2017. július 24. hétfő, Kinga és Kincső napja
Az elfelejtett uralkodó
Révay András
2016.12.21 22:35
Az utolsó magyar király, IV. Károly és felesége, Zita királyné 1916. december 30-i megkoronázásának századik évfordulója alkalmából kiállítás nyílt Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban. Bár az eredeti tárgyi emlékekből – érthető okból – viszonylag kevés maradt meg, a kiállításon - március 19-ig - fontos dokumentumokat láthat a közönség.

 A kiállítás egyrészt feleleveníti a magyar király koronázásának hagyományait, szimbolikáját, a trónöröklés problémáját, a szereplők sokszor tragikus sorsát, másrészt emlékeztet az első világháborúban már két éve hadviselő félként résztvevő Osztrák-Magyar Monarchia háborús mindennapjaira. Az a kettősség, amely a több frontos, modern háborút vívó ország és az uralkodói hatalom reprezentációját szolgáló tradicionális ceremónia között feszül, bizonyos elemeiben már az 1916-os koronázási ünnepségen megjelenik. Az előkészületek során a gróf Bánffy Miklós irányításával dolgozó rendezők például katonai járműveket voltak kénytelen igénybe venni a díszletek szállításához. A pompás ünnepségről fennmaradt dokumentumok – és főleg a rengeteg fénykép – ma is segít felidézni a rendezvény csillogó látványvilágát és háttérbe szorított ellentmondásait.

A Habsburg ház és Magyarország viszonya az elmúlt évszázadokban igen ellentmondásos volt, de a végére kiegyensúlyozottá vált – állapította meg a kiállítás megnyitásakor Varga Benedek a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Az utolsó magyar király sorsa azonban mégis a feledés lett. Igen rövid uralkodás után távozni kényszerült és attól kezdve sok szó nem esett róla. Az első világháború végén összeomlott az Osztrák-Magyar Monarchia. Az 1916-ban megkoronázott császár és király, Habsburg IV. Károly (I. Károly néven osztrák császár) 1918. november 11-én felfüggesztette osztrák császári, majd 13-án magyar királyi jogainak gyakorlását. Károly nyilatkozatban mondott le a magyar ügyekben való részvételről és elismerte a döntést az új magyarországi államformáról. A nemzetgyűlés 1920. február 27-én az államfői teendők ideiglenes ellátására bevezette a kormányzó intézményét és Horthy megválasztásával létrejött a király nélküli királyság. Horthynak jó oka volt, hogy a királyt elfelejtesse és ugyanez mondható el az őt követő Rákosi és Kádár rendszerről is.

 A kiállítás egyik kurátora, Gödölle Mátyás egy fontos szempontra világított rá. Az utolsó magyar király megkoronázását súlyosan befolyásolta, hogy háborús körülmények között kellett megrendezni. Alig egy hónap volt a ceremónia előkészítésére, a felhasznált drapéria egy részét rekvirálni kellett, mert nem volt elég kárpit az országban, a díszlet felépítésében pedig orosz hadifoglyok is részt vettek. A kettősség, hogy egy több százéves hagyományt kellett nagy pompával megjeleníteni háborús viszonyok mellett, erősen korlátozta a lehetőségeket. A kiállítás első termében az előkészületeket mutatják be. Ferenc József halála után fontos volt, hogy még abban az évben megkoronázhassák az utódját. A koronázás napján, az eseménysor ceremoniális bemutatására szolgálnak a második teremben látható tárgyak. Itt áll a két valóban eredeti trónszék, több díszruha – sajnos nem a királyi páré. De itt van az a trónkárpit, amit még Mátyás király csináltattatott, és amit a koronázásra az Erdődy család kölcsönzött a Mátyás templomban tartott ceremóniára.

