2020. április 3. péntek, Buda és Richárd napja
Visszatért az utazási kedv – II. rész
Révay András
2017.03.09 11:20
Huszonhárom országból összesen háromszáz kiállító – közöttük száz hazai – volt a vendége, a kerek évfordulót, a negyvenedik születésnapját ünneplő, budapesti Utazás Kiállításnak. Már ezekből a számokból is látszik, hogy kínálatban nem volt hiány.

 Érdekességekben szerencsére nem kell szűkölködniük azoknak sem, akik úgy döntenek, hogy külföld helyett idén a hazai tájakat részesítik előnyben. Még segítséget is kaphatnak terveik megvalósításához! A Hungary Card kedvelői hozzászoktak már ahhoz, hogy a kínálat minden évben valami újdonsággal bővül. Így lesz ez az idén is, erősítette meg a kártyát kiadó cég tulajdonosa, Gál Gábor. Amire a leginkább büszkék vagyunk – mondta – hogy a szegedi Napfényfürdő is csatlakozott a rendszerhez, félárú kedvezményt ad. A szentendrei Skanzenbe pedig ingyen léphetnek be a kártyatulajdonosok. A kártya segítségével most már az ország szinte minden egyes pontján különleges élményekhez lehet hozzájutni, a látogatók igen jól érezhetik magukat és pénzt is megtakaríthatnak. Csak egyedül Székesfehérváron például öt kiállítás megtekintése és az Árpád-fürdő felkeresése után hatezer forintnál is több marad a tárcában. A kártyatulajdonosok heti hírlevelet kapnak, amiben folyamatosan találnak tájékoztatást az új, kedvezményeket adó partnerekről, a kártyát elfogadó rendezvények helyéről. A kártya megvásárolható az interneten keresztül, sok Tourinform irodában, a Mávstart ügyfélszolgálatainál valamint a kiadó cég budapesti, Váci utcai irodájában is.

 Villány vidékén, Kisharsányban található a Bocor pince és a Bocor fogadó, apartman és kemping. A családi vállalkozás két éve működik, ahol a cél az aktív üdülést kedvelők kiszolgálása. Nem mond ennek ellent, hogy egy borvidék közepén működnek, hiszen maga a hely is, és körülötte a turisztikai látványosságok ezt elősegítik. A fogadóban kilenc, prémium minőségű szoba, több szauna van, tartozik hozzá egy épület négy apartmannal családok, fiatal baráti társaságok számára, ezen kívül pedig húsz parcellán lakóautós kempingezőket fogadhatnak. A három jacuzzi közül az egyikben ellenáramoltató van úszóknak, egy másikban hangszórók, led megvilágítás kapott helyet. Teniszpálya, röplabdapálya és száz négyzetméteres filagória egészíti ki a kínálatot. Ez utóbbiban kemence, bográcsozóhely is épült. Ha a vendég úgy kéri, az ételek anyagait előkészítik, a tüzet is meggyújtják és mindenki a saját ízlése szerint süthet, főzhet. Az év második felére elkészül a saját melegkonyha és egy úszómedence is. Van négy hektárnyi szőlőjük, ahonnan hatféle bor, Sauvignon Blanc, Chardonnay, Portugieser, Cabernet Franc és Sauvignon, valamint egy rosé cuvée kerül le. Közel van hozzájuk Siklós, Harkány, és Pécsig is csak 30 km. az út.

 Bizonyára kevesen tudják, hogy Magyarországon már évszázadok óta – összetartó közösségben – él egy iráni eredetű nép, a jászok. Az általuk lakott vidék, a Jászság, több településből áll. Szíve központja Jászberény. Itt található az ezeréves mondához köthető Lehel-kürtje, a jászok legféltettebb kincse. A Jászmúzeumban a népcsoport mindennapi életét bemutató tárgyak mellett, régi népviseletüket, annak az időben történő változását is megismerheti a látogató. A város másik nevezetessége a Jászberényi Állat- és Növénykert, ahol még pingvinek is vannak, ráadásul sétálni is lehet velük! Az állatok etetése mindig népszerű programpont, különösen a gyerekek körében. A jász hagyományokhoz egy étel is köthető, a pandúrgulyás. A laktató egytálétel talán a tárkonyos raguleveshez hasonlít, bár az eredeti recept szerint sertés- vagy borjúvelő is kell bele. Ízét a különleges fűszerezés adja. Jászberény környékén 8-10 pálinkafőző is működik, mivel a vidék gyümölcstermése bőséges. A legnagyobb mennyiséget szilvapálinkából főzik, de nem hiányzik az asztalukról az 50 fokos birs-, barack-, meggy- és szőlőpálinka sem.

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!