2020. április 4. szombat, Izidor napja
Tokaj jövője fényes
Révay András
2016.10.23 00:04
A magyar borászatban irány- és mértékadó pincészetek munkájának elismerésére a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Bor Akadémia és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége 2002-ben megalapította „Az Év Pincészete” kitüntető címet. Olyan bortermelő társaság együttes teljesítményét díjazzák, amely az országban és külföldön a magyar bor, a borkultúra és a kulturált borfogyasztás széles körű népszerűsítéséért a legtöbbet tett az adott évben. A díjat a szakmai körök jelölése és szavazatai alapján idén tizenötödik alkalommal adományozták az arra méltónak tartott pincészetnek.

Érdemes egy pillantást vetnünk a korábbi eredménylistára. A vándordíjat 2015-ben a Frittmann Borászat nyerte el. Az idén a szobor – Madarassy István szobrászművész „Szőlősgazda” című alkotása - egy évre Tokajba, pontosabban Bodrogkisfaludra költözött. A II. helyezett a tavaly még harmadik Csányi Pincészet lett őket oklevéllel díjazták. Pusztán már ennyiből is leszűrhetjük, hogy a sikerhez az egyenletes teljesítmény, a magas színvonalú munka vezet, az értékelés pedig körültekintő és alapos. Korábban a díjat megkapták már olyan nagynevű pincészetek, mint például a Hilltop Neszmély, a Bock, a Vylyan vagy a Thummerer. A választás menete áttekinthető. A címet kiíró szervezetek felkérik a díjra méltónak tartott pincészeteket, hogy pályázzanak a cím elnyerésére. A pályázók listáját a szervezők megküldik a kiíró szervezet tagjainak. A szavazásra felkértek a magadott értékelési szempontok alapján rangsort állítanak fel és a szavazólapot zárt borítékban visszaküldik a szervezőknek. A szavazatokat zsűri összesíti.

 A pályázat lehetőség is, hogy áttekintsék tevékenységüket, hová is jutottak és a hazai borászatban milyen helyet foglalnak el - mondta a díj átadásakor Nyikos István, az egyik szervező, a Bacchus Art Stúdió vezetője. Ez kollektív teljesítmény, az értékelők sem egyetlen ember, hanem a birtokon dolgozók összességének munkáját vizsgálják. A pincészet mennyire része a hazai közéletnek, mennyire viseli szívén a borágazat sorsát? Sokat jelent, hogy a borvidékről immár a harmadik pincészet kapta ezt a rangos elismerést; az Oremus 2003-ban, a Disznókő 2005-ben érdemelte ki a díjat. Az idén „Az év pincészete” címet a Patrícius Borház nyerte el, melyet a Kékessy család múltból táplálkozó és a jövő iránt érzett borászati elhivatottsága hívott életre. Tulajdonosai Kékessy Dezső és lánya, Kékessy Katinka.

 „Csak így lehet, csak így szabad csinálni” – szólt a borászat munkájáról a díjat kiíró szervezetek nevében Légli Ottó, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke. Elismerést érdemel az elkötelezettség, ahogyan itt a munkához fogtak, ahogyan a tokaji borban rejlő lehetőségeket próbálták kiaknázni, és az a tehetség, ami itt minden négyzetméteren megtapasztalható. A mai borásztársadalomnak szüksége van a jó példákra, olyanokra, mint a Patricius borház! Valóban - erősítette meg Szőke Sándor, a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetségének alelnöke – a Széchenyiek, Rákócziak után most ismét jó kezekben van a birtok. Évszázadokkal korábban, amikor az első épületet itt felhúzták, nem gondolták az ősök, hogy mára mi lehet ebből. A táj a Világörökség része, ezért különös gonddal állítottak itt helyre mindent. Olyan sikerrel, hogy 2013-ban elnyerték a Magyarország legszebb szőlőbirtoka címet. Ma 85 hektáron, kétszáz dűlőben gazdálkodnak, hatféle szőlőt termelnek.

