2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Fiatal falu nagy hagyományokkal
Révay András
2018.12.05 15:39
A két állítás látszólag ellentmond egymásnak, ám a történelem teremthet olyan helyzetet, ahol ez a kijelentés mégis igaz lehet. Az Alföldön, Budapesttől mindössze 76 kilométer távolságra, Cegléd és Nagykőrös között fekvő Nyársapát esetében éppen egy ilyennel találkozunk. A honfoglalás korából nincsenek rá vonatkoztatható adatok. Első írásos említésétől, 1367-től, önálló községgé válásáig, 1954-ig, legalább kilenc birtokosa volt, a Clarissa apácáktól a Rákócziakig.

A helytörténet kutatóira itt igazán szép feladat vár, hiszen még a falu nevének eredete sem egyértelmű. Vannak, akik az Alföldön gyakori, őshonos nyárfa – Petőfi versében is szerepel – és a területet birtokló apátság összevonásából származtatják. Mások inkább a birtokosok sorában legelső helyen álló Nyársapáthy családról eredeztetik, noha arra is van számtalan példa, hogy a család kapta a birtokról a nevét és nem fordítva. Bárhogy is legyen, annyi bizonyos, hogy a terület múltja meglehetősen hányatott. Lakossága már a török hódoltság elején elpusztult, szultáni birtok lett. Bár az 1570-es években újranépesedett, húsz év múlva ismét kiürült, hogy az 1630-as évekre megint lakott legyen. Ám 1670 körül végleg elnéptelenedik, Nagykőrös, mint pusztát birtokolja és csak a XIX. század első negyedében osztanak földet itt a körösi gazdáknak, akik virágzó tanyagazdaságokat hoznak létre.

 A falu Dél-Pest megye szegényebb régiójához tartozik, lakóinak száma éppen meghaladja a kétezret. Ennek ellenére sok ember dolgozik azért – mondta el róla Kis Miklós polgármester – hogy megmutassa, vannak értéknek tekinthető hagyományaik és azt meg ismertesse az idelátogatókkal! A baracklekvár-készítés, a sajtkészítés, a homoki burgonyatermelés, borászkodás, egyre több családnál válik kiegészítő foglalkozássá és a városi ember számára korábban nem ismert ízekkel való találkozást tesz lehetővé. Nyársapát csak 1954 óta önálló település, előtte Nagykőrös és Cegléd pusztája volt. A két város folyamatosan harcolt érte. Történelme szinte nincs, egy Árpád és egy Rákóczi szobor áll benne, mindkettő egy kortárs, csemői fafaragó művész alkotása. Arany Jánosnak is tanártársa volt a falu szülötte, Szarka Mihály, akinek a háza most múzeum, a református gyülekezet imaterme is itt működik.

A helyi viszonyokat jó jellemzi, hogy a faluban sokáig még templom sem volt. A lakosság is fele-fele arányban református és katolikus. Tóth Tibor alpolgármester, az általános iskola korábbi igazgatója, az új templom történetének jó ismerője. Ő mondta el, hogy az első katolikus templom terveit 1997-ben készítette el Török Ferenc, Kossuth- és Ybl Miklós-díjas tanszékvezető, egyetemi tanár, aki korábban már 14 templomot tervezett. Ez a templom körformájú, benne nagyon visszafogott a társművészetek szerepe. Az épület architektúrájával kell hatást gyakoroljon. A két méter mély és nagyon széles alapokat a lakosság összefogásával egyetlen nap alatt rakták le, augusztus 20-án az első misét már az alapokon, de még a szabad ég alatt tartották, a felszentelésre 2014. május 15-én került sor.

Tisztes nevet vívott ki magának a faluban a Füle Családi Borászat. Tulajdonosa, Füle Dénes, „feltörekvő” borászatként jellemzi gazdaságát. Valamikor, ezen a területen, kétezer hektáron termeltek szőlőt, ma már „utolsó mohikán”-ként, öt hektáron csak ők maradtak. Hagyományos fajtájuk a Kövi dinka, de terem még a birtokon Rajnai Rizling, Cserszegi Fűszeres, Zweigelt és a magyar nemesítésű Kunleány is. Igyekeznek a szőlőben minél kevesebb vegyszert használni, a borkészítés pedig már korszerűen, hűtött acéltartályokban, majd ászokhordós érleléssel zajlik. Ahol lehet, mindent gépesítettek, a kombájnos szürettől a feldolgozásig. Nem törekednek „nagy borok” előállítására, közepes árfekvésű, közép kategóriájú borokat készítenek. Cegléden borszaküzletük is van, palackos boraik itt kaphatók. Terveik között szerepel Kövi dinkából, széndioxid rátöltéssel, prosecco jellegű bor gyártása is, kifejezetten a fiatalok számára. Minden évben hétféle bort palackoznak, köztük a legmagasabb minőségű a „Number one” megjelölésű, tehát annak az évnek a csúcsbora. Kiválasztása minden évben az évjárat hatásának függvénye. Idén a Zweigelt érte el ezt a minősítést. Idehaza és külföldön is egyre inkább szeretik, keresik, fogyasztják az alföldi, könnyű borokat, már csak az igazán jó marketing hiányzik hozzá!

