2020. április 3. péntek, Buda és Richárd napja
Elnöki jégpálya
Révay András
2019.11.27 10:16
Van egy szálloda Budapest belvárosában, amelyik egy időben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy helikopter leszállópálya volt a tetején. Aki viszont a járdán megy el előtte, más érdekességekre is felfigyelhet. Nem egy épületből áll, első pillanatban is markáns különbözőségek láthatók. Mindezek ellenére a homlokzat mégis harmonikus, még egy emléktábla is díszíti.

 A Hotel President, Budapest Belvárosában, az V. kerületi Hold utcában olyan házak helyén áll, melyek története a XIX: századig nyúlik vissza. Az egyik korábban zsidó fürdő volt, homlokzatán a két Dávid-csillagot a felújításkor is szépen megőrizték. A másik pedig lakóház volt, amelyikben Liszt Ferenc is többször megfordult. Az emléktábla ezt jelzi. A szálloda először ennek a két háznak a helyén épült fel, majd a háztömb mögötti Vadász utca felé is terjeszkedett. A három épületben ma összesen 152 korszerűen felszerelt, kényelmes szoba várja a vendégeket. Érthető tehát, ha még a megnyitás időpontjában is vannak különbségek, a szálloda többször is megnyílt. Először 2008-ban, utána pedig más koncepcióval nyitott újra, 2015-ben.

 Ez utóbbi dátumhoz kötődik, hogy akkor, az új tulajdonos úgy gondolta: a tetőn a helyet jobban is ki lehetne használni. Előbb egy étterem nyílt ott, ami májustól szeptemberig működött. Azután pedig a szálloda vezetősége 2017-ben, együttesen arra véleményre jutott, hogy a többi évszakban is kár lenne kihasználatlanul hagyni a szenzációs kilátást nyújtó tetőteraszt. Így találták ki – téli alternatívának – a jégpályát, ami telitalálatnak bizonyult. A korcsolyázni vágyók hétfőtől péntekig, 16 órától 21 óráig élvezhetik a panorámát csúszkálás közben. Szombaton és vasárnap a pályát már 14 órakor kinyitják. A 110 négyzetméteres korcsolyapálya szintetikus, környezetbarát polimerekből készült „jégfelület”, amely a jégnél puhább anyag, ebből kifolyólag a sérülésveszély kisebb, és az ízületekkel is kíméletesebb.

Minden vasárnap este öttől kilencig van itt egy Hütte Party elnevezésű esemény – nem a megszokott jegyárakkal és programokkal. Máskor egy jegy ára 12 éven felülieknek 2500 forint, ami a belépésen kívül magában foglal korcsolyabérlést és egy üdvözlő, forró italt is. A 12 évnél fiatalabbak ingyen jöhetnek be, egy felnőttel két 12 éven aluli gyerek korcsolyázhat. A Hütte Party idején a belépő ára 3500 forint vagy annak megfelelő euró, ám ilyenkor DJ szolgáltat zenét. Öttől hatig egy Hütte Blokk következik, az osztrák sípályák hangulatát idézik, hattól kilencig pedig elektronikus tánczenével szórakoztatják a vendégeket. A jégpálya befogadó képessége mintegy ötven személy, ezért ajánlatos telefonon előre bejelentkezni. Ha a pálya megtelt, a recepción dolgozók alternatív napokat javasolnak az érdeklődőnek. Ha valaki bejelentés nélkül érkezik, és már nem mehet fel, megkérik, várakozzon kissé, hátha lejönnek néhányan és felszabadul hely. A földszinti étteremben a várakozás idejét magyaros – vagy akár nemzetközi - ételek és italok társaságában kellemesen el lehet tölteni.

