2020. március 29. vasárnap, Auguszta napja
Testival
Révay András
2017.05.02 21:40
Téved, aki a cím láttán gépelési hibára gondol. Nem elírás, nem véletlenül került az F helyére a T. A szó nagyon is átgondolt, ötletes lelemény, pontosan adja vissza egy rendezvény célját és hangulatát. Egy nagy szállodalánc borainak válogatása, tehát teszt zajlott, igazi fesztivál hangulatban.

 Ilyen borválogatásra az Accor csoporthoz tartozó Mercure és Novotel szállodák történtében már nem először kerül sor, bátran nevezhetnénk akár hagyományosnak is, ha a körülmények nem változnának. A szervezők igyekeznek mindig valami új ötlettel előállni. Talán ez is magyarázza a tényt, hogy a meghívottak soha ilyen nagy létszámban nem voltak még jelen a korábbi rendezvényeken, mint most. Az ötletet az 1911-ben Hotel Palace-ként megnyílt, mai nevén Novotel Budapest Centrum-ban működő Palace Regionális Étterem koncepciójának újragondolása adta, amely tiszteli a hagyományokat, de minden porcikájában megfelel a mai világ kihívásainak is. Az elmúlt év végétől egy sikeres koncepcióváltást követően az étterem Regionális Magyar Konyhával várja vendégeit.

 Részben a sok vendég is indokolta, de ettől függetlenül is kedves ötlet volt a rendezőktől az „elektronikus hoppmester”! Az est hivatalos kezdete előtti időben a terembe lépők nevét egy kivetítőn jelenítették meg, a regisztrációnál ugyanis, a kitűzők átvételekor kiderült, ki érkezett. A többi név sem tűnt el, rendszertelen időközönként mindegyik keresztülúszott a képernyőn. Az egyre nagyobb érdeklődésre tekintettel, a korábbi helyszínek – mint amilyen például a Mercure Budapest Korona szálló is volt – kicsinek bizonyultak. Ezért a rendezők úgy döntöttek, ha megújul a helyszín, újuljon meg maga a borválogatás módja is. A manapság oly népszerű fesztiválok hangulatát ötvözték a borok tesztelésével, így jött létre a borfesztivál helyett a sokkal kifejezőbb TESTIVAL!

 Míg korábban a zsűrizésre felkért vendégek terített asztal mellett kóstolhatták a borokat és egyénileg tableteken szavazhattak, most ez is megváltozott. A versenyre kiválasztott száznegyven bort a régiók szerint csoportosították. A vendégek így a Novotel Budapest City nagy kongresszusi termében, körben felállított állomásokon, egyetlen helyszínen, kényelmes sétával bejárhatták Magyarország összes borvidékét, mind a hat borrégióját, kezdve az Alföldtől, Egeren át, folytatva Észak-Pannóniával, majd a Balatont bebarangolva, végül pedig a Dél-Dunántúlt, Szekszárddal és Villánnyal. Azért a szervezésben volt egy kis csalafintaság is. Tokaj régiónkat kezdetben még elrejtették. Csak az est végén nyitották meg a közönség előtt, hogy az édes borokat a különleges desszertek társaságában élvezhessék. Az ételek, hasonlóan a borokhoz – szintén Magyarország régióit elevenítették meg. Minden állomásnál egy jellegzetes, de különleges fogást párosítottak a borokhoz.

 Tartozunk az igazságnak annyival, hogy elmondjuk: a meghívott vendégek nem juthattak ingyen a kiváló ételekhez és italokhoz. A finomságokért meg kellett dolgozniuk! Már az érkezésükkor szétosztottak mindenkit a hat borrégió között, azzal a kéréssel, hogy a kóstolást ott kezdjék. Ezúttal nem egy-egy tabletet kaptak kézbe, hanem az állomásokon felállított nagy érintőképernyőn lehetett behívni a kóstolt bor számát – csak a számát és nevét, a termelőt nem - és egy csúszka mozgatásával szavazni rá 1és 10 pont között. Mivel a száznegyven bor régiónként csoportosítva is bőséges választékot kínált, arra senki nem vállalkozhatott, hogy az „ő régiójában” mindent végigkóstoljon. Ám, mivel jócskán volt vendég, a nagy számok törvénye alapján biztos, hogy minden borra juthatott elegendő pontozó.

 A vakkóstolás lezajlása után természeten most is, mint korábban máskor, lehetőség volt arra, hogy a közönség megismerje, hányas számú palackban, kinek, melyik bora rejtőzött, és kedvére visszakóstolhatta bárki mindazokat a borokat, melyek felkeltették érdeklődését – ha még emlékezett a számra! No és persze korlátlanul kalandozhattak az összes többi régió kínálatában is. Igaz, ez utóbbi kitérőre a vakkóstolás idején is lehetőség volt és jegyzetet készíteni sem volt tilos a kedvencek kiválogatásához. A nehéz munkában megfáradt vendégsereg számára este fél 9-től Fábian Juli & Zoohacker adott koncertet, tovább fokozva a már amúgy is jó hangulatot.

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!