2020. február 25. kedd, Géza és Alexander napja
Hátizsákkal a világ körül - ami Ibizán történik, az ott is marad...
Kiss Kriszta
2015.10.21 09:54
Nem szeretek többször ugyanarra a helyre visszatérni, de Ibiza más. Három évvel ezelőtt az egyetem befejezése után belekóstoltam; azóta a rabja vagyok és mondhatni teljesen megváltoztatott. 3 nyarat töltöttem el az álmok szigetén, és ha most döntenem kéne, nem tudnám eldönteni, melyik volt a legjobb. Rengeteg új kapcsolatra tettem szert, több ismerősöm van a világ minden részéről, mint a saját szülővárosomban.

Május ugyebár a szerelem hónapja, amikor ébred a természet és dúl a l´amoure. Így van ez Ibizán is, ahol viszont nem csak a természet ébred fel, hanem a világ legjobb klubjai is újra megnyitják kapuikat, és beindul az élet. Ilyenkor bulizni vágyó fiatalok milliói lepik el a szigetet, akik újjászületni jönnek a „magic island“- re.  A szigetnek van egy bizonyos varázsa, ami szorosan összefügg a 60-as évek hippi mozgalmaival: a szabadságra vágyó fiatalok ezrei hagyták el országukat, tiltakozva a háborúk ellen, hátat fordítva a megszokott unalmas életüknek és a szabadság szigetére költöztek, ahol gondtalanul élhettek. Ez a bizonyos érzés a mai napig érezhető, hiszen itt mindenki boldog és nincs ok a szomorúságra.

Ibiza város

 

A turisták többnyire csak bulizni jönnek, és sokan nem tudják, hogy a sziget sokkal többet rejteget, mint hogy „táncolj egész este, és aludj egész nap“. A gyönyörű mediterrán tengerpartok, az égszínkék tenger, az óváros meseszép utcácskái, a kikötő, Formentera, a felejthetetlen naplementék a Café del Marnál és nem utolsó sorban a napfelkelték a Bora Bora Beachen egy életre szóló élményt nyújtanak.

  

       

Szülinapom a Bora Bora Beachen

 

Sokan csak pár napra érkeznek a szigetre, ami nagyon rövid idő. Amit tapasztalt rókaként mindenkinek ajánlani tudok, az minimum 1 hét, illetve az autóbérlés. A szebbnél szebb tengerpartok rengeteg csodát rejtenek, melyeket sokszor keresni kell ugyan, de hidd el nekem, nagyon megéri. Van pl. egy elrejtett barlang az Es Vedra sziklánál, Cala d´Hort Beachen, ahol mai napig élnek hippik, és ahonnan a legszebb kilátást is átélhetjük.

Az Es Vedra szikla és a hippi barlang

  

 

A hippi barlang

 

A legszebb partok közé tartozik még Cala Moli, Cala San Vincente, Cala Conta, Las Salinas, Cala Salada és nem utolsó sorban Playa D´en Bossa, mely az őrült bulikról híres. Ha valaki kikapcsolódást tervez a buli szigetén, akkor biztos felejthetetlen élményt nyújt számára San Antonio, és a nyugati part, beleértve Café del Mar környékét is, ahol a világ legszebb és leghangulatosabb naplementéit lehet átélni.

Napfelkelte a Bora Bora Beachen

Café del Mar

 

Ha viszont valaki csak pár napra érkezik, akkor többnyire az emberek összesűrítik a programot, és ilyenkor tökéletes terv a naplemente után a sziget másik felére venni az irányt, és reggelig a Spaceben tombolni át az éjszakát. A Space közvetlenül a Playa D´en Bossán található, így ha valaki még mindig nem fáradt, akkor a hotelszoba helyett biztos barátokra lel majd a Bora Bora Beachen, ahol fiatalok százai várják az első napsugarat, miközben szól a telefonokból az elektronikus zene.

