2020. április 3. péntek, Buda és Richárd napja
Szelíd párbaj
Révay András
2020.02.01 13:50
Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

 A Nádor pincészet az ország nyugati végén, a Sopronhoz közeli Vaskeresztesen dolgozik. Nevének eredete évszázadokkal korábbra nyúlik vissza. Valamikor nagyon régen, Bános István egy kolostort alapított a környéken és a királynak tett szolgálataiért idővel nádori rangra emelték. Ennek emlékét őrzi a pincészet neve. Aztán múltak az évszázadok, míg el nem érkeztünk az I. világháború végéig. Ott, Sopron környékén van egy kis hegy, Vas-hegy, amit – sok más magyar településsel együtt – a trianoni békeszerződés kettévágott. A burgenladi részen Eisenberg, a magyar oldalon Vaskeresztes lett belőle. A vasfüggöny Vaskeresztest is elzárta, ám amikor az megszűnt, itt is megindult az élet. Rainer Garger, Bécsben élő üzletember, sok évvel ezelőtt beleszeretett a területbe és eldöntötte, hogy kiváló kékfrankosokat szeretne készíteni a magyar oldalon. A 3,5 hektár szőlő teljes egészében Vaskeresztesen található.

 Magyar unokatestvére, Garger Imre, 2003-ban telepítette el az első szőlőtőkéket. Főleg kékfrankost, egy kevés merlot-t és zweigeltet. Elsősorban olyan területekre, ahol a helyiek már felhagytak a szőlőtermesztéssel. Csupa olyan fajtákat, amelyek illenek a hegyre. Kilencven százalékban kékfrankost, a merlot-t és zweigeltet, inkább csak a játék kedvéért. Persze Garger Imre okos és óvatos ember, aki nem kockáztat. Így szerencsére nem hozott ide divatos világfajtákat, inkább ragaszkodott a hegy régről ismert, tradicionális szőlőfajtáihoz. Aztán 2006-ban elkészült az első bor a pincénél. A NADOR névre keresztelték, nem véletlenül – a magyar Vas-hegy nagykövetének szánja a pincészet – tisztán kékfrankos szőlőből készül és csak 4-5 év érlelés után kerül a piacra.

 A Kóstolom borbárban tartott bemutatón a 2017-es Nador Falu, az évjárat jelölés nélküli Nador Falu Kékfrankos rosé, a 2014-es Kékfrankos Voller és az ugyancsak 2014-es Kékfrankos Wanzer mutatkozott be a meghívott, szakmai közönségnek. Ez a két utóbbi, valódi különlegességnek számít, ugyanis a Vollerből csak hétszáz, a Wanzerből még ennél is kevesebb, mindössze háromszáz palackkal készült. A Voller szőlőjét a völgyben, a Wanzerét a hegy csúcsán szüretelték. A dűlőszelektált szőlőből azonos kezelés mellett is jól megkülönböztethetően kétféle bor született. A Voller illata könnyen felismerhető, határozottan csokoládés, íze könnyedebb, a Wanzer illata markánsabb, miközben az íze simább, noha a másik sem mondható túlzottan tanninosnak.

A szelíd párbaj másik résztvevője a Balaton északi részének egyik karakteres termőhelyén működő St. Donát Borkúria volt. A családi pincészet tulajdonosai, Kovács Tamás és felesége irányítják a 16 hektáros birtokot. Vannak területeik Csopakon - erre a kóstolóra Tihanyból hozták a bort – de van szőlőjük Szentbékállán, a Fekete-hegyen és Kálon is. A gazdaság újkori története, a rendszerváltás után Csopakon kezdődött. A dédnagypapa után járó kárpótlásban kaptak vissza valamennyi szőlőt, ez bővítették, pincét építettek, ma már kis éttermük is van. Olyan fajtákkal foglalkoznak, amik nem csak itt hon, de külföldön is érdekesek lehetnek, főként Olaszrizlinget, Furmintot és Kékfrankost termelnek. A Nádor pincével régóta együtt dolgoznak, mert Ausztriában, a kereskedésükben a St. Donát borokat is árulják. A minőségre jellemző, hogy kifejezetten csak a „csúcsgasztronómiába”, Michelin csillagos éttermekbe szállítanak!

