2020. április 7. kedd, Herman napja
Vezetésről, nem csak vezetőknek
Révay András
2020.03.17 18:59
Az idősebb generáció tagjai közül bizonyára sokan emlékeznek még a mondásra, mely szerint; akinek az isten hivatalt adott, annak észt is ad hozzá. Az is valószínű, hogy ugyanolyan sokan – ha nem többen – vannak, akik a saját bőrükön tapasztalták, hogy ez bizony nincs mindig így, Sőt, többnyire nincs így! Miközben igaz ennek az ellenkezője is: vannak jó, olykor kiváló vezetők. Ami pedig még ennél is fontosabb; a vezetés tanulható!

A közelmúltban jelent meg a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában két szerző, dr. Ali Qassim Jawad és prof. Andrew Kakabadse munkája, „A vezetési intelligencia”. A könyvnek alcíme is van, ami a főcímnél is beszédesebb: A kiváló vezető 5Q-ja. A figyelem felkeltésére ez nagyon megfelel, mert az „intelligencia” és a „Q” együtt emlegetése az IQ képzetét sokakban felkelti – még ha nem is tudják pontosan, mi az – de hogy valami hasonlóból mindjárt öt legyen? Ennyi elegendő hozzá, hogy a téma iránt érdeklődők hajlandóak legyenek kézbe venni ezt a könyvet. Nem is járnak vele rosszul, mert valóban alaposan, részletekbe menően tárgyalja a legfontosabb vezetői tulajdonságokat, szerepüket egy munkahelyen, fejlesztésük lehetőségeit és az alkalmazásukkal járó buktatókat. A magyar kiadót dicséri, hogy a 2019-ben Londonban és New Yorkban megjelent eredeti után ilyen gyorsan mi is forgathatjuk ezt a kötetet. Sajnos a gyorsaság néhol a pontosság rovására ment, maradt benne pár hiba, de ez ne vegye el senkinek a kedvét az olvasástól! Az apróbb elgépeléseken túl, a leginkább zavaró a végén, a megtanultak hasznosulását segítő ellenőrző listában van. Az instrukció szerint összesen 14 csoportban, egytől ötig kellene rangsorolni állításokat, miközben a választható tételek mellett nem számok, hanem a-tól e-ig betűjelzések vannak és az eredményt kiadó, összesített táblázat is keveri a számokat a betűkkel. A lapszámozás is furcsa, több helyen megszakad. A 21. oldal után például két – szöveget is tartalmazó – számozatlan oldal következik, majd a számozás a 22-vel folytatódik, egészen az 51-ig, ahol két számozatlan után jön az 52., majd ugyanez még további két helyen megismétlődik. Vannak tehát olyan oldalak a könyvben, melyekre – ha egyszer szükséges lenne – nem lehet hivatkozni.

Ám ezek csak formaságok, a tartalom erényei lényegesen nagyobbak! A szerzők - dr. Ali Qassim Jawad és prof. Andrew Kakabadse - a kutatásaik során megállapították, hogy a magas szinten teljesítő vezetők egyidejűleg öt, kulcsfontosságú intelligenciát alkalmaznak, melyeket 5Q-nak neveztek el. Ezek: a kognitív intelligencia (IQ); az érzelmi intelligencia (EQ); a politikai intelligencia (PQ); a rezilienciahányados (RQ); és a morális intelligencia (MQ). A bevezetőben pontosan tisztázzák mind az öt mibenlétét, majd pedig mindegyikkel külön fejezet foglalkozik. Az elsőnél rávilágítanak az IQ és a stratégia összefüggésére, megállapítva: bármilyen szervezet túlélése, növekedése és felvirágzása azon áll vagy bukik, hogy milyen minőségű stratégiát követ. Az IQ meghatározza, milyen hatékonyan gondolkodnak a vezetők. Az IQ az 5Q egyetlen olyan alkotóeleme, amely mindig jelen van, függetlenül attól, hogy az illető milyen vezetői szinten áll.

Az érzelmi, emocionális hányados, az EQ, a saját és mások érzelmeinek kezelési képessége. A kutatások bizonyítják, hogy a magas EQ-jú emberek mentálisan egészségesebbek, jobban teljesítenek a munkahelyükön és kifinomultabb vezetési készséget mutatnak. Az olvasó megtalálja itt, milyen EQ tulajdonságokra van szüksége a vezetőnek, miként jut el az őt körülvevő emberek megértéséhez, hogy azok érzelmileg miként viselkednek, mi vált ki pozitív vagy negatív reakciót belőlük? Fontos az emberek és környezetük megismerésének sorrendje, a viselkedésükre ugyanis a környezeti összefüggések magyarázatul szolgálhatnak. Ezekből induljunk ki, miközben számunkra – végső soron – a leglényegesebb elem mégis csak az ember! Az alkalmazottak körében a munkahely iránti pozitív elköteleződés létrehozása időt és gondoskodást igényel, mindegyiküket megilleti a meghallgatás, a minőséget erősítő hozzászólás és a mások általi tisztelet joga! Sok vezető mondja: az üzlet nem arról szól, hogy kedvesek legyünk az emberekhez, nekem eredményeket kell produkálnom. De a költségekre irányuló rövid távú és túlbuzgó figyelem a cég eredményessége ellen dolgozik.