 A kiállításon látható olyan dokumentum is, ami gondolkodásra készteti a nézőt! Horthy Miklós szerepéről mind a mai napig viták folynak, emberi tulajdonságait, vezetői képességeit sok kutató más-más szempontok alapján értékeli és egymásnak gyakran ellentmondó eredményekre jutnak. Most látható egy levél, amit a király írt 1920. május havában – hibátlan magyarsággal – Horthynak. Érdemes belőle szó szerint idézni: „Az ország egyesítésének és további consolidálódásának érdekében a királyi hatalom gyakorlását minden körülmények között, mentől előbb, lehetőleg még az év folyamán kezembe kívánom venni és kérem, hogy bölcs belátásával jelölje meg azt a pillanatot, amely a legalkalmasabb arra, hogy trónomra visszatérjek (…) kérem, hogy eddigi hűségével és odaadásával készítse elő visszatérésemet...” Azt ma mindannyian tudjuk, hogy e hűség és odaadás megnyilvánulásaként Horthy 1921. október 20-án fegyverrel fordult szembe azzal a királlyal, akire felesküdött és ezen esküje alól senki nem mentette fel! Sokan mondják, hogy a későbbi nyilas puccs résztvevőinek ezzel önmaga mutatott példát esküszegésre.

A bizonyára még további vitákra okot adó levél bemutatásán kívül azért vannak a kiállításnak egyéb érdekességei is – hívta fel a figyelmet a másik kurátor: Tomsics Emőke. A koronázás volt ugyanis az első olyan fontos történelmi esemény, amiről nagyon komoly filmes dokumentáció maradt fenn. Abban a korban már az amatőr fényképezés is elterjedt, azt várhatnánk, hogy óriási mennyiségű amatőr fotó készült. Nem így történt. A háborús helyzetre hivatkozva megtiltották a fényképezést, kizárólag néhány újság és a hivatalos haditudósítók kaptak engedélyt fényképezésre a vár területén. Ugyanekkor viszont a legelső hosszú híradófilm a koronázásról készült. Két filmes cég, az UHER és a Kino-Riport is forgathatott és a felvételek külön érdekessége, hogy az egyik rendező az a Kertész Mihály (Michael Curtiz), aki Casablanca című filmért 1942-ben Oscar-díjat vehetett át. A két filmet most összedolgozták, magyarázó feliratokkal ellátott, kronológiai rendbe szerkesztett kritikai változata a kiállításhoz készült, csak itt, egy külön teremben látható. A kiállításhoz kapcsolódóan a Múzeum változatos, minden korosztályt megszólító programsorozatot hirdet. Január közepétől szombatonként kurátori tárlatvezetések, máskor könyvbemutatók, filmvetítések várják a látogatókat.

Kapcsolódó témák

A sajtó meghívott képviselői előtt, ünnepélyesen nyílott meg egy új társkereső oldal. Egy kicsit a kultúrához, a művészetekhez, de a gasztronómiához is kapcsolódik és az igényesebb közönségnek szól. A segítségével finom ételek, jó borok mellett találhat társra, aki magányos.

Hírnevéhez méltó érdeklődés mellett, családtagjai, sportvezetők, sok száz tisztelője jelenlétében avatták fel a sportlegenda, Papp László szobrát Budapesten a XIII. kerületben, azon a téren, ami rövidesen az ő nevét fogja viselni.

A korok és szokások változásának számtalan jele van. Megmutatkozik mindennapi életünkben is. Elegendő például, ha megnézzük miben más egy asztal terítése ma és mondjuk 80-100 évvel ezelőtt. Eltérést fogunk látni akkor is, ha az összehasonlítást lehetőleg azonos színvonalon – egy ismert, drágább étteremben - megterített asztalnál végezzük.

Megismerkedve Cegléd város értékeivel, érdemes körülnézi a szomszédságában is. Két olyan hely is van a közvetlen közelében ahol egy kicsit elidőzve, meglepő dolgokra bukkanhatunk. Az egyik Nyársapát, a másik Újszilvás.

Féléves előkészület után, május végén egy új, elsősorban külföldi turistáknak szánt, Európában is egyedülálló esti produkció indul Budapesten, a Tesla Múzeum bárhelyiségében. A rendezők kerülik a szokványos és középszerű megközelítéseket, inkább igényes és szórakoztató élményt kívánnak nyújtani.

