2024. június 19. szerda, Gyárfás napja
Bor? Nem, tea!
Révay András
2018.12.14 21:34
Szokatlan esemény helyszíne lett Budapest egyik legismertebb borkereskedése, a Dohány utcai Veritas. Első pillanatban az ember talán azt gondolná, hogy zászlót váltottak és az alkoholellenesek táborához csatlakoztak, de elég körülnézni a helyiségben, hogy nyilvánvaló legyen: erről azért szó sincs! Van itt bor bőséggel, de most van valami más is.

A Veritas ugyanis az egyik legnagyobb hazai kereskedője a Dilmah teáknak! Szeretnék ezért megmutatni a magánvásárlóknak is, hogy itt, a felújított Dohány utcai üzletben a – a borok mellett változatlanul – széles választékát találják a Dilmah teáknak. Így hát egy karácsonyi kóstolóval egybekötött teabemutatót tartottak. Azt a hétköznapi teafogyasztó is tudja, hogy teából szinte megszámlálhatatlan különböző fajta létezik, de hát itt sem mindegy a minőség! Az is köztudott, hogy a világon az egyik legjobb a Ceylon – ma már Sri Lanka - szigetéről származó tea, az ottani teakultúrát a britek virágoztatták fel. Ám az ország függetlenedésekor – más egyebek mellett – a teaipar sorsa is kissé hányatottá vált és csak az elmúlt harminc évben kezdte új reneszánszát élni.

Ennek egyik élharcosa, Merrill J. Fernando teamester 1988-ban alapította családi vállalkozását, melyet fiairól – Dilhanról és Malihról – nevezett el. A Dilmah a mai napig az egyetlen olyan nemzetközi teamárka, amelynek tulajdonosai maguk a termelők. Elhatározták, hogy ők úgy készítik a teát, olyan „ortodox” módon, ami egy ideje már nem volt jellemző az ipari teatermelésre. Náluk a teát kézzel szüretelik és dolgozzák fel, megtartva annak minden ízét, természetes finomságát és frissességét. A minőségről bárki meggyőződhet Budapesten is, a filteres és „szálas” teák közül mintegy húszféle különböző kapható. Itt mindjárt el kell oszlatni egy félreértést. Sokan teafűnek nevezik a szálas teát, pedig a tea nem fű, hanem cserje, annak a rügyét és a levelét szedik és dolgozzák fel különböző eljárásokkal. A minőséget – akárcsak a boroknál - meghatározza a termőterület, az éghajlat és a feldolgozás módja.

Amikor arról beszélünk, hogy fehér, zöld vagy fekete tea – az már a feldolgozás következménye. Az sem mindegy, hogy leveles teát iszunk vagy tört teát, esetleg törmelék teát, ami már a filterbe kerül. A Dilmahnál nagyon ügyelnek arra, hogy ugyanaz a minőségű tea legyen a filterben, mint ami a szálas csomagolásban van! A feldolgozás, a szárítással kezdődik, ez történhet akár napon vagy kíméletes hevítéssel. Ilyenkor a levél színe fokozatosan változik, a sárgulóból egyre sötétebb barna lesz. A kínaiak a tealevelet wok-ban pirítják, a japánok viszont gőzöléssel állítják elő a zöld teát. Majd a leveleket – már géppel – finoman összetörik, ebből lesz a szálas tea. Következik az ízesítés. Itt fontos megkülönböztetni, hogy ízesített teáról beszélünk vagy gyümölcsfőzetről? Minálunk teának nevezik például a szárított epret tartalmazó „eperteát”, de nem tea a kamillatea és a többi gyógytea sem, hiszen ezek nem a teacserje leveléből készültek! Ezeket főzeteknek kell nevezni. Vannak viszont valódi, de ízesített teák, mint például az Earl Grey, amit bergamottal ízesítenek, zöld vagy fekete teához pedig szárított jázminvirágot szoktak adni.

