2024. május 26. vasárnap, Fülöp és Evelin napja
A hadüzenet napján
Utazónet
2014.07.29 19:53
Napra pontosan száz évvel a Monarchiának az I. Világháborút kirobbantó hadüzenete évfordulóján, katonai tiszteletadással tartottak megemlékezést Budapesten a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Az eseményhez a Magyar Posta alkalmi bélyeg kibocsátásával csatlakozott.

A rendezvényre érkezőket a Magyar Honvédség Légierő Zenekara fogadta, megteremtve ezzel a száz évvel ezelőtti hangulatot. Játszottak indulókat, katonanótákat, népdalokat, még egyházi, katolikus és református dalokat is, emlékezve arra, hogy a magyar Himnuszt a Monarchia hadseregében nem engedélyezték. Abban az időben nemcsak a politikai elit, hanem a társadalom széles rétegei is helyeselték a háborút. A közhangulat akkorát változott, hogy a Ferenc József ellen harcoló Kossuth Lajos máig ismert, híres nótáját is új szöveggel: „Ferenc Jóska azt izente…” kezdettel énekelték.

Mindannyiunk kötelessége megemlékezni az I. Világháborúról, a 660 ezer magyar hősi halottról – mondta dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. Ez a megemlékezés most három részből áll. Először egy igen szép emlékbélyeg kibocsátására kerül sor. Ezt követően megnyílik egy kiállítás, mely kissé meglepő, a háborút ugyanis a hadiipar oldaláról vizsgálja. Győrben működött 1913-tól 1919-ig egy ágyúgyár, mely sem előtte, sem utána nem létezett. Az akkor használt lőteret a tűzszerészek nemrég felderítették, kitisztítottak, az ott talált tárgyak alkotják a kiállítás zömét. A Múzeum belső parkjában nemrég fejeződött be az I. Világháborús emlékfal felújítása, a megemlékezés ott zárul – jelentette be a parancsnok.

Mindannyiunk előtt közismert, hogy Gavrilo Princip gyilkos merényletét kihasználva, az Osztrák-Magyar Monarchia – Németország támogatásával a háta mögött – a Szerbiának küldött ultimátummal és hadüzenettel robbantotta ki azt a háborút, ami szinte napok alatt világméretűvé szélesedett – állapította meg Kun Szabó István vezérőrnagy, a HM társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. Akkor még senki nem sejtette, hogy ez lesz világtörténelem első, igazán modern, több mint négy évig tartó, tízmillió katona és tizenkétmillió polgári áldozatot követelő háborúja. Minden korábbinál pusztítóbb, és joggal nevezhetjük a XX. század őskatasztrófájának. Generációk alatt felhalmozott anyagi és kulturális értékek semmisültek meg. A háború valamennyi hadszíntérén harcoltak magyar katonák és mindenhol, mindig megállták a helyüket! Ott voltak Galíciában, Belgium és Franciaország földjén, a Gallipoli félszigeten, a Kaukázusban és Mezopotámiában éppúgy, mint Szerbiában vagy a montenegrói, az Albán hegyek között. Az áldozatok megrendítően magas száma arra int bennünket, hogy a velük történteket ne engedjük a feledés homályába merülni.

 

A Magyar Postát sokan csak a levelek, csomagok, csekkek feladási helyeként tartják számon. Van viszont egy másik, nagyon szép feladata is: a bélyegkibocsátás – hangsúlyozta Sárközy Ágnes, a Magyar Posta filatéliai igazgatója. A bélyeg egy ország kulturális védjegye, történelmének, ismereteinek, művészetének tárháza. A Posta száz éve, a háború kitörésekor is adott ki bélyeget, a Hadisegély sorozat célja a hadikiadásokhoz való hozzájárulás volt, illetve a hadiözvegyek, -árvák, -rokkantak megsegítése. Akkor 2 fillér felárat kellett fizetni egy-egy bélyegért. A százéves évforduló tiszteletére a Magyar Posta Alkalmi bélyeget hoz forgalomba.

A bélyeg fő motívuma egy tiszti kitüntetéssor, alnyomatát pedig egy korabeli olasz térképrészlet adja. Az elismerések az osztrák-magyar kitüntetésekre jellemző, háromszögletűre hajtott szalagokon függenek, sorrendben: Osztrák császári Lipót Rend lovagkeresztje hadidíszítménnyel, kardokkal; Osztrák császári Vaskorona Rend III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal; Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal; Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal; Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal; Károly Csapatkereszt; Sebesültek Érme, szalagján sebesülést jelző sávval. Az elsőnapi alkalmi borítékon a Károly Csapatkereszt, a Sebesültek Érme és a Háborús Emlékérem elő-és hátlapjai láthatóak.

A kiállítás látogatói megismerkedhettek a Győri Magyar Ágyúgyár nem mindennapi történetével. A kiegyezéstől kezdődően a hazai ipar meghatározott kvóta szerint részesedhetett a hadiszállításokból. Tüzérségi lőszergyártás volt ugyan Magyarországon, ám lövegcső előállítására képes gyár nem. Az új gyár alapításáról 1913-ban kötött szerződést a Pénzügyminisztérium a Krupp és a Škoda gyárral, üzembe helyezése 1915-ben történt és 1918-ig mintegy 700 lövegcsövet állított elő. A világháborús összeomlást követően a gyár leállt és a Tanácsköztársaság rövid időszakát leszámítva nem is éledt fel többé. Az 1919-es román megszálláskor teljesen kifosztották, minden gépét elvitték, az anyagkészleteket és a műszaki dokumentumokat is. Az épületeiben később textilipari üzemek működtek. A gyárhoz tartozó lőtér feltárásakor, a közelmúltban számos lőszermaradvány került elő, melyeket a tűzszerészek megtisztítottak és bemutatásra alkalmassá tettek.

A kiállítás megnyitása után az I. Világháborús emlékfal megkoszorúzással folytatódott a rendezvény. A kegyelet virágait a Honvéd Vezérkar képviselői helyezték el a falnál. A háború kitörésének századik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés – csakúgy, mint a nap folyamán a világ több országában - az elesett hősöknek szóló katonai takarodó, az Il Silencio kürtszavával ért véget Budapesten a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán.

www.militaria.hu

Kapcsolódó témák