pócz József ma már nemcsak a pincészetének vezető borásza, hanem egyben a Balatonlellei Hegyközség elnöke is. „Az, hogy ma itt tartunk, rengeteg erőfeszítésnek köszönhető, de úgy hiszem, megérte az áldozatos munka, amit mind a szakma, mind a fogyasztók értékelnek.”

 A Kadarka borbár, Budapesten, a Király utcában, arról híres, hogy ott főleg a hazai kisebb pincészetek válogatott borait találjuk. Olyanokat, amiket szívesen meginnánk! Készletüket mindazoknak kínálják, akik már régóta kóstolják a borokat, de azoknak is, akik még csak most kezdik. Mindenki megtalálhatja az ízlésének legmegfelelőbbet, emellett felfedezheti a magyar borrégiók rejtett sajátosságait. Olyan borokkal ismerkedhetnek, amik nincsenek ott az áruházak és a nagy vinotékák polcain, de ott lenne a helyük az asztalainkon. Így ismerkedtek meg Pócz Józseffel is, akinél a legelső pillanatban „a tiszta tekintetből és az erős kézszorításból” úgy gondolták, hogy a palackokban is rendben lesz minden. A kapcsolatuk már négy évnél öregebb és eddig még senkinek sem volt oka panaszra.

 A birtok a 350 méter magas Kishegyen, úgy a 260 méter magasságában található, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik az egész Balatonra. Tíz hektárjából haton fehérszőlőt termelnek. Borkészítési filozófiájukra jellemző, hogy nem féltik a „rangjukat” és képesek játékos, könnyed, igazi nyári borok készítésére is. Az egyik ilyen a „Bubori”, melynek már a neve is árulkodó. Gyöngyözőbor, és mivel a pincészet erőssége a házasítást, természetesen ez is egy cuvée. Három fajta: Olaszrizling, Zöld Veltelini és Rizlingszilváni gondosan megválasztott keverékaránya üde frissítő italt eredményezett. Készítésekor eleinte úgy járnak el, mint minden más bor esetében. Csak amikor a palackba kerül, akkor adnak hozzá kevés széndioxidot.

 Pócz József meggyőződése, hogy bár nagyon fontosak az alapborok, a házasítás mutatja meg igazán, hogy annak a pincészetnek milyen a stílusa, milyen a borász ízlésvilága. Mennyire tudja egyedivé tenni a bort és ezzel együtt a pincészetét. Ezt a felfogást tükrözi a 2014-es Páros is, mely Chardonnay és Sauvignon Blanc fajták házasításával készült. Nevezetessége, hogy Magyarországon ebben a pincészetben készült elsőként ilyen összetételű házasítás 2001-ben, a 2000-es évjáratból származó borokból. A története is érdekes. A két alapbor tartálya egymás mellett volt, barátokkal kóstolgattak a pincében és véletlenül az egyikük összeöntötte két pohár tartalmát. Ez adta az ötletet, és hogy milyen eredménnyel járt, mi sem bizonyíthatja jobban, mint a tény: 2001-ben a Vinagora nemzetközi borversenyen ez a házasítás ezüstérmet kapott! Készítésekor öt hónapig érlelik finom seprőn, tartályban.

A pincészetben ugyanis az ezer hektoliteres tárolótérből 900 acéltartály és 100 hl a fahordós. Az arányt az indokolja, hogy ez a borvidék inkább a könnyed, illatos borok hazája. Erjedéskor viszont sok hő keletkezik, és ha túlságosan felmelegszik az erjedő must, kiégnek belőle az illatok és zamatok. Nem lesz olyan finom, gyümölcsös a bor. Szüretkor a mustot az acéltartályokban előbb 10 C fokosra hűtik, a szennyeződés leülepszik a tartály aljára, csak a színmustot fejtik át és erjesztik, 14-16 fokon. Így készült a Kokas-hegyi Chardonnay is. A 2015-ös esztendő igazán kiváló évjárat volt. Annyit sütött a nap, amennyi kellett és annyi eső esett, amennyit a szőlő szeretett. A szüret is jól sikerült, száraz időszakban, kézi szedéssel, válogatva. Erjedés után az újbort 225 literes, új tölgyfa hordókba tették és öt hónapig érlelték. Egy érdekes történet ehhez a borhoz is fűződik. A 2009-es évjárattal a pincészet részt vett a Vince Magazin borversenyén, ahol bekerült a legjobb 11 magyar bor közé. Majd a szervezők összeválogattak a világ minden részéről, hasonló évjáratú, árkategóriájú borokat. Neves külföldi borszakértőket, „master of vine” cím birtokosait kértek fel, ők egy magyar – egy külföldi borpár közül választották ki a jobbat. A tizenegy párból hét magyar győzött, közöttük volt a Pócz pincészet Chardonnay-a is. Megverte a palackonként 99 euróba kerülő, francia párját!

 A 2015-ös Rosé Cuvée, Cabernet Sauvignon és Kékfrankos házasításából készült. A kékszőlő fajtákat a megfelelő érettségi állapotban szüretelik, általában egy tőkéről egy fürtöt vesznek le. Ebből lesz rosé, a többit a tőkén hagyják és csak hetekkel később szedik le – vörösbornak. Ez a vörösborok minőségét javító terméskorlátozás is egyben. Az időpont persze minden évben más, erősen függ az időjárástól. Sokszor előfordul, hogy a Kékfrankost teljes egészében le lehet szedni a roséhoz, mert ebben az előszüreti állapotban adja a legszebb, legillatosabb bort. A Pócz pincészetben tehát nem a máshol megszokott, igen gyakori módszerrel dolgoznak, nem a vörösborok szőlőjének préselésekor választják le a kezdetben kapott levet, hogy abból héjon erjesztés nélkül rosét készítsenek. A náluk alkalmazott eljárással könnyedebb borokat kapnak.

Már az eddigiekből is bizonyára kiderülhetett, hogy ebben a pincészetben a jó minőség mellett az egyszerűségre, természetességre törekszenek. Ez a borok címkéjén is megmutatkozik. A „legkomolyabb” – sok helyen birtokbornak nevezett – prémium minőségű házasítást egyszerűen az évjárat megjelölésével nevezték el. A „2013” cuvée-t Cabernet Sauvignonból, Merlotból és Kékfrankosból rakták össze, 60 – 35 - 5 százalék arányban. Az 5 %-ot akár fel sem kellene tüntetni, de itt megteszik, mert a Kékfrankos ad finom fűszert a bornak. Hagyományos módon, csömöszöléssel, kádban erjesztették, utána új barrique fahordóba tették és abban érlelték 24 hónapig! Bármennyire meglepő, ez a kitűnő bor csavarzáras üvegben kerül forgalomba. Társaságban ugyan még hiányzik a dugóhúzás „szertartása”, de az éttermekben már jobban örülnek a csavarzárnak. Könnyen kezelhető, mégis jól zár és a bor nem kap dugóízt. Talán csak a hosszú, palackos tárolásra szánt boroknál nem előnyös, ott levegő helyett egy kevés nitrogént vagy széndioxid gázt kell az üveg nyakába tölteni. A borokról és a pincészet egyéb kínálatáról részletes ismertető található a http://poczpinceszet.hu oldalon.

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!