2020. március 29. vasárnap, Auguszta napja
A tehetség szolgálatra kötelez
Révay András
2019.06.01 18:00
Megújult arculattal, új programokkal és egy új műsorral jelentkezik a huszonkilenc éves Magyar Menedzserszövetség. Az Év Menedzsere díjat – már 25. alkalommal - nagyszabású gálaesten adták át idén és határozottan körvonalazódó terveik vannak 2020-ra is.

A tevékenység bővülését önmagában már az is jelzi, hogy kinőtték a díjátadás korábbi helyszínét – emelte ki a tájékoztató kezdetén Buday Kollárik Tímea, a Menedzserszövetség ügyvezetője. Jövőre még több díjat adnak majd ki, mert bevezetik a „Legsikeresebb női menedzser” elnevezésű elismerést. A mintegy kétszáz tagot számláló Menedzserszövetségben a legnagyobb vállalatok első- illetve második számú vezetői foglalnak helyet. Cégeik körülbelül négyezer milliárd forintot termelnek és 150 – 160 ezer embernek adnak munkát – folytatta a tájékoztatást Szirmák Botond, a Szövetség elnöke. Viszont nem a vállalatok vagy iparágak vannak jelen, mindenki egyéni tagként vesz részt a Szövetség munkájában. Az ő közös gondolkodásuk vezetett oda, hogy most némi változtatásra kerül sor.

A megújulás leginkább látható jele a logó megváltozása. Az átadott, védjegyoltalom alatt álló díj is ennek a formáját tükrözi, Magyarországon kizárólag a Menedzserek Országos Szövetsége adhat át ilyen díjat. Nagy figyelmet fordít a Szövetég arra is, hogy magához vonzza a fiatalokat. Az idősebb korosztályt megtartva, rájuk építve, súlyponti, stratégiai kérdéssé vált a fiatalok megszólítása. Nemcsak azért, mert a Szövetség jövője nyilvánvalóan a fiatalok kezében van, hanem azért is, mert általuk sok olyan gondolatot ismerhetünk meg, amik majd belülről építhetnek bennünket – hangsúlyozta az elnök. Természetes ez olyan programok megvalósítását is megkívánja, melyek számukra is vonzóak lesznek. Ennek volt első lépése, hogy a korábbi bál helyett egy szórakoztató, sokkal inkább show-szerű gálán került sor az idei díjak átadására. Talán azt is a kezdődő frissülés eredményének tekinthetjük, hogy a közel egymillió taggal működő Európai Menedzser Szövetség a minap teljes jogú tagjává választotta a Magyar Menedzser Szövetséget.

Lényeges számunkra a tapasztalatok megosztása. Az alapszabályukban is az egyik legfontosabb gondolat a tudásmegosztás, a generációk közötti együttműködés. Ezt a célt szolgálja az idén önállóan elindított mentor program – erősítette meg a Szövetség elnökségének tagja, Boros Péter. Harminc év alatti fiatalok számára nyílik lehetőség a program keretében arra, hogy a legtapasztaltabb, díjazott top-vezetőinktől – web-es felületen – tanulhatnak egy féléves közös munka során. Igen erősen valószínűsíthető, hogy itt nemcsak a fiatalok tanulnak majd az idősebbektől, sokkal inkább kijelenthetjük, hogy a generációk egymástól fognak tanulni! A mentor-program a tervek szerint egy hosszabb távú tevékenység része lesz: a Jövő menedzsere programhoz idővel majd egy díj is csatlakozik. A Menedzserszövetség digitális felületekért felelős vezetője, Rasztovits Dávid véleménye szerint a tudásmegosztás alapú társadalom és gazdaság nem a jövőnek, hanem már a mindennapjainknak is igen fontos kérdése. A „generációs szakadéknak” nevezett jelenség nem valós probléma. Nincsenek ugyanis nagy, jól működő vállalkozások sok évtizedes múlttal rendelkező vezetők nélkül. A fiatalos lendület is jó dolog, de sok esetben ez a lendület még nem kellően kontrollált! Egyre több fiatal vezető dolgozik kisebb bevételű, alacsonyabb alkalmazotti létszámmal működő cégeknél, ezért a Jövő menedzsere program inkább a tehetséget fogja keresni, díjazni, számukra pedig a mentor program kínálja azt a tudást, aminek a megszerzése fontos lesz a munkájuk sikeréhez. Szándékunkban áll az így megszerzett tanulságokat a programban mindenki számára elérhetővé tenni.

