Bár a családi időszámítás 1935-nél kezdődik – ekkor indult országos hódító körútjára a marcipánrózsa, mely Szamos Mátyás hírnevét megalapozta – visszatekinteni viszont még ennél is régebbre kell. Az apa nélkül nevelkedő, szegény sorsú szentendrei szerb fiúcska, a kis Szavits Mladen - aki még a balkánról menekült ősei vérével örökölte a keleti édességek iránti vonzalmát - éppen cukrásztanuló volt a nagyhírű Auguszt E. József, Krisztina körúti üzletében. Egy szép napon - a harmincas évek elején - a céghez egy dán cukrász vetődött, aki megmutatta: kellő kézügyességgel, figyelemmel és sok-sok gyakorlással, hogyan lehet a cukros, mandulás masszából, a marcipánból, csinos rózsákat készíteni. A kisfiú egy éjszakát töltött gyakorlással és másnap reggel bemutatta mestereinek a munkát. Megdicsérték, biztatták, tanították. A többi már csak szorgalom és kitartás kérdése volt.
A cég életét ma is az a filozófia jellemzi, amit az ősök kialakítottak és továbbadták a gyerekeiknek: a legfontosabb a lélek! Az érték megteremtése és megőrzése. A Szamos cég története is a nullától indul. Semmijük nem volt, se pénzük, sem eszközük, csak a tudás. Kezdetben napi tíz- tizenöt órát dolgoztak, de nem érezték tehernek, hiszen amit az ember szeret, az könnyen elfogadható. A szülők nagyon szegények voltak – emlékezett vissza a cég egyik jelenlegi tulajdonosa – Szamos László. A mama 16 éves korában került vidékről Pestre, kiszolgálónak egy cukrászdába. A papa, a szentendrei szegény cukrásztanuló, jól rajzoló, jó kezű gyerek, aki képes volt elsajátítani a szakma legapróbb mesterfogásait is. Harmadéves tanuló korában már olyan tudása volt, mint ma egy negyvenéves mesternek. Mindezekhez járult az abban a korban természetes, szakmai tisztesség, becsület, hitelesség. Az adott szó akkor többet ért, mint a pecsétes papír. Sajnos ez ma már kiveszőben van.
Jónak lenni nem elég, a legjobbnak kell lenni! Ezt az elvet követték akkor is, amikor vállalatnál dolgoztak és akkor is, amikor otthon „fusiban” tortadíszeket kezdtek gyártani. Ez volt az önállóság kezdete. A „maszek” cukrászok megbízható vevők lettek, amint megtapasztalták a minőséget. Szamos Mátyáson kívül 1968-ban összesen két kisiparos készített tortadíszeket, de ők nem marcipánt használtak. Szamosék Budapesten nem kaptak lehetőséget egy műhely megnyitására, Pilisszántódon, egy sufniban készültek – önálló vállalkozásban - az első darabok. A vevők igényei nőttek, új helyet kerestek hát maguknak és el is költöztek Pilisvörösvárra. Az anyacég ma is itt működik – már 44 éve! Folyamatosan fejlődtek, növekedtek, 1985-re hatvan emberből állt a cég és nyilvánvalóvá lett: aki nem lép előre, az kettőt lép hátra! Az új, kétezer négyzetméteres termelőüzemet 1995-ben építették fel.
Mintegy 500 szakember odaadó munkáját és kézügyességét dicséri az a számtalan termék, amely elsősorban a pilisvörösvári manufaktúrában és az ország több, más helyén a Szamos szigorú receptúráinak megfelelve kerül a míves gonddal megtervezett csomagolásba. A rendszerváltozás után megnyílt előttük az export lehetősége, jelenleg az évi 3 milliárd forintos forgalom egyharmada az exportból származik. Ausztria, Németország, Svájc cukrászdáiba, még New Yorkba is szállítanak. Első saját cukrászdájukat 1987 novemberében nyitották meg. A Szamos ma már huszonöt önálló, saját üzlettel, csaknem minden nagyobb bevásárló központban, majdnem tucatnyi vidéki városban jelen van és kínál napról-napra finomságokat. Erre alapozva lehetett - immáron egy évvel ezelőtt - a jó szaktudás egészséges magabiztosságával megnyitni az első bécsi magyar cukrászdát, a Mathias Szamos Konfiserie-t. A Monarchia hangulatát idéző, császárvárosbeli kis ékszerdoboz hírneve rövid idő alatt átlépte az osztrák főváros 3. kerületének határait. Bécsi magyarok, kerületi lakosok és a minőséget fontosnak tartó vendégek sokasága tölti meg nap, mint nap a kis szalont, ahol időről időre szellemi csemegével is kedveskednek a tulajdonosok a kortárs magyar kultúra iránt érdeklődőknek.
