2017. augusztus 16. szerda, Ábrahám és Rókus napja
Tapas-talat
Révay András
2017.06.18 20:00
A régi sláger dallamára, akár azt is énekelhetnénk: nehéz a szójátéknak ellenállni… kivált, ha ennyire kézenfekvően kínálja magát. Bár kitapasztalni a tapas-t, egy alkalom biztosan kevés, azért Spanyolország Nagykövetsége és a Spanyol Idegenforgalmi Hivatal által, a Tapas Világnapja alkalmából a budapesti El Asador de Pata Negra étteremben szervezett bemutatón mégis bőséggel nyílott rá lehetőség.

 Spanyolország egy mesés hagyományokkal és fiesztákkal teli ország, csodás tájakkal, lenyűgöző tengerpartokkal, ahol egész évben kellemes idő várja a látogatót, a világon egyedülálló gasztronómiája pedig önmagában is vonzónak számít. Ennek a gasztronómiának az egyik leghangsúlyosabb része a tapa, és a tapas-kóstolásnál kevés finomabb és szórakoztatóbb spanyol szokás létezik. Ezek a kis ételfalatkák mára olyan híressé váltak, hogy a spanyolországi utazás során mindenki egészen biztosan elsők között tanulja meg a „tapa” szót (aminek valójában a többes száma a tapas). De mi is az a tapas? Tulajdonképpen étvágygerjesztő falatka, amit sör, bor vagy spanyol almabor mellé fogyasztanak. Léteznek hideg és meleg tapasok, ropogós bagetten vagy éppen agyagedénykében kínált változatok, és sok vendéglátóhelynek van saját tapas-különlegessége is. Noha eredetileg arra szolgáltak, hogy meghozzák az ember étvágyát az ebéd vagy a vacsora előtt, néhány tapas megkóstolása után a főétel bizony könnyen feledésbe is merülhet.

 Ezen a napon, június 15-én a világ számos országában a tapast ünneplik, nem túlzás azt mondani, hogy a spanyol gasztronómia zászlóshajójának számít – mondta el a bemutatón őxcellenciája, José Ángel López Jorrin, Spanyolország budapesti nagykövete. A tapason keresztül megismerhető egész Spanyolország. Az elmúlt évben az ország hetvenötmillió turistát fogadott, és több mint tíz százalékuk kifejezetten azért jött, hogy finom falatokat egyen, jó borokat igyon. Ez szinte azt jelenti, hogy majdnem egész Magyarország Spanyolországba ment enni és inni! Ebben az évben még tízmillióval több turistára számítanak. A tapas már önmagában egy életforma is, a francia gasztronómiai kánon egy változata, ahol nem a második illetve harmadik étel a főfogás. A tapas kreativitást, rugalmasságot jelent, megkönnyíti az emberek közötti informális kommunikációt. Ahogy a művészeti alkotásokra mondjuk, hogy a képeket meg kell csodálni, úgy igaz, hogy a tapast meg kell kóstolni!

A tapas története rendkívül sokszínű, számos legenda kering vele kapcsolatban. Az egyik ilyen a 13. században élt X. (Bölcs) Alfonz spanyol királyhoz kötődik, akinek orvosi előírásra naponta néhány pohár bort kellett innia. Hogy elkerülje az alkohol nem kívánt hatását, ezért úgy rendelkezett, hogy minden pohár bor mellé hozzanak neki egy kis ennivalót is. Egy másik, még érdekesebb legenda XIII. Alfonz története, aki egy dél-spanyolországi útja során a vihar elöl betért egy fogadóba. Ott viszont, hogy a feltámadt szél port, rovarokat ne sodorjon a király italába, a leleményes fogadós minden poharat letakart egy sonkaszelettel. Talán a név is innen származhat, „fedve” ugyanis spanyolul „tapada”. Akárhogy is volt, a tapas azóta nagyon sokak szívét meghódította. Lényege a társaság, az étel és az élet együttes élvezete.

