2019. február 19. kedd, Zsuzsanna napja
Türelem és cselekvő jóakarat
Révay András
2018.10.07 11:57
Halálának harmadik évfordulóját megelőző napon, 2018. október 5-én felavatták Göncz Árpád szobrát Budapesten a XIII. kerületben, az Árpád-híd metróállomás mellett, annak észak-pesti oldalán. A területet tavaly szeptemberben hivatalosan is Göncz Árpád Városközpontnak nevezték el. A szobor most további lehetőséget nyújt arra, hogy méltó emlékhellyé váljon, őrizze az államfőnek, mint történelmi személyiségnek az emlékét.

 A szobor avatásán megjelent tömeg jócskán nagyobb volt annál, mint amennyit „ráérő nyugdíjasok”-nak lehetne nevezni. Sok száz ember érkezett és perceken belül kinőtte a szervezők által kijelölt területet. Más bizonyíték nem is kell arra, miként él az emléke, milyen tisztelet, szeretet, megbecsülés övezte Árpi bácsit! Mert engedte, szerette, hogy így hívják, nem szívelte az elnök urazást, mint ahogy a feleségét is Zsuzsa néninek szólíthattuk azon ritka alkalmakkor, amikor egy csésze kávét is elfogyaszthattunk a társaságában, hallgatva érdekes elbeszéléseit. Otthon volt a legkülönbözőbb témákban. Göncz Árpád József Attila-díjas magyar író, műfordító és politikus, a Magyar Köztársaság elnöke volt 1990 és 2000 között. Az 1956-os forradalom után életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, de az 1963-as amnesztiával szabadulhatott a fogságból. Minden tekintetben rendkívüli ember volt.

Ezzel a szoborral az egykori államfő emléke, történelmi személyisége előtt is tisztelgünk - mondta ünnepi beszédében dr. Tóth József polgármester, a szobor felavatásán. Hozzátette: az elnök a legmagasabb méltóságában is a köz embere maradt. Közvetlensége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása párosult a tekintéllyel. Érzékeny volt az emberi problémákra, szolgálta a védteleneket, fontosnak tartotta az emberi méltóság sérthetetlenségét. Kereste és szorgalmazta azon megoldásokat, amelyek előreviszik az országot és jobbá teszik az emberek életét. Az emberiség értékrendjéhez volt hű egész életében. Erkölcsi formát adott a Magyar Köztársaságnak.

Amikor először választották köztársasági elnökké 1990. augusztus 3-án, beszédében azt mondta: „Világéletemben a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, szabad szót, a szabad hazában szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem ismerő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni. Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei. Akiknek nincs eszközük megvédeni önmagukat. S akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.” Két héttel később pedig, Székesfehérváron, a Szent István szobránál, így szólt: „A közösség és az egyén emberi jogainak, a gondolat és szólás, az alkotó és építő cselekvés szabadságának teljességét igyekezzünk megvalósítani. És megbízhatóan körülbástyázni. És nem is csupán azzal, hogy törvényesen deklaráljuk, hanem azzal, hogy nemcsak magunkra, hanem másokra nézve is természetesnek tartjuk - hiszen minden jognak két oldala van: egy, ami feljogosít, egy, ami kötelez. Ahhoz, hogy e tudat a vérünkké váljék, nem elég a törvény: ehhez türelem kell és cselekvő jóakarat.”

 A szoboravatáson dr. Gulyás András, a Göncz Árpád Alapítvány elnöke így emlékezett meg az egykori köztársasági elnökről: Jó és nemes dolog az emlékezés, a tiszta hagyományok őrzése. Ennek a tisztes polgári erénynek látjuk most tanúbizonyságát. Van abban valami szimbolikus, hogy az, akinek most a szobrát avatjuk, az évszázados nemzeti gyásznapon hagyott itt bennünket, 2015. október 6-án! A róla készült, egyik utolsó filmjében, Bibó Istvánról szólva azt mondta: Keveslem Bibó jelenlétét, a szavai és az élete mintaként szolgálnak. Szükség volna rá, hogy arca megint megjelenjen – láthatóan – a világban. Ezek a mondatok érvényesek Göncz Árpádra is! Egész élete a demokráciáért folytatott, következetes küzdelem jegyében telt. A XX. század mindkét totalitárius rendszerével szembeszállt. A történelmi távlat már megmutatja igazi nagyságát.

Erős Apolka Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásának leleplezése után Bródy János, a XIII. kerület díszpolgára előadta a „Ha én rózsa volnék" című dalt - mely Göncz Árpád egyik kedvence volt - majd a szobor megkoszorúzása következett. A hivatalos rész lezárása után a tisztelők is elhelyezhették virágaikat. Az alkotó, művéről – mely egy nap után, máris esztétikai vitákat gerjeszt - korábban elmondta: „Az embert kívánom ábrázolni, az Ő nézőpontját a mi szemszögünkből. Nagyjaink megítélése változik az idővel. Változik az emlékállítás formája, igénye is. Az emberi értékek, a humánum, a család, a haza szeretete azonban változatlan erények. Az általam megjeleníteni kívánt Göncz Árpád az, aki e kötelékek megtartásán, építésén munkálkodik.” A szobornak is a „Nézőpont” címet adta.

Kapcsolódó témák

Ez a három szó a 2018. évi Prima Primissima díjak átadásakor is elhangzott az egyik díjazott, Nagy Csaba építész méltatásakor. Tiszteletére – néhány nappal később – a XIII. kerületben is ünnepséget rendeztek, mert eddigi tevékenységének összegzésekor kiderült: munkásságának számottevő része a fővárosnak ebben a kerületében valósult meg. Több olyan alkotás fűződik a nevéhez, ami nemcsak az épület funkcióját tekintve érdemel figyelmet, hanem városképi szempontból is jelentősnek nevezhető.

Mindkét világháború valamennyi áldozata előtt tisztelgő emlékművet avattak Budapesten, a XIII. kerületben, az I. Világháború befejezésére emlékezve. Miért csak most? A XIII. kerületet, mint közigazgatási egységet, 1938-ban hozták létre, korábban nem létezett. Ekkorra már – szerte az országban - régen befejeződött a „Nagy Háború” emlékműveinek felállítása, az utána következő években pedig a téma, különböző okokból, de sosem volt „aktuális”.

Budapest Főváros XIII. kerülte 2013 óta ítéli oda a XIII. kerületi Építészeti-díjat. A díj a kerület közigazgatási területén, az elmúlt harminc évben megépült és használatbavételi engedélyt kapott, kiemelkedő építészeti színvonalú épületek tervezőinek elismerésére szolgál. Odaítélésről a Tulajdonosi, Kerületfejlesztési és Lakásbizottság dönt.

Az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsa Jehudi Menuhin kezdeményezésére, 1975-ben A Zene Világnapja rangjára emelte október elsejét. Ezt az alkalmat választotta Budapest Főváros XIII. Kerületének Önkormányzata, hogy emléktáblát avasson a kétszeres Kossuth-, valamint Liszt Ferenc-díjas, világhírű zongoraművész, karmester és zeneszerző, Kocsis Zoltán tiszteletére.

Meglehetősen nehéz újat mutatni akkor, ha egy eseményre már a tizenhatodik alkalommal kerül sor. Pedig Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata és a XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. – évente ismétlődően - már a tizenhatodik alkalommal rendezte meg az egynyári virágok bemutatóját a Gyöngyösi sétányon. Az adatokból kiderült, hogy bár a bemutató itt volt, a virágos felületek a kerületben mindenhol megújultak.