Blog ajánló
Egy nap a városban Turistás helyek Budapesten: Gellért-hegy
Szóval akkor közkívánatra folytatódjon a múlt héten elkezdett sorozat, ami nem is sorozat igazából, csak ilyen cikkecskék abból az alaphelyzetből kiindulva, hogy az ember szinte sosem tudja úgy szemlélni a saját városát, mint mondjuk Párizst, vagy Rómát (kivéve, ha az ember párizsi, esetleg római), pedig ha egyet hátralépünk, észrevehetjük, hogy egy fantasztikus turistaparadicsomban élünk, ahol nagyon sok a látnivaló. És ez a felismerés őrült izgalmas: nem kell repülőjegyet venni, szállást intézni, nem is kell költeni egy forintot sem az útra, kis beleélőképességgel mégis viszonylag gyorsan úgy tudjuk érezni magunkat, mintha elutaztunk volna jó messzire. Főleg azért, mert a saját városunkban mászkálunk a legritkábban turistás helyeken, szóval minden ilyen túra egy új felfedezés. Persze, mindenki volt például a Gellért-hegyen, de mikor voltunk ott utoljára mindenféle kötelezettség nélkül, csak úgy? Amikor nem kísérők voltunk, nem házigazdák, nem dolgunk volt ott, csak következmények és elvárások nélkül lődörögtünk? Én például pont tegnap és szuper volt az élmény. A Gellért térről indultunk, onnan baktattunk fel kábé 10 perc alatt, ami ebben a hőségben azért jelent némi kihívást, de az útvonal szép, árnyékos (plusz természetvédelmi övezet) és menet közben sok a kilátó, ahol érdemes megállni. A cél persze a 235 méter magas hegytető, ami egyébként kábé 130 méternyi emelkedés után érhető el. Séta közben kis történelmi alapozás: a környéket nyilván belakták a kelták, aztán a rómaiak, aztán a Vata-féle pogányok elvileg innen lökték a mélybe a hittérítő Gellért püspököt egy szekéren. Gellért egyébként valószínűleg a mai Észak-Olaszország területéről származott. Később aztán gyakran szerepelt a hegy neve a boszorkányperekben, mert állítólag itt folytattak sötét mágiát az érintettek, aztán Haynau 1851-ben felhúzta itt a Citadellát, hogy idegállapotban tartsa a magyarokat, a parkot meg azután alakították ki a hegyen, hogy a filoxériajárvány kipusztította a szőlőt a hegyoldalból. A sziklakápolnát 1926-ban építették, Rákosiék befalaztatták, de 1992 óta újra megnézhető (akit bővebben érdekel a téma, nézegesse a Wikipediát). Felül meg ott van a Szabadság-szobor, a pálmafaágat tartó nő, Kisfaludi Stobl Zsigmond 1947-es alkotása, amit annak emlékére állítottak, hogy a szovjet hadsereg kiverte Budapestről a német erőket. Volt egyébként itt gépfegyveres szovjet katona is, de a rendszerváltáskor eltávolították. A szobor amúgy 14 méter magas, a talpazatával együtt negyven. A legjobb jóság persze a kilátás, aminek az élvezetéhez egyáltalán nincs szükség előképzettségre, vagy történelmi ismeretekre, mert tényleg őrült jól néz ki Budapest onnan fentről, és az ember kedvet kap ahhoz is, hogy sétálgasson egy jót odalent. Szóval ha van egy szabad órátok, érdemes felbaktatni a hegyre, jobban szeretitek majd utána a várost, ahol éltek.
Egy nap a városban Mi kerül egy párizsis szendvicsben 3000 forintba?
Hát az, hogy hülye vagyok. Tegnap ugyanis elugrottam a Palatinusra, megnézni Bíró Lajosék legújabb projektjét, a Laza Palát, a strandbüfét, és elkövettem egy csomó hibát, de legalábbis egyet. Na jó, kicsit vissza: Lajosék egy rakás jó helyet nyitottak már a városban, amik mind kísérletezgettek valamilyen módon a magyar konyhával, és ez jó. A Bock bisztróban modern formában készítették el a hagyományos fogásokat, a Belvárosi piacon található Séf utcája és Buja disznók meg arra törekedett, hogy a legáltalánosabb kajákból csináljanak valami megfizethető, de minőségi verziót. Szóval a rántott húsból, a lecsókolbászból, ilyesmikből. Na ehhez képest sikerült még egy