 A bemutatóra Madrid régió egyik legnevesebb szakácsa, Javi Estévez érkezett Budapestre. Tapasaival már elnyerte a Madridi Nemzetközi Gasztronómiai Kongresszus első díját. Az ő meghatározása szerint a tapas olyan étel, amit két- három falattal meg lehet enni, legfeljebb egy kisvilla vagy kiskanál kell hozzá. Spanyolországban megszámlálhatatlan fajta tapast készítenek, nem túlzás azt állítani, annyi féle létezik, ahányat a szakács el tud képzelni! Az ízeket illetően pedig nincsenek határok. A földrajzi régiók sem alkotnak választóvonalat. A tapasok ára is változó. Egyes helyeken külön kell őket rendelni, míg másutt a falatkák az ital mellé járnak. Ebben az esetben a ház választja ki a tapast; gyakran valamilyen tradicionális falatkát vagy a napi ajánlatot kínálják. Egy jó tanács: az utazó ne elégedjen meg egyetlen hellyel, a legjobb bárról-bárra járni és egy kicsit mindenbe belekóstolni. A tapaszozó helyek általában az óvárosban találhatóak, ha pedig a jó idő engedi, az utcákban már távolról látszanak a teraszokon ücsörgő helyiek.

Néhány tapast Javi Estévez a bemutató meghívott vendégei előtt is elkészített. Az egyikhez például felmelegített La Mancha-i sajtot tejszínnel elkeverve kerámia tálkába öntött, hagyta kihűlni, sütőben megsütött koktélparadicsomokat helyezett rá, ám most magyaros díszítésként kaporral színesítve. Következett a szardella, mely Spanyolországban a tapas hagyományos részének számít, hozzá pár pirított kenyérszeletke teszi az egészet ropogóssá. Végül extra szűz olívaolajjal meglocsolva kerül a vendég elé. Tipikus spanyol étel a krokett, alapanyaga a langyos Bechamel mártás és a prézli, ízét a sonka adja meg, felvágott metélőhagymával díszítik. Kimondottan madridi karakterű tapa a húsleves zöldségekkel felfőzött, felaprított húsából készül. A spanyolok ezt „levetett ruhának” hívják. Tortilla lapra halmozva, ebben a kivételes esetben magyar füstölt hasaalja szalonnával, reszelt lilahagymával ízesítve, lime lével tette pikánssá. Koriander levelekkel díszítve kapták a vendégek.

 A Tapas Világnapja alkalmából rendezett bemutató meghívott vendégei tizenhatféle tapast kóstolhattak, így mindenki megtalálhatta a neki leginkább tetszőt. A számos érdekesség közül a többségnek különösen három tetszett. A fehér kerámia csészécskében, kis pirított kenyér kíséretében tálalt Brulée de foie de pato, a kacsamájas brulée, vajjal, tojással, fehér borral készített kacsamáj-krém volt, vékony cukorgrill lemezkével fedve, napraforgó és búzavirág szirmokkal díszítve. A Gambas con quinoa, egyik részét garnéla alkotta. Benne a quinoa viszont nálunk most kezd ismertté válni, ázsiai növény – a spenótfélék közé tartozik – csak a magját fogyasztják. A Navajas con salsa verde alapja a késkagyló vagy bicskakagyló. Elkészítése rendkívül egyszerű, a spanyol nagyvárosokban és a partvidéken talán pont ezért is olyan népszerű. A vaslapon sült változathoz hasonlóan, a fehérborban párolt kagyló is gyakori a tapasokban. A bemutatón zöldmártással került az asztalra.

 

http://www.spain.info/hu/kulturtapas

Kapcsolódó témák

Ha egy eseményt három egymást követő évben megszerveznek, az már joggal nevezhető hagyományosnak. Igaz ez az állítás a „Pezsgő Június” esetében is Budapesten, a Hotel Corinthia báltermében, ahol a szakemberek és a pezsgőkedvelő közönség is számos ritkasággal és érdekességgel találkozhatott.

A budavári Hilton Budapestben tartották a HoReCa Marketplace idei rendezvényét és ez a kijelentés nyomban némi magyarázatot is igényel. Feltételezhető ugyanis, hogy csak a beavatottak tudják: a HoReCa betűszó egy rövidítés, jelentése Hotel, Restaurant, Café. A rendezvény pedig alkalom volt arra, hogy a három terület szakemberei, éttermek, 3-4-5 csillagos budapesti és vidéki szállodák felelős munkatársai, az érintett szektorok hazai beszállítói, Magyarország iránt érdeklődő beszállítók Ausztriából és Szlovákiából, séfek, menedzserek, étteremvezetők és tulajdonosok találkozzanak egymással.

A mondást, hogy „a gulyás a legmagyarabb étel”, sokan ismerik és mindenki egyet is ért vele. A hivatalos elismerés – bármennyire is meglepő – ez idáig még hiányzott. A Terra Madre Világnap alkalmával azonban ebben is változás következett. Elnyerte a HÍR, tehát a Hagyományok – Ízek - Régiók Védjegyet.

