2020. március 31. kedd, Árpád és Benő napja
Szerencse Tarsoly
Révay András
2019.08.08 18:35
Amibe, ha elég nagy volna, talán a Boldogasszony csipkéje is beleférne, de sajnos ez lehetetlen. Ez a tarsoly nem egy régi táska és a csipke sem valamilyen terítő vagy horgolt ruhadísz. Mindkettőt meg lehet enni! Bizonyára sokan meg is fogják, augusztus 18-19-20-án. Ebben a három napban várja ugyanis látogatóit a Magyar Ízek Utcája.

Az augusztus 20-i rendezvények kísérő eseményeként az idén már a tízedik alkalommal tehetnek sétát az érdeklődők a Magyar Ízek Utcájában. A rendezvény létrehozásával az volt a cél – mondta el Novotny Antal, főszervező az érdekességekről szóló sajtótájékoztatón - hogy Magyarország, a Kárpát-medence és a velünk élő nemzetiségek gasztrokultúráját, annak sokszínűségében mutassák be, teret adva olyan termelőknek, élelmiszer előállítóknak, akik minőségi, helyi alapanyagokból készítik termékeiket. A jubileumi évben több mint százötven kiállító vesz részt a rendezvényen. Az ország minden tájáról és a határon túlról is érkeznek csapatok egy-egy tájegységet jellemző hagyományos étel elkészítésére.

 A puliszka Pusztinából, Csángóföldről érkezik, az öhön az Alföldről, a káposztaleves egy mátyusfalvi faluból, a Felvidékről. Dödölle az Őrségből, paradicsomos töltött káposzta Szatmárból, halászlé a Dél-Duna mellől, birkapörkölt Karcagról, káposztás paszuly Kárpátaljáról, és így tovább. Az ételek mind helyben készülnek, a látogatók figyelemmel kísérhetik a hagyományos ételkészítési eljárásokat, elleshetnek izgalmas praktikákat melyek eredete a régmúltba nyúlik vissza. A rendezők azokra is gondoltak, akik a könnyebb ízeket kedvelik vagy húsmentesen táplálkoznak. Lesz jérceragu laskagombával, vajon pirított puliszka lecsómártással, és még sok más finomság. Ebben a három napban lehet majd megkóstolni a Szent István-napi kenyeret, Magyarország Tortáját és Magyarország Cukormentes Tortáját is.

 A kenyér a világ minden részén fontos szerepet tölt be az emberiség táplálkozásában hangsúlyozta Septe József, a Magyar Pékszövetség elnöke. A jó kenyérhez két nagyon fontos dolog szükséges, a jó alapanyag és a jó szakember. Persze ismerni kell a hagyományokat, a fortélyokat, az ősi tudás titkait. A kenyér mindenhol az élet, az otthon szimbólumát hordozza. Az augusztus 20-i ünnepen, a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér pedig azt fejezi ki, hogy számunkra és élet az otthon és a haza összekapcsolódik! Az új lisztből készült kenyér az ünnepi asztal ékessége. Ez az ünnep kiváló alkalom arra is, hogy a hazai pékek új szaktudással, ám hagyományos eljárással készült kiváló minőségű termékeiket bemutathassák. A Pékszövetség most már a nyolcadik alkalommal hirdette meg a kenyérversenyt, melynek legfontosabb eleme az államalapítás évfordulójára készülő Szent István-napi kenyér, míg a rozskenyér és az innovatív kenyér kategóriák nyertes termékei azoknak kínálnak alternatívát, akik nem fogyasztanak búzakenyeret. A fehér kenyér kategória nyertese a Pedró Pékség Szerencse Tarsoly kenyere, a rozskenyerek közül a Vela Kft. beregi rozskenyere lett a legjobb, míg az innovatív kategóriát ugyancsak a Pedró Pékség új, magyar nemesítésű királybúzás kenyere nyerte.

Amelyik kenyér a búzakenyér kategória versenyét megnyeri, az lesz minden évben a Szent István-napi kenyér. Ez a kenyér durum liszt felhasználásával, hagyományos, vadkovászos eljárással, almás gyümölcskovásszal készült, árulta el róla Vajda Péter tulajdonos, a Sukorópátkán dolgozó családi vállalkozás, a Pedró Pékség névadója. Ez a kenyér sokáig friss és puha marad. Alakját a hunok tarsolyáról mintázták. Azok számára különösen kedves lesz, akik szeretik a serclit, más néven gyürkét, mert a sarkokon kívül a teteje is leszedhető, elropogtatható. A belseje szaftos, szinte csillog, a bélzete lyukacsos és ez már önmagában is jelzője a kiváló minőségnek. A tizenhat órán át tartó kovászolás során nagyon sok íz- és aromaanyag képződik a tésztában és ezt még háromórás érlelés is követi. Ezáltal lesz szinte ellenállhatatlan ízű!