szintet egyszerűsödni a Laza Palában, ami lényegében egy strandbüfé, ennek megfelelően még hétköznapibb ételek kerültek fel a menüre, például a párizsis szendvics, aminél tényleg nehezebb lenne szimplább kaját elképzelni, persze Lajoséknak sikerült ezt is alaposan megpimpelni. És akkor az árakról: alapvetően egyáltalán nem vészesek, 1-2 ezer forintba kerülnek a fogások, és kábé mindegyik alkalmas a laktatásra, ami azért elég jó állítás egy Bíró-related étteremtől, és az átlagos strandáraktól sem szakadtunk el különösebben. Jó, persze a hetekig ugyanazt az olajat használó, rettenetes lángosos tud olcsóbb ajánlatot, de ha a katasztrofális mezőnytől eltekintünk, kábé rendben is vagyunk. Egyedül talán a párizsis szendvics 990 forintos ára tűnik túlzásnak, de nekem ez például már meg se kottyant, miután kifizettem 2000 forintot a belépőre, csak azért, hogy megkóstoljam a Laza Pala kajáit, aztán a kapun átlépve észrevettem, hogy pont ez a hely kívülről is elérhető, szóval tök feleslegesen vettem jegyet és fizettem így együtt 3 ezer forintot a szendvicsért. Aminek egyébként nem is tűnik olyan magasnak a 990 forintos ára, miután kiadják, mert azért ez egy elég izmos adag kaja, 15 deka minőségi párizsival (ennyi parizert egy család egy-két nap alatt szokott eltüntetni és nem ebben a minőségben). A fogás egyébként jó, bár a legjobb része a kenyér, az egyszerűen szenzációs, de látszik, hogy itt sokat gondolkoztak az ízeket, jó minőségű a párizsi, ügyes mellette a tojás, az uborka, a krém és a hagyma a kenyéren, de miközben ettem, és persze ízlett, amit ettem, az is eszembe jutott, hogy talán ezzel a szendviccsel sikerült egy kicsit túltolni az egész műfajt: egyszerűen nincs ennyi a párizsiban, vagy én nem tudok ennyit belelátni. Mármint hogy tök jó a sok erőfeszítés, de szerintem nem lett volna kisebb az élmény, sőt, talán önazonosabb is lett volna egy szelet jó kenyéren vékonyan kent jó vajjal, rajta vékonyan két szelet párizsival, rajta egy kis sajttal, azon meg egy kis paprikával és tádám. De lehet, hogy nincs fantáziám a parizerhez. A próba izgi volt, de ha legközelebb itt eszem: csak akkor veszek belépőt, ha amúgy is be akarnék menni a strandra a házi sült kolbászt kérem, mert olyat már a Belvárosi piacon is ettem, és az vitán felül őrült jó. Laza PalaPalatinus StrandH-V: 9-20
Városlátogatások Taormina, Szicília drágaköve
Taormina, Szicília drágaköveA szicíliai városkáról hallva, képzeletünkben azonnal a Görög Színház és Csontváry csodálatos festménye jelenik meg. A személyes élmény messze felülmúlja a képzelet szépségeit. Taormina nem véletlenül vált Szicília jelképévé, itt megtapasztalhatjuk az egész sziget romantikus és mediterrán hangulatát. Már az ókorban is kedvelt üdülőhelynek számított, kellemes klímája és varászlatos atmoszférája miatt.A település természetes teraszként magasodik a kék tenger fölé, lélegzetelállító kilátást nyújtva az idelátogatónak.Sétáljunk végig a város főutcáján, a Corso Umbertón!  Gyönyörű mediterrán házak, épületek, az ezernyi áruval csalogató boltocskák, éttermek és fagyizók követik egymást. A szűk sikátorokkal szabdalt főutcát szinte mindenhol virág borítja. Az erkélyeken, kapualjakban és ablakokban pompázó díszes virágerdő szépségével és illatával teljesen elbűvöli a turistákat.Taormina legjelentősebb antik épülete a Görög Színház. A „Teatro Greco” valóban a görög időkből származik, de a római korban átépítették. A fantasztikus látvány Csontváryt is megihlette, több képet is festett róla. Híres festménye: A „Taorminai görög színház romjai” mellett itt készült többek között a „Holdtölte Taorminában” című kép is.A színpad háttere a naxoszi tengeröböl és az Etna gyakran füstölgő csúcsa. Szicília második legnagyobb szabadtéri színháza napjainkban divatbemutatóknak, koncerteknek és színielőadásoknak ad otthont.Taormina és Castelmola távolról nézve bikaszarv alakot képez, innen ered a város elnevezése is. (Taormina - Taurus)A várost a XX. század elejétől a művészek és írók fellegváraként tartják számon, sok külföldi híresség látogat ide. Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=waMuNfYNS1A                                                                                                  by vinpet