Bár a cím igaz, a világért se gondoljunk valami piros karikás 18-as rendezvényre! Ezt a fesztivált – néhány tízezer felnőtt mellett - több ezer gyerek is látogatta és minden korosztály nagyon jól érezte magát. Az égiek is kegyesek voltak, hőség nem volt, csak szép, napos idő, mindhárom napon. Mindezek mellett a 18-nak mégis helye van. A látogatók egyöntetűen sikeres rendezvényként őrzik majd magukban a nagykorúságába lépett, 18. Szolnoki Gulyásfesztivál emlékét!

Hiába őrködik oroszlán a bejáratnál, fején a magas, fehér sapka mutatja, csöppet sincs harcias hangulatban. Mögötte, az épületben pedig – a nevéhez illően – valódi, békebeli hangulat fogadja a belépőt. Valami olyan, ami a XIX. század fordulóján volt uralkodó a Császárváros vagy Budapest cukrászdáiban.

Blog ajánló
Egy nap a városban The Selection: belvárosi füstölő!
Szóval mindenki füstöl mostanában, a füstölés az új hamburger, vagyis már nem is új, hanem kábé egy éves, de hát mit lehet tenni, a füstölés jó. És ebben aztán tényleg van meló, ismerem a Sophie és Ben meg a Pántlika tulajdonosát, aki végigjárta az USA déli részét, hogy kiismerje a szakmát, fél napokat állt sorban, hogy kóstoljon, hónapokig kísérletezett azzal, hogy milyen fával érdemes füstölni a húsokat, ha jó ízt akar a végén, szóval ahogy írtam is, meló ebben van bőven. Ilyesmi lehet a Selectionnél is a Szabadság tér és a Bazilika közt, ahol mindent megfüstölnek neked Németh Ádámék, őt egyébként az RTL-es konyashowból ismerhetitek, megnyerte valamelyik évadot, és én is dolgoztam vele egy videóban, de most nem szóltam, hogy megyek, csak beültem és rendeltem. Az étlap izgi, van napi menü és az is teljesen vállalható: És van állandó étlap is chilivel, fogas filével, csirke lollipoppal, és persze pulled porkkal, amit jól ki is rendeltem: A pulled pork veszélyes elem, mert ebből ettem már egyszer olyan jót a boldogult füredi Malackrumpliban, hogy azóta is az államat keresem, és odáig még kábé senkinek sem sikerült felnőnie (még a Malackrumplinak sem, mert az elsőre zseniális pulled pork azért sokat vesztett a nyári hónapok alatt a lendületéből). És a Selection pulled porkja sem tud olyan szaftos szörnyeteg lenni, mint az volt, de jó technikával, nagy odafigyeléssel összerakott szendvics ez, aminek remek, kiegyensúlyozott ízvilága van, amit tök jól egészít ki a káposztasaláta és közepesen a krumpli. Én mondjuk szeretem, ha a füstölt húsíz mindent átmar, viszont aki csak azt szeretné, hogy valahol középen töltse ki tartalommal az életét, az csapjon le rá! The Selection1051 Budapest, Október 6. utca 19.V-Cs:11-23P-Szo: 11-00
Egy nap a városban Így tört be Magyarországra az olasz fagyi
Oké, mondjuk fagyit én viszonylag keveset nyalok, és azt a kevés élményt is sikerült teljesen tönkretenniük az olaszoknak. Igen, nemcsak az egykor hatalmas pun birodalmat és Spartacus rabszolgafelkelését verték le, hanem az én fagyizási szokásaimat is alaposan megkeserítették, amikor kábé hét éve elnyaltam náluk egy gombócot. Mert annyival jobb volt, mint az akkoriban még szinte egyeduralkodó hazai ipari, hogy egész dimenziók nyíltak meg a kettő között, és amikor hazajöttem abból a kirándulásból, meg is próbáltam felfedezni ezeket a dimenziókat, mert biztos voltam abban, hogy itthon is van valami az ipari és az olasz között, szerencsés esetben az olaszhoz közelebb. És volt, ebből készült el az első nagy fagyitesztünk 2010-ben, amit aztán megismételtünk 2012-ben és 2014-ben is (oké, kezd elég régi lenni a blog), és az utóbbi kettőben már benne volt a Fragola, ahová meghívtak minket a héten (igen, szponzorposzt), hogy nézzük már meg, hogyan készül a fagyi. Kis háttérsztori: Török Balázs, a Fragola tulajdonosa azért kezdett bele ebbe a bizniszbe pont hét éve, mert: sokat járt az olaszokhoz tud olaszul szeret mindent, ami olasz az olasz fagyit különösen a pizzánál is jobban jó fagyizó akkoriban még nem nagyon akadt