2019. november 13. szerda, Szilvia napja
Sokadik virágzását éli
Révay András
2018.12.09 21:35
Nem öregebb kétszáz évnél, de már vannak klasszikusai. Lenézték, vitatták, temették, most is él. Olyan, mint a jó bor vagy a jó szivar, az élvezetéhez érettség kell! Bár – ez sem egészen igaz. Nem zárt, nem egységes. Részelemei között van, ami képes magához édesgetni egészen fiatalokat és jó esély van rá, hogy aki először hatéves korában találkozott vele, hetvenévesen is a barátja marad.

Bár bizonyítottan többgyökerű, szülőhelye tagadhatatlanul Párizs. Magyarországra – adatokkal igazolhatóan – 1859 nyarán látogatott először, sikere azóta ível felfelé. Annál is inkább, mert művelői között számos világhírű magyar is van, munkásságuk nyomán nagyon sokan gondolják úgy, hogy ez kifejezetten magyar jelenség és szeretetünk iránta akkor sem csökken, ha elfogadjuk a tudományos tényeket vele kapcsolatban. Igen, bátran beszélhetünk tudományos tényekről dr. Winkler Gábor orvosprofesszor könyve kapcsán, noha oly messze áll az orvoslástól, mint – ahogy mondani szokták – Makó Jeruzsálemtől! Tudománytörténet? Nem. Zenetörténet? Valójában az sem, pedig kirándulásairól a zene világába, három könyvet is megjelentetett már. Ez, amit most a kezünkben tartunk, a negyedik!

 A magyar operett című könyv szakmai alapossággal készült, mégis könnyen „fogyasztható”, tele van képekkel, érdekes, izgalmas háttéranyaggal. Felöleli a teljes történetet, a műfaj kialakulásától kezdve a szerepkörökig. Megjelenését az is indokolja, hogy az operett napjainkban reneszánszát, sokadik virágzását éli, idehaza és külföldön is. A szerző meggyőződése – és ennek a könyv bemutatásakor a Budapesti Operettszínházban hangot is adott – hogy helytelen könnyű műfajnak nevezni. Sokszor nehezebb, összetettebb, mint egy opera. Előadásához ugyanis nagyon jó énekhang, biztos muzikalitás, tiszta szövegmondás, jó színpadi megjelenés és kitűnő tánctudás szükséges! Az operajátszás, csak bizonyos dolgokra fókuszál, van benne zenei, technikai, hangképzési elvárás a művésszel szemben. Olyannak kell lenni, amit ha csak CD-n hallgatunk, akkor is teljes értékű élményt ad.

Dr. Vadász Dániel producer ezt azzal egészítette ki, hogy a magyar népnek szinte jellemvonása a sajátos humora, vonzódása a zenéhez és a gasztrokultúrához – mondhatni - a pillanat megéléshez. Ezekhez egy operett előadás jó lehetőséget nyújt. Népszerűsége abból is adódik, hogy olyan kiválóan keveri a humort és a kritikát, amire más műfaj nem képes. „Beint” politikusoknak, uralkodóknak, mindezt derűt fakasztóan teszi, a közönség érti, veszi a lapot és jól érzi magát. Ha megpróbálunk legfontosabb jellemvonására rávilágítani, akkor a komplexitásáról kell beszélni. Sok operai szerep jól hasonítható bonviván szerepekkel, így aki az egyikben jót tud felmutatni, az sikeres lehet a másik színpadon is. Csak ez utóbbiban még hangsúlyt kap a színészi játék, a szerep megformálása és nem utolsó sorban a fizikai állóképesség, a tánctudás!