Városlátogatások Arad
AradA Maros folyó mentén elterülő város már az ókorban is lakott volt. A régészeti kutatások során napvilágra került bronzkori és vaskori leletek is bizonyítják. A honfoglaló magyar törzsek is megtelepedtek itt. Feltételezések szerint István király „Orod” nevű ispánjáról kapta a város a nevét. Sajnos lakosságának ma már alig tizenöt százaléka magyar anyanyelvű.Egy kis történelem:Arad mellett egy Szent István korából származó földvár maradványait tárták fel. Ebben a várban tartották 1131-ben azt az országgyűlést, amelyen felkoncoltak 68 főurat, II. (Vak) Béla ellenfeleit, akiket a király hajdani megvakíttatásáért felelősnek tartottak. A várat a tatárok lerombolták, majd a középkorban Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem hadai foglalták el. A török idők után a várat megerősítették, új sáncokkal és bástyákkal látták el. A XVIII. század közepétől indult meg a város jelentős fejlődése, ekkor épült az új városháza is.A magyar szabadságharc bukása után a városba helyezte át főhadiszállását Haynau táborszernagy, a "bresciai hiéna", akinek utasítására egymás után születtek a halálos ítéletek a szabadságharcban részt vett főtisztek és politikusok ellen. 1849. október 6-án az aradi vár melletti vesztőhelyen végezték ki a magyar forradalom tizenhárom tábornokát.A magyar szabadságharc vértanúinak emlékére a kivégzés helyszínén egy márvány obeliszket állítottak.Zala György szobrászművész készített egy szoborcsoport is, „Ébredő Szabadság” címmel, melyen a szabadságot jelképező Hungária magasra tartja a babérkoszorút, fején Mátyás király Fekete seregének sisakja látható, és Szent István kardjára támaszkodik. A tizenhárom aradi vértanú domborított arcképe a talapzaton körben helyezkedik el.Az emlékművet eredetileg az aradi városközpontban állítottak fel, de a románok ledöntötték, és csak 2004-ben állították fel újra a „Megbékélési Park” nevű téren, ahol a román nemzetiségű 48-as forradalmárok emlékére egy diadalívet is elhelyeztek.Az Aradra látogató magyarok mindig elhelyezik az emlékművön a megemlékezés koszorúit.Séta a városban:                                                                  A vasútállomás                                                              A VárosházaPáduai Szent Antal katedrálisSzínházA víztorony és a sétáló utca                                                               Ortodox katedrálisTovábbi szép épületek:Egy aktualitás:Az Arad Megyei Múzeumban a napokban kibontották az 1977 óta feltekerve tárolt, Feszty Árpád Krisztus temetése című, triptichonját restaurálás céljából. A 13 méter hosszú, 4 méter magas triptichon első képe Jézus kereszthalálát ábrázolja, a második, jóval nagyobb olajfestményen a temetési menet látható, míg a harmadikon a sír, a földre borulva imádkozó Máriával.RészletNézzünk meg egy videót Aradról:https://www.youtube.com/watch?v=74LOG3Ja6FQ                                                                                                 by vinpet                                                                                             forrás: internet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!