2020. március 29. vasárnap, Auguszta napja
Pizza, mi nincs!
Révay András
2019.04.02 20:58
De azért mégis van. Szokatlan találkozásra került sor a minap Budapesten, a Szarka utcai Andreas bisztróban. Mivel a jótékony ajándékozások többsége Karácsonykor éri el tetőpontját, akadt valaki, aki úgy gondolta, nem szeretne csepp lenni a tengerben. A jótékonyság nem egyszeri alkalom, be kellene építeni a mindennapokba és közösen más vállalatvezetőkkel, egész évben kell rendszeresen teret adni a segítésnek. Így talált egymásra a Pizza D’Oro cég és a bisztró – de még mások is.

A Pizza D’Oro tulajdonosa, Sedlák Gergő, szeretett volna mindig is jótékonykodni, de sokáig nem találta meg azt a szervezetet, amelyiknél bizonyos lett volna abban, hogy az adománya pontosan azokhoz jut el, akiknek szánja. Cége, 2008-ban alakult családi vállalkozás, Debrecenben dolgozik. Kezdetben fagyasztott termékek forgalmazásával foglalkoztak, mígnem jött az ötlet: gyártsunk is, ráadásul olyan pizzát, ami még nincs! Nagyon sok fajta fagyasztott pizzát lehet jelenleg is Magyarországon vásárolni – de más, ilyen minőségűt nem. Merthogy ők huszonnégy órán át kelesztett tésztával dolgoznak, azt kézzel nyújtják, a feltéteket is kézzel helyezik rá, majd készre sütik és csak utána fagyasztják. Ez élelmiszerbiztonsági szempontból fontos előrelépés, mert ilyet nagyon kevesen csinálnak a világon. A fagyasztott pizzát így egy éves szavatossági idővel hozhatják forgalomba!

Termékeik idehaza szinte az összes áruházláncban megtalálhatók, de kaphatók már külföldön is, Kanadától Japánig, valamint Európa sok országában. Készülnek kisebb-nagyobb méretben, sokféle ízben. Az üzem 2016 novemberében kezdett működni és az áruházi, benzinkút melletti értékesítés mellett ma már ez a pizza automatából is kapható. De nem ám a fagyasztott állapotában, hanem helyben megsült, előszeletelt, még meleg pizzát kap a gépből a vásárló. A cég korábban is nyújtott már támogatást rászorulóknak, de gyakran nem látták pontosan, hová is kerültek az adományaik. Míg végül megismerkedtek a CS. A. K. Alapítvánnyal és velük együtt határozták el, hogy most, április elején, ezer, már megsütött, azonnal fogyasztható pizzát fognak szétosztani. Az Andreas bisztró tulajdonosa, Pintér Ferenc ezt még azzal egészítette ki, hogy április 8. és 12. között, minden nap 16-tól és 22 óráig, a bisztró vacsorázó vendégei ajándékba kapnak egy pizzát. Eldönthetik, hogy elviszik és odaadják egy általuk rászorulónak gondolt embernek vagy otthagyják és az üzletre bízzák az elosztást. A bisztró személyzete is az ügy mellé ált és ezen a héten a kapott borravalót az Alapítványnak adják, a pénzt az üzlet a bevétel egy bizonyos százalékával még kiegészíti.

 A CS. A. K., a „Csodákért, Alapítványokért, Közösen” Alapítvány, a Magyarországon működő alapítványok, egyesületek összefogását, működésüket, munkájukat közös és egységes platformon segíti - mondta el az alapítvány elnöke, megálmodója, Pálfalvi Petra. Az országban működő civil szervezetekről megbízhatósági listát állítottak össze, már két éve kísérik nyomon ezeknek a szervezeteknek a munkáját, különös tekintettel arra, hogy amit azok kértek azt mire, hová fordítják. Ennek az átláthatósága növeli az adományozók bizalmát. Segítenek még abban is, hogy összehozzák az alapítványokat azokkal a cégekkel, akikkel a legjobban „összeillenek”. Így jutottak el – többek között – a Velencei – Tó környéki Nagycsaládosokért Alapítványhoz is, ahol a Pizza D’ ORO pizzái korábban már 250 nagycsaládoshoz is eljutottak.

