2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Ünnepre készülve
Révay András
2019.01.22 20:50
A kulturális és turisztikai együtt működés további elősegítése érdekében a kínai Shaanxi tartomány kormányzóságának Kulturális és Turisztikai Osztálya nagyszabású bemutatót tartott Budapesten, az InterContinental Szálló báltermében. A rendezvényen megemlékeztek arról, hogy Magyarország és a Kínai Népköztársaság között a diplomáciai kapcsolatok felvételének idén van a hetvenedik évfordulója!

 Shaanxi (Senhszi) tartomány a hagyományos belső kínai területek északnyugati részén terül el. Tartományi székhelye és legnagyobb városa Xi’an (Hszian), ennek közelében találhatók a híres kínai piramisok. Bár szintén négyzetes alapúak, nem hasonlítanak az egyiptomiakra. Döngölt földből készült, lapos tetejű ősi halomsírok, melyeket az uralkodók és hozzátartozóik földi maradványai számára emeltek. Kínában mintegy száz van belőlük, a többségük ebben a tartományban áll. Létezésük a nyugati világban az 1910-es évekig szinte teljesen ismeretlen volt. Később közülük kettő is nevezetesség vált. Han Jang Ling császár piramisában háziállatok és női szolgálók agyagszobrait tárták fel, az igazi világhírt viszont az első kínai császár, Csin Si Huang-ti sírjában megtalált agyaghadsereg hozta meg a vidéknek.

Shaanxi tartományt a kínai nép fontos bölcsőjének tekintik, itt volt a híres Selyemút kiindulási pontja. A Sárga folyót és a Qinling hegységet Kína „Anya folyója” és „Apa hegye” névvel ruházták fel. A fővárosban tizenhárom dinasztia alapított államot és ők 1180 éven keresztül uralkodtak. A tartományt Kína természetes történelmi múzeumaként ismerik, ötezernél is több értékes helyszínnel, ezen kívül 302 múzeum működik benne. A kulturális relikviák száma meghaladja az egymilliót, ezek között csak a tartományi fővárostól harminc kilométernyire felfedezett Agyaghadsereg három nagy egységre tagolódó árok- és gödörrendszerében körülbelül 8000 katona, 130 harci szekér 520 lóval, illetve 150 lovas található. Még akrobaták, lány-szobrok, erőművészek és zenészek is vannak köztük.

Magyarország és Kína kapcsolatai jól fejlődnek. A 2018-as év – a kínai kormány és az EU közös szervezésében – Kínai-Európai turisztikai év volt. A nyitó- és záró rendezvényeket Olaszországban, Velencében és Shaanxiban, Xi’anban tartották. Kínában 2013-ban hirdették meg az „Egy öv – egy út” programot, melynek lényege, hogy komoly befektetésekkel, számos ország együttműködésével növekedhessen és felgyorsulhasson a kereskedelem. A program része például a Belgrád – Budapest gyorsvasút is és ugyancsak ennek keretében érkezett Xi’anból Budapestre az első kínai teherszállító vonat is 2017 áprilisában. A növekvő turistaforgalom mellett a gazdaság más területén is felélénkült az együttműködés, Shaanxi tartomány és Csongrád megye testvérmegyei kapcsolatban áll egymással, ami a magyar-román-szerb hármashatár miatt Európa egyik kapuját is jelentheti Kína számára.

A rendezvényre Wei Zengjun tartományi kormányzó-helyettes vezetésével Budapestre látogatott küldöttséget üdvözölte őexcellenciája Duan Jielong, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete. Előadásában kiemelte: a Xi’anban megalapított vízum központban egyszerűen igényelhető a magyar vízum. Talán ennek is köszönhető, hogy 2017-ben 250 ezer kínai turista érkezett Magyarországra, ami 32%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Az pedig minden hazai szakember előtt ismert, hogy a kínai turisták az egyik legtöbbet költő utazóknak számítanak! Xi’anból már nyolc közvetlen légi járat indul, többek között Londonba, Rómába, Párizsba, Prágába és Madridba. A magyar nép történelme, kultúrája, Budapest látványosságainak hírneve vonzó a kínai turisták számára. Ezért Budapesten jött létre Kína turisztikai képviselete, amely nemcsak Magyarországot, hanem az egész Közép- és Kelet-európai régiót képviseli.

Az utazási szakemberek egyetértenek abban, hogy Kína megértése Shaanxiban kezdődik. Itt találták meg a 800 ezer évvel ezelőtt élt Lantian ősemberek maradványait, itt áll a Yan’an Pagoda, amely nevét a kilenc emeletéről kapta és a Tang dinasztia idején, valamikor 618 és 907 között építették. Ebben a tartományban is van egy óriás Buddha templom, amit ugyancsak a Tang dinasztia idején, de 598 – 649 között építettek fel. Az ökoturizmus kedvelői a Qinling (Csinling) hegységnél jobb helyet nem is találhatnának. A nyugat-keleti irányban húzódó 650 kilométer hosszúságával éghajlati és növényzeti választóvonal a kontinentális és a monszunhatás alatti területek között. A Sárga-folyó, mely a világ hetedik és Kína második leghosszabb folyója, a maga 5464 kilométeréből 700 kilométer hosszan ebben a tartományban hömpölyög.

 A bemutató végén Shaanxi tartomány küldöttsége látványos műsorral köszöntötte a vendéglátókat abból az alkalomból, hogy rövidesen kezdődik Kína – és egyben a világ népességének mintegy negyede számára - a legfontosabb, hagyományos ünnep a Holdújév, a Tavaszünnep. A készülődés rá már hetekkel korábban elkezdődik. Mivel a piros a szerencse, a bőség, a gazdagság színe, ez az alapszíne, minden újévi dekorációnak. Ilyenkor az ablakokba papírból kivágott virágdíszeket tesznek, piros lámpásokat akasztanak ki, ősi táncokat – köztük tűztáncot – járnak. A családok összejönnek, sokféle ételt készítenek, gazdag vendéglátást szerveznek, mert az óévről bőségesen maradt ennivaló az újévben kedvező előjelnek számít. A tavalyi, meglepő fordulatokban gazdag Kutya évét idén február 5-én egy harmonikusabb, békésebb időszak, a Disznó éve váltja.

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!