A Veritas ugyanis az egyik legnagyobb hazai kereskedője a Dilmah teáknak! Szeretnék ezért megmutatni a magánvásárlóknak is, hogy itt, a felújított Dohány utcai üzletben a – a borok mellett változatlanul – széles választékát találják a Dilmah teáknak. Így hát egy karácsonyi kóstolóval egybekötött teabemutatót tartottak. Azt a hétköznapi teafogyasztó is tudja, hogy teából szinte megszámlálhatatlan különböző fajta létezik, de hát itt sem mindegy a minőség! Az is köztudott, hogy a világon az egyik legjobb a Ceylon – ma már Sri Lanka - szigetéről származó tea, az ottani teakultúrát a britek virágoztatták fel. Ám az ország függetlenedésekor – más egyebek mellett – a teaipar sorsa is kissé hányatottá vált és csak az elmúlt harminc évben kezdte új reneszánszát élni.
Ennek egyik élharcosa, Merrill J. Fernando teamester 1988-ban alapította családi vállalkozását, melyet fiairól – Dilhanról és Malihról – nevezett el. A Dilmah a mai napig az egyetlen olyan nemzetközi teamárka, amelynek tulajdonosai maguk a termelők. Elhatározták, hogy ők úgy készítik a teát, olyan „ortodox” módon, ami egy ideje már nem volt jellemző az ipari teatermelésre. Náluk a teát kézzel szüretelik és dolgozzák fel, megtartva annak minden ízét, természetes finomságát és frissességét. A minőségről bárki meggyőződhet Budapesten is, a filteres és „szálas” teák közül mintegy húszféle különböző kapható. Itt mindjárt el kell oszlatni egy félreértést. Sokan teafűnek nevezik a szálas teát, pedig a tea nem fű, hanem cserje, annak a rügyét és a levelét szedik és dolgozzák fel különböző eljárásokkal. A minőséget – akárcsak a boroknál - meghatározza a termőterület, az éghajlat és a feldolgozás módja.
Amikor arról beszélünk, hogy fehér, zöld vagy fekete tea – az már a feldolgozás következménye. Az sem mindegy, hogy leveles teát iszunk vagy tört teát, esetleg törmelék teát, ami már a filterbe kerül. A Dilmahnál nagyon ügyelnek arra, hogy ugyanaz a minőségű tea legyen a filterben, mint ami a szálas csomagolásban van! A feldolgozás, a szárítással kezdődik, ez történhet akár napon vagy kíméletes hevítéssel. Ilyenkor a levél színe fokozatosan változik, a sárgulóból egyre sötétebb barna lesz. A kínaiak a tealevelet wok-ban pirítják, a japánok viszont gőzöléssel állítják elő a zöld teát. Majd a leveleket – már géppel – finoman összetörik, ebből lesz a szálas tea. Következik az ízesítés. Itt fontos megkülönböztetni, hogy ízesített teáról beszélünk vagy gyümölcsfőzetről? Minálunk teának nevezik például a szárított epret tartalmazó „eperteát”, de nem tea a kamillatea és a többi gyógytea sem, hiszen ezek nem a teacserje leveléből készültek! Ezeket főzeteknek kell nevezni. Vannak viszont valódi, de ízesített teák, mint például az Earl Grey, amit bergamottal ízesítenek, zöld vagy fekete teához pedig szárított jázminvirágot szoktak adni.
A fogyasztásnál figyeljünk oda, hogy ha van egy a tiszta, natúr teánk, mint például az English Breakfast, azt lehetőleg ne ízesítsük! Felejtsük el a cukrot, citromot! Próbáljuk meg érezni és „megérteni” a tea alapízeit. Lényeges a víz minősége. Lehetőleg ne használjunk közvetlenül csapvizet, sem ásványvizet. Ma már viszonylag olcsón kapható a kancsószerű vízszűrő, már annak a használatával is finomabb teát kapunk. A víz hőmérséklete is számít, nem szabad „elégetni” a teát. A zöld tea a 80-85 fokos, a fekete a 90 fok körüli vizet szereti. Tűzforró, lobogó vízzel ne öntsük le a teánkat, a tartóba „tojásba” rakott szálas teát pedig ne áztassuk túl! A „nyugati” stílus – ide tartozik az brit, ceyloni, indiai módszer szerint 3-5 percig áznak a levelek és nagyobb mennyiségű tea készül egyszerre. A „keleti” stílus szerint viszont sokkal kisebb mennyiségű tealevelet, csak pár másodpercig öntenek fel, kevesebb vízzel, de a vizet egymás után többször is pótolják, felöntik. Ilyenkor sokkal jobban kijönnek azok a finom ízjegyek, amiket nem érzünk a hosszabb áztatáskor.
