2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Prosecco, Spumante, Frizzante
Révay András
2019.12.01 21:25
Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Pezsgőkkel, borokkal, habzóborokkal kereskedik a VINO EVENT Kft., idestova tizenöt éve, de foglalkoznak rendezvényszervezéssel és üzleti ajándékok készítésével is. Célkitűzésünk lett – mondja el róla Polgár Géza, a cég egyik tulajdonosa, hogy olyan ízekkel szeretnénk megismertetni a fogyasztókat, amire sokáig emlékezni fognak. Azt is felfedeztük társammal, Vörös Csabával, hogy vannak külföldön olyan területek, amik határozott újdonsággal is szolgálhatnak a hazai vásárlóknak. Így hát küldetésünknek érezzük, hogy bemutassunk olyan italokat, amik eddig valószínűleg nem kerültek az asztalokra. Olaszországban például 1200 szőlőfajta létezik, van miből válogatni. Mindenképpen szeretnénk megteremteni a keresletet a kínálatra. Valóban azt látjuk, hogy egyre divatosabbak a pezsgők, miközben azért „csendes” borokból és habzóborokból is tartunk kóstolókat. Tapasztaljuk, hogy egyre több ember tudja mi a különbség a habzóbor, az egyszerű és tradicionális módon készült pezsgő között – ráadásul pedig egyre többen érdeklődnek. Aki nem tudja, az is kíváncsi ezekre a különbségekre.

 Magyarországon egy kicsit azért más a helyzet, mert a köztudatban a „pezsgő” szót egyaránt vonatkoztatják mindhárom elkészítési módra. A fogyasztónak tehát nehezebb a dolga, ha „át akar látni a szitán”. Pontosabban szeretné tudni, mi is van a poharában? El kell oszlatnunk egy félreértést is. A legjobb valóban az egyenként, palackban érlelt pezsgő, de az acéltartályban érlelt „tankpezsgő” is hasonlóan nemes ital, viszont határozottan gazdaságosabb az elkészítése, így lényegesen nagyobb tömegekhez juthat el. Hozzá még sokkal gyümölcsösebb, sokkal frissebb ízeket is kölcsönöz az italnak ez az érlelés. A Prosecco például, ami manapság szinte olaszabb az olasznál – az is tankpezsgő. A minőségére pedig jellemző, hogy 2018 volt az első év, amikor a világon összességében több Prosecco fogyott, mint Champagne, tehát a klasszikus módon, palackban érlelt pezsgő. Ennek az oka részben a roppant erőteljes olasz marketing, de fontos az ár is, mely a Champagne-nál sokkal kedvezőbb.

 A Prosecco-ról a fogyasztó idehaza még elég keveset tud. Ez egy terület Olaszországban, ahol hosszú ideje a Glera szőlőfajta volt az uralkodó. „Csendes” borként nem volt igazán népszerű, mígnem tartályos érlelésű pezsgőt készítettek belőle. Megszületett a Prosecco név, tehát a területet hangsúlyozták, nem a szőlőfajtát! Nagyon divatos, fiatalos italként vezették be minden fórumon. Amerikában is nagy reklámot kapott, teljes sikerrel, mert ma már Toszkána után a második legkedveltebb szőlőterület, majd pedig ital lett a Prosecco. Tankban erjesztve, az élesztőgombák hatására természetes úton alakulnak ki benne a buborékok, hasonló módon, mint a palackban, a klasszikus francia módon erjesztett pezsgőnél. Végül pedig szögezzük le: ahol a palackba töltött bort utólag dúsítják széndioxiddal, az a habzóbor! A Prosecco nem az.

 Ízvilága friss, citrusos, almás, körtés – a zárt acéltartály miatt rengeteg ízt, aromát meg tud őrizni. A területek és a borászatok munkája viszont nagyon nagy különbségeket eredményezhet. Nagyon tágra nyílik az olló, azonos minőségi besoroláson belül. A palack címkéje azért segít. A DOC jel (Denominazione di Origine Controllata) az 1963-ban bevezetett olasz eredetvédelmi rendszer, meghatározza a földrajzi eredetet, az engedélyezett szőlőfajtát és a minimális alkoholtartalmat. Egy bornak legalább öt éven keresztül kell azonos minőséget mutatni, hogy megkaphassa a DOC jelölést. Van ennél magasabb minősítés is, a DOCG, ahol a kifejezés az „e Garantita” megjelöléssel bővül. A bornak legalább öt évig kell minden DOC követelményt teljesíteni és abban a régióban kell palackozni is, ahonnan származik. Mindezek ellenére, azonos besorolású Prosecco között szakadékok jelentkezhetnek a kóstoláskor és ezt már nem jelölik a palackon. A kezdő fogyasztó jól teszi, ha eleinte szakember tanácsát kéri, amíg meg nem találja a maga kedvenc márkáját.

