2019. szeptember 19. csütörtök, Vilhelmina és Dorián napja
Sokadik virágzását éli
Révay András
2018.12.09 21:35
Nem öregebb kétszáz évnél, de már vannak klasszikusai. Lenézték, vitatták, temették, most is él. Olyan, mint a jó bor vagy a jó szivar, az élvezetéhez érettség kell! Bár – ez sem egészen igaz. Nem zárt, nem egységes. Részelemei között van, ami képes magához édesgetni egészen fiatalokat és jó esély van rá, hogy aki először hatéves korában találkozott vele, hetvenévesen is a barátja marad.

Bár bizonyítottan többgyökerű, szülőhelye tagadhatatlanul Párizs. Magyarországra – adatokkal igazolhatóan – 1859 nyarán látogatott először, sikere azóta ível felfelé. Annál is inkább, mert művelői között számos világhírű magyar is van, munkásságuk nyomán nagyon sokan gondolják úgy, hogy ez kifejezetten magyar jelenség és szeretetünk iránta akkor sem csökken, ha elfogadjuk a tudományos tényeket vele kapcsolatban. Igen, bátran beszélhetünk tudományos tényekről dr. Winkler Gábor orvosprofesszor könyve kapcsán, noha oly messze áll az orvoslástól, mint – ahogy mondani szokták – Makó Jeruzsálemtől! Tudománytörténet? Nem. Zenetörténet? Valójában az sem, pedig kirándulásairól a zene világába, három könyvet is megjelentetett már. Ez, amit most a kezünkben tartunk, a negyedik!

 A magyar operett című könyv szakmai alapossággal készült, mégis könnyen „fogyasztható”, tele van képekkel, érdekes, izgalmas háttéranyaggal. Felöleli a teljes történetet, a műfaj kialakulásától kezdve a szerepkörökig. Megjelenését az is indokolja, hogy az operett napjainkban reneszánszát, sokadik virágzását éli, idehaza és külföldön is. A szerző meggyőződése – és ennek a könyv bemutatásakor a Budapesti Operettszínházban hangot is adott – hogy helytelen könnyű műfajnak nevezni. Sokszor nehezebb, összetettebb, mint egy opera. Előadásához ugyanis nagyon jó énekhang, biztos muzikalitás, tiszta szövegmondás, jó színpadi megjelenés és kitűnő tánctudás szükséges! Az operajátszás, csak bizonyos dolgokra fókuszál, van benne zenei, technikai, hangképzési elvárás a művésszel szemben. Olyannak kell lenni, amit ha csak CD-n hallgatunk, akkor is teljes értékű élményt ad.

Dr. Vadász Dániel producer ezt azzal egészítette ki, hogy a magyar népnek szinte jellemvonása a sajátos humora, vonzódása a zenéhez és a gasztrokultúrához – mondhatni - a pillanat megéléshez. Ezekhez egy operett előadás jó lehetőséget nyújt. Népszerűsége abból is adódik, hogy olyan kiválóan keveri a humort és a kritikát, amire más műfaj nem képes. „Beint” politikusoknak, uralkodóknak, mindezt derűt fakasztóan teszi, a közönség érti, veszi a lapot és jól érzi magát. Ha megpróbálunk legfontosabb jellemvonására rávilágítani, akkor a komplexitásáról kell beszélni. Sok operai szerep jól hasonítható bonviván szerepekkel, így aki az egyikben jót tud felmutatni, az sikeres lehet a másik színpadon is. Csak ez utóbbiban még hangsúlyt kap a színészi játék, a szerep megformálása és nem utolsó sorban a fizikai állóképesség, a tánctudás!

 Jelen volt a könyv bemutatásánál Oszvald Marika és Peller Károly, mindketten egyetértettek abban, hogy a színpadi művészet „az elődökből táplálkozik.” Ez a könyv merítési, megőrzési lehetőség, mert sajnos tapasztalhatjuk, hogy a 40-50 évvel ezelőtt élt és nagy sikerrel dolgozott művészek közül a fiatalok alig ismernek valakit. A szerkesztéskor ezért elsősorban a már nem élő művészek bemutatására törekedtek és közülük is azokra, akik magyar operett ősbemutató részesei voltak. Ám rajtuk kívül szinte teljes körű feldolgozást kap az olvasó a műfaj kialakulásának kezdeteitől, egészen napjaink Budavári Palotakoncertjéig bezárólag. A könyv eloszlat egy tévhitet is. Sokan úgy gondolják, hogy az operett szónak Mozart volt a szülőatyja, de ma valószínűbbnek látszik, hogy Peregolesi-től származik. Az ő idejében az operáknál – közjátékként - kis rövidebb epizódokat, operácskákat, iktattak be. Ilyen operácska volt „Az előkelő fogoly” szünetében játszott, „Az úrhatnám szolgáló” – és állítólag erre mondták először, hogy operett.

