A Veritas ugyanis az egyik legnagyobb hazai kereskedője a Dilmah teáknak! Szeretnék ezért megmutatni a magánvásárlóknak is, hogy itt, a felújított Dohány utcai üzletben a – a borok mellett változatlanul – széles választékát találják a Dilmah teáknak. Így hát egy karácsonyi kóstolóval egybekötött teabemutatót tartottak. Azt a hétköznapi teafogyasztó is tudja, hogy teából szinte megszámlálhatatlan különböző fajta létezik, de hát itt sem mindegy a minőség! Az is köztudott, hogy a világon az egyik legjobb a Ceylon – ma már Sri Lanka - szigetéről származó tea, az ottani teakultúrát a britek virágoztatták fel. Ám az ország függetlenedésekor – más egyebek mellett – a teaipar sorsa is kissé hányatottá vált és csak az elmúlt harminc évben kezdte új reneszánszát élni.
Ennek egyik élharcosa, Merrill J. Fernando teamester 1988-ban alapította családi vállalkozását, melyet fiairól – Dilhanról és Malihról – nevezett el. A Dilmah a mai napig az egyetlen olyan nemzetközi teamárka, amelynek tulajdonosai maguk a termelők. Elhatározták, hogy ők úgy készítik a teát, olyan „ortodox” módon, ami egy ideje már nem volt jellemző az ipari teatermelésre. Náluk a teát kézzel szüretelik és dolgozzák fel, megtartva annak minden ízét, természetes finomságát és frissességét. A minőségről bárki meggyőződhet Budapesten is, a filteres és „szálas” teák közül mintegy húszféle különböző kapható. Itt mindjárt el kell oszlatni egy félreértést. Sokan teafűnek nevezik a szálas teát, pedig a tea nem fű, hanem cserje, annak a rügyét és a levelét szedik és dolgozzák fel különböző eljárásokkal. A minőséget – akárcsak a boroknál - meghatározza a termőterület, az éghajlat és a feldolgozás módja.
Amikor arról beszélünk, hogy fehér, zöld vagy fekete tea – az már a feldolgozás következménye. Az sem mindegy, hogy leveles teát iszunk vagy tört teát, esetleg törmelék teát, ami már a filterbe kerül. A Dilmahnál nagyon ügyelnek arra, hogy ugyanaz a minőségű tea legyen a filterben, mint ami a szálas csomagolásban van! A feldolgozás, a szárítással kezdődik, ez történhet akár napon vagy kíméletes hevítéssel. Ilyenkor a levél színe fokozatosan változik, a sárgulóból egyre sötétebb barna lesz. A kínaiak a tealevelet wok-ban pirítják, a japánok viszont gőzöléssel állítják elő a zöld teát. Majd a leveleket – már géppel – finoman összetörik, ebből lesz a szálas tea. Következik az ízesítés. Itt fontos megkülönböztetni, hogy ízesített teáról beszélünk vagy gyümölcsfőzetről? Minálunk teának nevezik például a szárított epret tartalmazó „eperteát”, de nem tea a kamillatea és a többi gyógytea sem, hiszen ezek nem a teacserje leveléből készültek! Ezeket főzeteknek kell nevezni. Vannak viszont valódi, de ízesített teák, mint például az Earl Grey, amit bergamottal ízesítenek, zöld vagy fekete teához pedig szárított jázminvirágot szoktak adni.
A fogyasztásnál figyeljünk oda, hogy ha van egy a tiszta, natúr teánk, mint például az English Breakfast, azt lehetőleg ne ízesítsük! Felejtsük el a cukrot, citromot! Próbáljuk meg érezni és „megérteni” a tea alapízeit. Lényeges a víz minősége. Lehetőleg ne használjunk közvetlenül csapvizet, sem ásványvizet. Ma már viszonylag olcsón kapható a kancsószerű vízszűrő, már annak a használatával is finomabb teát kapunk. A víz hőmérséklete is számít, nem szabad „elégetni” a teát. A zöld tea a 80-85 fokos, a fekete a 90 fok körüli vizet szereti. Tűzforró, lobogó vízzel ne öntsük le a teánkat, a tartóba „tojásba” rakott szálas teát pedig ne áztassuk túl! A „nyugati” stílus – ide tartozik az brit, ceyloni, indiai módszer szerint 3-5 percig áznak a levelek és nagyobb mennyiségű tea készül egyszerre. A „keleti” stílus szerint viszont sokkal kisebb mennyiségű tealevelet, csak pár másodpercig öntenek fel, kevesebb vízzel, de a vizet egymás után többször is pótolják, felöntik. Ilyenkor sokkal jobban kijönnek azok a finom ízjegyek, amiket nem érzünk a hosszabb áztatáskor.