Ha valaki nem csak tombolni jön, hanem kicsit kikapcsolódni is, akkor egy jó döntés akár egy napra is átutazni Formenterára, mely fehér homokos partjairól híres, valamint a Raffaello reklámot is itt forgatták anno. Igazi Karib-szigeteki élmény, mely szintén szebbnél szebb partokkal büszkélkedik. Itt érdemes egy napra biciklit (5 euro/nap) vagy robogót (30 euro/nap) kölcsönözni, mellyel be lehet járni az egész szigetet.

Formentera

 

A sziget egyetlen hátránya, hogy átlagban véve nagyon drága az árak tekintetében. Ha valaki bulizni megy, akkor azzal számoljon, hogy 2dl víz 11 euróba, valamint egy vodka citrom 18 euróba fog fájni. A klub belépőkről nem is beszélve. A legolcsóbb jegyek 30 eurónál kezdődnek, de ezek az olcsó bulik nem a legjobbak. Aki minőségi party-t szeretne átélni, annak kicsit invesztálnia kell, mivel a legjobb bulik 50 – 80 euró között mozognak. Magyarul nem lehet 50 euróból megúszni egy estét, a hotel árakról nem is beszélve. Aki beéri egy 3 csillagos hotellel, 70 euróval számoljon egy éjszakára, de viszont aki igényli a kényelmet, az biztos hanyatt esik majd, miután megtudja, hogy pl. az Ushuaiaban a legolcsóbb szoba 600 euro /éjszaka egy személyre, szóval egy kétszemélyes szoba 1200/éjszaka.

A sziget a világ legnagyobb buli szigete, így minden nap más klub forgatagában találhatjuk magunkat (Ushuaia, Amnesia, Privlilege, DC10, Blue Marlyn, KM5, Pacha). Nekem volt szerencsém mindent kipróbálni és átélni, így hát rengeteg élményem fűződik az egyes klubokhoz valamint dj-khez.

 

 

Amnesia

 

Talán a legszebb élményem az volt, amikor VIP backstage-ben voltam a 2015- ös világranglista első helyezett Dimiti Vegas & Like Mike –kal. Leírhatatlan érzés volt fenn állni az Amnesia színpadán, a világ egyik legjobb klubjában, úgy hogy 5000 ember irigykedve figyel, miközben én pezsgővel öntöztem az embereket. Beszélgetni, bulizni és fotózkodni velük – hát nem sok ember mondhatja el magáról, de ez csak egy a sok történet közül.

 

Like Mike

 

Loco Dice az alábbi gondolatokat fogalmazta meg ezzel kapcsolatban:

 „Ibizának köszönhetően sikerült megnyílnom. Az „Őrült“ (Loco) nevet ruházta rám. Sikerült végre megértenem önmagam. Sok tapasztalatot gyűjtöttem, voltak köztük jók és rosszak is. Sokat tanultam ez évek alatt. Mondhatni ez volt életem legnagyobb tapasztalata, és én boldog vagyok, hogy megtapasztalhattam. Ez nem az, amit a tévében lát az ember, vagy amit a könyvekben olvasunk. Ezt mindenkinek magának kell felfedeznie, ha más választás nincs, akkor akár egyedül is” Loco Dice

Ibizára én nyaralni indultam, de mivel nagyon megtetszett, így hát úgy döntöttem, hogy maradok a nyár végéig. Ha huzamosabb ideig ott élsz, tapasztalatokat gyűjtesz és megtanulod, hogyan is működik a sziget valójában. Rájön bizonyos fortélyokra, mint pl. a dj pultba való bekerülés, ami nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Kell hozzá némi kapcsolati tőke vagy nagyon jó „beszélőke”. Volt egy haverom, aki úgy jutott be nem egyszer a VIP-ba, hogy eljátszotta, hogy ő az akkor épp fellépő DJ hangmérnöke vagy a legjobb barátja. Így történhetett meg velem is, hogy egy VIP asztalnál szórakoztam Marokkó hercegével vagy például több alkalommal is együtt tölthettem olyan előadókkal, mint: Nervo, David Guetta, Dimitri Vegas & Like Mike, Nicky Romero, Hardwell, Sweedish House Maffia.