 Ötödik éve tevékenykedik a Velencei–tó Környéki Nagycsaládosokért Alapítvány és a kuratórium elnöke, Fekete Zsuzsa beszámolója szerint jelenleg huszonhat településen vannak jelen. Kezdetben többgyerekes családok fogtak össze és szinte egymást támogatták. Ma már kétheti rendszerességgel visznek 254 támogatott családnak élelmiszert. Szívügyük, hogy ne legyen éhes gyerek a környékükön, ezért tavaly egész nyáron gondoskodtak azoknak a gyerekeknek az étkeztetéséről, akik nem voltak valamilyen gyermekintézményben ellátva. Ilyenkor közel hétszáz gyereket „etetnek”. Ugyancsak rendszeresen adnak ételt hajléktalanoknak – Velencén is vannak olyanok – és a megyében ruhaosztásokat is szerveznek.

 Csatlakozott a pizza osztásos akcióhoz Papp Annamária, színésznő. Mostanában azt mondják róla: mindig ott van, ahol a jó ügyek zajlanak. Egy saját műsorának felvételi helyszíne ez a bisztró, így szerzett tudomást a készülő akcióról. Szeretné azt elérni, hogy a hírességek, akik már szerepeltek a műsorában, szintén eljönnének egy alkalommal a pizza osztásra, mert „példát kell mutatni”! Szemléletformálásra van szükség! A magánemberek életében, akik a problémákat látják ahelyett, hogy meglátnák a lehetőséget mások támogatásában. Az alapítványok működésében, akik megfelelő kommunikáció hiányában nem jutnak a szükséges támogatáshoz és a cégek számára, akiknek üres marketingötletekre való költés helyett fel kell kínálni egy-egy jó ügy támogatását, ami – nem mellesleg – majd a megítélésüket is javítja!

 

Kapcsolódó témák

A február első hetében megrendezett - Budapesten már a negyedik - SIRHA Nemzetközi Szálloda, Vendéglátás és Élelmiszerkereskedelmi Kiállításon a versenyek és bemutatók megtekintése mellett a résztvevőknek lehetősége volt arra, hogy mintegy kétszáz kiállító kínálatával ismerkedhessenek meg. Az elsősorban szakemberek számára tartott rendezvényen érdemes volt egy kicsit fogyasztói szemmel is körülnézni.

2019.10.17 20:43

Érte némi meglepetés azokat, akik az elmúlt hétvégén, Budapesten, a Tűzoltó utcában betértek az egyik romkocsma területén működő, „Pancs gasztroplacc” termelői piacra. A máshol is megszokott választékot itt most egy gombabolt gazdagította, de önmagában még ez is kevés. A piacon valóságos szarvasgomba minifesztivált rendeztek

Amibe, ha elég nagy volna, talán a Boldogasszony csipkéje is beleférne, de sajnos ez lehetetlen. Ez a tarsoly nem egy régi táska és a csipke sem valamilyen terítő vagy horgolt ruhadísz. Mindkettőt meg lehet enni! Bizonyára sokan meg is fogják, augusztus 18-19-20-án. Ebben a három napban várja ugyanis látogatóit a Magyar Ízek Utcája.

Gyerekkora óta szakácsnak készült és legalább ugyanennyi ideje vágya volt, hogy egyszer saját étterme lehessen. Céltudatosságát, elhatározásának következetességét mi sem jelzi jobban, minthogy 21 évesen ő lett Magyarország legfiatalabb vendéglőse. Az idén negyedszázados évfordulóját ünneplő Matusz-Vad Zrt. tulajdonosa érdekes utat tudhat maga mögött.

A legjobb hazai éttermek, pincészetek, séfek, cukrászok sörfőzők mutatkoztak be a közönségnek – no meg egymásnak is – a négy napos Gourmet Fesztiválon, Budapesten, a Millenárison. Az óriási szabadtéri kóstoló – a hűvös idő ellenére – már a legelső napon rengeteg érdeklődőt vonzott.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!