 Jelen volt a könyv bemutatásánál Oszvald Marika és Peller Károly, mindketten egyetértettek abban, hogy a színpadi művészet „az elődökből táplálkozik.” Ez a könyv merítési, megőrzési lehetőség, mert sajnos tapasztalhatjuk, hogy a 40-50 évvel ezelőtt élt és nagy sikerrel dolgozott művészek közül a fiatalok alig ismernek valakit. A szerkesztéskor ezért elsősorban a már nem élő művészek bemutatására törekedtek és közülük is azokra, akik magyar operett ősbemutató részesei voltak. Ám rajtuk kívül szinte teljes körű feldolgozást kap az olvasó a műfaj kialakulásának kezdeteitől, egészen napjaink Budavári Palotakoncertjéig bezárólag. A könyv eloszlat egy tévhitet is. Sokan úgy gondolják, hogy az operett szónak Mozart volt a szülőatyja, de ma valószínűbbnek látszik, hogy Peregolesi-től származik. Az ő idejében az operáknál – közjátékként - kis rövidebb epizódokat, operácskákat, iktattak be. Ilyen operácska volt „Az előkelő fogoly” szünetében játszott, „Az úrhatnám szolgáló” – és állítólag erre mondták először, hogy operett.

 Ki gondolná, hogy az első magyar operett témáját Petőfi költeménye, A helység kalapácsa szolgáltatta? Egy felvonásból állt, 1862. április 21-én mutatták be és nem volt túl sikeres. Az utána következők sem bizonyultak tartósnak, nem tudták felvenni a versenyt Hervé, Offenbach, Planquette könnyed francia muzsikájával. Az első hazai sikerre 1886-ig kellett várni. Konti József zeneszerző, Csiky Gergely szövegére írt Királyfogás című operettjének főszereplője Blaha Lujza volt és még Brahms is gratulált hozzá! A XIX. – XX. század fordulója táján - Budapesttől Kolozsvárig – rengeteg magyar operett született. A névsor hosszú, ám a szerzők és operettjeik, amilyen gyorsan bekerültek a színházi világba, olyan gyorsan el is felejtődtek.

 A magyar operett nagy korszaka Huszka Jenővel és az 1902-ben bemutatott Bob herceggel kezdődött. Őt követően viszont bőséggel sorjáznak a világhírig jutott és mindmáig ismert nevek. Kacsóh Pongrác zenéjével a János vitéz 1904-ben fergeteges siker lett. Csak Fedák Sári egymaga 574 előadásban játszotta a címszerepet! Utána pedig – időrendi sorrendben – Lehár Ferenc, Jacobi Viktor, Kálmán Imre, Szirmai Albert, Zerkovitz Béla, Eisemann Mihály, Brodszky Miklós, Buday Dénes, Ábrahám Pál következett, Fényes Szabolccsal pedig szinte már napjainkig jutottunk el! Közülük a műfaj két leginkább meghatározó alakja kétségtelenül Lehár Ferenc és Kálmán Imre volt. A XX. század elején ismert volt a mondás: „a zenés színpadnak három műfaja van, az opera, az operett és Lehár!”

Megtudunk a könyvből olyan érdekességeket is, hogy az 1949 – 1957 közötti években Hollywoodban élő (és nem elérő, 137. old.) Brodszky Miklóst filmzenéiért öt alkalommal is Oscar-díjra jelölték, sajnos egyszer sem ő kapta meg. Ha pedig már egy elgépelést megemlítettünk, nem mehetünk el szó nélkül néhány más apróság mellett. Bár az oldalszámozás folyamatos, az oldalszámok feltüntetése viszont sűrűn hiányzik. A 116. után például már csak a 120. látható, noha a köztük lévő oldalak a helyükön vannak és tartalom is van rajtuk. Olykor az adatok sem egyeznek. Az első sikeres Konti operett szövegírója az 56. oldalon Csiky Gergely, az 57-en Deréki Antal. A Bob herceg bemutatója a 67. oldalon 1902-ben, a 69-en pedig 1897-ben volt. Mivel a könyv minden bizonnyal sokak érdeklődésre tarthat számot, valószínűleg lesz második kiadása is, amikor ezek a bizonytalanságok kijavíthatók lesznek.

                        Winkler Gábor
                        A MAGYAR OPERETT
                        Holnap Kiadó 2018
                        Centrál Dabasi Nyomda Zrt.
                        ISBN 978-963-349-211-6
Kapcsolódó témák

Újabb csodálatos könyv látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Két fotóművész, Vizúr János és Kércz Tibor felvételeiből válogatva állt össze magyar és angol nyelven az „Álmodó Vizek” című kötet, melynek képeiből június 12-ig kiállítás is látható a Természettudományi Múzeumban.

Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

Több oka is lehet annak, ha egy könyv első kiadását követően, az ötödik évben megjelenik a második – átdolgozott kiadás. Talán a példányszám volt kevés, esetleg a tartalomba csúsztak hibák? Esetünkben az első állítás ugyan igaz, szerencsére a második nem. Az Erzsébetváros zsidó örökségét bemutató első kiadás óta viszont a városrész életében történtek olyan változások, melyek indokolttá tették, hogy új, megbízható, aktuális tájékoztatást kapjon a téma iránt érdeklődő olvasó.

Hol is tarthatta volna máshol legújabb könyvének bemutatóját az Álomgyár Kiadó, mint a Kék Macska című regény egyik eredeti helyszínén, Budapesten, a Nagymező utca 17-ben. Persze a hely mára erősen megváltozott – már ami a belső terek egy részét illeti – de a szelleme? Nos, abban még ott leng az előző századforduló illata.

Egy tavaly létrejött – utazó – kiállítás megörökítésére vállalkozott a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. Könyvet adott ki a sörről – együttműködésben a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeummal. A kiállítás a tervek szerint évekig fog utazni az országban és az is elképzelhető, hogy külföldre is kiviszik. Ez az egyik oka annak, hogy a könyv maga is kétnyelvű, a szövege magyarul és angolul olvasható, nyelvgyakorlásnak is jó!

