„Nincs magasztosabb dolog, mint a végtelen térből értelmes formában egy kicsiny részt elfoglalni.” Az egyik résztvevő, a szegedi Popovics Lőrinc szobrászművész gondolatát idézve nyitotta meg a kiállítást P. Szabó Ernő művészettörténész. Ez lehet ars poeticája művésznek, de lehet mecénásnak is. Olyanoknak például, mint a Makay házaspár, akik néhány évvel ezelőtt Miszlán, ebben a szép dunántúli faluban, a Dombság közepén felfedeztek, megvásároltak, majd felújítottak egy szép, reformkori épületet, a Nemeskéri kastélyt és elkezdték működtetni a művészetek otthonaként. A képzőművészet, a zene, színjátszás, irodalom – minden megjelenik itt különböző programok során.
A kiállított képek között most is felfedezhetők olyanok, melyek tükrözik, hogy milyen élet folyik ebben a kúriában. De az is érzékelhető, hogy milyen lehet ez a hely, amikor a napi nyüzsgés, a napi munka véget ér. Az sem baj, ha olykor megcsillan egy vörösboros pohár vagy egy játékos fénypászma. Az esték termékeny eszmecserék idejévé válhatnak. Egy fajta fény, egy fajta megvilágosodás, illuminatio lehet ez. Hiszen a művészet nem más, mint amit a szó jelent: megvilágítás, a dolgok helyes fénybe való állítása. Ez a művésztelep valójában megelőlegezi azt, hogy a jövő év a „Fény Nemzetközi Éve” lesz, amint ezt az ENSZ már bejelentette.
A kiállításon is több olyan művész alkotása található meg, akiknek a munkássága középpontjában a fény áll. A fényben a teljességet ragadhatjuk meg, de több olyan kiállító is van, aki ezt a teljességet a töredékek felöl közelíti meg, kultúrtörténeti utalások rendszerében. Más pedig ipari, lakótelepi riasztó környezetekből tudja kibontani azokat a mítoszokat, melyek évtizedek óta ott vannak a lelkekben, a közös tudásunkban. Olyan alkotó is jelen van, aki emberi testrészeken, kezeken, arcokon keresztül próbálja megragadni az ember belső világának teljességét.
Láthatók a falakon olyan művek is, melyek a folyamatosság jegyében születtek. Ez a folyamatosság azonban folytonos megújulást is jelent. Megmutatja, hogy a mikrovilágokból a mesteri rajztudás hogyan képes makro-jelenségeket, a világ teljességét kibontani. Ezek a képek nem csak azért érdekesek, mert az alkotók saját pályáján belüli mozgásokat érzékeltetnek, hanem azért is, mert ennek a miszlai művésztelepnek a jelenét vetítik egy európai koordináta rendszerbe. Érzékelhető rajtuk a Dél-francia, Provence-i kisközség, egy internacionális művésztelep hatása.
A legújabb táj-élmény, egy tavalyi montenegrói utazás által született, a tenger fölé fantasztikus meredekséggel emelkedő hegyek látványa. Ám ezek a motívumok a világon bárhol felbukkanhatnak és ahol megtalálják őket a művészek, ott azonnal otthonos környezetet teremtenek az alkotóknak és az alkotásoknak. A Miszlán működő kulturális központ és alkotóház például elsősorban kortárs képző- és zeneművészek számára nyújt hátteret művészi tevékenységük folytatására, nyugodt és harmonikus helyet az alkotáshoz. Nem más, mint szabad alkotói szellemi műhely a szabadban.