Nervo                                                               

Hardwell

 

Mindig történik valami, és sok érdekes ember fordul meg, talán ezért is szeretek ide járni, mivel a napok nem unalmasak. Amikor egy kicsit más kikapcsolódásra vágytunk, Full Moon Party-t szerveztünk az Es Vedra sziklánál, ahol az álmok teljesülnek – állítólag.

Az Es Vedra szikla

 

Máskor egy nappali hajó party tette még változatosabbá a hétköznapokat:

  

 

Hajó partyk

 

Most biztos sokakban felmerül a kérdés, hogy miből finanszíroztam az egészet. A válaszom egyszerű: bátorság, emellett pedig jókor kell jó helyen lenni. Az álmaink eléréséhez nem kell más, mint megtenni az első lépést, és utána csak sodródni az árral. Bele sem merek gondolni, ha akkor épp nem lett volna bennem elég bátorság és nem mertem volna belevágni az egészbe…soha nem tudtam volna meg milyen az az érzés, mikor sírsz a boldogságtól és az albumok lapozása közben akarva – akaratlanul kicsordulnak az örömkönnyek a szemedből.

Nem tudom, még mit hoz a jövő, de egy valamit biztosan tudok, hogy ha minden kötél szakad, akkor van egy hely, amely mindig befogad, ahol begyógyulnak a sebek, ahol mindenki boldog és ahol álmodni lehet, mivel ez a hely mindig visszavár.

 

LINKEK.:

Youtube.: https://www.youtube.com/channel/UCtBr--wIL545nvTjc2N2flw?sub_confirmation=1

Instagram.: https://instagram.com/alex___simon/

Facebook.: https://www.facebook.com/diaryofalex?ref=hl

A 2014 – es ibizai nyár Aftermovie.: https://www.youtube.com/watch?v=nhuM4WF8F4g

 

 

 

