Az ok pedig, ami miatt ez az egész szóba került, egy szőlőfajta. Az is csak azért, mert a Világnapjának megünneplésére került sor. E nem mindennapi esemény alanya a Malbec, egy olyan kékszőlő-fajta, amely mély színéről és jelentős tannintartalmáról ismert. Létezik egy tudományosan meg nem erősített legenda, amely szerint a Malbecet egy magyar paraszt vitte Franciaországba, és róla kapta a nevét. Pierre Galet francia szőlőszakértő szerint azonban „côt” volt az eredeti neve, és a fajta valószínűleg Észak-Burgundiából származik, de ez sem tisztázott. Két változata van. Az egyik, hogy a Hayac és a Montpellier szőlők keresztezésével állították elő, a másik pedig, hogy a szőlőt Malbec agronómus hozta Franciaországba, róla nevezték el.
Jó-jó, de mi köze van a futballhoz? Erre a kérdésre, no meg az érintett ország nevére, az idei budapesti Malbec világnapi kóstolónak otthont adó Winehub Borközpontban kaptuk meg a választ. Őexcellenciája, Hernán María Patiño Mayer, Argentína magyarországi nagykövete megnyitó beszédében kiemelte: Vannak olyan dolgok, amelyek Argentínát a nemzetközi elismerés középpontjába helyezik, ilyen például a futball és a bor. Ezekben bajnokok vagyunk! A labdarúgás olyan sportág, amely integrálja az argentin DNS-t, mindenhol azonosít minket, és előkelő helyet teremtett Argentínának a nemzetközi színtéren. A sportág eredete Európában található és a Malbec útja a futballra emlékeztet. Franciaországból hozták, Argentínában találta meg ideális termőhelyét, lehetővé téve, hogy kibontakoztassa teljes potenciálját, meghódítsa ízlelőit mind a két féltekén, és minőségének köszönhetően dicsőséget szerezzen. Működik nálunk egy borászokból, agronómusokból és iparági szakemberekből álló csapat, akik tudásuktól, csapatmunkájuktól és szenvedélyüktől vezérelve tudták, hogyan lehet a Malbecet az ország zászlóshajójává varázsolni.
A Világnap dátumát az adja, hogy a Malbec szőlőfajtáját a 19. század közepén honosították meg az argentínai Mendozában. Adatok igazolják, hogy 1853. április 17-én érkezett meg az országba. Az itt szüretelt Malbec teltebb, bársonyosabb, karakterében is különbözik a fajta legfőbb európai termőhelyén, a Franciaország délnyugati részén fekvő Cahors ültetvényein manapság termesztett borokétól. A szőlőfajta Argentína összes borvidékén elterjedt, a legtöbb mégis Mendozában van, itt készül az ország Malbecjeinek 85 százaléka. A 600–3000 méteres tengerszint feletti magasságokban fekvő ültetvények – öntözéssel kiegészítve – ideális feltételeket kínálnak. Lassan érő bor, a legszebb tiszta vagy Cabernet Sauvignonnal házasított, hordós érlelésű tételek 8-10-12 éves korukban jutnak a csúcsra.
A Winehub Borközpont argentin tulajdonosa, Carlos Alberto Coelho, 1989-ben érkezett Magyarországra, és ahogyan az szinte már törvényszerű, egy gyönyörű nő – ma már a felesége - kedvéért itt is maradt. Borértő, borszerető ember lévén, Etyeken területet vásárolt, ott először Irsai és Chardonnay fajtákat telepített. Ezt a nemzetközi szinten is egyedülálló borközpontot azért hozta létre, hogy a borozás és a borvilág minden szereplőjét kötöttségek nélkül kapcsolhassa össze. Egy intenzíven pezsgő, élettel teli teret kínál a fogyasztóknak is, ahol minden borral, és egyéb alkoholkülönlegességekkel kapcsolatos termék, információ megtalálható, kötetlen, barátságos környezetben – legyen szó akár egy grandiózus kóstolóról, akár egy szürke hétköznapon munka utáni baráti borozásról.