A politika elnevezést naponta használjuk, megfeledkezve arról, hogy a szó a görög polisz – város vagy a politeia – polgárjog kifejezésekből származik, végső soron a közösséget érintő tevékenységek irányítását jelenti és ebben az értelemben kétségtelenül helye van a vállalatvezetésben is. A könyvben meglepő meghatározást kapunk a politikáról. A szerzők kimondják: „A politika arról szól, hogy addig tárgyaljunk a lehetetlenről, míg lehetségessé válik!” Valójában egyeztetési folyamat, ahol fel kell használni az EQ fogékonyságot, empátiát segítő készségeit, hiszen eltérések olyan kezeléséről van szó, amikor csak kevesen hajlandók az álláspontjukat megváltoztatni. A családi vállalkozásokra nézve is fontos felismeréssel lesz gazdagabb az olvasó, ha elfogadja: a családtagok között is politikai interakciók zajlanak, amelyeket ha nem jól kezelnek, akkor azok károsíthatják az üzletet és tönkre tehetik a családot is. A PQ tehát a vezető képessége arra, hogy a különböző érdekelt felek között megtalálja az előre vezető utat, a leginkább érintett szereplők folyamatos bevonása mellett. Ennél a fejezetnél derül ki a könyv egy másik erénye, erősen napjainkra koncentrál. Sokak számára hasznosítható példát hoz Donald Trump sikeres amerikai elnökválasztási kampánya elemzésével.

 Valószínűleg az 5Q közül a negyedik lesz az, ami a legkevésbé ismerős. A reziliencia általános értelemben rugalmas ellenállási képesség, azaz valamely rendszernek – legyen az egy egyén, egy szervezet, egy ökoszisztéma vagy éppen egy anyagfajta – azon reaktív képessége, hogy erőteljes, meg-megújuló, vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz sikeresen adaptálódjék. Lényegében azt a tulajdonságot vagy helyesebben képességet jelöli, hogy az ember gyorsan vissza tudja nyerni eredeti, jó állapotát, testi-lelki szenvedés, illetve nehéz élethelyzetek átélése után. Annak a képessége, ahogyan feldolgozunk és megélünk egy kifejezetten kimerítő tapasztalatot és miként küzdjük át magunkat rajta. Képesség a csapások és képesség a kudarc túlélésére. Az RQ, a reziliencia hányados tükrözi a vezető azon képességét, hogy folyamatos nyomás és ellenállás alatt fenntartsa a magas teljesítményt. Ez kevéssé ismert terület, de sokan valószínűleg itt, a 105. oldal környékén kapják majd a magánéletben is legjobban felhasználható tanácsokat. Érdemes ezért a könyvet lassan olvasni, időt hagyva az átgondolásra. Segít benne, hogy az egyes fejezetek végén kérdések állnak, melyeket az olvasó önmagának válaszolhat meg.

 Nem véletlen, hogy az utolsó fejezet a morális tényezőt tárgyalja. Az MQ a vezető azon képessége, hogy tisztában van saját értékrendjével, ebből merít ahhoz, hogy kijelölje az egyének, a csapatok és a szervezet morális határait. A morális intelligencia azt jelenti, hogy valaki képes integritással, felelősségteljesen, megbocsátással és együttérzéssel vezetni. Az integritás bizalmat szül; a felelősség inspirál; a megbocsátás elősegíti az innovációt és az együttérzés növeli a szervezeti hűséget. Az alkalmazottak figyelik a vezetőiket és tanulnak tőlük. Ha rossz példát mutatnak, számíthatnak rá, hogy a követők utánozzák az ilyen magatartást. Az MQ sok szempontból ugyanolyan nélkülözhetetlen, mint az IQ. Erkölcseinkben, etikánkban az élet lényegét ragadjuk meg – szögezik le a szerzők. A könyv annak áttekintésével zárul, hogy az 5Q miként működik a különböző munkaterületeken, míg végül a 158. oldalon kimondja: „A vezetés valószínűleg a legnehezebb munka a világon.”

           Ali Qassim Jawad, Andrew Kakabadse
                        VEZETÉSI INTELLIGENCIA
                        A kiváló vezető 5Q-ja
                        Pallas Athéné Könyvkiadó 2020
                        ISBN 978-615-5884-66-5
Kapcsolódó témák
2020.04.03 18:23

A kifejezést könyvében a szerző, Damian Bradfield, egy szinte mindenki által ismert, internetes cégre használja, nem minden alap nélkül. Ő maga – a szó irodalmi értelmében véve – nem író, hanem számítástechnikai szakember. Angliában született és tanult, egy ideig Hollandiában dolgozott, vállalkozásának székhelyét később áttette az Egyesül Államokba. Ma is ott él.

Valószínűleg sokan elveszítenék a fogadást arra vonatkozóan, mikor volt az országunk először hivatalosan Népköztársaság? Mint ahogy arra is csak nagyon kevesen tudnának válaszolni: hogyan, mikor történhetett, hogy Pozsonyban, a Cseh Légió katonái, békés magyar civileket – köztük gyereket – lőttek le? A kérdésekre a választ a Hadtörténeti Intézet és Múzeum legújabb kiállításán találjuk meg.

Téved, aki a cím olvasatán valami közlekedési vagy lakásbiztonsági berendezésre gondol. Ezt a kifejezést egy ember magára alkalmazva használta – és bizony nem kicsi veszedelem az, amit feltárt. Tette ezt annak ellenére, hogy tudta: halálos veszedelembe sodorja általa önmagát. Ismereteink szerint még él, feltehetően Moszkvában. Az Egyesült Államok Észak-Karolina államából Moszkváig vezető útjáról könyvet írt, mely magyarul Rendszerhiba címen jelent meg.

Újabb csodálatos könyv látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Két fotóművész, Vizúr János és Kércz Tibor felvételeiből válogatva állt össze magyar és angol nyelven az „Álmodó Vizek” című kötet, melynek képeiből június 12-ig kiállítás is látható a Természettudományi Múzeumban.

Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

Blog ajánló
Városlátogatások Visegrádi Fellegvár
Városlátogatások A vadregényes Hortobágy folyó
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!