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Egy nap a városban Budapest legendás állócsillagai - Leonidasz gyrosa
Egy új sorozatban felteszem a kérdést, mi tesz egy helyet legendássá? Eddig arra jutottam, hogy a tulajdonos állandó jelenléte és a változatlanság, a növekedés elvetése, és az ugyanazon a helyen való minél boldogabb élet megvalósítása kulcsfontosságú lehet. Ha valaki boldog és kiegyensúlyozott, mert úgy érzi, megvalósította, amit szeretett volna, annak a kiegyensúlyozottsága meglátszik a helyen, az emberek szeretnek odajárni. A sorozatban olyanokat keresek meg, akikben szerintem megvan a potenciál, hogy legendásak legyenek, és a város kihagyhatatlan titkos helyeikké váljanak a turistáknak is. Az Üllői út panelházai alatt, egy kopottas üzletsor egyikében ülök Kispesten, egy gyrosozó hátsó helyiségében. A lábamnál elhelyezett vödörbe ütemet vernek a mennyezetről aláhulló cseppek. A helyiség pont olyan, mint amilyet egy külvárosi gyrosozóban elképzelnénk, régi, elnyűtt dolgok egymás hegyén-hátán, megfordulni is alig van hely. Azokon a berendezési tárgyakon kívül, amik mindig itt foglalják a helyet, úgy mint a mosogatógép, a hűtő, kézmosó, Kosztopulosz Leonidasz egy széken ülve, más már nem nagyon fér el. Ahogy leültem velük szemben, hirtelen elfogyott az alapterület. Elöl, a bolt vendégterében hárman dolgoznak ez idő alatt. Vágják a gyrost, melegítik a pitát, beléjük mérik a szószokat, salátát. “Először jár itt?” - ez a kérdés naponta többször elhangzik. Ha valaki először jár ott, akkor megkínálják, hogy először kóstolja meg a salátákat, a hely specialitásait. Főleg a répásat, az sokkal inkább védjeggyé vált itt, mint a tzatziki. Persze van az is. Hogy honnan tudják, hogy valaki először jár ott? Emlékeznek rá, hogy látták-e az arcát már valaha, vagy nem. A kitűnő arcmemória elvárás az ott dolgozókkal szemben. Hátul, mint mondtam, Leonidasz ül, vagy Leo, ahogy becézik az ismerősei. Minden nap, nyitástól zárásig. Már csak néha megy előre, a vendégtérbe, mert már nem bírja a fizikai munkát, életerős fiatalokat vesz fel, akiket figyel, és akiket kiigazít, hogy minden úgy legyen, ahogy kell. Műtötték, komoly dolog, inkább nem kockáztat többet. “Gyrost is eszel?” - kérdezem, amikor észreveszem a csomagolt szendvicsét, amit ebédre hozott magával. “Persze, mindennap” - jön a válasz. "Meg kell kóstolni, hogy minden olyan-e, mint kell. A többit már nagyon unom, a többiből már nem eszem" - mondja nevetve. Mindig mosolyog, ez gyorsan feltűnik bárkinek pár perc után. Nem a szája, a szeme. Leo egy görög faluban töltötte gyerekkorát, Magyarországon. Beloiannisz egy görögök által alapított település Fejér megyében. Szülei a görög polgárháborúból Magyarországra menekülők között voltak, gyerekük már itt született, és nevelkedett megannyi görög között, görög módra, görög szokások szerint, görög óvodában. Amikor aztán a nyolcvanas években a görögök hazatérhettek, a szülei fogták is a sátorfát, és visszaköltöztek. Hirtelen meg lett bocsátva, mindent lehetett elölről kezdeni. Leo Athén mellett kezdte a gyroskészítést. Saját bevallása szerint már akkor is sokakat vonzott kifejezetten az ő gyrosa, a görögök körében is népszerű volt az apáról fiúra szálló recept. Amit, a magyarországi kitérő után, egy kicsit meg is bolondítottak: pirospaprikát kevertek a húsokhoz. A magyaros gyrosról a helyiek nem tudták, miért ízlik nekik, nem ismerték a Magyarországon szinte mindenben ott lévő piros port, ez pedig zarándokhellyé tette a családi vállalkozást. Gyerekkorom óta a gyros megváltozott Görögországban is. Eleinte a pitába a húson kívül csak hagymát és paradicsomot tettek, semmi mást. Aztán jött csak be a tzatziki. Ezek után jött a ketchupos-majonézes változat, a két szószt összekeverték, és ezt is ráöntötték a gyrosra. A paradicsomhoz petrezselymet kevertek, és a tetejére is szórtak bőven belőle. - emlékszik vissza a