2020. március 31. kedd, Árpád és Benő napja
Az elfelejtett uralkodó
Révay András
2016.12.21 22:35
Az utolsó magyar király, IV. Károly és felesége, Zita királyné 1916. december 30-i megkoronázásának századik évfordulója alkalmából kiállítás nyílt Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban. Bár az eredeti tárgyi emlékekből – érthető okból – viszonylag kevés maradt meg, a kiállításon - március 19-ig - fontos dokumentumokat láthat a közönség.

 A kiállítás egyrészt feleleveníti a magyar király koronázásának hagyományait, szimbolikáját, a trónöröklés problémáját, a szereplők sokszor tragikus sorsát, másrészt emlékeztet az első világháborúban már két éve hadviselő félként résztvevő Osztrák-Magyar Monarchia háborús mindennapjaira. Az a kettősség, amely a több frontos, modern háborút vívó ország és az uralkodói hatalom reprezentációját szolgáló tradicionális ceremónia között feszül, bizonyos elemeiben már az 1916-os koronázási ünnepségen megjelenik. Az előkészületek során a gróf Bánffy Miklós irányításával dolgozó rendezők például katonai járműveket voltak kénytelen igénybe venni a díszletek szállításához. A pompás ünnepségről fennmaradt dokumentumok – és főleg a rengeteg fénykép – ma is segít felidézni a rendezvény csillogó látványvilágát és háttérbe szorított ellentmondásait.

A Habsburg ház és Magyarország viszonya az elmúlt évszázadokban igen ellentmondásos volt, de a végére kiegyensúlyozottá vált – állapította meg a kiállítás megnyitásakor Varga Benedek a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Az utolsó magyar király sorsa azonban mégis a feledés lett. Igen rövid uralkodás után távozni kényszerült és attól kezdve sok szó nem esett róla. Az első világháború végén összeomlott az Osztrák-Magyar Monarchia. Az 1916-ban megkoronázott császár és király, Habsburg IV. Károly (I. Károly néven osztrák császár) 1918. november 11-én felfüggesztette osztrák császári, majd 13-án magyar királyi jogainak gyakorlását. Károly nyilatkozatban mondott le a magyar ügyekben való részvételről és elismerte a döntést az új magyarországi államformáról. A nemzetgyűlés 1920. február 27-én az államfői teendők ideiglenes ellátására bevezette a kormányzó intézményét és Horthy megválasztásával létrejött a király nélküli királyság. Horthynak jó oka volt, hogy a királyt elfelejtesse és ugyanez mondható el az őt követő Rákosi és Kádár rendszerről is.

 A kiállítás egyik kurátora, Gödölle Mátyás egy fontos szempontra világított rá. Az utolsó magyar király megkoronázását súlyosan befolyásolta, hogy háborús körülmények között kellett megrendezni. Alig egy hónap volt a ceremónia előkészítésére, a felhasznált drapéria egy részét rekvirálni kellett, mert nem volt elég kárpit az országban, a díszlet felépítésében pedig orosz hadifoglyok is részt vettek. A kettősség, hogy egy több százéves hagyományt kellett nagy pompával megjeleníteni háborús viszonyok mellett, erősen korlátozta a lehetőségeket. A kiállítás első termében az előkészületeket mutatják be. Ferenc József halála után fontos volt, hogy még abban az évben megkoronázhassák az utódját. A koronázás napján, az eseménysor ceremoniális bemutatására szolgálnak a második teremben látható tárgyak. Itt áll a két valóban eredeti trónszék, több díszruha – sajnos nem a királyi páré. De itt van az a trónkárpit, amit még Mátyás király csináltattatott, és amit a koronázásra az Erdődy család kölcsönzött a Mátyás templomban tartott ceremóniára.

