Már nyolcadik alkalommal rendezték meg az Art and Antique klasszikus és kortárs művészeti kiállítást és vásárt a budapesti Dunapart egyik legszebb helyén, az érdekes építészeti kivitelű Bálnában. Négy napon keresztül várták az érdeklődőket – nem is hiába. Ez az a négy nap az évben, amikor előkerülnek a legizgalmasabb műalkotások, találkoznak a szakmabeliek, a gyűjtők és a vásárlók, láthatjuk honnan, hova tart ez a világ. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az Art and Antique minden évben felpezsdíti Budapest művészeti életét.

Bár az Utazás Kiállítás már befejeződött, volt ott egy kiállító, amelyikről külön is érdemes szólni, Nemcsak azért, mert állandó hűséges résztvevője a kiállításnak – tavaly ők voltak a díszvendégek - hanem azért is, mert minden évben nagy és látványos pavilont állítanak. A pultjaiknál mindig sok az érdeklődő és ők megtisztelik azzal a látogatókat, hogy részletes és bőséges információt nyújtanak. Utaznak is hozzájuk rengetegen. Télen inkább a síelők, hiszen a hegyeik bővelkednek sípályákban. Nyáron – ha lehet – talán még többen, kirándulók, komolyabb túrázók, a gyógyvizek kedvelői keresik fel. Az utazást segíti, hogy nyelvi nehézségekkel sem nagyon kell számolni. Ennyiből már biztosan kitalálták: Szlovákiáról van szó!

Talán. A tisztesség kedvéért. A 48. ugyanis már nem okozott csalódást. Illeszkedik az elmúlt évek színvonal süllyedéséhez. A bizonyításhoz elég egyetlen tény: idén – ez húsz éve példa nélkül áll - már díszvendég sem volt! Az A-épület felét sem töltötte meg a közvetlenül utazással foglalkozó pavilonok, országok cégek bemutatkozása. A többiben lakóautók, sál és törülköző-, gyerekjáték- és más árusok kaptak helyet. Ezt a szervezők úgy foglalták össze, hogy „a kikapcsolódás különböző ágaihoz tartozó gyártók, szolgáltatók.” A visszaesés óriási. A 30. kiállításon még 54 ország 920 kiállítójának kínálatát láthatta a közönség. Most a két szám: 20-ból 160! Igen, tudjuk, azóta változtak az információszerzés lehetőségei – csak az alkalmazkodásé nem?

Az Újlipótváros, a pesti Duna part és a hajókkal érkező külföldiek régóta kedvelt pihenő és találkozóhely volt a Dunapark Kávéház. A Szent István park oldalában álló épület földszintjén 1938-ban megnyitott, idén 88 éves intézmény hatalmas, világos belső tereivel, földig érő ablakaival és gazdag történelmi múltjával a fővárosi kávéházi kultúra kiemelkedő helyszíne volt. Ott abban a házban is, de a Pozsonyi úton és tágabb környékén igen sok híres művész lakott, ők valamennyien megfordultak a kávéházban, helyet foglaltak asztalainál. Nincs ez másként napjainkban sem, ám most egy ideig nélkülözni leszünk kénytelenek.

Tartalmában egyszerűnek látszó, mégis elgondolkodtató kiállítás nyílt meg a budapesti Bolgár Kulturális Intézetben, az Andrássy úton, közel az Operaházhoz. A festő, Albena Max, valamennyin ugyanazt az egy témát dolgozta fel, ennek ellenére mindegyik más. A kiállítás március 13-ig lesz nyitva, díjtalanul látogatható és a képek viszonylag csekély száma ellenére bátran nevezhetjük rendkívülinek. Elmondhatjuk róla, hogy nagyon tartalmas, igen kifejező, expresszív, valóban szép és gazdag. Hogy mindezen jelzők igaz voltáról meggyőződjünk, érdemes egy-egy kép előtt kicsit hosszabban elidőzni. Engedni, hogy hasson ránk.