A jégpályán kívül, a teraszon asztalok kaptak helyet, akik elfáradtak, le is ülhetnek melléjük. Az üveg asztallap alatt étel- és itallap bújik meg: babgulyás vega-, illetve sonkás panini, sült kolbász, gőzgombóc csillapítja az éhséget, kaphatók sörök, borok, pezsgő, forró csokoládé, kávé és almaital, az utóbbi Intermezzo specialitás néven kiegészül még Havannával és Amarettoval. Természetesen van itt még grog, forralt bor, pálinka, Unicum is. A Hütte Party idején Hütte menüt is felszolgálnak, ez Császármorzsa és Sí Wasser – az osztrák sípályák különleges málnaszörpje – ha viszont valaki alkoholos italt szeretne hozzá, van Aperol Spritz vagy a szintén osztrák Flying Hirsch, Red Bullban egy kis üveg Jägermeister. Ezekkel egészítik ki a Hütte Party idején, minden vasárnap este a kínálatot. A hangulatot a kilátás a Szent István Bazilikára, a Parlamentre, a Budai Várra és a szálloda közvetlen szomszédságában található Zsolnay tetővel díszített Magyar Államkincstárra csak fokozza. A teraszt közepesen világítják meg, így a pesti és a budai panoráma korlátlanul érvényesül.

 Mindezek mellett az ötcsillagos hotel maga is élményeket nyújtó. A modern, de mégis kényelmesen berendezett, egyedi stílusban kialakított szobák a máshol megszokott szűkös belvárosi méretekhez képest meglepően tágasak, még a fürdőszobák is. Van ahol a fürdőszobából is gyönyörködni lehet a panorámában, a kivilágított Budapest látványában. Más szobának pedig három fala is üvegből van száznyolcvan fokos kitekintést téve lehetővé ezáltal. A szobák egy részében a klasszikus, míg a 48 új superior szobában a modern boutique hotel stílusjegyei hangsúlyosak. Kávéfőző gép mindegyiknek természetes tartozéka. Az egyágyas szoba üzletemberek számára nyújt kiváló pihenési lehetőséget, a családos vendégeknek pedig – ha szükséges – bébiágy is ingyen áll rendelkezésére.

 

Kapcsolódó témák

Ne lepődjön meg senki, aki a cím olvastán egy szót sem ért! Bár bizonyára vannak, akik értik, de errefelé nincsenek túl sokan. Pedig egyszerű. A négy szó jelentése: 1 – 2 - 3 – 4 – csakhogy törökül! Az ok pedig, hogy erről szó esik, egy érdekes új tanfolyam, a Budapesti Török Kulturális Intézet, a Yunus Emre Enstitüsü szervezésében.

Jól illeszkedik az időszaki kiállítások sorozatába a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum „Füstölgéseink” címmel megnyílt legújabb kiállítása. A kávé története, a sör története után a dohányzás történetét mutatja be – kortárs alkotásokkal együtt. November 10-ig, keddtől vasárnapig látogatható.

Megújult arculattal, új programokkal és egy új műsorral jelentkezik a huszonkilenc éves Magyar Menedzserszövetség. Az Év Menedzsere díjat – már 25. alkalommal - nagyszabású gálaesten adták át idén és határozottan körvonalazódó terveik vannak 2020-ra is.

A két állítás látszólag ellentmond egymásnak, ám a történelem teremthet olyan helyzetet, ahol ez a kijelentés mégis igaz lehet. Az Alföldön, Budapesttől mindössze 76 kilométer távolságra, Cegléd és Nagykőrös között fekvő Nyársapát esetében éppen egy ilyennel találkozunk. A honfoglalás korából nincsenek rá vonatkoztatható adatok. Első írásos említésétől, 1367-től, önálló községgé válásáig, 1954-ig, legalább kilenc birtokosa volt, a Clarissa apácáktól a Rákócziakig.

Szokatlan, de roppant érdekes film bemutatóját tartották Budapesten, a XIII. kerületi Önkormányzat Prevenciós Központjában. Témája – anélkül, hogy látták volna – ismerős minden olyan család számára, ahol „tizenéves” korú gyermek él. Napjaink egyik nagyon nagy problémájáról, a fiatalok drogfogyasztásáról szól.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!