A készítési mód különbözőségéből megmutatkozó más-más ízeket jól kitapasztalhatjuk a Veritas-nál kapható egyik érdekes Dilmah teánál. A cég közismert, klasszikus angol márkája az English Breakfast. Ezen „csavart” egy kicsit a Dilmah. A teamesterek kezéből kikerülő Brilliant Breakfast, sajátos feldolgozása, fermentációja következtében a ceyloni teakerteket varázsolja a reggeli mellé az asztalra, a valódi ceyloni fekete tea minden jegyét – illatát, erejét, színét, pikáns aromáját - életre keltve. A Broken Orange Pekoe tealevelek gyönyörű burgundi vörös színt és erőteljes, energikus karaktert adnak a teának. Háromperces áztatást követően tejjel is ízesíthetjük a teánkat, ha épp úgy tartja kedvünk vagy még több energiára, gazdagabb teára vágyunk. A 4-5 perces áztatással pedig megmutatkozik az igazi ceyloni fekete tea páratlan ereje. Akár a bor, ez is lehet étel kísérője, jól illik a csirkehúsos szendvics vagy a reggelit lezáró macaron mellé.
Az Újlipótváros, a pesti Duna part és a hajókkal érkező külföldiek régóta kedvelt pihenő és találkozóhely volt a Dunapark Kávéház. A Szent István park oldalában álló épület földszintjén 1938-ban megnyitott, idén 88 éves intézmény hatalmas, világos belső tereivel, földig érő ablakaival és gazdag történelmi múltjával a fővárosi kávéházi kultúra kiemelkedő helyszíne volt. Ott abban a házban is, de a Pozsonyi úton és tágabb környékén igen sok híres művész lakott, ők valamennyien megfordultak a kávéházban, helyet foglaltak asztalainál. Nincs ez másként napjainkban sem, ám most egy ideig nélkülözni leszünk kénytelenek.
Bár az étterem 1894 óta áll, mai nevét csak 1910 óta viseli. Nem árulunk el titkot azzal, hogy e 116 év alatt gyakran keresték fel a társadalmi hierarchia igen magas fokán álló hazai és külföldi személyek. Jártak itt uralkodók és egyházi méltóságok, államfők és világsztár művészek, a szellemi élet meghatározó alakjai. Történetében voltak prosperáló időszakok és hullámvölgyek, jelenleg – bátran mondhatjuk – reneszánszát éli. Sok esetben a ritka vendégeknek külön, számukra összeállított menüsorok készültek, olyan fogásokkal, amelyek akkor még nem szerepeltek a nagyközönség számára elérhető kínálatban. A Gundel célja ma az, hogy ezeket az emlékeket ne vitrinekben őrizze, hanem megkóstolható történetként adja tovább.
Új színfolttal gazdagodott Újpest, és a Szent István tér környéke. A tér és az azonos nevű utca sarkán – alaposan átalakítva – megnyílt a Központ bisztró, melynek sokoldalúságát az is mutatja, hogy a nevéhez még két szó csatlakozik: kávézó bár. Arra pedig, hogy az átalakítás nem csak látszólagos, hanem igazi változást is eredményez, az üzemeltető a garancia. A vendégek valószínűleg nem figyelnek fel rá, de a „szakmában” fontos jel, hogy a hely az Eventrend Group üzemeltetésében működik tovább. A cégcsoport a magas kategóriájú – Gundel, New York, Centrál kávéház - működtetéséről ismert, mégis különösen fontos számára, hogy új minőséget, új gondolkodásmódot mutasson meg. Velük most most egy más irány is hangsúlyt kap: a kiváló minőségű, mégis elérhető árú, városi hétköznapokra hangolt vendéglátás.
Rövid próba után kiderült, hogy még az olaszul tudók között sem érti mindenki pontosan a feliratot egy Szt. István körúti üzlet homlokzatán. Pedig érdemes megjegyezni, hogy ott, közel a Margit hídhoz, egy világbajnok dolgozik és az is világbajnok, ami kikerül a keze alól. A Forni Di Napoli ajtaján belépve Itáliába érkezik a látogató és túl azon, hogy valódi, hamisítatlan olasz ízek várják, az étel, amit a tányérjára tesznek, bizonyítottan a világ legjobbja! Ha pizzáról van szó – mert az már a feliratról is kiderül - mondhatjuk: na jó, az olaszoknak könnyű. Ám nem csekély meglepetésünkre, azt is gyorsan megtudjuk: a pizzakészítés világbajnoka magyar, a világbajnok pizza Budapesten készül!
Lassan megszokjuk már, hogy kedvenc édességeink elkészítői minden évben összemérik tudásukat. Nagy érdeklődés kíséri a Magyar Cukrász Ipartestület torta, fagylalt, bejgli versenyeit, most pedig – ahogy a naptárra nézünk- eljött az ideje a szaloncukrok versenyének. Meg is történt. Az Év Szaloncukrát idén ismét rekord számú nevezés után, 24 gyártó 165 szaloncukra közül választották ki. A nevezésre minden gyártó, kicsi és nagy egyaránt lehetőséget kapott. A verseny 8 kategóriájában összesen közel 200 kóstoló döntött a díjazottakról, rájuk 12 000 szaloncukor várt! Az eredmény kihirdetésének a Magyar Színház adott otthont – nem véletlenül.