Olvasóink korábban már értesültek arról, hogy a Gundelben kialakulóban vannak egy nagyszabású rendezvény tervei. Ezekről kétszer is adtunk előzetes tájékoztatást. Nos, ez a harmadik már arról szól, hogy a terv megvalósult! Néhány nappal ezelőtt már egy báli estére nyitotta meg kapuit a Gundel Palota. A „Csillagok között” tematikájú Gundel Bál teltházzal, 345 vendéggel, három helyszínen, valódi közösségi élménnyé vált. Az est végére pedig azonnal egyértelművé lett: hagyomány született! A vendégek megerősítették, a rendezvény olyan sikeres volt, hogy jövőre érdemes lesz megismételni.

Akik értik ezt a szót, tudják, színházi előadásra vonatkozik. Akkor használják, ha egy darab sokáig telt házzal megy és a jegyek hetekkel előre elfogynak. A József Attila Színházban 2026. február 13-án, pénteken tartott bemutatóról teljes biztonsággal, nyomban kijelenthető, hogy a dátum ezúttal szerencsét hozott. A szereplőknek és a közönségnek egyaránt. „Az Anconai szerelmesek a Balatonon” a nézőknek önfeledt szórakozást, kikapcsolódást, a színészeknek pedig igazi, nagy sikert kínál. A történetet lehetetlen röviden elmesélni – nem is fogjuk. Legyen elég annyi: zenés vígjátékról van szó, a cselekményt többségükben olasz világslágerek színesítik, de nem önmagukban. Egy pillanat alatt a nyárra hangolnak, ráadásul a zenét nem csak úgy beadják felvételről. A zenekari árokban héttagú együttes játszik, maradéktalanul tökéletessé varázsolva az élményt.

Különleges élményben lehet része annak, aki ellátogat a Nemzeti Múzeumba az Attila kiállításra, majd pedig megnézi az Újszínházban az „Attila Ravennában” előadást. A múzeumi tárlat – mint az feladata is – a történelmi hűség szilárd talaján áll. A színházi előadás ugyancsak két vitathatatlanul megtörtént eseményt rögzít: Attila találkozását I. Nagy Szent Leó pápával és halálát esküvője éjszakáján. Ám ami a kettő között történt, arról kétségbevonhatatlan, igazolt ismereteink a mai napig nincsenek. Itt tehát tág tere nyílik az írói szabadságnak és ezt egy színpadi műtől nem is vehetjük zokon. A szerző nem is várja el, hiszen már a színlapon is „legenda két részben” a műfaji megjelölés.

Az elmúlt évtizedek legjelentősebb kiállítása nyílott meg 2026. január 22-én a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az Attila című időszaki tárlat, amely a hunok uralkodójának személyét és örökségét mutatja be, nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő, 13 ország 64 múzeumának mintegy 400 műtárgyán keresztül idézi meg Attila alakját és korát. Felbecsülhetetlen értékű kincsek, a hódítók fegyverei, sírokban talált torzított koponyák és a hun birodalom legendás története. Mindez egy kiállításban, amelynek főszereplője Attila, a hunok uralkodója.

Azt, hogy a február világszerte a vidámságok hónapja, bizonyára nagyon sokan tudják. Talán még azt is: esik erre az időre két olyan rendezvény, melyet ezer kilométerek választanak el egymástól, mégis nagyon hasonlítanak. Abban feltétlenül, hogy látogatók százezreit vonzzák és a nevük is szinte azonos. Csak a helyszínük más. Elnevezésük közös tőről származik mi több, a keletkezése hasonló a mi Húshagyó keddünkéhez! Az olasz carnelevare ugyancsak a húsétel elhagyására utal. Kitalálták? Igen, ez a Karnevál.

Bár az étterem 1894 óta áll, mai nevét csak 1910 óta viseli. Nem árulunk el titkot azzal, hogy e 116 év alatt gyakran keresték fel a társadalmi hierarchia igen magas fokán álló hazai és külföldi személyek. Jártak itt uralkodók és egyházi méltóságok, államfők és világsztár művészek, a szellemi élet meghatározó alakjai. Történetében voltak prosperáló időszakok és hullámvölgyek, jelenleg – bátran mondhatjuk – reneszánszát éli. Sok esetben a ritka vendégeknek külön, számukra összeállított menüsorok készültek, olyan fogásokkal, amelyek akkor még nem szerepeltek a nagyközönség számára elérhető kínálatban. A Gundel célja ma az, hogy ezeket az emlékeket ne vitrinekben őrizze, hanem megkóstolható történetként adja tovább.