görög gyros fázisaira Leo. Majd gyorsan hozzátette: a disznóhúsból a legjobb a gyros. Amikor Magyarországon elkezdte a gyroskészítést, itt is disznóval kezdett. Amikor aztán látta, hogy a magyar vendégek bejönnek, és azzal a lendülettel ki is fordulnak, amikor megtudták, a nyárson disznóhús van, váltott csirkére, ezzel pedig ugrott a családi recept is. “De a bőrét közte hagyom, különben túl száraz lenne, még a comb is” - teszi hozzá nevetve. Amikor az Egy nap a városban blogon 2011-ben sorra vettük a város legjobb gyrosait, a görögös változatok mellett akkor még belefért akkor néhány “magyarosított” változat, a tárca alakú, vékony tésztába tett hús zöldségekkel, csípőssel, tzatzikivel csak alkalomadtán megkínálva. Leonidasz vaskos pitája, kifinomult szószai és salátái (tzatziki, pikáns feta, füstölt sajtos répasaláta), és egyáltalán, az itt kapható gyros összhangja akkor egy gyrosnak tűnt a legjobbak között. Kerkyra, Gyradiko, Big Gyros Taverna, meg még páran: akkoriban nagyjából hasonlóakat lehetett kapni ezeken a helyeken is. Nem volt sok jó gyros a városban, de azért akadt. “Ahol répasalátát látsz, azok mind nálam jártak, azoknak én segítettem” - nevet. Ugyanis Leo bőven a budapesti gasztroforradalom előtt - a streetfood-forradalom előtt meg pláne -, kezdte el készíteni ugyanezeket a gyrosokat, akkor még közelebb a belvároshoz. 2002-ben már ehettek a gyrosából azok a szerencsések, akik ismerték a fellelhetőséget. “Enyém volt a Kerkyra, csak aztán nem szerettem tovább ott lenni, nem volt parkolóhely, úgy kellett kirohannom a vendégeknek bedobni a kocsijába a kész gyrost”. Az üzletet 2008-ban eladta, de a Kerkyra a mai napig üzemel, miután Leo unokaöccse újranyitotta 2012-ben, hogy a nagybátyja által kijelölt utat követve üzemeltessen egy sikeres gyrosost. Sikerült neki. És hol készül a hús? - nézek körbe. A már említett helyiség a vendégtér mögött néhány négyzetméter, itt semmilyen előkészület nem folyhat. Gyere velem, int, és kiviharzik a hátsó ajtón. Kiviharzik, vagyis feláll, lép kettőt, és kint is van. Átmegyünk egy másik épületbe a soron. Nem lehet belátni, nincs rajta jelzés. Itt - mondja. Odabent egy Leónál alacsonyabb férfi, vele kábé egykorú, de a hófehér haj, a még ennyi idősen is csibészesen csillogó szempár, megegyezik. A testvére. A háttérkonyha egyik szobájában készül a nyárs, a másikon a szószok. “Ne haragudj, de nem fogom elmondani, mit teszünk bele, ez még mindig családi recept”. Így maradhat titokban. Az előkészítőben és a kiszolgálóban is ott van egy családtag. Mindig. Kosztopulosz Leonidasz gyrosozója sokak számára legendás hely, nevezzük akár annak idején Kerkyrának, vagy most egyszerűen csak Leonidasznak. Ránézésre sosem mondanád meg, hogy az, csak miután beleharaptál a pitába. Akkor megérted. Hogy Leo lesz-e ennél nagyobb legenda? Lehet. Talán nem. Elvileg nagyon sok tényező adott nála ahhoz, hogy legyen, de annyira kedvezőtlen földrajzi helyen dolgozik, és annyira el is tűnik ránézésre is abban a környezetben a bolt, ráadásul Leo annyira nem szeret nyilvánosan kiállni (vagy akárcsak a konkurenciát bírálni, véleményezni), hogy nem valószínű a mostaninál szélesebb körben való ismertsége. Nem mondom, hogy zárkózott, mert minden betérőt nagy-nagy nyitottsággal fogad. De a nyitása az ajtóig szól, és azon túl nem. De ez nem változtat a tényen, hogy kábé húsz éve, bőven megelőzve korát elkezdett Budapesten jó street foodot készíteni valaki, nagy lelkesedéssel és szakértelemmel, és hogy ő, akiről ehhez képest kevesen hallottak, meghonosította a görög gyrost Budapesten, és megtanított minket is gyrost készíteni. Budapest legendás állócsillagaival szervezek egy beszélgetést is, ha bemutattam végül mindenkit, akit szerettem volna, meg akit addig ajánlotok. Az esemény ideje ennek megfelelően még nem fix, de a helyszín igen: egy elég menő helyen, az Aria hotelben leszünk. Ha érdekel, és nem akarsz lemaradni, mindenképp kövesd az oldalt Facebookon, és kérd, hogy értesítsen a posztokról legfelül. Leonidasz GyrosCím: 1191 Budapest Üllői út 214/4 Budapest legendás állócsillagai egymás alatt itt láthatóak.  