A felsővezetők érdekképviselete mellett a Szövetség legfontosabb feladata, hogy felhívja a figyelmet a felsővezetők munkájának fontosságára, a gazdasági életben betöltött szerepükre. Ezt a díjak átadása mellett egy új műsor indításával is meg kívánják erősíteni. Példamutató vezetői életutak megismertetésével segítenek a fiataloknak a tisztességes vállaltvezetési kultúra kialakításában. A Business menü című műsor, az abban elhangzó interjúk értékeket tudnak teremteni a digitális világban és a sikertörténeteknek motiváló hatása is lesz. A műsor vezetője Bombera Krisztina, aki az első interjút Bojár Gáborral, a Graphisoft szoftverfejlesztő cég, a Graphisoft Park és az Aquincumi Technológiai Intézet alapítójával készítette. Sok évtizedes vezetői filozófiájának lényege: a jó vezető nem arra büszke, amit ő csinál, hanem amit az embereiből kihoz. Hinni kell az emberekben, hinni a termékben és ezt a hitet átadni – ettől a lehetetlen valósággá válik. A vezetői pozíciókban fontosak a nők, empatikus képességeik miatt jobban felismerik a munkatársakban, hogy kik miben jók, ugyanakkor pedig ők mentesek a férfiak közötti „kakaskodás” hibájától. Végül pedig, ami a legfontosabb: a tehetség szolgálatra kötelez!

 

Kapcsolódó témák

Ne lepődjön meg senki, aki a cím olvastán egy szót sem ért! Bár bizonyára vannak, akik értik, de errefelé nincsenek túl sokan. Pedig egyszerű. A négy szó jelentése: 1 – 2 - 3 – 4 – csakhogy törökül! Az ok pedig, hogy erről szó esik, egy érdekes új tanfolyam, a Budapesti Török Kulturális Intézet, a Yunus Emre Enstitüsü szervezésében.

Van egy szálloda Budapest belvárosában, amelyik egy időben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy helikopter leszállópálya volt a tetején. Aki viszont a járdán megy el előtte, más érdekességekre is felfigyelhet. Nem egy épületből áll, első pillanatban is markáns különbözőségek láthatók. Mindezek ellenére a homlokzat mégis harmonikus, még egy emléktábla is díszíti.

Jól illeszkedik az időszaki kiállítások sorozatába a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum „Füstölgéseink” címmel megnyílt legújabb kiállítása. A kávé története, a sör története után a dohányzás történetét mutatja be – kortárs alkotásokkal együtt. November 10-ig, keddtől vasárnapig látogatható.

A két állítás látszólag ellentmond egymásnak, ám a történelem teremthet olyan helyzetet, ahol ez a kijelentés mégis igaz lehet. Az Alföldön, Budapesttől mindössze 76 kilométer távolságra, Cegléd és Nagykőrös között fekvő Nyársapát esetében éppen egy ilyennel találkozunk. A honfoglalás korából nincsenek rá vonatkoztatható adatok. Első írásos említésétől, 1367-től, önálló községgé válásáig, 1954-ig, legalább kilenc birtokosa volt, a Clarissa apácáktól a Rákócziakig.

Szokatlan, de roppant érdekes film bemutatóját tartották Budapesten, a XIII. kerületi Önkormányzat Prevenciós Központjában. Témája – anélkül, hogy látták volna – ismerős minden olyan család számára, ahol „tizenéves” korú gyermek él. Napjaink egyik nagyon nagy problémájáról, a fiatalok drogfogyasztásáról szól.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!