Éppen harminc évvel ezelőtt, Budapesten, egy csodálatos történet kezdődött. III. Rainier monacói herceg, aki szenvedélyes cirkuszrajongó volt, 1974-ben hívta életre a Monte-Carlo-i Nemzetközi Cirkuszfesztivált. Magyarország 1996-ban lépett ebbe a sorba, ekkor rendezték meg az első Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivált. Idén, január 7. és 12. között, a XVI. fesztiválunkon, egyetlen hét alatt öt kontinensről több mint 200 artistaművészt láttunk vendégül a Fővárosi Nagycirkuszban. A fesztivál idején különös, szinte tapintható energia töltötte meg a porondot. Bátorságból kreativitásból és lehetetlent nem ismerő emberek akaratából született erő. A legjobbak ismételten megtekinthetők január 17-től március 15-ig a FESZTIVÁL PLUSZ, a Győztesek Gálája előadásain!

Van Budapesten, a VII. kerületben, egy kevéssé ismert, eldugott, kedves kis hely, pedig könnyű megtalálni. A neve egyben a címe: „Klauzál 13 Könyvesbolt és Kortárs Galéria”. Belső terében jelenleg érdekes fotókiállítás látható. A szerző, Forró Gergő, elgondolkodtató címet adott neki: „Mit nem látsz, csak érzel.” Talán már ennyiből is sejthetjük, hogy képeivel egészen meglepő kérdésre keresi a választ. Mennyire segít vagy korlátoz a látás abban, hogy megismerhessük a világot?

Szokatlan kép fogadta a sétálókat, akik az elmúlt hetekben a Városligetben, a Fővárosi Nagycirkusz tájékán jártak. Egy mozdony állt a főbejárat előtt- nem is akármilyen! Amikor odaszállították, Fekete Péter, Jászai Mari-díjas, érdemes művész, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatója meg is indokolta: „Ez a mozdony pontosan annyi idős – 136 éves – mint maga a Fővárosi Nagycirkusz. Azt szeretnék ezzel hangsúlyossá tenni, hogy Budapest a világ cirkuszművészetének lokomotívja, húzóereje, hiszen az a megújulási folyamat, melyet a cirkuszművészet Budapesten produkál, jelentős hatással van a világ cirkuszművészetére”. Maga az időpont sem volt véletlen, hiszen január 7. és 12. között zajlott itt a cirkuszvilág egyik legnagyobb rendezvénye, a XVI. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál.

Valószínűleg kevés olyan helyszínt tudnánk említeni, ahol egyetlen épületben sűrűsödik a múlt, a jelen és a jövő. Nem tévedés, a jövő is – és pont ezért felel meg ennek a feltételnek a Gundel palota. A múltjáról köteteket írtak már tele, a jelenje a szemünk láttára zajlik és bátran kimondhatjuk, nem is akármilyen színvonalon! Ami pedig a jövőt illeti: az most van kibontakozóban, várhatóan jól megfelelve mindannak, amit a hírneves múlt megkíván. A Gundel Bál előkészületei feljogosítanak ennek a kijelentésére, mert ahogy közeledik az időpontja, úgy tudunk meg egyre több részletet a rendezvény lebonyolításáról.

A szokatlan művészeti alkotások kedvelői érdekes kiállítással találkozhatnak, ha március 13-ig felkeresik a budapesti Koreai Kulturális Központot. A Központ a megnyitása, 2012 óta osztja meg a koreai kultúra gazdagságát a magyar közönséggel. A mindjárt a nyitás kezdetén megindult sokszínű kulturális tanfolyamok látogatottsága jól jelzi, milyen tartós kötelékek alakultak itt ki az évek során. Ami a nyitáskor mindössze két területtel – a koreai gasztronómiával (hansik) és a sporttal, a taekwondoval – indult, mára virágzó, élettel teli közösséggé alakult, melyben évente több mint 1600 foglalkozáson közel 15000 látogató vesz rendszeresen részt. A kínálat a hagyományos kézműves, zenés és táncos művészetektől kezdve, a sporton át a modern popkultúráig terjed.