Az olaszoknál most nagyon divat az Aperol spritz, ami szintén Proseccoból készül és miután az Aperol viszi benne az íz „oroszlánrészét”, itt nem kell feltétlenül a legmagasabb minőségi kategóriát választani a Proseccoból. Annak a finom eleganciáját az Aperol nem engedi érvényre jutni. Miután közelednek az ünnepek, az italválasztás előtt tisztáznunk kell, mi a cél? Bulis hangulat, egy jó beszélgetés vagy alkalmi vacsora? Szilveszter, Karácsony, nincs pezsgő nélkül – és általában is – minden ünnepélyes pillanat pezsgővel fejeződik be, gyakran azzal is kezdődik! A pezsgő az, ami a legjobban illeszthető ételekhez is, mert egy jó pezsgővel szinte minden ételt kísérni lehet. Valóban csak a célt kell tudni, hogy egy kissé élesztősebb ital felé megyünk el vagy inkább a gyümölcs ízei érvényesüljenek.

 Szerencsére idehaza is van régi, jól bevált pezsgőgyár. A közismert nevén „kékcímkés” pezsgő ár-érték aránya szinte a legjobb és sok külföldit megszégyenítő minőséget mutat. Ugyanakkor új sikereknek is örülhetünk. Nemrég adták át Londonban a Champagne és Pezsgő Világbajnokság (CSWWC) nagydíjait, a mindössze 14 nemzeti bajnok között a Kreinbacher Birtok is szerepel, mint Best Hungarian Sparkling Wine. Ezúttal a hagyományos, palackos érlelésű Brut Classic 2015 Magnum érdemelte ki a trófeát. A somlói Birtok most harmadik alkalommal szerezte meg ezt a címet, amely értékes visszajelzés az ott végzett eddigi munkára vonatkozóan és mutatja, hogy következetes a minőségre törekvés. A Carassia – Kárászteleki Pezsgőpincészet szintén National Champion díjjal térhetett haza. Kiváló pezsgőt készít még idehaza a Garamvári Pincészet, Szentesi József pedig olyan régi magyar szőlőfajtákat „támaszt fel”, a Velencei-tó környékén, mint a Balafánt, a Fekete Muskotály, a Bakator, ezekből csendes bort és némelyikből kitűnő pezsgőt is készít.

Visszatérve Olaszországba ott még rengeteg pezsgő van, ami Spumante néven ismert. Ott a széndioxiddal utólag dúsított habzóbornak Frizzante a neve. Ami nem a Prosecco régióból való pezsgő, az mind Spumante. A szó maga olaszul szikrázót jelent, és ha egy jó pezsgőre gondolunk, ez nem is nagyon áll távol az igazságtól. Mindegyik ugyanazzal a technológiával készül, sok helyszínen, mint például Puglia, Basilicata, Abruzzo, Szicília – a cégünk mindegyikről hoz be pezsgőket, mert úgy gondoljuk, hogy talán izgalmasabb ízekkel tudnak meglepni, mint a Prosecco. Ár-érték arányuk nagyon jó és a megjelenésük is az olaszokhoz méltó. Egy ünnepi vacsorához mindenképpen ajánlatos legalább kettő vagy háromféle italt választani, a megfelelő ételhez a megfelelő ital ízeket társítani. Ám ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az ital mindig hangulat kérdése is.

www.vinox.hu

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Megszokott helyszínéről, az épületből kikerülve, ismét a gyárudvaron, a szabad levegőn fogadta vendégeit a Zwack Open rendezvénye. Míg Petőfi öt pohár bor után írta magáról, hogy „…ing a lábam, a hangom meg elakad” – itt tizenkét borászat hatvan borával nézhettek szembe a kóstolásra vállalkozók. Várta őket Don Olivér Centurio – igaz, a név ez esetben nem egy római katonatiszt, hanem két bor megjelölésére szolgált.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!