A Vörösmarty téren megnyitott Gourmet Ház a cég zászlóshajója. Színvonalát tekintve – bátran elmondható róla – a világ bármely táján megállná a helyét. Aki itt körülnéz, annak olyan érzése támad, hogy igen, itt minden centiméterre odafigyeltek! Vonzza a vendéget, sugallja, hogy ide máskor is visszajöjjön. Biztos lehet abban: itt a hagyományos cukrászterméket találja. Fejlődni kell, de nem mindegy, mit veszünk át. A mostanában divatos amerikai stílus, nem a magyar cukrászat. Aki pedig elkötelezett a szakája iránt, annak meg kell tartania a hagyomány és tradíció értékeit! A fő irányvonal az legyen, amit az őseink kitaláltak. A valódi cukrászat lényege a kiváló alapanyag, az eljárás pedig munkaigényes. Ha ezeket elhagyjuk, elvész a régi érték, ami mindig is jellemezte a magyar cukrászatot. Gondok persze vannak, mert például a magyar mandulatermés nem elegendő. Kaliforniából kell vásárolni – de a minőségi igényekből nem szabad engedményt tenni.
A ma is családi vállalkozás formájában üzemelő manufaktúra és üzlethálózat tulajdonosai nemcsak a kor kihívásainak kívánnak megfelelni, de az alapító mindenkori elvárásának is. A cég fejlődése ma sem áll meg. Várhatóan a tavasszal nyílik meg Budapesten a legújabb üzletük a régi Parlament Café helyén. Erre is jellemző lesz, hogy minden Szamos cukrászda rímel egymásra, ugyanakkor mindegyik egyedi. Nevében is hordozza azt a kifinomult ízlésvilágot, amely enteriőrt és terméket egyaránt jellemez. Nem öncélú törekvés ez az esztétika jegyében, hanem határozott kifejezése annak, hogy a vendég minden üzletben otthon érezze magát, kellemesen és kényelmesen. Ez az igényesség látható a termékek megjelenésében is. Minden szónak, színnek, formának és elhelyezésnek megvan a maga jelentése és jelentősége, ez tükröződik minden egyes darabban, mely a műhelyüket elhagyja.
Ha egy önkiszolgáló étteremben már a megnyitás napján, még este hét órakor is a kiszolgáló pulttól az ajtóig áll bent a sor, az már önmagában jelzi: van érdeklődés az éterem iránt. Nem is alaptalanul. Gyorsan híre ment, hogy egy új, török étterem nyílt Angyalföldön, a Béke utcában. Jó a helye, közel a Vasas pályához, előtte villamos, mellette buszmegálló van, körülötte a kisebb utcákban még parkolni is lehet. Mindez jó dolog, de igazán az a fontos, ami a tányérokba kerül. Nos, az első vélemények szerint azzal sincs hiba!
Az édességeket kedvelők bizonyára örültek annak, amikor tavaly első alkalommal hirdettek meg egy korábban még nem létezett versenyt. „Az Év Pálinkás Bonbonja” verseny nagy sikernek bizonyult, ezért a szervezők, a Gyulai Pálinkafesztivál és a Magyar Cukrász Ipartestület vezetői úgy döntöttek – idén is meghirdetik. A nevezéseket 2024. február 1. és április 12. között fogadják.
A címben szereplő tanácsot Kiss Zoltán cukrászmester adta a résztvevőknek az Év Bejglije verseny eredményének kihirdetésekor – nem véletlenül. Feltételezzük, az otthoni bejglisütésre vállalkozók is tudják ezt, de azért nem árt ismételni. A versenyt a Magyar Cukrász Ipartestület a negyedik alkalommal hirdette meg és az idén már ötvennél is több alkotás versengett a díjakért és a kitüntető címekért.
A Magyar Cukrász Ipartestület tizenhetedik alkalommal hirdette meg a „Magyarország Tortája” versenyt, az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István ünnepe, Magyarország szimbolikus születésnapja köszöntésére. A versenyt hatalmas érdeklődés kíséri, részben – ami érthető – a cukrász szakma képviselői részéről, de bebizonyosodott, hogy a közönség, a fogyasztók is évről évre egyre többen és egyre nagyobb kíváncsisággal várják az ünnepi tortát.
Az édességek kedvelő jól ismerik, és évek óta figyelik is – az Év Fagylaltja és a Magyarország Tortája versenyeket, keresik, vásárolják a díjnyertes tortákat, fagylaltokat. Más a helyzet a bejglivel! Korábban eddig még csak kétszer volt versenye, a harmadikra idén került sor, ötven cukrász nevezett be rá. Az eredményhirdetésnek az eddigiekben már jól bevált, pestszentlőrinci, híres Zila kávéház és cukrászda adott otthont.