 Ki gondolná, hogy az első magyar operett témáját Petőfi költeménye, A helység kalapácsa szolgáltatta? Egy felvonásból állt, 1862. április 21-én mutatták be és nem volt túl sikeres. Az utána következők sem bizonyultak tartósnak, nem tudták felvenni a versenyt Hervé, Offenbach, Planquette könnyed francia muzsikájával. Az első hazai sikerre 1886-ig kellett várni. Konti József zeneszerző, Csiky Gergely szövegére írt Királyfogás című operettjének főszereplője Blaha Lujza volt és még Brahms is gratulált hozzá! A XIX. – XX. század fordulója táján - Budapesttől Kolozsvárig – rengeteg magyar operett született. A névsor hosszú, ám a szerzők és operettjeik, amilyen gyorsan bekerültek a színházi világba, olyan gyorsan el is felejtődtek.

 A magyar operett nagy korszaka Huszka Jenővel és az 1902-ben bemutatott Bob herceggel kezdődött. Őt követően viszont bőséggel sorjáznak a világhírig jutott és mindmáig ismert nevek. Kacsóh Pongrác zenéjével a János vitéz 1904-ben fergeteges siker lett. Csak Fedák Sári egymaga 574 előadásban játszotta a címszerepet! Utána pedig – időrendi sorrendben – Lehár Ferenc, Jacobi Viktor, Kálmán Imre, Szirmai Albert, Zerkovitz Béla, Eisemann Mihály, Brodszky Miklós, Buday Dénes, Ábrahám Pál következett, Fényes Szabolccsal pedig szinte már napjainkig jutottunk el! Közülük a műfaj két leginkább meghatározó alakja kétségtelenül Lehár Ferenc és Kálmán Imre volt. A XX. század elején ismert volt a mondás: „a zenés színpadnak három műfaja van, az opera, az operett és Lehár!”

Megtudunk a könyvből olyan érdekességeket is, hogy az 1949 – 1957 közötti években Hollywoodban élő (és nem elérő, 137. old.) Brodszky Miklóst filmzenéiért öt alkalommal is Oscar-díjra jelölték, sajnos egyszer sem ő kapta meg. Ha pedig már egy elgépelést megemlítettünk, nem mehetünk el szó nélkül néhány más apróság mellett. Bár az oldalszámozás folyamatos, az oldalszámok feltüntetése viszont sűrűn hiányzik. A 116. után például már csak a 120. látható, noha a köztük lévő oldalak a helyükön vannak és tartalom is van rajtuk. Olykor az adatok sem egyeznek. Az első sikeres Konti operett szövegírója az 56. oldalon Csiky Gergely, az 57-en Deréki Antal. A Bob herceg bemutatója a 67. oldalon 1902-ben, a 69-en pedig 1897-ben volt. Mivel a könyv minden bizonnyal sokak érdeklődésre tarthat számot, valószínűleg lesz második kiadása is, amikor ezek a bizonytalanságok kijavíthatók lesznek.

                        Winkler Gábor
                        A MAGYAR OPERETT
                        Holnap Kiadó 2018
                        Centrál Dabasi Nyomda Zrt.
                        ISBN 978-963-349-211-6
Kapcsolódó témák

Újabb csodálatos könyv látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Két fotóművész, Vizúr János és Kércz Tibor felvételeiből válogatva állt össze magyar és angol nyelven az „Álmodó Vizek” című kötet, melynek képeiből június 12-ig kiállítás is látható a Természettudományi Múzeumban.

Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

Több oka is lehet annak, ha egy könyv első kiadását követően, az ötödik évben megjelenik a második – átdolgozott kiadás. Talán a példányszám volt kevés, esetleg a tartalomba csúsztak hibák? Esetünkben az első állítás ugyan igaz, szerencsére a második nem. Az Erzsébetváros zsidó örökségét bemutató első kiadás óta viszont a városrész életében történtek olyan változások, melyek indokolttá tették, hogy új, megbízható, aktuális tájékoztatást kapjon a téma iránt érdeklődő olvasó.

Hol is tarthatta volna máshol legújabb könyvének bemutatóját az Álomgyár Kiadó, mint a Kék Macska című regény egyik eredeti helyszínén, Budapesten, a Nagymező utca 17-ben. Persze a hely mára erősen megváltozott – már ami a belső terek egy részét illeti – de a szelleme? Nos, abban még ott leng az előző századforduló illata.

