2020. április 8. szerda, Dénes napja
Illatvarázs
Révay András
2015.06.28 00:08
Az újlipótvárosi Firkász kávéház most már rendszeresnek mondható „Délutáni frissítő” elnevezésű programja ezúttal szokatlan alcímével keltette fel sokak érdeklődését. „Bevezetés a legősibb érzékek labirintusába” ígérte a plakát és rendezők nem is okoztak csalódást.

A beszélgetésre meghívott két ifjú hölgy, Lipovszky Csenge és Tőke Judit, joggal nevezhető az illatok szakértőjének. A téma jelentőségét az is mutatja, hogy 2004-ben a Linda Buck és Richard Axel kutatópáros (USA) együtt kapta meg a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat a szaglósejtek és a szaglószerv feltérképezéséért. A kávéházi – bemutatóval színesített – beszélgetés persze nem emelkedett ilyen tudományos magaslatokig, de nem is ez volt a célja. Inkább csak egy kis eligazítást szándékozott adni az illatok bonyolult világában. Az illatszerek használata ugyanis valószínűleg az emberiséggel egyidős. Annyi bizonyos, hogy már az ókori Egyiptomban jelentős illatszer kereskedelem zajlott, illatos olajokat, kenőcsöket az antik Görögországban, Rómában elterjedten használtak. Ma sincs ez másként. Sokan minden nap használnak valamilyen illatszert, de egy-egy számunkra fontosnak ítélt esemény alkalmával a legtöbbünk elővesz a szekrényéből valamilyen kis palackocskát. Persze nem biztos, hogy a leginkább megfelelőt.

Az Andrássy úton, az egykori Opera Patika helyén ma a Madison illatszertárat találjuk. Üzletvezetője, Tőke Judit, a szüleivel sokat, szinte minden hétvégén járt tanyán. Bizonyos illatok őt a gyerekkorába röpítik vissza, ezért is kezdett el foglalkozni velük és ennek során azt tapasztalta, hogy az illat minden emberben érzelmi kapukat nyit meg. Jó tehát, ha különleges eseményre, például az esküvőre valami új illatot használunk és az illatszert eltesszük. Később, mondjuk a házassági évfordulón használva majd látjuk: előhívja az emlékeket. Ugyanígy egy utazásnál emlékeztetni fog a városra, helyszínre. Érdekes megfigyelni; az illat annyira egyedi, hogy nincsenek is rá speciális szavaink. Érzékeltetésükre a zenéből a színektől kölcsönzünk kifejezéseket.

A Madisonban kapható parfümök természetes alapanyagokból készülnek. Nincs meghatározva közöttük, hogy férfi vagy női illat, hanem a bőrön alakul ki, hogy a személyiséghez mennyire illik. Ezért náluk az egyik cél, hogy mindenkinél megtalálják a személyiséghez szabott illatot. Ez nem egyszerű. Van, akinél egy órás beszélgetés során már sikerül, de van, aki hetekig visszajár, mire a legjobbat ajánlhatják neki. Előfordulhat, hogy nem egy, hanem több illat lesz – alkalomtól függően – a leginkább hozzáillő. Az illat ugyanis sokkal több, mint csak a parfüm, mert jól kiválasztva kiemeli a személyiséget és az eseményt. Az illatszerek hatóanyag-tartalma is eltér. A legkevesebb illóolaj tartalmú a kölnivíz, az Eau de Cologne. A toalettvíz, az Eau de toilette többet, a parfümös víz, az Eau de parfüm még többet tartalmaz, míg a legmagasabb, mintegy 30 % illóolaj a parfümben van.

 Lipovszki Csenge illatesztéta. Nem az illatok alkotásával, hanem azok befogadásával foglalkozik. Már korábban is azt érezte, hogy az illatok stimulálólag hatnak rá. Az érdekli: mi a viszonyunk a szagokhoz, emlékeink, ösztöneink miképpen eleveníthetők fel az illatokkal? Számára az illatban semmi nem lehet furcsa, mert az orrunk egyszerű, hétköznapi, „lebutított” szagokhoz van szokva. Korábban nem létezett külön női és férfi illat. Később a családokban egy-egy illat állandósult, kialakult a tipikus „anya-szag”, melyet a gyerekek öregkorukig őriztek magukban. Marcel Proust, Az eltűnt idő nyomában c. regényében is ír egy sütemény illatáról, ízéről, mely boldog gyerekkori emlékeket idéz, mert ezek sokkal tovább élnek bennünk. Nagyon sok olyan parfümöt ismerünk, melyben ehető összetevők is vannak, például a bazsalikom vagy a bors, a méz, a vanília.

A beszélgetés résztvevői maguk is megtapasztalhatták, az egyes illatszerek milyen összetett tulajdonságokat hordoznak. Megtudták azt is: az ízek és az illatok nincsenek mindig jóban egymással. Egyes sommelier-k határozottan azon az állásponton vannak, hogy nem szabad erős parfümöt használni egy borvacsorára készülve, mert az elnyomja az ízeket! Komoly borszakértők még dezodornak is inkább szódabikarbónát használnak, hogy semmi mesterséges illatanyag ne befolyásolja a bor aromájának élvezetét. Az erős illatok máskor sem ajánlatosak. A parfümöket és kozmetikumokat is forgalmazó francia divatház alapítója, Hubert de Givenchy mondta egy alkalommal: „Akkor szeretném egy nő illatát élvezni, amikor fölé hajolok és nem akkor, amikor belépek a szobába!”

A borokkal való összehasonlításra ezen a délutánon ugyan nem került sor, de a jelenlevők kipróbálhatták magukat illatszakértőként is. Ez az érzékelési lehetőség ugyanis nincs meg egyformán mindenkiben. A nevezetes parfümőrök, nagy „orrok” közül sokan érkeztek a művészetek világából. Van közöttük muzsikus, táncos, még modell is. Ugyanakkor létezik „szagvakság”, mely lehet velünk született, de szerzett is például balest következtében. Azt is kevesen tudják, hogy az első alkohol alapú illatszernek magyar vonatkozása is van. Királynévíz vagy magyarvíz néven az 1300-as évek végén jelent meg. Nehéz pontosan személyhez kötni, annyi bizonyos, hogy illatos növényeket borpárlatban desztilláltak és az eredményt gyógyszerként is használták. Évszázadokon át - a kölnivíz megjelenéséig - ezen a néven volt ismert egész Európában.

A beszélgetés résztvevői a két szakembernek rengeteg kérdést tettek fel, így a szervezők úgy döntöttek, hogy a találkozót az őszi-téli szezonban megismétlik.

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!