 A párbajon Tihanyból származó Kékfrankossal vesznek részt. Készítenek egy vulkanikus, félsziget-válogatást, aminek Magma a neve, mellette pedig dűlőválogatásokat is. A Kékfrankos szempontjából Tihany nagyon jó termőhely. Ott nagyon szigorú eredetvédelem van érvényben, Tihany névvel és a dűlők nevével csak vörösbor hozható forgalomba! A St. Donát Borkúria szeretné megmutatni, milyen potenciál rejlik ebben a kis félszigetben, ahol alig száz hektárnyi szőlő van. A Magmában az a tipikus karakter érvényesül, ami Tihanyra jellemző. Ez a Balaton-régió legnagyobb hőingadozásnak kitett helye, itt hűvösek az éjszakák, melegek a nappalok. Tihany, Észak-Balaton legnagyobb kiterjedésű vulkánja, két fő krátere van. Mindkettő aljában van egy krátertó, a Külső-tó és a Belső tó, a mi szőlőink a kráterfalakon vannak, egy katlanban. Van a külső falon is, de a most bemutatott borok a belsőkről származnak. A Külső-tónak a délre néző faláról, a Belsőnél pedig – mivel az egy régebbi, jobbal elkopott kráter, inkább kaldera – hűvösebb helyről. A félsziget déli felének talaja kevertebb, a bazalthoz mészkő társul és valamennyi lösz is van a tetején. A északi felén a fiatalabb kráter talaj tisztán tufamálladék.

A hőmérséklet- és a talajdifferenciák más-más jelleget adnak a bornak. A Balaton más területeihez hasonlítva, sokkal könnyedebb, gyümölcsösebb, de markáns savú, jól érlelhető vörösborok származnak innen. A burgundi stílusra hasonlítanak inkább. Mindegyik itteni borban megtalálható a feketecseresznye, a csipkebogyó, a meggy íze, a dűlők hőmérséklete befolyásolja, hogy hol tömörebben, erőteljesebben vagy puhábban, behízelgőbben jelennek meg. A magnum palackról külön is kell szólni. Az ilyen, nagyobb palackban szebben érik a bor – és hát ezek 8-10 évig is érhetnek a palackokban. Szűretlenül palackoznak, a borokat csak a gravitáció ülepíti, ezért sokkal ízesebbek, teltebbek maradnak. Pohárba töltve erőteljes, friss – nem érett, lekváros - gyümölcsillatot érzünk. Mivel vulkanikus területről beszélünk, az ízekben megjelenik az ásvány, a bazalt, a sósság és a füstösség is. A hűvösebb dűlőkből származónál még egy pici „avarosság” is érezhető. Mivel ezek fontosak, a bor készítésénél csínján bánnak a hordóval, mert a hordó „ápol és eltakar”. A fő szerepe, hogy struktúrát adjon a bornak. Náluk a bor csak 10 hónapot tölt a hordóban, nem szeretnék, hogy eluralkodjon benne a hordó íze. Helyette inkább a termőhely ízeit kívánják megmutatni és ezzel tudnak versenyezni Nyugat-Magyarország ugyancsak jellegzetes finom boraival. Szelíd párbajuk, a két vidékre jellemző borok bemutatása is ezt a célt szolgálta.

Kapcsolódó témák

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Megszokott helyszínéről, az épületből kikerülve, ismét a gyárudvaron, a szabad levegőn fogadta vendégeit a Zwack Open rendezvénye. Míg Petőfi öt pohár bor után írta magáról, hogy „…ing a lábam, a hangom meg elakad” – itt tizenkét borászat hatvan borával nézhettek szembe a kóstolásra vállalkozók. Várta őket Don Olivér Centurio – igaz, a név ez esetben nem egy római katonatiszt, hanem két bor megjelölésére szolgált.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!