2020. április 2. csütörtök, Áron napja
Szeretjük a magyar borokat
Utazónet
2014.08.20 21:44
A kijelentés általánosságban is igaz, de különösen áll azokra, akik már tizenkilencedik éve szervezői, résztvevői vagy csak nyomon kísérői a Magyar Borok Útja Rallye-nek. A bor és a kultúra e különös találkozására az idén augusztus 29-31. között kerül sor.

A verseny nem az utakon dől majd el – emelte ki elöljáróban dr. Komáromi Endre ny. rendőrezredes, a rallye biztonsági főnöke, aki álmaiban versenyző szeretne lenni ezen a rallyen. Inkább a játékokon kell jó eredményt elérni, a tesztlapokat kell helyesen kitölteni – a pontok többsége innen adódik majd. Mindettől függetlenül tizenöt helyen állít fel sebességmérőt a rendőrség az útvonal mentén és alkoholszondás ellenőrzés is lesz. A kerékpárosok számára alkoholfogyasztást megengedő rendelet az autósokra akkor sem vonatkozik, ha betesznek egy biciklit a csomagtartóba!

A versenyzőknek alkalmuk lesz arra, hogy a magyar bor újjászületésében úttörő szerepet játszó Szekszárdi és Villányi Borvidék legjobb képviselőit ismerhessék meg – mondta el a rendezőség borszakmai vezetője Schmidt Győző, a versenybizottság társelnöke. Olyan nevek szerepelnek a listán, mint például Bock, Gere, Günzer, Polgár, Tiffán, Vylyan. Bemutatni nem kell őket, hiszen csak olyan emberek jönnek a rallye-ra, akikkel együtt elmondhatjuk, hogy szeretjük a magyar borokat. Ezekben a pincékben borokat kóstolgatni, a borásszal elbeszélgetni, mindig élményt jelent. A verseny még közelebb hozza egymáshoz a borászt és a fogyasztót, akik legközelebb a bolti polcok előtt állva, valószínűleg annak a pincének a palackját veszi le, ahonnan kellemes emlékei vannak.

A vezetőség megújulása is jelzi, hogy új feladatokkal bővül a verseny – mutatott rá Megay Róbert, a szervezőbizottság új elnöke. Az érdeklődés változatlan, komoly túljelentkezés volt, sokan szeretnének indulni. Az idei, a XIX. verseny szinte főpróbának tekinthető a jövő évi, jubileumi, XX. verseny előtt, melynek szervezési munkálatai már el is kezdődtek. A magyar borokra méltán lehetünk büszkék, minőségüket bizonyítja az a rengeteg díj, amit fontos, nemzetközi versenyeken elnyernek. A borkultúra valójában nem csak a bor fogyasztását jelenti, hanem a bortermelő környezet és ember megismerését is. Általuk mi magunk is csak gazdagodhatunk.

A beteg Ferjáncz Attila helyett a verseny sportszakmai igazgatójának feladatait Majosházi Péter vette át. Csapatát több mint húsz ember alkotja, az ő dolguk, hogy minden résztvevő eljusson a megfelelő célhoz a megfelelő útvonalon. Ez utóbbit úgy választották ki, hogy a három nap ne a rohanásról szóljon. A pincékhez nem az autópályákon vágtatva kell majd megérkezni. A GPS használata tilos, de nem is érdemes, mert az itiner hasznosabb tanácsokkal szolgál. Főleg a legelső mondatát érdemes megszívlelni: „A KRESZ betartása kötelező!” A két borvidéken lesz elegendő idő a pincészetek kényelmes meglátogatására. Az autók sem egy csomóban fognak megérkezni és a teljes útvonal is rövidebb lesz, mint a korábbi években. Nem érdemes tehát sietni, senki nem fog versenyt nyerni azzal, ha rohan - legfeljebb néhány csekket kaphat a verseny után! A két éjszakán a szálloda Harkányban lesz, Pécsen pedig a versenyzők behajthatnak a Zsolnay-negyedbe, ez különleges élményt ígér.