A világnapon bemutatottak közül a Trez Wines borok magyarországi importőre és forgalmazója a tokaji Zombory Pince Kft. Ügyvezetője, Óhegyi Lajos elmondta: két boruk csak a kezelés módjában tér el egymástól. A 2019-es évjáratú Vivante 100 %-ban Malbec szőlőből készült, 6 hónapot töltött harmad-negyedtöltésű francia tölgyfahordóban. A másik bor, a Reserva Malbec szintén ugyanilyen, de új hordóban készül, 14 hónapig áll benne és a 2. használat után már a Vivante kapja. A francia tölgy cseressége, füstössége, a csokoládés karaktere jórészt a Reserva Malbecbe megy át, ezért amikor a Vivante kerül ebbe a hordóba – kevesebb ideig is tartják benne - már nem olyan robosztus, tanninban nagyon gazdag, inkább gyümölcsösebb lesz. Utána palackban még egy évig érlelik. A hölgyek és a vegetáriánusok sokkal jobban szeretik, mert nem kíván vörös húst az étkezéshez.
Az ugyancsak 2019-es „nagy” Malbec Reserva termőterülete a Vivante-val azonos, 1100 méter magasan van az Andokban, Argentína Chile felöli részén. Mondhatjuk, hogy bioorganikus bor, mert ilyen magasságban már nincsenek gomba- és atkakártevők, nem kell permetezni! Az éjszaka nagyon hűvös, de napközben felmelegszik. A csapadék minimális, ám a hegy gleccseréből lefolyó vizet még az inkák által készített kis, terelhető csatornákon levezetik a szőlőkhöz. A gazdák beosztják, ki mikor használhatja, szabályozottan csak annyi vizet engednek a tőkére, amennyit az igényel. Így a bor minősége állandó, nemzetközi versenyeken 93 pont körüli eredményt rendszeresen elér. Tanninban nagyon gazdag, közel 15 alkoholfokos, szedret, áfonyát idéző ízek mellett inkább az érett, füstös, csokoládés karakter dominál benne. Kimondottan. vörös húsokhoz, steakekhez javasolják. Mindkét bor több neves budapesti étteremben is megtalálható.
Volt olyan asztal a bemutatón, ahol 4 Malbec állt egymás mellett. A Heinemann Kft. kínálatában szereplő Amalaya termőterülete 1850 m magasan van. Ez egy házasítás, Malbec tartalma 85 % részben tölgyfahordóban, részben acéltartályban készült. Az Amancaya Caro ban 60 % Malbec mellett 40 % a Sauvignon tartalom. A borra jellemző gyümölcsösséget mutatja, kerek, jó tanninstruktúrája miatt talán inkább a férfiak kedvelik. A Catena család tiszta Malbecje négy, különböző magasságon fekvő területről származik: 900, 1050, 1450 és 1550 méterről. Hatással van rá a talajszerkezetek eltérő volta is, a fenti inkább mészköves, alatta folyami hordalék, az alsóbb régiók inkább agyagosak. A 12 hónapos, francia tölgyfahordóban zajlott érlelés íze jól megmutatkozik benne. Végül a negyedik, a Colomé, négy, 1700 és 3110 méter között fekvő dűlőkből származó borok házasítása. Komolyabbra hangolt, szép, fűszeres ízű, hosszú lecsengésű bor.
A Malbechez és a futballhoz hasonló a tangó útja is, így válik teljessé a válasz a bevezetőben feltett kérdésre. Napjainkban kétféle tangó van jelen a versenyeken. Az egyik, az angol stílusú, melyet a standard táncversenyeken láthatunk. A másik az argentin tangó, amely a divattánc-versenyek egyik igen népszerű programja. Az "argentin tangó" elnevezés alatt az európai versenyváltozattól megkülönböztetett, autentikus változatot értjük, ami elsősorban társasági forma, bár létezik színpadi(asított) változata is. Mindkét stílusban rendeznek világversenyeket. Az argentin tangó világbajnokságot színpadi kategóriában 2003-ban kezdték el szervezni és két év, 2006, 2010 kivételével azóta mindig csak argentin páros nyerte meg. A Világnap rendezvény hivatalos részének befejezése után a közönség látványos tangó bemutatóban is gyönyörködhetett.