2020. március 29. vasárnap, Auguszta napja
Visszatért az utazási kedv – I. rész
Révay András
2017.03.07 11:54
Huszonhárom országból összesen háromszáz kiállító – közöttük száz hazai – volt a vendége, a kerek évfordulót, a negyvenedik születésnapját ünneplő, budapesti Utazás Kiállításnak. Már ezekből a számokból is látszik, hogy kínálatban nem volt hiány.

 Bár az is tény, hogy tavaly jobb volt. A 39. kiállításon 28 ország 350 kiállítójának ajánlatait ismerhették meg a látogatók. A kép pedig még szomorúbb, ha 2013-mal a 36. kiállítással hasonlítjuk össze. Akkor öt kontinensről harminc ország mintegy ötszáz kiállítója jelent meg. Nos, a következtetéseket vonják le azok, akiknek ez a dolguk! Aki csak azért látogatott a HUNGEXPO Vásárközpontba, mert előnyös lehetőségeket keresett, szép helyre, megfizethető áron szeretne utazni, valószínűleg nem távozott üres kézzel. Szlovákiának például fontosak a külföldről érkező vendégek. Tavaly összesen ötmilliónál is több turista kereste fel a szomszédos országot, ami azt jelenti, hogy szinte minden szlovák állampolgár kézen foghatott volna egy turistát – mondta el tréfásan a kiállításon az ország bemutatkozására megjelent Érsek Árpád, a Szlovák Köztársaság építésügyi és közlekedési minisztere.

Tőle megtudhattuk azt is: ők tisztában vannak azzal, hogy a turista csak akkor jön vissza, ha elégedett! A hegyek, a Duna- és az Ipoly-menti tájak egyaránt vonzzák a látogatókat, akik, ha szépet látnak, jókat esznek-isznak, valószínűleg eljönnek máskor is. Az UNESCO Világörökség listáján is bőséggel szerepelnek szlovákiai helyszínek. Selmecbánya, Vlkolinec, a romantikus hegyi falu, Lőcse, a „fekete város”, ahol a Szt. Jakab templomban a világ legmagasabb, fából faragott oltára áll, Szepeshely, „a szlovák Vatikán”, de ilyen még Bártfa is, ahol egész Európában a legjobb állapotú gótikus erőd áll. A természet kedvelőit hétezer ismert barlang és a kárpáti bükk őserdőben 40 méter magas, 250 éves bükkfák rengetege várja. Pozsonyban, május 20-án minden évben újra eljátsszák a csatát, amikor Napóleon ostromolta a várost. A Bratislava City Card tulajdonosai a tömegközlekedési eszközöket korlátlanul használhatják, tíz múzeumba és 2 galériába ingyen mehetnek be. Végül ne feledkezzünk meg olyan ehető történelmi emlékről sem, mint például a pozsonyi kifli!

 Északi szomszédunk mellett jelen volt a kiállításon déli szomszédunk, Horvátország is. Magyar nyelvű tájékoztatót is hoztak magukkal, amiben elsősorban a magyar turisták körében is népszerű „kétarcú sziget”, Vir érdekességeire hívták fel a figyelmet. Az egyik vonzerő például, hogy a szolgáltatások területén dolgozók között sokan beszélnek magyarul. Akik strandolni jönnek, azok harminc kilométer hosszú, homokos partszakaszon találhatnak maguknak – és pénztárcájuknak - megfelelő helyet, a mozgékonyabbakat jól kiépített kerékpárutak várják. A sziget autóval hat óra alatt elérhető Budapestről. Zadar városától 20, a zadari repülőtértől pedig 35 kilométer távolságra van, a szárazfölddel híd köti össze. A szigeten idősek és fiatalok, pihenésre vagy szórakozásra, éjszakai életre vágyók, a búvárkodást vagy a gasztronómiai örömöket kedvelők egyaránt jól érezhetik magukat.

Először mutatkozott be az Utazás Kiállításon „A csoda királysága”. Minden okuk megvan arra, hogy így nevezzék magukat, mert az európai ember számára valóban csoda, amit Kambodzsában láthat. Az ország igen sok légitársasággal elérhető, és ha már ott vagyunk, az Aveera Travel több, jól szervezett 1 hetes, kilenc napos vagy 14 napos programot kínál. Közülük is talán a legfontosabb, a hely, amit hírből szinte mindenki ismer: a XII. század elején, II. Suryavarman király uralkodása alatt épült Angkor Wat. Az idegenforgalom fejlesztése napjainkban, Kambodzsában elsőrendű feladat és ez meg is látszik a szolgáltatások minőségén. Phnom Penh igazi világvárossá nőtte ki magár – a szó valódi értelmében is – erről meggyőződhetünk a 133 emeletes ikertornyok tetejéről! A khmer újév idején (április 14-16.) egy sereg kulturális fesztiválban gyönyörködhet az utazó, a khmer árnyszínház például a Világörökségnek is része. Sihanouk Ville viszont a homokos tengerparton heverészni vágyóknak nyújt páratlan lehetőséget, no és ne feledkezzünk meg a változatos és ízletes khmer konyha finomságairól sem.