Játsszunk, vásároljunk, együnk, igyunk, ne siessünk – javasolja a verseny alapítója és a versenybizottság elnöke, Regőci Attila, aki szerint ilyen útvonalon még nem futott a Rallye. Az ország legjobb harminc borászatából 19 szerepel a felkeresendők listáján annak ellenére, hogy ez minden korábbinál rövidebb verseny – egészen pontosan 560 km. – lesz. Díjakban ennek ellenére nem lesz hiány. Külön kupát kap az első három helyezett és különdíjakból is igen sok vár gazdára. Két évvel ezelőtt vezették be és az idén is elnyerhető lesz a „Humor Herold” más néven jópofa kupa, a legnagyobb tréfamesternek, aki minél többször „palizza be” az egész mezőnyt. Szabály itt is van: az autókhoz nyúlni szigorúan tilos! Lesz tombola és borárverés, a bevételből több alapítványt támogatnak majd.

Az indulók rajtszámát, tehát az indulási sorrendet – a korábbiakhoz hasonlóan – most is sorsolással állapították meg. Levezetését a verseny háziasszonya, Pintér Adrienn, Ada vállalta magára. A Rallye nem teljesen új számára, mert bár először vesz részt rajta, híreket annál többet hallott róla. Kedves számára ez a verseny azért is, mert sok nő indul, tizenkét női páros nevezett be. Őket önállóan is díjazzák, a legjobb női páros serleget kap. Érdekeség a „Csellengők kupája” – az utolsó helyezettnek járó díj, melyre máris több az aspiráns.

Bevett szokás a Magyar Borok Útja Rallyen, hogy a versenyt bemutató tájékoztatón jelen van néhány állomás képviselője is. A Brill Pálinkaház hat termékét hozta el és a sorozatban helyet kapott egy valódi különlegeség, a Céklapálinka. Hivatalos neve párlat, mivel nem gyümölcsből készül. Főleg konyhai felhasználásra ajánlják, salátákhoz, húsokhoz, de megkóstolni is érdemes. Megtartotta a cékla jellegzetes illatát, ízét. Ételek mellé kortyolgatva kellemes kiegészítő lehet. A Pálinkaháznak ezen kívül más zöldségpárlatai is vannak: spárga, paradicsom, sárgarépa, paprika, medvehagyma, sütőtök, ezek mind különleges eljárással készülő érdekes italok.

A borászok közül a szekszárdi Duzsi Tamás pincészetével nyílt alkalom előzetes ismerkedésre. Sióagárd – Leányvár környékén található szőlőterületükön Pinot Noir, Merlot, Portugieser, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos és Ezerfürtű terem. A húsz hektár saját ültetvény szőlőin kívül feldolgoznak még vásárolt Kadarkát is, melyből a helyi, hagyományos, fakádas eljárással készítenek bort. Boraik minőségére jellemző, hogy külföldön a Challenge International du Vin nemzetközi versenyén és idehaza a VinAgora, ugyancsak gazdag nemzetközi mezőnyében is nyertek már szép díjakat.

 A Rallye talán legkülönlegesebb szereplője Kovács István lesz. Róla Bock József jelentette ki egy alkalommal: a borászok között a legjobb zongorista, a zongoristák között a legjobb borász. Pincészete Villányban, Kisjakabfalván, nem lesz megállója a versenynek, de marad elegendő idő arra, hogy aki akarja, felkereshesse. Annál is inkább, mert a birtokán van Magyarország egyetlen mediterrán díszkertje. Ő Harkányban a szállodában fogja bemutatni borait és külföldön is híres zongorajátékával szórakoztatja majd a megfáradt sofőröket. Hosszú éveken keresztül koncertzongoristaként járta ugyanis a világot, így ő az egyetlen borász Villányban, aki nemcsak kitűnő bort készít, de a borai szinte muzsikálnak! Élete során pedig a világ egyik legszebb szakmájából lépett át a világ másik legszebb szakmájába.

www.regokft.hu

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!