2020. március 31. kedd, Árpád és Benő napja
Vaddisznótól zebrahúsig
Révay András
2019.05.21 17:59
Gyerekkora óta szakácsnak készült és legalább ugyanennyi ideje vágya volt, hogy egyszer saját étterme lehessen. Céltudatosságát, elhatározásának következetességét mi sem jelzi jobban, minthogy 21 évesen ő lett Magyarország legfiatalabb vendéglőse. Az idén negyedszázados évfordulóját ünneplő Matusz-Vad Zrt. tulajdonosa érdekes utat tudhat maga mögött.

Nagyon komolyan vettem a célomat – emlékezett vissza a kezdetekre Matusz Balázs, a Zrt. elnök-vezérigazgatója. Szüleimtől 1992-ben kaptam kölcsön hetvenezer forintot – az idő tájt - ez igen nagy pénz volt - a többit én teremtettem meg ahhoz, hogy Győrben kibéreljek egy elhanyagolt éttermet, amiből aztán egy akkoriban nagyon népszerű francia éttermet varázsoltam. Példa nélküli volt a városban, hogy a Pierot előtt esténkét sorba álltak a vendégek egy asztalért. Hamar felismertem, hogy azzal a harmincöt asztallal, ami az étteremben volt, be vagyok korlátozva. Bárhogyan igyekszem, hiába csinálom a legjobbat, ennél többet nem tudok kihozni a dologból. Szüleimnek volt egy nagykereskedő barátja, gyerekkori példaképemmé vált. Járta a világot úgy dolgozott, rengeteg élményt osztott meg velünk és eközben nekem megtetszett az a lehetőség, amit a nagykereskedelem jelentett.

Új cégemet 1994-ben alapítottam meg, ugyancsak Győrött. Vadhúsfeldolgozó egyéni vállalkozás volt. Azért ezt választottam, mert korábban a vendéglátásban konyhafőnökként és persze étterem tulajdonosként is azt tapasztaltam, hogy vadhúsokból nagyon hiányos az ellátás. Akkoriban egyetlen vadhúsfeldolgozó cég volt a piacon és tőlük is csak a legolcsóbb termékeket lehetett megvásárolni. A valóban jó minőségű és megfelelően feldolgozott vadhús egyáltalán nem volt elérhető Győrben, a vendéglátásban dolgozók számára. Igaz, a cégalapításban közrejátszott egy másik ok is. Éppen beköszöntött a valutaválság, 1994-ben a svájci frank árfolyama a többszörösére szökött, én meg – szerződésem szerint – az éttermem bérleti díját abban voltam kénytelen fizetni. Így hát hoztam egy döntést és megalapítottam a Matusz-Vad Zrt-t.

A fejlődés hihetetlen volt, a forgalmunkat évről évre megtöbbszöröztük, majd ahogy a számok már komolyabbak lettek, úgy a növekedés is ennek megfelelően lassult, de határozottan intenzív maradt. A cég folyamatosan átalakult, fejlődött, elindult a nagykereskedelem és sorra jöttek az új termékek. Időközben a gyártás teljesen kiszorult a cégből. Komoly mérföldkő volt az első hűtőház, onnantól kezdtek komolyabban venni a partnerek, majd egy külsős céggel reorganizáltuk az akkor már 3 milliárdos vállalatot és elkezdtünk nagyvállalati struktúrában dolgozni. Létrejöttek a különböző osztályok és komoly igazgatókat sikerült bevonzani a szervezetbe. A sikerek sem maradtak el: 2011-ben Merész újító díjat kaptam az Ernst and Youngtól azzal az indoklással, hogy Magyarországon iparágat alapítottam. Sok egyéb, fontos díjjal is megtiszteltek: Presztízs-díj, Év vállalkozója díj, Év üzletembere díj sorakozik irodám vitrinjében. Komoly lépés volt nyolc évvel ezelőtt az osztrák, hat évvel ezelőtt a szlovák cégalapítás és ezzel együtt a piacnyitások is. Végül pedig öt évvel ezelőtt megvásároltuk Budapesten a 26 ezer négyzetméter területen fekvő hűtőházunkat, ami most a vállalkozás motorja.