Blog ajánló
Egy nap a városban Hol lehet a legjobb hummuszt enni a zsidónegyedben?
Ki gondolta volna még pár éve, hogy ilyen címmel írok posztot? Én biztosan nem! A helyzet az, hogy a város multikulti gasztronómiai palettája folyamatosan bővül, egyre megszokottabbak lesznek idegen országok gulasch-ai, sőt már túl is haladunk azokon, a fejlődés következő szintjeit ostromolva. Ahogy a pho leves uncsivá vált abban a szent pillanatban, hogy elfogadható mennyiségű helyen lehetett belőle elfogadható minőséget enni (a szusi az egyetlen, ami azelőtt ment ki a divatból, hogy ehettünk volna belőle jókat ötnél több helyen), úgy jár ugyanerre a sorsra talán a hummusz is nemsokára. Pedig most kezdene beindulni. Izraeli ismerősünk például úgy húzza a száját a budapesti hummuszra, mintha Tel-Avivban minden sarkon lehetne első osztályú gulyást enni. Volt azonban egy hely, ami neki is megfelelt, sőt, oda jár minden alkalommal, amikor Budapesten időzik. “Olyan, mint Izraelben” - mondja. Úgyhogy kíváncsi voltam, hol ez a rejtélyes hely a zsidónegyedben. Először azt hittem, a Dobrumba lesz az. A helyen a megnyitása óta nagyon nehéz leülni evésidőkben, én a legjobb hummusz tálamat itt ettem például. A FEJEDELMI HUMMUSZ TÁL nevű költemény egy szem húst nem tartalmaz, de nem is hiányzik belőle. Van rajta tahinikrém, marinált csicseriborsó, bio hagyma saláta, savanyú uborka, zöld olivabogyó, tojás, koriander és sült édeskömény. Baromi izgalmas cucc, élmény, nem a hummusz miatt persze. Az egyszerűen csak rendben van, amilyen rendben csak egy hummusz lehet. Mint kiderült izraeli ismerősöm nem erre a helyre gondolt, bár ezt is próbálta. A Dobrumbát lelkes utazók alapították, összesen hat barát, akik bejárták a Közel-Keletet, és egyszerre szeretik az izraeli, az arab, az örmény, a török konyhát, mindezt pedig egyben mutatják meg, egy nagyvárosi food barban. Azt a helyet, amit mi keresünk, izraeli tulajdonos nyitotta, és első ránézésre semmilyen körülmények között nem mennél be. Már a neve is olyan, mint ami saját magát is unja: Falafel Bar. Pedig a Wesselényi utcában található hely tényleg ígéretes. A 2600 forintos dubrumbás fejedelmi tál helyett itt a maximum, amit kiadhatsz egy hummusz tálért, az 1990 forint, 1890-ért csirkehúsos verziót adnak, sok zöldséggel. A zöldségek frissek, ízletesek, de nem olyan izgalmasak, mint a másik helyen. Ami izgalmat adhat, az a csípős szósz, meg persze a hús is nagyon rendben van. Összességében viszont a tál jó, ízletes, öröm: De kóstoljátok meg magatok, ne bízzatok bennem. Mindkettő szuper élmény, jó hummusztál, mindenféle jósággal. A Falafel Bar inkább az "utcai verzió", helyi zöldségek, könnyű elkészítés, míg a Dobrumba a bisztrós verzió, különlegesebb, aprólékosabb cuccokkal. DobrumbaCím: 1074 Budapest, Dob u. 5 Falafel BarCím: 1077 Budapest, Wesselényi u. 30.
Városlátogatások Chania
Chania, Kréta szigetének egykori fővárosaAz egyedülálló hangulatú, történelmi város Kréta északnyugati részén fekszik, 160 km-re a fővárostól, Herakliontól. Az ókori települést még Homérosz is említi Odüsszeusz történetében. A minószi királyság idején a virágzó város neve Kydonia volt, mai elnevezése a bizánci birodalomhoz köthető, eleinte Al Hanim-nak nevezték, majd az arab nevet módosítva, a Hania (Chania) lett a város neve. A település az évezredek során több ízben is gazdát cserélt, a görög, arab, bizánci, velencei és török uralom jellegzetességei ma is fellelhetőek. Az óváros jelentős része a velenceiek által létrehozott kikötő köré épült. A világ egyik legöregebb és legszebb világítótornya. ma a város jelképe. A kikötőt védő hullámtörő végére épült torony, ma már nem navigációs pont, csak történelmi emlék.A varázslatos település sajátos, mediterrán hangulatát, a faborítású ablakok, a tengerparti éttermekkel és kávézókkal díszített sétány, és a gyönyörű aprócska tereken megbúvó templomok teszik teljessé.A Velencei kikötő:A velenceiek által épített ívelt kialakítású kikötő, ma már történelmi és turisztikai látványosság, melynek egyik oldalán a várost védő Firka erőd bástyái magasodnak, míg a másik oldalon a már említett, egy minaret formáját utánzó világítótorony áll.A védett öbölben épült a Velencei hajógyár, melynek 