2020. április 7. kedd, Herman napja
Reményekkel telve
Révay András
2015.05.14 21:44
Miért is? No, ezt majd a végén eláruljuk. Addig legyen elég annyi, hogy ezúttal a pünkösdi hétvégén, május 21-24. között, ismét a Millenárison jelentkezik az 5. magyar Gourmet Fesztivál. Újdonság, hogy idén a fesztivál már csütörtökön megnyitja kapuit, az év étele pedig a paprikás csirke, amelyet az ország kiemelkedő éttermei mutatnak be, számos változatban.

 Az előzetes, beharangozó sajtótájékoztatón megjelentek Magyarország legjobb vidéki séfjei. Dudás Szabolcs és Szilárd (Anyukám mondta, Encs), Erhardt Zoltán (Erhardt étterem, Sopron), Jahni László (Kistücsök, Balatonszemes) és Pataky Péter (Ikon, Debrecen) a meghívott szakemberek szeme láttára készítették el saját paprikás csirke variációikat. Elhangzott az is, hogy az 5. Gourmet kínálatában a nemzetközi konyha is megjelenik. Az éttermi kiállítókon túl - a magyarok mellett - külföldi sztárséfek is főznek majd a gasztro színpadon, non-stop étel- és italkóstolókkal várják a vendégeket. A fesztiválon Street food kategóriában újdonság lesz a grillezés és a barbecue (BBQ), kiderül majd az is, hogy a grillezéssel össze nem téveszthető BBQ, tehát a lassú tűzön, füstön sütés miért az egyik legnemesebb ételkészítési filozófia. Az idei Gourmet-n külön helyszínen mutatkozik be a magyar Bocuse d'Or Akadémia, a világ legrangosabb szakácsversenyének hazai központja, ahol a januárban megrendezett Lyon-i Bocuse d'Or magyar standján nagy sikert arató hazai éttermek ötfogásos menüjét is kóstolhatja a közönség. Idén is megízlelhetik a legjobb vidéki éttermek ételeit, a legizgalmasabb vidéki ízeket, találkozhatnak Michelin csillagos éttermekkel a kiállítók között és a színpadi programokban egyaránt.

 A fesztiválról szólva Gerendai Károly arra hívta fel a figyelmet, hogy a vendéglátásban fontos szerepet betöltő hazai élvonal képviselőivel így, egy helyen, egy időben, eddig sehol máshol nem találkozhatott a közönség. A paprikás csirke a legkülönbözőbb formában és ízekben készül majd, mindenki olyan fogásokat tesz az asztalra, ami megmutatja, hogy ő most hol tart a hazai gasztronómiában. Kóstoláskor csak kis adagokat kapnak a vendégek, nehogy már az első helyen jóllakva elmenjen a kedvük a további ismerkedéstől. A „Bocuse házban” viszont elérhető, végigehető lesz a teljes, ötfogásos, díjnyertes menü. Erősen ajánlatos ezért már most helyet foglaltatni a honlapon.

 A januárban Lyonban elért siker egyik következménye – mondta el Segal Viktor, hogy jövőre Budapesten lesz a verseny európai döntője. A fesztivál 2016-ban közvetlenül csatlakozni fog hozzá, ezért várható, hogy az ottani résztvevők és a nemzetközi közönség is a látogatók között lesz. Az sem véletlen, hogy az idén melyik négy étterem áll középpontban. Mindegyiknek markáns, saját stílusa van, nem fognak azonos fogásokat mutatni. Az ételekről viszont pontosan felismerhető lesz, hogy az ország melyik részét képviselik. A rendezvény érdekességének ígérkezik a vasárnapi „Segal – Bíró párbaj”. A korábbiakhoz hasonlóan most is azonos – az idén sárgarépa – alapanyagból kiindulva készítenek el egy-egy ételt, amiről a közönség dönti el, melyik tetszett jobban. Egy ősbemutatóra is sor kerül majd: Kaposvár képviseletében Pataki Ádám elkészíti a Rippl-Rónai süteményt. Azt várják tőle, hogy az Eszterházyhoz, a Dobos-tortához hasonlóan, esetleg jellegzetes magyar sütemény válhat belőle.

A tájékoztató során a szakácsok – némileg előkészített alapanyagokból – be is mutattak néhány különlegességet. Nehéz volna vitatkozni a soproni Erhardt étterem tulajdonosával, aki azt mondta: „Kevés olyan magyar ember van, aki a paprikás csirkét nem szereti.” Az is bizonyos, hogy az egészséges táplálkozás elkötelezett hívei keresik a természetes, friss ízeket, a bio-gazdaságok zöldségeit, gyümölcseit, és kétségtelen tény: a csirke a tojásból bújik elő, tehát már benne van! Ebből kiindulva ők a tojásokat 62 fokos vízfürdőben főzik egy óráig. Feltörve, a tányéron egy lágy tojást találunk, a kocsonyás fehérje összetartja a sárgáját. A hozzá adott krémes-paprikás mártás alapanyaga zöldpaprika, különböző színű és ízű paradicsomok, az egész hagymacsírával, kis újhagymával, zöldség tápiókával díszítve, édesnemes pirospaprikával szórva. Az étel hústalan és bár – filozófiai síkon – a csirke fellelhető benne, hogy nevezhető-e paprikás csirkének, ezt majd mindenki döntse el maga!

 Balatonszemesen, a Kistücsök étteremben Jahni László is valami egészen furcsa dolgot készít. A csirkét kicsontozza, a húst rétegezve rakja egymás fölé, a tetejét lefedi pirított csirkebőrrel. A rakott csirkehúst kockára vágva tálalják, a tejszínes mártás szinte átöleli az egészet, a liszt nélkül készült tojásos galuskával együtt. Egészen biztos, hogy Encsen, az Anyukám mondta étteremben sem azt készítették, amit az anyuka mondott. Ők a hagyományos ízesítésű csirkehúst ravioliba töltötték, kemencében, parázson sült paprika, capribogyó a mártás anyaga, napon szárított paradicsom is jön hozzá. Debrecenben már magát a csirkét is elfelejtették – libazúzát használtak.

Talán már ennyiből is látszik, hogy a konyhacsászárok által megálmodott és paprikás csirke álnéven elkészített ételek a világon mindenhez hasonlatosak voltak, csak éppen ahhoz, amit a magyar ember a paprikás csirke név hallatán elképzel és vár - nem voltak hasonlatosak! Tartozunk az igazságnak azzal, hogy kijelentsük: kivétel nélkül valamennyi bemutatott fogásról jó szívvel elmondható: mindegyik valóban nagyon finom, ízletes és fantáziadús, de hogy nevezhetjük-e paprikás csirkének? Viszont akiben az elmondottak ellenére győz a kalandvágyó kedv és kóstolásra adja a fejét, megbánni nem fogja. Ám abban őszintén reménykedünk, hogy másnap a feleségek otthon nem fogják tűzre hajítani a jó finom tejfölös, paprikás csirke receptjét és talán még a fesztiválon is akad majd legalább egy rejtett zug, ahol ízlésünk maradiságát vállalva, befalhatunk egy egész, finom csirkecombot, kitunkolva a tányérból az utolsó csepp – picurkát csípős - mártást is!

www.gourmetfesztival.hu

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!