Kis Miklós polgármester a gazdálkodás jövőjét a szamócatermelésben látja. A faluban már több család is ezzel foglalkozik, mivel a talajadottságok itt roppant gyengék. Az egy aranykoronás földet - inkább csak homokot – kobbára csak a kőművesek használják vakolat készítésre, ám a fóliával védett, bakhátas műveléssel, csöpögtető öntözéssel a szamóca szép termést ad szabadföldön és fóliaház védelmében egyaránt. Nem várják meg az ennél a növénynél más helyeken szokásos három évenkénti telepítést, minden évben hűtött palántákkal, július végi friss telepítéssel dolgoznak. Azt tapasztalják, ugyanis hogy a második évben még sok gyümölcs teremne, de azok már aprók, a kézzel történő leszedés viszont drága, gazdaságosan nem éri meg.

A tanyaéletnek már csak az emlékei vannak meg, a régi tanyasi iskola helyén is nyári gyerektábor, télen pedig vadászok szállása áll. Mellette a tóban horgászni is lehet. A vadászatnak is nagy hagyományai vannak, nemrég még spanyol vadászok is jártak errefelé. Az épületet teljesen átalakították, központi fűtés, teljes komfort van benne. A külön helyre épített kemence a vadászok igényeit éppúgy kiszolgálni képes – nemrég kolbászt sütöttek benne - mint nyáron a gyerekek étkeztetését. A gyerekek szívesen laknak a jurtában, egy másik jurtában pedig trófeamúzeum szolgálja az ismeretek gyarapodását az erdei iskola programjához kapcsolódóan. Itt a gyerekek, megtanulhatják, hogy a vadász nem csak öli az állatokat, az erdész nem csak fát vág – ez egy jól felépített gazdálkodás része. A tervek között tanösvény kiépítése is szerepel, a pályázatot már be is adták hozzá. Végpontja a falu legöregebb, mintegy 80 éves hársfája lesz, melynek teája kellemesen nyugtató hatású.

 A falu közelében működik az európai biztonsági szabványok szerint felépített, családi működtetésű Bognár GoKart pálya. Jövőre, június 22-én lesz tizenöt éves. Az itt nevelődött fiatalok között már világbajnoki ezüstérmes is van. A pálya ötezer négyzetméter területen fekszik, 823 méter hosszú. Mivel „amatőr” pálya, itt a kocsik vezetéséhez jogosítvány nem kell. A tájépítészek nem engedték a talaj egyenetlenségeit eltüntetni, így az 1,67 méter szintkülönbség is megmaradt. A versenyezni kívánókat 14 működőképes kocsi várja, ám általában egyszerre csak 5-6 futhat, biztonsági okból. A pályát is és a járműveket is kétévente ellenőrzik külső szervezetek, mindenben megfelel az Unió előírásainak. Alaprajzát tekintve ez a barcelonai Forma-1 pálya kicsinyített mása. A család tervei között további fejlesztések is szerepelnek, melyek megvalósítása 2024-re várható.

 

Kapcsolódó témák

Ne lepődjön meg senki, aki a cím olvastán egy szót sem ért! Bár bizonyára vannak, akik értik, de errefelé nincsenek túl sokan. Pedig egyszerű. A négy szó jelentése: 1 – 2 - 3 – 4 – csakhogy törökül! Az ok pedig, hogy erről szó esik, egy érdekes új tanfolyam, a Budapesti Török Kulturális Intézet, a Yunus Emre Enstitüsü szervezésében.

Van egy szálloda Budapest belvárosában, amelyik egy időben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy helikopter leszállópálya volt a tetején. Aki viszont a járdán megy el előtte, más érdekességekre is felfigyelhet. Nem egy épületből áll, első pillanatban is markáns különbözőségek láthatók. Mindezek ellenére a homlokzat mégis harmonikus, még egy emléktábla is díszíti.

Jól illeszkedik az időszaki kiállítások sorozatába a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum „Füstölgéseink” címmel megnyílt legújabb kiállítása. A kávé története, a sör története után a dohányzás történetét mutatja be – kortárs alkotásokkal együtt. November 10-ig, keddtől vasárnapig látogatható.

Megújult arculattal, új programokkal és egy új műsorral jelentkezik a huszonkilenc éves Magyar Menedzserszövetség. Az Év Menedzsere díjat – már 25. alkalommal - nagyszabású gálaesten adták át idén és határozottan körvonalazódó terveik vannak 2020-ra is.

Szokatlan, de roppant érdekes film bemutatóját tartották Budapesten, a XIII. kerületi Önkormányzat Prevenciós Központjában. Témája – anélkül, hogy látták volna – ismerős minden olyan család számára, ahol „tizenéves” korú gyermek él. Napjaink egyik nagyon nagy problémájáról, a fiatalok drogfogyasztásáról szól.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!