A készítési mód különbözőségéből megmutatkozó más-más ízeket jól kitapasztalhatjuk a Veritas-nál kapható egyik érdekes Dilmah teánál. A cég közismert, klasszikus angol márkája az English Breakfast. Ezen „csavart” egy kicsit a Dilmah. A teamesterek kezéből kikerülő Brilliant Breakfast, sajátos feldolgozása, fermentációja következtében a ceyloni teakerteket varázsolja a reggeli mellé az asztalra, a valódi ceyloni fekete tea minden jegyét – illatát, erejét, színét, pikáns aromáját - életre keltve. A Broken Orange Pekoe tealevelek gyönyörű burgundi vörös színt és erőteljes, energikus karaktert adnak a teának. Háromperces áztatást követően tejjel is ízesíthetjük a teánkat, ha épp úgy tartja kedvünk vagy még több energiára, gazdagabb teára vágyunk. A 4-5 perces áztatással pedig megmutatkozik az igazi ceyloni fekete tea páratlan ereje. Akár a bor, ez is lehet étel kísérője, jól illik a csirkehúsos szendvics vagy a reggelit lezáró macaron mellé.
Olvasóink korábban már tudomást szerezhettek arról, hogy Budapest egyik nagymultú és roppant népszerű kávéháza átalakítás alatt áll (https://www.utazonet.hu/bezar-hogy-megszepulve-nyilhasson-c1265.html). Működtetését az Eventrend Group több mint három évtizedes vendéglátói és üzemeltetői tapasztalat birtokában vette át. Célja, hogy a kávéház ne csak újranyisson, hanem ismét stabil, magas minőségű és szerethető szereplője legyen Budapest kávéházi életének. A Pozsonyi út és a Szent István park találkozásánál álló kávéház több generáció számára jelentett mindennapi találkozópontot és személyes emléket. Az új korszak célja, hogy ez a kötődés mai, élő kávéházi formában folytatódjon.
Japán csavarral és Bíró Lajossal újul meg Budapesten, a IX. kerületben a Csarnok téri Borbíróság. A Fővám-téri Központi Vásárcsarnok szomszédságában található Market 1897 – Kitchen & Wine by Borbíróság egy egészen különleges gasztronómiai koncepcióval, pop-up vendégestekkel és a „Market to table” filozófiával várja a vendégeket. Kipróbáltuk a fúziós menüt, ahol a rántott disznófüléről híres Bíró Lajos és a japán-magyar ízek találkoztak.
Budapest szívében, a pesti Dunakorzó egyik leglátogatottabb pontján horgonyzó Spoon The Boat nem egy mindennapi folyami gőzös. A 2000-es évek elején feltűnt, kifejezetten vendéglátásra és prémium rendezvényekre tervezett modern állóhajó mára a fővárosi látkép elválaszthatatlan részévé vált. Megalkotásának fő célja az volt, hogy a nemzetközi igényeknek megfelelően, olyan exkluzív állóhajó-éttermet és rendezvényközpontot hozzanak létre, amely maximálisan kihasználja a világörökségi panorámát. Ráadásul ne csupán egy panorámás étterem legyen a Dunán, hanem az a hely, ahol a legkönnyebb szerelembe esni Budapesttel. A Vigadó térnél, közvetlenül az InterContinental szállodával szemben és a Lánchíd lábánál elhelyezkedő 75 méter hosszú, 1600 négyzetméteres hajó most teljesen új, átfogó koncepcióval születik újjá.
Amikor a világhírű irodalom, a társadalmi felelősségvállalás és a legmagasabb szintű cukrászművészet találkozik, valami egészen különleges születik Budapest szívében. Nobel-díjat kapott két asztal a Centrál kávéházban. Azt, hogy ebben a kávéházban különleges irodalom órák folynak középiskolásoknak, szerencsére már sokan tudják. Most olyan kulturális programot indítanak, amely a magyar irodalom két Nobel-díjas alkotójára, Kertész Imrére és Krasznahorkai Lászlóra épít. Az élményalapú irodalomórák személyessé teszik az életműveket – történelmi kávéházi környezetben, gasztronómiának sem fordítva hátat. Mivel pedig Nobel-díjat fényképen is ritkán lát az egyszerű ember, egy-egy asztal üveg alatt olyan dekorációt kapott, ahol a legfontosabb látnivalók megtekinthetők.
Negyvenegy év tapasztalat, tíz év szakértő üzemeltetés és több tonna gondosan előkészített hal – ennyit már elmondhatunk a bejelentés előtt, miszerint az Evezős Sörkert idén is kaput nyit. A legendás római-parti helyszín nem csupán gasztronómiai megálló, hanem egyfajta „társasági kikötő”, ahol a street food minősége, a nosztalgikus koncertek és a kutyabarát vendéglátás kéz a kézben jár.
