Jónás ezúttal nem a cethal, hanem a Bálna gyomrában, pontosabban a fejében található, a Duna-parton, és kézműves sörháznak nevezi magát. Az 1881-ben elkészült raktárépület nemrég teljesen átalakult - megtartva bizonyos régi elemeket - korszerű külsőt, és hozzá új rendeltetést kapott. Kulturális, szórakoztató és vendéglátó centrum lett belőle. Ez utóbbi lehetőséget kihasználva, az épület Petőfi-híd felöli oldalának végén, ragyogó kilátással Budára, nyáron tágas terasszal kiegészülve foglal helyet a Jónás. Aki belép ide, hamar észreveszi: itt valahogy másként mennek a dolgok, mint máshol. Jó minőségű kiszolgálással, magas színvonalú termékeket adnak.
A Jónás tulajdonosa, Reketye-Trifán Zoltán, sokfelé járt, és ahogy ő mondta: állt a pult mindkét oldalán. Járt, dolgozott, Olaszországban, Angliában, Svájcban, volt mosogatófiú, pincér, pultos – később pedig igényes vendég. Határozott elképzelése alakult ki arról, ha valami vendégként tetszik neki, akkor mi az, amit dolgozóként tenni kell azért, hogy az ő vendége is megkapja ugyanazt, jól érezze magát nála. Azt is tapasztalta, hogy Magyarországon nagyon kevés ilyen hely van. Létre lehet tehát hozni egyet, főleg ha párosul azzal a különlegességgel, amit a kézműves sörök jelentenek. A megszokott vendéglátóhelyekhez képest több, más különbség is hamar szembetűnik.
Itt például nem lehet Coca Cola termékeket kapni. Valamelyik nagyobb hazai sörgyárral sem kötöttek szerződést, ezáltal elkerülték, hogy évekig kelljen a saját igényeiktől eltérő sört árulni. Magyarországot sokkal inkább a bor, mit a sör hazájának tekintjük, borral sokan foglalkoznak, jól is csinálják. A sörben rejlő lehetőségeket viszont még korántsem aknáztuk ki. Az utóbbi néhány évben mindinkább előtérbe került a „kézműves” sör. Divatba jött, bár a szó jelentésével kevesen vannak tisztában. Ennek a gyártói nem egy világmárka licenszét vásárolják meg és készítik jól-rosszul idehaza. „Kézművesen” a nem teljesen gépesített üzemben, saját recept alapján, egyedi ízvilágú sörök készülnek. Bár a kisüzemi termelésnél fennáll a veszélye, hogy nem képesek minden esetben teljesen azonos minőséget gyártani, de valahol ez a varázsát is adja. Egyes receptek véletlen „hibái” sokszor meglepően jó eredményt hoznak.
Mostanában divatba jöttek a gyümölcsös ízesítésű sörök. Sokan gondolják, hogy ezt főleg a nők isszák – de tévednek. Legalább annyian kedvelik a nők körében is az erősen komlózott söröket, mint a férfiak a gyümölcsösöket. Valójában ez utóbbiak hivatalosan nem is sörök. A Német Tisztasági Törvény alapján – amit még az 1500-as években hoztak – a sör csak komlóból, malátából, élesztőből és vízből állhat. Semmi másból! Ugyanakkor ez már a belga sörökre sem igaz, pedig ők sokkal korábban kezdtek sört főzni. Ott élesztő helyett gyümölcs ágyon erjesztik a lambic söröket. A Jónásban viszont ügyelnek a minőségre, ezért is főzetnek saját sört. A „Ravasz hód” saját recept alapján készülő, 6,5 %-os barna, ale típusú sör. Egyelőre bérfőzésben állítják elő, de a tervek között szerepel saját főzde építése is. Ennek a termékeivel sikerül majd megvalósítani a célt: két lépéssel a piac előtt kell járni. Ez a jövő!
Ám a vendég, aki belép a Jónásba, a pultokon nem csak sört lát. Itt büszkék a pálinka-kínálatra is. A Csalló, az Árpád, a Békési, a Brill párlatok, erre kellő alapot is adnak. Nem tesznek engedményt annak érdekében, hogy az olcsóbbal is beérőknek a kedvébe járjanak. A borválaszték nem túl széles: hatfajta fehér-, három rosé és háromféle vörösbor kapható. A kávé viszont annál izgalmasabb. A 90 % Arabica, 10 % Robusta összetételű Café Supremo Olaszországból érkezik és csak itt kapható. Méltó hozzá a készítő szakértelme is: Illy Akadémiát végzett barista dolgozik a gép mellett.
Ami viszont igazán különleges az a whiskey és a rum. A 12, és 17 éves japán Hibiki whiskey-t olyan tölgyfahordókban érlelik, amelynek a készítéséhez kivágott fát a gyártó köteles pótolni, újakat kell ültessen a helyére. Minőségben nem marad el mellette a tízéves, skót Ardbeg sem. Olyan, mintha az ember folyékony füstöt inna. A rumoknál a huszonhárom éves, guatemalai Ron Zacapa és a dominikai, hét, tíz és tizenötéves Matuzsálem emelkedik ki a sorból. Ilyenekkel máshol nem nagyon lehet találkozni. A „nem szokványos” üzletpolitikához tartozik még egy érdekesség. Mivel a Bálna területén működő éttermek árai – az ide járó vendégek véleménye szerint - nem túl barátságosak, a Jónásban természetesnek számít, ha némely asztalnál egyszer csak megáll a pizzafutár, vagy a „Netpincértől” rendel valaki harapnivalót az itala mellé. Ezért itt senki sem szól. A lényeg, hogy érezze jól magát a vendég és – lássuk be – ez a legfontosabb!