Nem kell Újpestről kimozdulni, hogy azonnal egy másik kontinensen érezhessük magunkat. Közismert a mondás: messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Ez így, ebben a formában Újpestre is igaz, de Mexikóra már nem! A Szent István téren sok év óta működik egy mexikói étterem, ám benne most nagy változások mentek végbe. Megmaradt ugyan mexikói jellegűnek, de az Eventrend Group üzemeltetésében működik tovább. Erről a csoportról viszont jól tudjuk, hogy olyan – a budapesti élet szempontjából - kiemelkedő fontosságú helyek tevékenységét irányítja, mint például a Gundel, a New York Kávéház vagy a Centrál kávéház. A céljuk az, hogy a Calavera hosszú távon a budapesti tex-mex szegmens egyik legkarakteresebb, legélményalapúbb szereplőjévé váljon.

Új színfolttal gazdagodott Újpest, és a Szent István tér környéke. A tér és az azonos nevű utca sarkán – alaposan átalakítva – megnyílt a Központ bisztró, melynek sokoldalúságát az is mutatja, hogy a nevéhez még két szó csatlakozik: kávézó bár. Arra pedig, hogy az átalakítás nem csak látszólagos, hanem igazi változást is eredményez, az üzemeltető a garancia. A vendégek valószínűleg nem figyelnek fel rá, de a „szakmában” fontos jel, hogy a hely az Eventrend Group üzemeltetésében működik tovább. A cégcsoport a magas kategóriájú – Gundel, New York, Centrál kávéház - működtetéséről ismert, mégis különösen fontos számára, hogy új minőséget, új gondolkodásmódot mutasson meg. Velük most most egy más irány is hangsúlyt kap: a kiváló minőségű, mégis elérhető árú, városi hétköznapokra hangolt vendéglátás.

Könnyű, de ugyanakkor nehéz dolga is volt az Újszínházban Kszel Attila rendezőnek. Könnyű, mert olyan témát választott, amit mindenki – aki az utóbbi néhány évtizedben elvégezte Magyarországon az általános iskolát – bizonyára jól ismer. De pont ezért nehéz is, mert hogyan lehet ilyenkor valami újat mondani, valami olyat színpadra állítani, ami leköti a néző figyelmét, felkelti érdeklődését? Elöljáróban annyit elárulhatunk: sikerült neki! Van egy mondás: „Úriember biztosra nem fogad.” Itt pedig biztosra vehető, hogy a nézőteret estéről-estére megtöltő közönség igen nagy százaléka kívülről tudja Arany János híres balladáját, és még azt is joggal feltételezhetjük, hogy a keletkezéséhez fűződő történetet is. Ennek ellenére az előadás képes színes és érdekes lenni, elkerüli a túlzó drámaiság csapdáját, még szórakoztató is!

Rövid próba után kiderült, hogy még az olaszul tudók között sem érti mindenki pontosan a feliratot egy Szt. István körúti üzlet homlokzatán. Pedig érdemes megjegyezni, hogy ott, közel a Margit hídhoz, egy világbajnok dolgozik és az is világbajnok, ami kikerül a keze alól. A Forni Di Napoli ajtaján belépve Itáliába érkezik a látogató és túl azon, hogy valódi, hamisítatlan olasz ízek várják, az étel, amit a tányérjára tesznek, bizonyítottan a világ legjobbja! Ha pizzáról van szó – mert az már a feliratról is kiderül - mondhatjuk: na jó, az olaszoknak könnyű. Ám nem csekély meglepetésünkre, azt is gyorsan megtudjuk: a pizzakészítés világbajnoka magyar, a világbajnok pizza Budapesten készül!