Egy tavaly létrejött – utazó – kiállítás megörökítésére vállalkozott a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. Könyvet adott ki a sörről – együttműködésben a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeummal. A kiállítás a tervek szerint évekig fog utazni az országban és az is elképzelhető, hogy külföldre is kiviszik. Ez az egyik oka annak, hogy a könyv maga is kétnyelvű, a szövege magyarul és angolul olvasható, nyelvgyakorlásnak is jó!

Blog ajánló
Városlátogatások A Neretva folyó völgyében
Egy nap a városban Milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten?
Egyre szaporodnak Budapesten az elektromos rollerek. A kölcsönzőknek köszönhetően a járdákon sorakoznak, mint ottfelejtett robotok százai, akik szomorúan várják, hogy kibéreljék őket, és egy hangos - vagy néma - juhúúúú-t váltsanak ki a rajtuk száguldozókból. Hogy ilyen baromi költői legyek. Azonban akik komolyan gondolják, hogy rollereznek, inkább vásárolnak sajátot. Egyrészt azért, mert a bérleti díj viszonylag magas, és így rollerezve inkább élményt kapunk a tömegközlekedéshez képest, meg rövidebb távokon gyorsaságot, egyéb előnyt nem. Másrészt tartósan használva egy roller képes visszahozni az árát: Misi, az Én Menő Lakásom csapatunk építésszervezője, aki naponta 10-15 lakást tekint meg, ahol vagy felújítást menedzsel, vagy szakért, tanácsot ad, ma már csak rollerrel jár a városban. Számára fontos, hogy két - általában belső kerületekben található - cím között minimalizálja az utazási időt, és ne vegye el munkaidő jelentős részét a helyzetváltoztatás. A csak-BKV ezért kizárt, mert ha át kell szállni, az lassú, az autó - próbálta már a bérelhető elektromosokat - meg a dugó miatt kellemetlen, és azok miatt drága is. Végül a rollerrel rengeteg időt spórol meg a címek közötti utazásnál, így egy nap több helyre tud kimenni, több munkát vállalni, ráadásul az autós utazáshoz képest 5000 forintot spórol az üzemanyagon és a parkolási díjakon NAPONTA. Akárhol megáll, akár csak húsz percre, tölt. Egy 100 ezer forintos roller 20 munkanap alatt visszahozza az árát, mínusz a töltés díja, ami elenyésző. (Örökmozgónak azonban nem alkalmas, mint kiderült) De hogy ez mit jelent praktikusan? Azt, hogy akárhová mész, veled van, a kezedben, egy 12-14 kilós roller, amit felcipelsz a lakásba, beviszel a találkozókra, mert az utcán nyilván nem hagyod. Így a lopás lehetősége minimálisra csökken, azonban ez a súlytöbblet sokakat visszatarthat attól, hogy kipróbálja az ilyen életformát. Egy hónapig volt nálam egy Motus Scooty 8.5”-os roller az AQUA Webshop jóvoltából, hogy megtudjam, ez mennyire kényelmetlen. Túl nehéz cipelni? El lehet helyezni? Gyorsabb? Egész nap bírja? Anyáznak ránk? Vagyis: milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten? P+Roller Akik a belvárosban élnek, és két hely között nem tesznek meg három kilométernél többet, azoknak egy alap roller 15-20 kilométeres hatótávja tökéletesen elég. Persze ha egész nap használják a rollert, mindenképp kell beiktatni töltős órákat: egy kávézóban, ahogy a laptopot vagy telefont, a rollert is lehet tölteni. Egy óra alatt 2-3 kilométernyi hatótávot tudunk beletenni pluszban. A külső kerületekben élőknek, vagy vidékről érkezőknek már számolgatni kell. Ha az M3-ason érkezünk, a Mexikói útnál megállva ideális a roller használata: a Városligeten keresztül, az Andrássy úton egy rövid (3-4 kilométeres) és kellemes úton eljutunk a belvárosig. Viszont ha az Örs Vezér térre érkezünk, akkor a nap elején, egyből elhasználunk 6-7 kilométert a pesti belvárosig, Budáról ne is beszéljünk. Ha csak egyetlen címre megyünk, mondjuk a munkahelyünkig, ahol töltjük a járművet, ez ideális. Ha azonban még járkálnánk odabent, akkor van benne