 Jól kezdődött ez az év az 1000 Út Utazási Iroda számára. Bár őket mindenki elsősorban, mint „Oroszország szakértője” ismeri, jelentős sikereket értek el az egzotikus utak szervezésében is. Garantáltan több indulási dátummal tudnak csoportokat küldeni Peruba, ezen kívül Laosz, Kambodzsa, Madagaszkár, Namíbia, Burma, a közép-amerikai országok iránt is komoly érdeklődést tapasztaltak. Felfedeztek egy hiányt is a magyar utazási piacon, ezért elkezdtek gasztro-utazásokat szervezni például Korzikára, de Francia- és Olaszország, Portugália, Grúzia is szerepel a listán. Kínálnak utakat Bordeaux leghíresebb pincészeteibe, whisky-utakat Írországba, nem feledkezve meg a helyi konyha különlegességeiről. A kulturális körutazások listáján – sok más helyszín mellett - Mauritius, Málta is szerepel.

 Igen sok lehetőséget kínál az érkezőknek a Hispaniola sziget keleti részén fekvő Dominikai Köztársaság. Fejlett infrastruktúra, gyönyörű tájak, nagyon kedves emberek fogadják az utazót. A többség persze a világ egyik legcsodálatosabb, hófehér és aranybarna homokos tengerpartja miatt érkezik, de a háromezer méter magas hegyek is kitűnő kirándulási lehetőséget jelentenek. A Köztársaságban több nemzeti park is van, az egyik leghíresebb Saona szigetén található. Aki a kultúrát keresi sem fog csalódni. Itt jött létre az első település az amerikai kontinensen, itt van a legrégebbi utca, az legelső kórház, katedrális és egyetem. A snorkelezők és a könnyűbúvárok számára feltárul a tenger élővilága, sok szép korallzátony látogatható. Mindinkább tért hódít az ökoturizmus, túrák indulnak a kakaó- és dohányültetvényekre. A szállodák többsége all inclusive szolgáltatást nyújt, az árszínvonal Magyarországhoz hasonló, a helyi gasztronómia különlegességeit feltétlenül érdemes megkóstolni, a dominikai konyha teljesen megfelel a magyar ízlésnek. Az ország egészséges, az utazóknak védőoltásra nincs szükségük.

 Az Utazás Kiállítás indonéz pavilonjában megjelent őexcellenciája Wening Esthyprobo, Indonézia budapesti nagykövete, aki elsőbben is arra hívta fel a figyelmet, hogy Indonézia a világ legnagyobb szigetországa, ennél fogva egyik legfőbb vonzereje a gyönyörű tengerpartok sokasága. Az indonéz szigetvilág a gasztronómiájáról is híres, számtalan ízletes étele közül mégis a sült rizs talán a legjellemzőbb, azt a kiállítás látogatói is megkóstolhatták. A rendkívül népes, 250 milliós indonéz lakosságnak is ez a legnagyobb kedvence, de legalább ilyen népszerű a tyúk- és a kecskeszaté. Ezek pálcikára tűzött, fűszeres, pácolt, nagyon finom, grillezett húsok, talán a saslikra, rablóhúsra hasonlítanak leginkább. További érdekesség, hogy bár Indonézia iszlám ország, a vallásnak egy szabadabb felfogású ágát követik. Ezért az alkoholfogyasztás, vásárlás sem jelent problémát sőt, vannak rizsből készült, saját alkoholos italok is. Bali szigetén, ahol a lakosság többsége  hindu vallású, a prem nevű édeskés rizsbort fogyasztják, de az Európában megszokott italok is kaphatók. Ám mindezeken túl, talán a legkülönlegesebb élményt Indonéziában az orchideák elbűvölő sokasága jelenti. Az összesen 17 508 sziget mindegyikén találunk olyan virágot, ami csak ott él.

A ViaSale Travel az első olyan – Spanyolországban bejegyzett – utazási iroda, amelyik a Kanári szigetek négy legnépszerűbb szigetére viszi el utasait. Ráadásul – amit ott senki nem csinál – az érkezőket az iroda magyar munkatársai fogadják. Az idén a Wizz Air és a Ryanair társaságok közvetlen járatokat indítanak Budapestről mind a négy szigetre. A repülési idő általában öt óra. A szigetek Spanyolországhoz tartoznak, tehát mindenhol európai biztonság, nyugalom uralkodik, a napi középhőmérséklet pedig télen – nyáron 20 és 30 fok között marad. Egész évben talán 5 vagy hat napon esik. Mind a négy sziget valamiért más. Tenerife a 3500 méteres Teide hegy és a világ legjobb kalandparkja okán vonzó. Fuerteventura 150, hófehér homokos strandja közül az egyik egybefüggően 22 kilométer hosszú. A legkisebb sziget, Lanzarote fehérbora világhírű, Gran Canaria szigetén pedig a Las Palmas labdarúgó csapata az élvonalba tartozik. Előfordulhat, hogy kifogunk ott egy Barcelona vagy Reál Madrid meccset is. Egy igazi, élménydús látogatáshoz Tenerifére kell egy hét. Fuerteventura és Lanzarote együtt fér bele egy hétbe, mert komppal 25 perc alatt lehet átjutni egyikről a másikra Gazdaságosan bánva az idővel, Gran Canaria valamelyik nyaraláshoz hozzászervezhető. Az iroda vezetői a téli szezonra már törzsutas kedvezménnyel is kedveskedni szeretnének vásárlóiknak.

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!