2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Valami eltűnt, valami született
Révay András
2019.06.10 14:58
Jelenleg már – próbaüzemben - a nagyközönség számára is megnyitotta kapuit a Párisi Udvar Hotel Budapest. A Ferenciek terén álló Párisi Udvar, Budapest egyik legismertebb, Európában is egyedülálló épülete, melynek teljes felújítása öt évvel ezelőtt kezdődött. A történelmi jelentőségű helyreállítás szigorú műemlékvédelmi szabályok szerint, szakrestaurátorok bevonásával, a legkiválóbb szakemberek közreműködésével zajlott.

 A mai Ferenciek tere és a Petőfi Sándor utca sarkán az 1810-es években is a város egyik legelőkelőbb háza állt, Pollack Mihály tervezte, báró Brudern József számára. Az 1817-ben felépült üzlet- és lakóházat már akkoriban is Párisi Udvarnak nevezték. Az épületet 1906-ban megvásárolta a Belvárosi Takarékpénztár és 1912-re – új rendeltetésének megfelelően – átépítették. A látványos, keleties és szecessziós elemekben gazdag, arab, mór és art nouveau jegyeket hordozó épület a II. világháború során komoly sérüléseket szenvedett, felújítása után az IBUSZ székháza lett, a földszinti, utcai oldalán pedig a híres „Jégbüfé” vonzotta a látogatókat. Harmadik újjászületése során - napjainkban - a Párisi Udvar Hotel Budapest kel benne életre. A luxusszálló elegáns szobáinak kialakítása nyomán a budapesti kultúra megannyi szépsége teszi vonzóvá a helyet, a jellegzetes zöld, Zsolnay kerámiáktól kezdve – a Duna panorámáján át – egészen Párizsig, melynek a magyar művészvilágra gyakorolt évszázados hatása tükröződik most a szálloda belsőépítészetében.

 A száztíz szobás hotel az amerikai Hyatt Hotels Corporation "The Unbound Collection by Hyatt" márkájához csatlakozik, mely a szállodaiparban világszerte egyedülálló belsőépítészeti megoldásokkal varázsolja el a vendégeket. Ebbe a csoportba csak olyan egyedi, karakteres épületek tartozhatnak, melyek valamilyen történelemmel, építészeti különlegességgel bírnak. A különleges szállodákat felsorakoztató márka tagjaként, a Párisi Udvar Hotel Budapest, központi elhelyezésének, gazdag történelmének és lenyűgöző építészetének köszönhetően ideális célpontja lesz a megszokással szakítani kívánó, felfedező kedvű utazóknak. A múlt század eleji pezsgő atmoszférát éleszti újjá az új szálloda és a földszintjén, a hozzá tartozó Párisi Passage Café & Brasserie étterem. A díszes majolika csempékkel, muránói üvegmozaikokkal és a lélegzetelállító kristálykupolával egyszerre szimbolizálja most Budapest fénykorának újjászületését, valamint a város dinamikus fejlődését.

A kastélyszerű hotelben az épület adottságaiból eredően nincs két, egyforma méretű, elrendezésű szoba. A belső terek, fürdőszobák elhelyezése más. A berendezésük, felszereltségük viszont azonos, világos színvilágú, a barna, az arany és a zöld színek dominálnak. Az ablakok hő- és hangszigeteltek. A lakóház egykori nyitott udvarát befedték, így a vendégek részére egy zárt klubterület, a Club Lounge jött létre, ahol hideg és meleg ételeket, italokat rendelhetnek. A belső tereket a Róth Miksa által tervezett, készített színes üvegablakok, valamint a Zsolnay gyár által készített kerámiák díszítik. Ebből a szempontból az épület szerencsés volt, a háború a drága díszekben csak kisebb pusztítást okozott. A dekorációban sok helyen megőrizték a a Takarékpénztárra emlékeztető motívumokat, gyakran látható méh és kaptár.

A szobák közül tizennyolc a lakosztály, melyekből kettő a hatodik emeleten kapott helyet: a két – egymásba nyitható – elnöki rezidencia. Itt a sajtóbejárás során – biztonsági okból - tilos volt fényképezni, ám annyi mégis kiderült: az épület eredetileg csak ötemeletes volt, a hatodikat a felújítás során adták hozzá. Egy 130 és egy 290 m2-es lakosztály készült, két, illetve három hálószobásak. Beépített, belső szauna és a 100 – 100 m2-es teraszon külső jacuzzi tesz exkluzívvá az élményt. A rezidenciák teraszain lenyűgöző kilátásban gyönyörködhetnek a vendégek, az egyikről a pesti, a másikról a budai oldal tárul a látogató szeme elé. A teraszok gazdag ornamentikája is a Zsolnay gyár, kifejezetten a felújításra készült, de korhű elemeiből áll össze.

 Üzemeltetőként vesz rész a Párisi Udvar Hotel életében a Mellow Mood Hotels. Ez a szállodacsoport 12. egyben az első ötcsillagos szállodája – mondta el a tájékoztatón Schwindt-Kiss Andrea, a Paris Property Kft. project igazgatója. A felújítás lehetőségét pályázat útján nyerték el. Fontos számukra, hogy nemcsak egy újabb szállodát nyitnak, hanem vissza tudtak adni a városnak egy sokáig kihasználatlanul álló, pusztuló épületet. Szépségeit a szállóvendégeken kívül mások is élvezhetik, hiszen rövidesen minden erre járó leülhet majd a földszinti étteremben vagy a kávézóban. A fejlesztés pedig folyamatosan része az 1997 óta létező Mellow Mood Hotels-nek, kezdetben alacsonyabb, később egyre növekvő színvonalú szállodákkal foglalkoztak és fejlesztések sorozata nem is fejeződik be a Párisi Udvarral. Már a koncepció kidolgozásának állapotában van a VI. kerületi Paulay Ede utcában egy új, szintén ötcsillagos szálloda.