kockázat. Egyébként autó csomagtartóba jól belefér, egy Skoda Fabia vagy Ford Fiesta méret épp megfelelő. Gyorsaság Egy elektromos roller végsebessége 20-35 kilométer per óra, típustól függően. Ez azonban nem sokat mond el, hiszen vannak olyan helyek, ahol a 10 km/h-t nem érdemes átlépni, máshol pedig lehet húzatni a motort. Viszont sokszor kell fékezni, gyorsítani. Ha fennáll a veszélye, hogy kilép elénk valaki, akkor a 10-15 km/h-t nem szabad túllépni. Ez egy sima kocogási sebesség, vagyis ha valami váratlan történik előttünk, egyszerűen leugrunk a rollerről, és máris gyalogos tempóban vagyunk. Ekkora sebességnél nem esünk orra, egyszerűen természetesen haladunk tovább, magunk mellett tolva a járművet. Egy alap roller is simán felmegy mondjuk a Margit-híd felfelé tartó szakaszain, de ha Budán, a hegyekbe vágyunk, akkor egy nagyobb motorral rendelkező járművet érdemes választani, ami mondjuk 800 Wattot is le tud adni, különben tolni fogjuk. Általánosságban azonban elmondható, hogy rollerrel egy 2-3 kilométeres szakaszon ugyanolyan gyorsan vagy gyorsabban jutunk el egyik pontból a másikba, mint ideális, átszállás nélküli BKV-val, vagy átlagosan erős nappali forgalom mellett, autóval. Ha át kell szállni, vagy az autóval akár csak egy könnyebb torlódásba futunk, a roller előnye megkérdőjelezhetetlen. 5 kilométeres táv felett a városban azonban már érdemes beiktatni egy metrózást, vagy más gyors BKV-lehetőséget, egyrészt azért, mert úgy gyorsabb, másrészt azért, mert úgy könnyebben kihúzzuk a nap végéig. Ilyenkor összecsukjuk a rollert, kézbe veszük, és poggyászként visszük fel. Súly és térfogat Itt a roller hátránya. Eddig láttuk, hogy időt és pénzt spórol nekünk, valamint gyorsan el lehet vele jutni 3-4 kilométerre lévő helyekre. Azonban mindig velünk van: fel kell vinnünk buszra, metróra, villamosra, bejön velünk megbeszélésekre, fel a második emeletre, le a harmadik emeletről, be a liftbe, étteremben asztal alá. A rollerek összecsukhatóak, és a száruknál fogva jó fogással hordozhatóak, de viszonylag nehezek és nagyok. 12-14 kilogramm kézben tartva: kényelmetlen. Én 95 kilogramm vagyok, és viszonylag van izomzatom, így nekem viselhető teher volt, és az előnyök kompenzálták ezt a kényelmetlenséget. El tudom képzelni viszont, hogy valakinek egy ilyen súly viselhetetlen. Érdemes tehát kipróbálni előtte, hogy nekünk hány percig komfortos a cipelés. Ha egy perc alatt le kell tennünk, akkor inkább ne vágjunk bele, vagy olyan helyekre vigyük, ahol szinte a bejáratokig mehetünk vele. Egyébként sem a tömegközlekedés, sem a kávézók nincsenek felkészülve az elektromos rollerek tömeges fogadására. Egy-egy ilyen elfér mondjuk egy kisebb kávézóban, étteremben, még egy-két megfelelő konnektor is akad, ahol otthagyhatjuk a járművet. Most még nem lesznek idegesek a pincérek ha meglátják a rollert, de előfordul, hogy a közeljövőben ez megváltozik: egyre többen akarják behozni a helyekre az eszközt, ami a földön heverve balesetveszélyes, ráadásul elfoglalja az értékes alapterületet a vendégek elől. A HÉV-en, vonaton mondjuk van biciklitároló kocsirész, ahol kényelmesen lehet szállítani a rollert, de máshol egy kicsit nyögvenyelős a dolog. Sehol sincs egy pont akkora tér, ami elnyelné a teljes hosszt, a metróban kilóg az üléssor mellől, buszokon talán a babakocsis helyet célozhatjuk meg vele, villamoson mindenhol útban van. Ennek ellenére, csúcsforgalmon kívül simán el lehet vele balanszírozni. Életérzés Rollerezni jó. Óriási szabadságot ad, mert nem izzadsz le, mégis gyorsan haladsz. Természetes pózban állsz, mintha sétálnál, élvezed a szelet, napsütést. A fent említett leugrás a rollerről, vagyis egy-másodperc-alatti-gyalogossá-válás olyan érzés, amit más nem ad meg. Mintha