A cég idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, méltán rangos helyszínen a Gourmet Fesztiválon, a Millenárison. A forgalmunk idén várhatóan meg fogja haladni a 20 milliárd forintot és csak az anyacégben több mint 260 kollégának adok munkát! Mindez persze növekvő gondokkal is jár. Jelenleg a legnagyobb kihívásunk a munkaerő megtartása és a fejlesztés. Idáig is nagy becsben voltak a munkatársaim, de mostanában már nem csak a legjobb munkatársak bevonzásáért, hanem főként a fizikai állomány megtartásáért is versenyzünk.

Mindezek mellett igyekszünk újdonságokkal is előállni. Célcsoportunk a közepes és annál magasabb csoportba tartozó éttermek, valamint a topgasztronómia. Nekik és a munkaerőhiánnyal szenvedő vendéglátás részére fejlesztettük ki „kényszer kényelmi” termékcsaládunkat, melynek segítségével, sokkal hatékonyabban tudnak termelni a partnereink. Ezek magasabban előkészített, gyorsan és állandó, jó minőségben használható húskészítmények, ilyen például a „szuvidolás”, amikor mondjuk a libacombot alacsony hőfokon, vákuumcsomagolásban készítjük elő. A hús teljesen puha lesz, csak a bőrét kell szépen megpirítani és máris a tányérra tehető! Az ilyen befejező műveletet akár egy képzetlen munkatársra is rá lehet bízni. További fejlesztéseket tervezünk a felső kategóriás steakek importjához kapcsolódóan. Már most is a világ minden tájáról - Argentínától, Új-Zélandig - hozunk be és forgalmazunk különleges vágású steakeket. Legújabb érdekességünk, hogy két hete már kapni nálunk zebra-, teve-, láma- és bölényhúst is, ezekből igen finom ételeket lehet készíteni. Kínálunk tevehúsból teveburgert, a többiből pedig teljesen hagyományos konyhatechnológiai eljárással váratlan, mégis nagyon ízletes meglepetéssel szolgálhatnak az éttermek a vendégeiknek.

www.matusz-vad.hu

Kapcsolódó témák

A február első hetében megrendezett - Budapesten már a negyedik - SIRHA Nemzetközi Szálloda, Vendéglátás és Élelmiszerkereskedelmi Kiállításon a versenyek és bemutatók megtekintése mellett a résztvevőknek lehetősége volt arra, hogy mintegy kétszáz kiállító kínálatával ismerkedhessenek meg. Az elsősorban szakemberek számára tartott rendezvényen érdemes volt egy kicsit fogyasztói szemmel is körülnézni.

2019.10.17 20:43

Érte némi meglepetés azokat, akik az elmúlt hétvégén, Budapesten, a Tűzoltó utcában betértek az egyik romkocsma területén működő, „Pancs gasztroplacc” termelői piacra. A máshol is megszokott választékot itt most egy gombabolt gazdagította, de önmagában még ez is kevés. A piacon valóságos szarvasgomba minifesztivált rendeztek

Amibe, ha elég nagy volna, talán a Boldogasszony csipkéje is beleférne, de sajnos ez lehetetlen. Ez a tarsoly nem egy régi táska és a csipke sem valamilyen terítő vagy horgolt ruhadísz. Mindkettőt meg lehet enni! Bizonyára sokan meg is fogják, augusztus 18-19-20-án. Ebben a három napban várja ugyanis látogatóit a Magyar Ízek Utcája.

A legjobb hazai éttermek, pincészetek, séfek, cukrászok sörfőzők mutatkoztak be a közönségnek – no meg egymásnak is – a négy napos Gourmet Fesztiválon, Budapesten, a Millenárison. Az óriási szabadtéri kóstoló – a hűvös idő ellenére – már a legelső napon rengeteg érdeklődőt vonzott.

De azért mégis van. Szokatlan találkozásra került sor a minap Budapesten, a Szarka utcai Andreas bisztróban. Mivel a jótékony ajándékozások többsége Karácsonykor éri el tetőpontját, akadt valaki, aki úgy gondolta, nem szeretne csepp lenni a tengerben. A jótékonyság nem egyszeri alkalom, be kellene építeni a mindennapokba és közösen más vállalatvezetőkkel, egész évben kell rendszeresen teret adni a segítésnek. Így talált egymásra a Pizza D’Oro cég és a bisztró – de még mások is.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!