Egy nap a városban Hihetetlen: még jobb kenyerek, még távolabb Budapest központjától
Amikor legutóbb véletlenül belefutottam a Vadkovászos pékségbe az Örsön, és gyorsan rákerestem Google Mapsban, van-e valahol még belőle, valami különöset vettem észre. A találatok között felbukkant két Vadkovászos és egy harmadik, Vadkovász nevű pékség is. A 16. kerületben, nem sokkal Budapest határa mellett, több mint 13 kilométerre a 0-ás kilométert jelző Clark Ádám tértől. Nem messze egyébként a város egyik legjobb pizzájától, a 16. kerületi Kemencéstől. Többen mulattak legutóbb azon, hogy külvárosnak írtam le az Örs vezér tere környékét, de soha ilyen messze a központtól nem tudtam fellelni értékelhető kenyeret. És a poén az, hogy abban a pillanatban, amikor ezt megtaláltam, megtaláltam a Google Mapsszal még egyet, ennél sokkal messzebb. Már csak el kellett jutnom oda, hogy kipróbáljam, hűek-e a nevükhöz, és tényleg jó, kovászos kenyereket kapni-e ott. Esetleg jó kovászosat. (Ha nem érted, a vesző eltüntetése miért jelent változást a jelentésben, hamarosan egy külön posztomból megérted majd). Falusias környezetben egy családi házas autóbeállóra összeütött kis műhely hirdeti, hogy itt pékség található. Délután kettőkor nyitnak, legelőször keddenként a héten. Ekkor kezdik el árusítani az egész nap elkészült tésztákat, különféle kenyereket és péksütiket. A kenyerekben csak víz, liszt, só. Élesztőt nem használnak saját bevallásuk szerint, ahogy adalékanyagokat sem, a szakmában jónak számító Szabó Malom és a Garat Malom lisztjét veszik. A kenyerek kovászosak, a weboldal szerint 18-32 óráig érlelik, mielőtt kenyér születik belőle. Ez az idő nem a kovász érésére vonatkozik, az ugyanis náluk folyamatosan etetett, tehát immár három éves cucc. Ennek megfelelően a kenyerek drágábbak, közelítenek a belvárosi árakhoz, a fehér kenyér kilóára 1000 forint körül van (930 és 1200 forint között, attól függ, mekkora kiszerelést veszel). A végeredmény nagyon jó kenyér, nem éri el a legjobbak szintjét Budapesten, de közelítenek abba az irányba. Itt, Budapest keleti határánál pedig egyszerűen sci-fi. Ahogy korábban már kiszámoltam a pékségek megtérülésénél, kenyérrel nemigen lehet eltartani egy ilyen pékséget, hacsak nem csupa családtag dolgozik, lelkesedésből. Ennek megfelelően édes és sós péktermékeket is árulnak, túrós töltött batyut - vagy mit -, pogácsákat, csigákat. A kakaós csigájuk egyszerűen annyira valószerűtlenül SÁRGA volt, hogy nem bírtam otthagyni. Otthon beleharapva kiderült a megoldás: kurkumát tettek bele, ettől egzotikus íze is lett, meg jól is nézett ki. Oké, ez már make-up, de abból egy elegáns fajta. Összefoglalva: nem hiszem el, hogy imáim meghallgattak. Vajda ”Pékműhely” Józsi kakaós csigájának és kenyerének 2012-es felfedezése óta azt hangoztatom, hogy eljön az idő, hogy minden sarkon lesz kézműves pék, mert megéri. Az első, 2013 és ez utáni évek robbanása után azonban megtorpant a dolog, és noha kifizetődő lett jó péknek lenni, a pékségek száma egyáltalán nem követte mondjuk a speciality kávézók megállíthatatlan szaporulatát. Most látom újra, hogy megindult a második menet. Ezek az új helyek nem feltétlenül a csúcsot ostromolják, mert külvárosban inkább egy olyan kompromisszumot keresnek, amivel kifizetődő marad az üzlet, és a kereslet is megmarad. Viszont mivel látom, hogy megindult a differenciálódás, itt az ideje egy következő posztban leírni, hogyan értékelhetjük a pékségeket, és mit jelentenek az egyes minőségi szintek. Hogy mindent a helyén tudjunk értékelni, és azon belül üdvözölni vagy elutasítani. Vadkovász PékségCím: 1165 Budapest, Újszász u. 57.
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!