 Ha tábornok lenne dr. Zelnik József, a Magyar Bor Akadémia alelnöke, tisztelgést vezényelne. Tisztelgést a teljesítmény előtt. Ez a vidék híres. Négyszázkilencven évvel ezelőtt, október 16-án, Tokajban választották magyar királlyá Szapolyai Jánost. Kétszáznegyven éve kötött itt ki Széchenyi a hajójával, hogy ezt a vidéket beemelje Magyarország közepébe és Európába. Ma a munka egyik célja, hogy ismét beemelje Tokaj-hegyalját Európa szívébe. Itt aranyat csinálnak; a neve Tokaji Aszú! Nem véletlenül jött el korának legnagyobb alkimistája, Paracelsus kétszer is Tokajba. Tudta, hogy elixírt talál, és mint gyógyszerész azt is tudta, hogy ez az elixír csodákra képes. Tokajban birtokosnak lenni, Bécstől Krakkóig, sőt egészen a cári udvarig, nagy dicsőség volt. E dicsőség visszaszerzéséhez most a legjobb úton haladunk.

 A Mezőgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára, Gál Péter, maga is borász, birtokuk hírnevét Egerben még édesapja, Gál Tibor alapozta meg. Ő joggal állapíthatta meg, hogy a most átadott díj mindig tudatos birtoképítési munka elismerése. Az egész magyar borászat számára ugyanis nagyon komoly kérdés, hogy a gazdag hagyományainkkal mit tudunk kezdeni? A kérdésre viszont már Kékessy Dezső válaszolt, aki Molnár Péter, birtokigazgatóval együtt vette át a díjat. Véleménye szerint nem a borásznak, hanem a bornak kell beszélnie! Ez közös munka volt, az eredmény és a dicsőség is közös. Van még egy másik díj is, mégpedig a piac díja. A borászatunk jövője azon múlik, hogy ezen a területen sikeresek vagyunk-e? A családunk felmenői – mondta a tulajdonos - apai és anyai ágon már a XVIII. századtól ismert szőlőbirtokosok voltak Mátraalján és Tokaj-Hegyalján. Az apai ág, a Von der Heide-k Sziléziából érkeztek 1740 körül. Már akkor is borászattal foglalkoztak. Tokaj-Hegyalján az anyai felmenők, az Okolicsányiak, Tokajban, Szegiben és Szőlőskén rendelkeztek ültetvényekkel és mindemellett jelentős köztisztségeket - alispán, országgyűlési képviselő - töltöttek be. Bodrogkisfaludon, a Várhegy – dűlőben épült fel az új borház, az egykori uradalmi présház átalakításával. Volt ez az épület a Wolkenstein grófok, a Falkenheim grófok, a jezsuiták, a Rákócziak, a Széchenyi - Falkensteinek és a Hohenlohek tulajdona is.

Az első írásos emlékek 1329-ből származnak, akkor ezen a vidéken már szőlőtermesztés folyt. A világ első termőhelyi rangsorolását is itt végezték az 1720-as évek elején. III. Károly 1737-ben titkos királyi rendeletben zárttá tette a Tokaji borvidéket, a minőség megvédése érdekében. Mi - folytatta Kékessy Dezső - 1999-ben alapítottunk itt újra birtokot, melyhez ma már organikus stílusban épült, modern, háromszintes, gravitációs rendszerű borászati feldolgozó csatlakozik, ahol a szőlő legkíméletesebb feldolgozására van lehetőség. Az első szinten a szőlő átvétele, válogatása, bogyózása, héjon áztatása zajlik. A második a kíméletes préselés, míg a harmadik, a legalsó az acéltartályos és hordós érlelés színtere. A dűlőszelektáltan pincébe kerülő tételekből a szakemberek gondos munkával nevelik boraikat, melyek így követik és megmutatják az egyes dűlők gazdag adottságait.

 A kínálatban három típus szerepel: a száraz borok, a késői szüretelésűek és az aszúk. Az első száraz furmintot 2005-ben, az első sárga muskotályt 2008-ban, az első hárslevelűt 2009-ben készítettük. A tradícióinkkal élünk, de úgy, hogy mindig újabb arcát mutathassuk meg Tokaj-Hegyaljának. A történelmi örökség nem teher, hanem nemes kihívás, aminek minden nap meg kell felelni és mi ezt tesszük a Patriciusnál. Húsz év munkájával oda jutott a borház, hogy összesen közel negyven aranyérmet nyert a világ minden rangos borversenyén, Londontól Tokióig. Tokaj ma ismét fölszálló ágban van. A mi generációnk szerencsés, csak föl kell emelni azt a fonalat, amit az öregek előttünk letettek. Akkor a családban a dűlő szintű tudás apáról fiúra ment tovább – majd ez egy időre megszakadt – és most ismét folytathatjuk. Tokaj jövője fényes, ismét kibontakozóban van a borvidék – hangsúlyozta a díjátadó ünnepség végén a birtokigazgató!

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!