egy Transformers lennél, aki bármikor átváltja magát egy másik minőségű utassá. Rolleresnek lenni azonban egyre inkább hordoz egy stigmát is, és noha nálunk nem volt még ebből komoly baleset, tény, hogy a roller nem egy túl biztonságos eszköz, és a forgalom többi résztvevőjében ez félelmet generál, amit rossz szokásunk szerint dühvel folytunk le. Ráadásul nincsenek meg a feltételei a városban, sem az utakon (nincs elég bicikliút), sem a járműveken. Én ugyan csak egyszer kaptam beszólást, jogosan, Misi barátom rendszeresen kapja a bekiabálást az autóktól, bicajosoktól, autósoktól. Lehet, hogy én mokányabbnak tűnök, vagy mérgesebben nézek, nem tudom. De van vele szemben egy kis utálat. A roller egy alternatíva az összehajtható elektromos bicajra. Lassabb, kevésbé biztonságos, de jobban hordozható és olcsóbb. Maguk a járművek nem valami szofisztikáltak, itt lehet olvasni az írásomat a műszaki paraméterekről, én úgy látom, a következő években dől el, hová tudnak fejlődni. Csak közben a városban is fel kellene készülni rájuk. Mert most kell eldönteni, hogy betiltjuk a használatot, mint az V. kerületben, és akkor inkább ne vegyünk feleslegesen ilyet, vagy támogatjuk, de akkor utakkal, felfestéssel, a kávézókban fizetős rollertározó polcokkal, töltési lehetőségekkel. Mert egy városnak is származik előnye abból, ha az emberek gyorsabban és hatékonyabban, helyi károsanyag-kibocsátás nélküli jutnak el A-ból B-be, miközben a tömegközlekedési férőhelyeket is kevésbé veszik igénybe. Disclaimer: az AQUA Webshop az Egy nap a városban blog hirdetője. Rollereik itt elérhetőek.
Egy nap a városban Tévedtem, EZ Budapest legfélelmetesebb aluljárója
Írtam nemrég a nyuszis aluljáróról, ami a lefestése előtt olyan félelmetes volt, hogy jobb híján ennek adtam az aranyérmet, a város legfélelmetesebb alulárója címet. Tévedtem. Úgy esett, hogy a Lehet téri vásárcsarnoktól indultam volna a Kodály Köröndhöz, mégpedig elektromos rollerrel. Így aztán gyalogos útvonalat terveztem a Google Mapsszel, ami egy számomra ismeretlen helyen vitt át a Nyugati sínjei alatt. Nem a Ferdinánd hídon, hanem attól még kintebb, északkeletre. Nem tudtam, hogy van ott bármilyen átjárási lehetőség. Úgyhogy arra vettem az utamat. Kevésbé bizalomgerjesztő helyre tévedtem. Ahol egy nagyon-nagyon-nagyon nem bizalomgerjesztő lyukat találtam a föld alá futva: Egy nagyon hosszú lyukat: Az aluljáró borzasztó sötét, mivel hosszú, és csak a két végén jöhet be napfény. További beszarást okoz, hogy középen egy akna fut végig, amit így-úgy lefedtek iszonyatosan hangos vasfedelekkel. Ha rálépsz, vagy rollerrel ráhajtasz, kong-zeng az egész cső. Itt az látható, hogy egy ideje már megyek benne. Eszembe jutott a tini nindzsa teknőcök, azok is ilyen helyen éltek. Tulajdonképpen kicsi az esélyed, hogy anélkül menj át rajta, hogy senki ne jöjjön szembe, tekintve hogy hatszáz kilométer hosszú, négy méter széles a cső, ami így 2,4 négyzetkilométert jelent, Budapesten pedig 1,7 millióan élnek 525 négyzetkilométeren, tehát ha véletlenül 7770 embert látunk egyidőben a csőben, azon se nagyon lepődjünk meg. Teljesen átlagos szám. A másik oldalon, a Podmaniczky utcában úgy lehet megismerni a lejáratot, hogy megkeressük a lenti, trópusinak tűnő bokrot, ami kinőtt az aszfaltból. Most ezzel tényleg nem a fővárost ítélem el, hiszen látszik az ágakon, hogy valaki megnyírta már őket. Igaz, 150 centinél vágtak, hogy ne kelljen lehajolni, és a levágott kórókat nem nagyon vitték el, hogy ne kelljen lehajolni, de a szándék megvolt. Valakiben. Egy buja dzsungel ez a város. Tényleg, az Állatkertben is vannak ilyen titkos járatok gyerekeknek. Ki hitte, hogy odakint meg felnőttek játszhatnak?
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!