2020. március 31. kedd, Árpád és Benő napja
Vannak olvasók!
Révay András
2017.04.27 20:50
Talán még sincs igaza azoknak, akik az olvasni szeretők számának drámai fogyásáról beszélnek. Az állítás cáfolatához elég volt némi időt eltölteni a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Elnézni a dedikálók asztalai előtt kígyózó – véget nem érőnek látszó – sorokat és örvendezni azon, hogy a türelmesen várakozó vásárlók túlnyomó többsége fiatal.

 Idén is nagy közönségsikert hozott a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Díszvendégei a Visegrádi négyek és a török Orhan Pamuk voltak. A budai Millenárison megrendezett négynapos könyvünnepen több mint hatvanezer, a tavalyinál mintegy 4-5 százalékkal több látogató, mintegy 300 programon vehetett részt. A fesztivál idejére a kiadók legalább száz kötet megjelenését időzítették. Ezekhez kapcsolódtak a dedikálások is. Hosszú sorok kígyóztak nem csupán a díszvendég Orhan Pamuk, a kétkötetes önéletírással jelentkező Nádas Péter, de a népszerű ifjúsági szerző, Böszörményi Gyula, valamint Andrzej Sapkowski, Ignacy Karpowicz és Erlend Loe asztala előtt is. Ez utóbbi szerzők a fiatal olvasók százait mozgatták meg. A cseh, lengyel és szlovák könyvkiadást közös standon tekinthették meg a látogatók.

 Lehetetlen volt nem észrevenni, hogy az olvasók igényeire milyen jól éreztek rá a cseh kiadók. Két könyvet mutattak be. Az első – nálunk a Móra Kiadónál jelent meg - kifejezetten alkalmas arra, hogy a 9-10 évesekkel megszerettesse az olvasást! Az „Add a mancsod!”, egy kerekesszékes kisfiú és a kutyája, kalandos története. Okosan szerkesztették: más betűk jelzik, amikor Julek, a gyerek vagy valamelyik felnőtt, és más, amikor a kutya, Cézár „beszél”. A bemutatón jelen volt egy ugyancsak kerekesszékes kutyakiképző és a kutyája, Tesla is – számos kisgyerek nagy örömére. A könyvben Julek és Cézár, ketten alkotnak egy egészet. Összedolgoznak, együtt tanulnak, persze ki-ki a maga feladatait. A magáéból Tesla néhányat a helyszínen be is mutatott. Sokan nem tudják, hogy egy segítő kutya nemcsak azért hasznos, mert tárgyakat oda tud vinni vagy ajtót nyit ki, hanem az emberi kapcsolatok építését is megkönnyíti. A könyvben pontosan kiderül, hogy ez a társadalomban is így működik.

 A tipikus gyerekkönyv általában manókról, királylányokról, sárkányokról, varázslókról szól. Itt a két főszereplő egészen más. Persze megjelenik Julek családja, a barátai, de más a fontos. Ennek a könyvtípusnak a neve: érzékenyítő könyvek. Segítenek megérteni olyan helyzeteket, embereket, amelyek általában egy kicsit távolabb vannak a gyerekek mindennapjaitól. Olyan témákról is mesél, melyek talán számukra idegenek. A fordító, Balázs Andrea szerint a cseh irodalomban ennek nagyobb hagyománya van. Ott már régóta olvasnak a gyerekek bizonyos helyzetek jobb elfogadását megkönnyítő könyveket. Ivona Březinová munkásságában sem ez az első ilyen könyv. Sok hasonló történetet írt már – nagyon viccesen. Ebben a könyvben is van például kerekesszékes verseny és szó esik egy érdekes kutyasportról, a flyball-ról, valamint a táncoló kutya-ember páros dogdance versenyéről is. A könyvet Radnóti Blanka rajzai teszik még élvezetesebbé.

 A cseh kiadók által a fesztiválon bemutatott második könyv, a Múmiamalom már a felnőtteknek szólt. Részben igencsak vonzó témája: Gasztronómiai kalandozások a régi Prágában, részben pedig az írója, Petr Stančik által megfogalmazott műfaji meghatározás: misztikus gasztro-pornográf thriller okán. Kezdetben sci-fi témákat írt, de az akkori cseh politikai viszonyok miatt saját nevén nem jelentethette meg azokat. Ez az első könyve, amin az ő neve áll, a magyar és a cseh mellett kiadták már spanyol és bolgár nyelven. Most nálunk a Metropolis Media Kiadónál jelent meg és ennek külön érdekessége, hogy a történetnek fontos magyar szereplője is van. Bár fantáziaregény, az olvasó mégis úgy érzi, hogy ott kóborol a XIX. századi Prága utcáin. A történelem spirálisan ismétlődik és a ma emberei ugyanazt élik át, amit az emberek 1866-ban átéltek. Prága ekkor még egy mágikus, középkori város volt. Akkoriban zajlott a világban az első globalizáció, a távíró tekinthető akár az internet előfutárának is. A Múmiamalom ezért egy jelenkori regény, történelmi kulisszák előtt. A szerző nagy gondot fordított arra, hogy a történelmi háttér helyes legyen. Aki mostanában Prágában sétál, megtalálhat néhányat a regény helyszínei közül. A leírás szórakoztató, tele van szójátékokkal és ezek szellemes visszaadása a fordító, Hanzelik Gábor érdeme.