 A kiállításon látható olyan dokumentum is, ami gondolkodásra készteti a nézőt! Horthy Miklós szerepéről mind a mai napig viták folynak, emberi tulajdonságait, vezetői képességeit sok kutató más-más szempontok alapján értékeli és egymásnak gyakran ellentmondó eredményekre jutnak. Most látható egy levél, amit a király írt 1920. május havában – hibátlan magyarsággal – Horthynak. Érdemes belőle szó szerint idézni: „Az ország egyesítésének és további consolidálódásának érdekében a királyi hatalom gyakorlását minden körülmények között, mentől előbb, lehetőleg még az év folyamán kezembe kívánom venni és kérem, hogy bölcs belátásával jelölje meg azt a pillanatot, amely a legalkalmasabb arra, hogy trónomra visszatérjek (…) kérem, hogy eddigi hűségével és odaadásával készítse elő visszatérésemet...” Azt ma mindannyian tudjuk, hogy e hűség és odaadás megnyilvánulásaként Horthy 1921. október 20-án fegyverrel fordult szembe azzal a királlyal, akire felesküdött és ezen esküje alól senki nem mentette fel! Sokan mondják, hogy a későbbi nyilas puccs résztvevőinek ezzel önmaga mutatott példát esküszegésre.

A bizonyára még további vitákra okot adó levél bemutatásán kívül azért vannak a kiállításnak egyéb érdekességei is – hívta fel a figyelmet a másik kurátor: Tomsics Emőke. A koronázás volt ugyanis az első olyan fontos történelmi esemény, amiről nagyon komoly filmes dokumentáció maradt fenn. Abban a korban már az amatőr fényképezés is elterjedt, azt várhatnánk, hogy óriási mennyiségű amatőr fotó készült. Nem így történt. A háborús helyzetre hivatkozva megtiltották a fényképezést, kizárólag néhány újság és a hivatalos haditudósítók kaptak engedélyt fényképezésre a vár területén. Ugyanekkor viszont a legelső hosszú híradófilm a koronázásról készült. Két filmes cég, az UHER és a Kino-Riport is forgathatott és a felvételek külön érdekessége, hogy az egyik rendező az a Kertész Mihály (Michael Curtiz), aki Casablanca című filmért 1942-ben Oscar-díjat vehetett át. A két filmet most összedolgozták, magyarázó feliratokkal ellátott, kronológiai rendbe szerkesztett kritikai változata a kiállításhoz készült, csak itt, egy külön teremben látható. A kiállításhoz kapcsolódóan a Múzeum változatos, minden korosztályt megszólító programsorozatot hirdet. Január közepétől szombatonként kurátori tárlatvezetések, máskor könyvbemutatók, filmvetítések várják a látogatókat.

Kapcsolódó témák

Ne lepődjön meg senki, aki a cím olvastán egy szót sem ért! Bár bizonyára vannak, akik értik, de errefelé nincsenek túl sokan. Pedig egyszerű. A négy szó jelentése: 1 – 2 - 3 – 4 – csakhogy törökül! Az ok pedig, hogy erről szó esik, egy érdekes új tanfolyam, a Budapesti Török Kulturális Intézet, a Yunus Emre Enstitüsü szervezésében.

Van egy szálloda Budapest belvárosában, amelyik egy időben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy helikopter leszállópálya volt a tetején. Aki viszont a járdán megy el előtte, más érdekességekre is felfigyelhet. Nem egy épületből áll, első pillanatban is markáns különbözőségek láthatók. Mindezek ellenére a homlokzat mégis harmonikus, még egy emléktábla is díszíti.

Jól illeszkedik az időszaki kiállítások sorozatába a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum „Füstölgéseink” címmel megnyílt legújabb kiállítása. A kávé története, a sör története után a dohányzás történetét mutatja be – kortárs alkotásokkal együtt. November 10-ig, keddtől vasárnapig látogatható.

Megújult arculattal, új programokkal és egy új műsorral jelentkezik a huszonkilenc éves Magyar Menedzserszövetség. Az Év Menedzsere díjat – már 25. alkalommal - nagyszabású gálaesten adták át idén és határozottan körvonalazódó terveik vannak 2020-ra is.

A két állítás látszólag ellentmond egymásnak, ám a történelem teremthet olyan helyzetet, ahol ez a kijelentés mégis igaz lehet. Az Alföldön, Budapesttől mindössze 76 kilométer távolságra, Cegléd és Nagykőrös között fekvő Nyársapát esetében éppen egy ilyennel találkozunk. A honfoglalás korából nincsenek rá vonatkoztatható adatok. Első írásos említésétől, 1367-től, önálló községgé válásáig, 1954-ig, legalább kilenc birtokosa volt, a Clarissa apácáktól a Rákócziakig.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!