szóval nyitott egy fagyizót A koncepció azóta is változatlan, mindennek valamilyen természetes izé az alapja: Balázs szerint ha a málnafagyihoz málnát használsz, az nem a legolcsóbb, de a legegyszerűbb megoldás, mert nem kell azzal vacakolnod, hogy mitől lesz málnás az íze és a színe, hiszen a málnától. Az alap tehát jellemzően valami gyümölcs (bár kísérleteztek például gazpachóval is), ehhez jön a varázslat, a tej-, vagy sorbet-alapú titkos összetevő, amit Balázs olasz mesterekkel közösen kísérletezett ki és ami egyébként Olaszországból is érkezik: ezt adják a gyümölcsökhöz, ettől lesz végül a fagyigépben fagyi a cuccból. Innen már valamelyik Fragolába kerül a végeredmény, Fragolából egyébként elég sok van: már nyolc, plusz a partnerek is árulják a fagyit, amik együtt készülnek kézzel és géppel Budán. Ha ki akarod próbálni valamelyik ízt, itt vannak a címek, érdemes próbálkozni, mert szponzorposzttól függetlenül tényleg jók!
Városlátogatások Tampere Finnország
Irány észak – Go to NorthSzámos védekezési mód kínálkozik az izzasztó kánikula enyhítésére. Csobbanhatunk, ihatunk hideg sört, sőt ezt a kettőt egyszerre is tehetjük vagy helyben járunk a párakapuk alatt. Mi egy északi utazás mellett döntöttünk, nem gondoltuk, hogy Finnországban, közelebbről Tamperében is hőhullám dühöng.A helyiek rövidnadrágban, ujjatlan pólókban sétálnak az utcán.Ha előbukkan a nap, érdekes módon a 20-21° C-ig is felkúszó hőmérséklet nagyon forrónak tűnik. Itt azért óvakodni kell a sörivástól, mert 5€ alatt nem nagyon kapsz egy korsóval. Gondoltad volna, hogy a finnek szaunázással védekeznek a hőség ellen, azt mondván, ha kijönnek a forró szaunából, a kinti levegő egész kellemes. A kikötőben még szaunahajó is bérelhető.Ennyi előzetes után ismerkedjünk meg a várossal is.TampereA terület már az ókorban is lakott volt, a két nagy tó és az őket összekötő folyó partja kedvezett a település kialakulásához. A falusiak a mezőgazdaságból és állattenyésztésből  éltek. A folyó nagyszerű lehetőségeket kínált a halászathoz, különösen a lazac fogásához. A várost III. Gusztáv svéd király alapította Tammerfors néven, mely a XVIII. század végére jelentős kereskedelmi központtá vált. Finnországhoz csatolva, Tampere hamarosan az ország egyik legnagyobb piacának és ipari központjának számított, a textil és a vasipar volt a meghatározó. Az ipari termelés mintegy felét itt állították elő, jellemzően „Északi Manchesternek” nevezték. A Näsijärvi és Pyhäjärvi tavak közötti 18 méteres szintkülönbség következtében, a gyorsfolyásúTammerkoski folyó energiájának a felhasználásával villamos erőművet építettek.A város számos területen úttörő szerepet játszott, napjainkban az informatika és a távközlési ipar a meghatározó. Az egyik városrészt, „Finnország Szilícium-völgyének” is nevezik. A városképet ma is uralják a magas kémények és vörös téglás gyárépületek, melyekben éttermek, mozik és egyéb szórakoztató intézmények működnek.Tampere, 200 ezer fő lakosságával (agglomerációval együtt 300 ezer), az ország második legnagyobb városa. A település legszembetűnőbb látnivalója a Näsijärvi tó partján lévő „Nasinneula” kilátótorony, mely 168 méteres magasságával Skandinávia legmagasabb építménye. Tengerszint feletti magassága 278 méter. A tetején kilátó és forgó étterem található. A torony liftjei 30 mp alatt visznek a látogatószintre, ahonnan teljes panorámájában nézheted a várost.A másik kilátó a Pynikki Observation Tower, ahonnan szintén gyönyörű a kilátás.A kilátótorony, a Särkänniemi szórakoztató park része, delfináriummal, hullámvasúttal és ezerféle más szórakoztató eszközzel. A hurokkal és csavarokkal megtűzdelt, Tornado névre keresztelt hullámvasút résztvevőinek sikítása már messziről hallatszik. Szem és gatya nem marad szárazon.