 Egy dunaföldvári cukrászmester alkotása, a Boldogasszony csipkéje lett az idén Magyarország Tortája. Az elnevezés némi magyarázatra szorul. Valószínűleg kevesen tudják, hogy már az ókorban is gyógynövényként ismert, Magyarországon is őshonos növény termése kitűnő vértisztító, vérszegénység és még másnaposság ellen is hatásos. Szabályozza a vércukorszintet, a leveleiből készített tea pedig rovarcsípés enyhítésére szolgáló borogatásra is használható. Aki eddig nem találta volna ki, annak eláruljuk, ez a növény a málna, mely dunántúli, népies nevét szépen csipkézett szélű leveleiről kapta. A Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete ezúttal már a tizenharmadik alkalommal hirdette meg a „Magyarország Tortája” versenyt az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István ünnepe, Magyarország szimbolikus születésnapja köszöntésére. Évről-évre egyre több cukrászda verseng a címért, a nyertes tortát hatalmas érdeklődés kíséri.

 

 Üde, friss és nagyon gyümölcsös az idei győztes, mely jellegében közelebb áll a hazai hagyományos sütemények világához, készítésének technológiája viszont ötvözi a hagyományt és az új trendeket – árulta el róla készítője, Tóth Norbert. Majdnem 700 gramm málna van benne. Roppanós réteg, málnás áztatóval átitatott piskóta, málnás-fehércsokoládés krém, citromos-bazsalikomos felvert ganache (hűtve felvert tejszín és fehér csokoládé), málnalekvár és málnás meringue (habcsók) alkotják a tortát. A csipkét a torta tetején a citromos, bazsalikomos felvert ganache idézi, melyek közeit málnalekvár tölti ki. Liofilizált málnadarabokkal megszórt meringue- gekkel és zöldre színezett fehércsokoládé lapkákkal díszítették. A szakmai zsűri kétfordulós értékelés után hirdette ki a győztest. Az első körben a név nélkül nevezett 31 tortából választott ki a zsűri öt tortát, majd újrakóstolták a döntős tortákat és javaslatokat tettek azok tökéletesítésére. A döntőben a versenyzőknek a zsűri jelenlétében ismét el kellett készíteniük a tortákat, melyeket szakmai szempontok alapján pontoztak.

 Már nyolcadik éve gondolnak azokra is, akik nem ehetnek akármilyen édességet. Nekik készült Magyarország Cukormentes Tortája, idén Szegeden, Gyuris László cukrászmester „A Capella” cukrászdájában. A győztes „Kicsi Gesztenye” torta nem tartalmaz hozzáadott cukrot és gabonalisztet. Az őrölt csillagánizzsal fűszerezett áfonya kellemesen savanykás ízt, frissességet ad a süteménynek. Fontos összetevője még a mogyorós ropogós, aminek az ízét még mogyoróolaj és mandula paszta hozzáadásával is fokozta a cukrász. A torta tetejét cukormentes tejcsokoládé borítja, melyet koronaszerűen vesznek körül csokoládé ívecskék. Így a torta a harmonikus egyedi ízvilágához még elegáns küllemet is kapott. Egy szelet torta 14,9 g szénhidrátot és 204 kcal-t tartalmaz, tehát cukorbetegek is bátran fogyaszthatják!

Kapcsolódó témák

A február első hetében megrendezett - Budapesten már a negyedik - SIRHA Nemzetközi Szálloda, Vendéglátás és Élelmiszerkereskedelmi Kiállításon a versenyek és bemutatók megtekintése mellett a résztvevőknek lehetősége volt arra, hogy mintegy kétszáz kiállító kínálatával ismerkedhessenek meg. Az elsősorban szakemberek számára tartott rendezvényen érdemes volt egy kicsit fogyasztói szemmel is körülnézni.

2019.10.17 20:43

Érte némi meglepetés azokat, akik az elmúlt hétvégén, Budapesten, a Tűzoltó utcában betértek az egyik romkocsma területén működő, „Pancs gasztroplacc” termelői piacra. A máshol is megszokott választékot itt most egy gombabolt gazdagította, de önmagában még ez is kevés. A piacon valóságos szarvasgomba minifesztivált rendeztek

Gyerekkora óta szakácsnak készült és legalább ugyanennyi ideje vágya volt, hogy egyszer saját étterme lehessen. Céltudatosságát, elhatározásának következetességét mi sem jelzi jobban, minthogy 21 évesen ő lett Magyarország legfiatalabb vendéglőse. Az idén negyedszázados évfordulóját ünneplő Matusz-Vad Zrt. tulajdonosa érdekes utat tudhat maga mögött.

A legjobb hazai éttermek, pincészetek, séfek, cukrászok sörfőzők mutatkoztak be a közönségnek – no meg egymásnak is – a négy napos Gourmet Fesztiválon, Budapesten, a Millenárison. Az óriási szabadtéri kóstoló – a hűvös idő ellenére – már a legelső napon rengeteg érdeklődőt vonzott.

De azért mégis van. Szokatlan találkozásra került sor a minap Budapesten, a Szarka utcai Andreas bisztróban. Mivel a jótékony ajándékozások többsége Karácsonykor éri el tetőpontját, akadt valaki, aki úgy gondolta, nem szeretne csepp lenni a tengerben. A jótékonyság nem egyszeri alkalom, be kellene építeni a mindennapokba és közösen más vállalatvezetőkkel, egész évben kell rendszeresen teret adni a segítésnek. Így talált egymásra a Pizza D’Oro cég és a bisztró – de még mások is.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!