23 műhelyéből napjainkra csak 7 maradt fenn.Panagia Trimartiri (Szűz Mária) templom:A templom a 13. századtól a török megszállásig (17. század) fogadta a hívőket, ekkor a hódítók elűzték a papokat és szappangyárat működtettek az épületben. Később megegyeztek a törökökkel és velencei stílusban újjáépítették.Agora:Chania árubőségtől roskadozó, a marseille-i piac mintájára tervezett, fedett piaca az agora, szintén a város egyik szimbólumává vált. A Hassan Pascha mecset:Az öbölben, a vízpart közelében található a gyönyörű mecset, amelyben most művészeti kiállítások láthatóak. A kikötőben álló mecset és a város több épülete is az oszmán időszak emlékét őrzi, ezek adják Chania keleti varázsát.Fedezzük fel a történelmi város igazi arcát, sétáljunk az óváros zegzugos utcáin és régi, szemet gyönyörködtető velencei épületek, hangulatos kávézók és éttermek bukkannak elénk.Nézzünk meg egy videót:           https://www.youtube.com/watch?v=hotI_cIF08A                                                                   Készítette: vinpet                             
Egy nap a városban Házi tárlatvezetés egy fotóművésztől, aki mobillal fotózza a várost, ahol éppen jár
Amikor az ember sok dologgal foglalkozik egyszerre, időnként óhatatlanul is összeérnek az egyes tevékenységek. Még akkor is, ha elvileg nem érhetnének össze. Így aztán amikor levelet kaptam Sebestyén Sárától, hogy férjével megnéznék egy különleges helyen lévő high-tech házat, amit épp árulunk az én Menő Lakásom ingatlanközvetítői “lábán”, beugrott valami. Utánanéztem, és tényleg: Sára fotóművész, különleges formákat lát meg maga körül, ezekből pedig olyan összeállításokat készít, amik együtt képzőművészeti szempontból is értékelhető alakzatokat hoznak létre. Ahogy beszéltünk telefonon, rákérdeztem, és kiderült, hogy igazam volt. Közben persze benne voltam az ingatlanközvetítői “szerepben”, ami nálam pont olyan szerep, mint az összes többi, az újságírószerep, az urbanistaszerep, a gasztromegmondóember-szerep, a kritikus-szerep, az Apple-szakértő szerep. Levetkőznivaló, nyűgös, szűk ruha, amit az első adandó alkalommal eldobok, mert utálom, amikor egy elvárt viselkedési mintával vetnek össze. Feszengek, hülyén áll. Elvállalok időnként előadásokat, oktatásokat, moderátori szerepet is, csak hogy azok határait is kifeszegethessem annyira, hogy kényelmesen beleférjek. November végén egy T-Systems-es rendezvényen beszélek majd idegesítő vekkerekről és szemtelen tehenekről. Ez is egyfajta alkotó munka, azt hiszem. De lehet, hogy csak így érzem jól magam, vagy én így lázadok. Így teszem bele magam - a környezetembe. Szóval az ingatlanról gyorsan a művészetre terelődött a szó, onnan meg az ő házukra, ami egy hatalmas modern villa. – Egyébként eladó, nem akarod árulni? Ha eljössz, egy otthoni tárlatvezetést is tartok neked. – De, persze, megpróbálom eladni. A tárlatvezetés meg istenien hangzik, már indulok is. Ezennel összeolvadt a két szakma, elválaszthatatlanul. A ház maga egy nagyon különleges darab, egy 2000-ben átadott háromszintes villa, egy komoly építész munkája, aki értette, hogyan lehet izgalmas tereket létrehozni (eladó is, hehe). Itt kísért körbe Sára, aki elmondta: a képeket Leica lencsével ellátott okostelefonnal készítette, a hétköznapi élete, munkája, gyermekei nevelése közben. Elsőre azt gondolnánk, ilyet bárki készít nap mint nap, aki szeret közeli témákat fotózni, de Sára képei olyan arányokat, formákat fognak meg, amik valahogy, megmagyarázhatatlan módon "egyben vannak", és egyszerre tűnnek időtlennek és pillanatnyinak. Van, amelyik egy háztető és a napsugár találkozását örökíti meg, egy másik viszont egy függöny libbenését. Előbbi inkább időtlen, utóbbi inkább egyszeri és megismételhetetlen. Fény-árnyék, sima és egyenetlen felületek, textúrák. Olyan dolgok, amik körbevesznek minket minden nap, de így, kiemelve a kontextusból, figyelemreméltóvá válnak. Mindez egy különleges ház falain, átjárókban, szobákban, még a garázs egyik kivezető folyosóján is. Sára alkotását először a Három Hét Galériában, Maurer Dóra fotói mellett állították ki (összesen tíz művész munkáit lehetett megnézni), ezt egyébként igen megtisztelőnek érezte. Később