 Főhőse, egy rendőrfelügyelő, élete nagy ügyén dolgozik, el kell fogja a cseh történelem legelső pszichopata sorozatgyilkosát. Munkája során – ő is csak férfi – elvetődik Prága legrégibb bordélyába, ennek története igen csak rendhagyó! Ám a kalandoknak ez még csak a kezdete, mert innen a nyomozás útja hová is vezethetne tovább, mint egy hasonló műintézménybe, ámde Párizsban! A meglehetősen részletgazdag leírás nem áll meg a város építészeti nevezetességeinél. Az író jó érzékkel szövi a történet szálait, nem enged elfeledkezni arról sem, hogy krimit olvasunk. Beavat a sorozatgyilkosok gondolkodásának elemzésébe, de – mintegy ellenpontozásként – megosztja velünk a kifinomult francia gasztronómia néhány különlegességének, az olasz és a francia szarvasgomba különbségének titkát is. Ráadásul mindezt egy grandiózus vacsora ételsorába ágyazva. Ez persze nem véletlen, mert az író maga is nagyon szeret enni-inni. Ugyancsak érdeklik a régi korokból származó ételreceptek, nem meglepő tehát, ha némelyik a könyvben is felbukkan. Olyan specialitás is akad, mint például a marhacsontból készült édes sütemény vagy olyan sült marhafej, ami belülről, a koponyából sütve készül. Téved viszont, aki azt gondolná: ez a könyv kizárólag a „kaja-pia-szex” hármassága körül forog. A testi örömök velük teljesen egyenrangú, szellemi kalandozásokkal állíthatók párba. A könyv bemutatóján jelen volt közönség az írótól megtudhatta azt is; az olvasói kívánságoknak eleget téve, folytatni fogja hőse történetét.

Ivona Březinová                                            Petr Stančik
ADD A MANCSOD                                          MÚMIAMALOM
Móra Könyvkiadó                                         Metropolis Media Group Kiadó
ISBN 978 963 415 030 5                              ISBN 978 615 5628 04 7
Reálszisztéma Dabasi Nyomda                     Print City Europe Zrt. Nyomda
Kapcsolódó témák

Az idősebb generáció tagjai közül bizonyára sokan emlékeznek még a mondásra, mely szerint; akinek az isten hivatalt adott, annak észt is ad hozzá. Az is valószínű, hogy ugyanolyan sokan – ha nem többen – vannak, akik a saját bőrükön tapasztalták, hogy ez bizony nincs mindig így, Sőt, többnyire nincs így! Miközben igaz ennek az ellenkezője is: vannak jó, olykor kiváló vezetők. Ami pedig még ennél is fontosabb; a vezetés tanulható!

Valószínűleg sokan elveszítenék a fogadást arra vonatkozóan, mikor volt az országunk először hivatalosan Népköztársaság? Mint ahogy arra is csak nagyon kevesen tudnának válaszolni: hogyan, mikor történhetett, hogy Pozsonyban, a Cseh Légió katonái, békés magyar civileket – köztük gyereket – lőttek le? A kérdésekre a választ a Hadtörténeti Intézet és Múzeum legújabb kiállításán találjuk meg.

Téved, aki a cím olvasatán valami közlekedési vagy lakásbiztonsági berendezésre gondol. Ezt a kifejezést egy ember magára alkalmazva használta – és bizony nem kicsi veszedelem az, amit feltárt. Tette ezt annak ellenére, hogy tudta: halálos veszedelembe sodorja általa önmagát. Ismereteink szerint még él, feltehetően Moszkvában. Az Egyesült Államok Észak-Karolina államából Moszkváig vezető útjáról könyvet írt, mely magyarul Rendszerhiba címen jelent meg.

Újabb csodálatos könyv látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Két fotóművész, Vizúr János és Kércz Tibor felvételeiből válogatva állt össze magyar és angol nyelven az „Álmodó Vizek” című kötet, melynek képeiből június 12-ig kiállítás is látható a Természettudományi Múzeumban.

Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!