 Párisi Udvar Hotel épülete meglehetősen elhanyagolt volt. Eredeti építői számtalan – akkor újnak számító – megoldást alkalmaztak. Ilyen volt például központi hűtő-fűtő rendszer, mely az épület alatti forrásvizet használta fel – emlékezett az érdekességekre Hermesz János project menedzser. A későbbi átalakítások bizony nem a legjobb minőségben, nem a legszakszerűbben történtek. Az egyiknek volt köszönhető a passzázs kialakítása a Ferenciek tere és a Kígyó utca között. A mostani újjáépítés 2016-ban a lomtalanítással kezdődött. Ott, ahol nem műemléki felületek voltak, a vasbeton szerkezetig kellett mindent lebontani. A legfelső két szintet teljesen átázott, tönkrement állapotban találták. Hasonló gondok voltak az alapozásnál is. Találtak viszont több helyen, nagy mennyiségű, az eredeti gyártásból származó befalazott kerámiát, amit most felhasználhattak. A központi kupola megmentése önmagában másfél évet vett igénybe, elemeire bontva, egyenként újították fel. Minden munkát magyarországi restaurátorok végeztek.

 Valódi különlegesség a két elnöki lakosztály, ilyen Budapesten egyetlen más szállodában sem található – emelte ki Fazekas Tamás a hotel igazgatója. A többi szobáról szólva az is megállapítható, hogy belvárosi hotelhez képest a méretük, a 35-36 m2 szokatlanul nagynak számít. Ez a szálloda egyik vonzereje lehet. Az építés során kialakítottak egy „executive” emeletet, olyan – elsősorban üzleti – közönség számára, amelyiknek erre már igénye van. Itt gyors kiszolgálásra, gyors reggelire, egy délutáni megbeszélés lebonyolítására van lehetőség. A 2. emeleten egy 100 személyes és két kisebb konferenciaterem is rendelkezésre áll. A hotel főbejárata a Petőfi Sándor utca felől van. Innen a vendégliftekig olyan területet találunk, ahol akár a szállóvendég, akár az utcáról besétáló, mindenhol élvezhet valamilyen kiszolgálást. A passzázs nagyobb részét az étterem foglalja el, erősen magyaros stílusú, de nemzetközi konyhát kínál. A Ferenciek tere felőli bejáratnál pedig egy kávézó nyílott. Estére a szolgáltatás egy bárral színesedik. A 110 szobához 135 fő személyzet tartozik, ez jól mutatja az elvárható kiszolgálás minőségét. A belvárosi elhelyezkedés miatt a szállodának parkolója nincs. Szerződésben állnak viszont parkolóházakkal, ahová a gépkocsival érkező vendégek autóját a személyzet elhelyezi és kívánságra visszahozza. A hotel hivatalos megnyitása június második felére várható.

Kapcsolódó témák

Mostanában, amikor szinte az egész világ a klímaváltozás okaival, következményeivel foglalkozik, Budapesten, a XIII. kerületben beszéd helyett inkább tesznek azért, hogy csökkenjen a légszennyezés. Teszik ezt úgy, hogy mindjárt a főváros egyik égető gondjának enyhítéséhez is hozzájáruljanak!

Akár ez is lehetett volna a 79. OMÉK jelmondata, az igazságot ugyanis híven tükrözi. Kiállítóiban és látogatóiban egyaránt vegyes érzelmeket keltett. Mindjárt a belépéskor zavarba jöttek. Az épületeken belül ugyanis - a többi kiállításnál megszokottól eltérően – egyáltalán nem volt semmiféle jelzés, számozás, útbaigazítás! Sem a pavilonok sarkán, sem a közöttük lévő utak felett. Mindenki ténfergett, tekergett, amíg véletlenül rábukkant arra a kiállítóra, akit keresett.

Az épület alapkövét 2017 áprilisában rakták le, 26 hónap múlva pedig a hivatalos átadására kerülhetett sor. Már a terveit is kimagasló minőségűnek ítélte, és díjazta az építészszakma, leglátványosabb megoldása, hogy egy zöld domb alá süllyesztették az üzleteket. A 4,3 milliárd forintos önkormányzati beruházásban felépült Klapka Központ a legkorszerűbb építészeti elképzelések megvalósítása mellett a környezettudatos gondolkodást is tükrözi.

Ez a három szó a 2018. évi Prima Primissima díjak átadásakor is elhangzott az egyik díjazott, Nagy Csaba építész méltatásakor. Tiszteletére – néhány nappal később – a XIII. kerületben is ünnepséget rendeztek, mert eddigi tevékenységének összegzésekor kiderült: munkásságának számottevő része a fővárosnak ebben a kerületében valósult meg. Több olyan alkotás fűződik a nevéhez, ami nemcsak az épület funkcióját tekintve érdemel figyelmet, hanem városképi szempontból is jelentősnek nevezhető.

Mindkét világháború valamennyi áldozata előtt tisztelgő emlékművet avattak Budapesten, a XIII. kerületben, az I. Világháború befejezésére emlékezve. Miért csak most? A XIII. kerületet, mint közigazgatási egységet, 1938-ban hozták létre, korábban nem létezett. Ekkorra már – szerte az országban - régen befejeződött a „Nagy Háború” emlékműveinek felállítása, az utána következő években pedig a téma, különböző okokból, de sosem volt „aktuális”.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!