Esztergomban, szülővárosában, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumában állított ki egy adag fotót Tomas Opitz, a TOBE Gallery vezetőjének kurátori segítsége mellett, nyert már díjat a Ph21 Gallery egyik nemzetközi fotópályázatán, és az Ukiyo-e pályázaton eddig beválogatták a legjobb 60 közé. Szerettem látni, hogy az értékes alkotás lehetősége mindenki előtt ott áll, sem technológiai, sem időbeli akadálya nincs annak, hogy a bennünk élő kreativitást értékes módon éljük ki. Eszembe jutott Ion Barlandeanu, és az Ion B. szerint a világ című dokumentumfilm. A román művész sorsa olyan, mint valami mese: az utcán, pontosabban egy panelház tövében, a szabad ég alatt élt, eközben a szemetesből kikukázott magazinokból vágott ki képeket, majd ezeket kollázsokká illesztette össze. Az így kapott képek annyira erősek és sokatmondóak voltak, hogy sztárművésszé változtatták a hajléktalan Barlandeanu-t, aki még a legfontosabb megnyitója előtt is az utcán borotválkozott meg. Eszköze a művészetére egy koszos olló és ragasztó volt, lehetősége arra, hogy bárki lássa a műveit: gyakorlatilag semmi. Tök jó látni, hogy megtörténhet velünk is, már amennyiben van mondanivalónk, és látásunk a vizuális vagy más művészetekre, esztétikára. És - ez nagyon fontos - alkotunk annak ellenére, hogy tudjuk, valószínűleg magunknak tesszük azt.
Városlátogatások Santorini
Santorini az Égei-tenger gyöngyszemeA napfényben fürdő kék-fehér mesevilág a valóságban is olyan, mint a reklámokban, az utazási irodák prospektusaiban.A tenger felől közelítve a vízből kiemelkedő hatalmas sziklát látod, melyet a hegytetetőn épült hófehér házacskák mirtuszkoszorúként öveznek.A közel 300 méter magas meredek szikla tetejére három féle módon lehet feljutni: felvonóval, szamárháton és gyalog. A 600 lépcső megmászása ember és szamárpróbáló feladat, nézzünk csak az előző képen a cikk-cakkban felvezető útra. Tájékoztatásul csak annyi: az egyirányú szamár 5 € -ba kerül, de lehet retúrjegyet is venni.Egy kis történelem:Santorini a görög szárazföldtől dél-keletre fekvő a Kikládok szigetcsoport legnagyobb és legnépszerűbb szigete. Első lakói a minósziak. Konstantinápoly bukása után velencei uralom alá került, ekkor kapta mai nevét is, korábban Thirának hívták. A következő évszázadokban Naxos urai és az oszmánok irányították a szigetet, egészen addig, míg Görögországhoz nem csatolták. A bájos, idillikus sziget kialakulása meglehetősen drámai módon ment végbe. Mai félhold alakját az ie. 1500 körül bekövetkezett vulkánkitörés után nyerte el a korábban köralakú sziget. A kitörést követő szökőár elpusztította többek között a krétai civilizációt is. Egyes kellő fantáziával megáldott történészek szerint az elveszett Atlantisz legendája szervesen kapcsolódik Santorini történetéhez. Fira, Santorini fővárosa a tengerből kiemelkedő kalderára (vulkáni szikla tetejére), épült. A félhold alakú beomlott kráter meredek és sziklás hegyoldalára, szinte egymásba érve épültek a fehér-kék házak és templomok.A sziget Európa egyik legismertebb idegenforgalmi célpontja, a világ minden tájáról özönlenek a turisták. Az öbölben naponta kötnek ki az óriás, többezer utast szállító luxushajók, az érdeklődők mellett Santorini kedvenc helye a nászutasoknak is, sokan itt fogadnak örök hűséget. Fira luxusüdülőhely, drága szállodákkal és üzletekkel, sok filmcsillag és más celebritás is ellátogat ide. Csodálatos a kilátás innen a kalderára, különösen naplementekor.Fira leghangulatosabb, legszebb utcája a Plátia Firosztefáni, ahol az Ájiu Miná templom is található: a kék kupolás, fehér harangtoronnyal rendelkező templom Fira egyik jelképe.A vakító fehér házak és a kék kupolák mellett, a kis utcácskákat virágerdő övezi, ez tényleg a földi Paradicsom.A sziget teleülései közötti közlekedésre a legnépszerűbb járgány a quad, bár a meredek szerpentineken nem árt az óvatosság. Egy helyi monda szerint a legveszélyesebb kanyarokban még a buszvezetők is becsukják a szemüket.Sétáljunk egy kicsit a szigeten:Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=y6YryG3rldw                                                                                                  Készítette: vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!