Üljünk fel egy kisvonatra és ismerkedjünk a várossal.Bár nem egyszerű rátalálni a kisvonat megállóhelyére. Négy helybelit is megkérdeztünk, mindenki nagyon készséges volt, egyikük még bement a sarki ABC-be is érdeklődni, de nem tudtak segíteni. Tanácstalanul bámészkodtunk egy buszmegállóban, amikor észrevettem a kis táblát.Kiderült, hogy a megállótól kb.20 méteres körzetben érdeklődtünk. Úgy látszik a helyi lakosok nem utaznak a kisvonattal. Álljunk meg Tampere első szabadtéri szoborcsoportjánál, ugye nem baj, ha nem írom ki a finn nevét?A park tele van kisebb-nagyobb szobrokkal. A legmeghatóbb Yrjö Liipola emlékszobra, a „Kuru” nevű hajó áldozatairól. A parttól 1 km.-re futott zátonyra és 138 tengerész veszett hullámsírba.Egyéb kis szobrocskák és ötletes gyermekjátékok:Játszó gyerekeket ábrázoló szökőkút:Nézzük meg a Városházát!A politika és a történelem iránt érdeklődőknek ajánlható a Lenin Múzeum, melyet azon a helyen létesítettek, ahol Lenin és Sztálin találkozott 1905-ben.Lenin és én! A Lenin múzeum melletti sétányon látható a polgárháború emlékműve. Gondolom, azt jelképezi, ha háborúzol, nem marad se inged, se gatyád.A város egyik leghíresebb és legszebb temploma a Tampere  Katedrális, melyet Lars Sonck tervezett a nemzeti romantika stílusában. Építését 1907-ben fejezték be. A székesegyházban Hugo Simberg színes freskóit láthatjuk.Látogassunk el a piacra is, és kóstoljuk meg a híres helyi különlegességet, a mustamakkarát, amit mi egyszerűen csak véres hurkának hívunk. Érdekes, hogy a kisebb gyümölcsöket és zöldségféléket literben mérik.Nézzünk meg néhány szép épületet:Gyönyörködjünk a vidám, mosolygós finn lányokban: Tampere néhány évtizede még jellegzetes gyárváros volt, mára a város teljesen szinte zöldövezetté vált, csak a hatalmas vörös téglakémények emlékeztetnek a gyári időszakra. Élénk a kulturális élet, most rendezték meg a Tammerfest-et, mely népszerű zenei fesztivál. Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=Wfct6UtR_RM                                                                                              by vinpet
Városlátogatások Taormina, Szicília drágaköve
Taormina, Szicília drágaköveA szicíliai városkáról hallva, képzeletünkben azonnal a Görög Színház és Csontváry csodálatos festménye jelenik meg. A személyes élmény messze felülmúlja a képzelet szépségeit. Taormina nem véletlenül vált Szicília jelképévé, itt megtapasztalhatjuk az egész sziget romantikus és mediterrán hangulatát. Már az ókorban is kedvelt üdülőhelynek számított, kellemes klímája és varászlatos atmoszférája miatt.A település természetes teraszként magasodik a kék tenger fölé, lélegzetelállító kilátást nyújtva az idelátogatónak.Sétáljunk végig a város főutcáján, a Corso Umbertón!  Gyönyörű mediterrán házak, épületek, az ezernyi áruval csalogató boltocskák, éttermek és fagyizók követik egymást. A szűk sikátorokkal szabdalt főutcát szinte mindenhol virág borítja. Az erkélyeken, kapualjakban és ablakokban pompázó díszes virágerdő szépségével és illatával teljesen elbűvöli a turistákat.Taormina legjelentősebb antik épülete a Görög Színház. A „Teatro Greco” valóban a görög időkből származik, de a római korban átépítették. A fantasztikus látvány Csontváryt is megihlette, több képet is festett róla. Híres festménye: A „Taorminai görög színház romjai” mellett itt készült többek között a „Holdtölte Taorminában” című kép is.A színpad háttere a naxoszi tengeröböl és az Etna gyakran füstölgő csúcsa. Szicília második legnagyobb szabadtéri színháza napjainkban divatbemutatóknak, koncerteknek és színielőadásoknak ad otthont.Taormina és Castelmola távolról nézve bikaszarv alakot képez, innen ered a város elnevezése is. (Taormina - Taurus)A várost a XX. század elejétől a művészek és írók fellegváraként tartják számon, sok külföldi híresség látogat ide. Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=waMuNfYNS1A                                                                                                  by vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!