 A fogyasztásnál figyeljünk oda, hogy ha van egy a tiszta, natúr teánk, mint például az English Breakfast, azt lehetőleg ne ízesítsük! Felejtsük el a cukrot, citromot! Próbáljuk meg érezni és „megérteni” a tea alapízeit. Lényeges a víz minősége. Lehetőleg ne használjunk közvetlenül csapvizet, sem ásványvizet. Ma már viszonylag olcsón kapható a kancsószerű vízszűrő, már annak a használatával is finomabb teát kapunk. A víz hőmérséklete is számít, nem szabad „elégetni” a teát. A zöld tea a 80-85 fokos, a fekete a 90 fok körüli vizet szereti. Tűzforró, lobogó vízzel ne öntsük le a teánkat, a tartóba „tojásba” rakott szálas teát pedig ne áztassuk túl! A „nyugati” stílus – ide tartozik az brit, ceyloni, indiai módszer szerint 3-5 percig áznak a levelek és nagyobb mennyiségű tea készül egyszerre. A „keleti” stílus szerint viszont sokkal kisebb mennyiségű tealevelet, csak pár másodpercig öntenek fel, kevesebb vízzel, de a vizet egymás után többször is pótolják, felöntik. Ilyenkor sokkal jobban kijönnek azok a finom ízjegyek, amiket nem érzünk a hosszabb áztatáskor.

A készítési mód különbözőségéből megmutatkozó más-más ízeket jól kitapasztalhatjuk a Veritas-nál kapható egyik érdekes Dilmah teánál. A cég közismert, klasszikus angol márkája az English Breakfast. Ezen „csavart” egy kicsit a Dilmah. A teamesterek kezéből kikerülő Brilliant Breakfast, sajátos feldolgozása, fermentációja következtében a ceyloni teakerteket varázsolja a reggeli mellé az asztalra, a valódi ceyloni fekete tea minden jegyét – illatát, erejét, színét, pikáns aromáját - életre keltve. A Broken Orange Pekoe tealevelek gyönyörű burgundi vörös színt és erőteljes, energikus karaktert adnak a teának. Háromperces áztatást követően tejjel is ízesíthetjük a teánkat, ha épp úgy tartja kedvünk vagy még több energiára, gazdagabb teára vágyunk. A 4-5 perces áztatással pedig megmutatkozik az igazi ceyloni fekete tea páratlan ereje. Akár a bor, ez is lehet étel kísérője, jól illik a csirkehúsos szendvics vagy a reggelit lezáró macaron mellé.

 

Kapcsolódó témák

Ha egy önkiszolgáló étteremben már a megnyitás napján, még este hét órakor is a kiszolgáló pulttól az ajtóig áll bent a sor, az már önmagában jelzi: van érdeklődés az éterem iránt. Nem is alaptalanul. Gyorsan híre ment, hogy egy új, török étterem nyílt Angyalföldön, a Béke utcában. Jó a helye, közel a Vasas pályához, előtte villamos, mellette buszmegálló van, körülötte a kisebb utcákban még parkolni is lehet. Mindez jó dolog, de igazán az a fontos, ami a tányérokba kerül. Nos, az első vélemények szerint azzal sincs hiba!

Az édességeket kedvelők bizonyára örültek annak, amikor tavaly első alkalommal hirdettek meg egy korábban még nem létezett versenyt. „Az Év Pálinkás Bonbonja” verseny nagy sikernek bizonyult, ezért a szervezők, a Gyulai Pálinkafesztivál és a Magyar Cukrász Ipartestület vezetői úgy döntöttek – idén is meghirdetik. A nevezéseket 2024. február 1. és április 12. között fogadják.

2023.12.04 13:24

A címben szereplő tanácsot Kiss Zoltán cukrászmester adta a résztvevőknek az Év Bejglije verseny eredményének kihirdetésekor – nem véletlenül. Feltételezzük, az otthoni bejglisütésre vállalkozók is tudják ezt, de azért nem árt ismételni. A versenyt a Magyar Cukrász Ipartestület a negyedik alkalommal hirdette meg és az idén már ötvennél is több alkotás versengett a díjakért és a kitüntető címekért.

A Magyar Cukrász Ipartestület tizenhetedik alkalommal hirdette meg a „Magyarország Tortája” versenyt, az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István ünnepe, Magyarország szimbolikus születésnapja köszöntésére. A versenyt hatalmas érdeklődés kíséri, részben – ami érthető – a cukrász szakma képviselői részéről, de bebizonyosodott, hogy a közönség, a fogyasztók is évről évre egyre többen és egyre nagyobb kíváncsisággal várják az ünnepi tortát.

Az édességek kedvelő jól ismerik, és évek óta figyelik is – az Év Fagylaltja és a Magyarország Tortája versenyeket, keresik, vásárolják a díjnyertes tortákat, fagylaltokat. Más a helyzet a bejglivel! Korábban eddig még csak kétszer volt versenye, a harmadikra idén került sor, ötven cukrász nevezett be rá. Az eredményhirdetésnek az eddigiekben már jól bevált, pestszentlőrinci, híres Zila kávéház és cukrászda adott otthont.