- elérhetőségeink telefon: +36 20 539 6061
e-mail: utazonet@utazonet.hu
2022. január 18. kedd, Piroska napja
Karrier
Jelenleg nincs betöltetlen pozíciónk.
Blog ajánló
Városlátogatások Graz
GrazGraz (a szlovén Gradec, "kis vár" szóból) Stájerország osztrák tartomány székhelye a Mura folyó két partján fekszik. Ausztria második legnépesebb városa és második legfontosabb egyetemvárosa.Graz felfedezését összekötöttük a városban rendezett jégszobrász világbajnokság megtekintésével. A hideget nem kifejezetten szeretjük, de most nagyon drukkoltunk, hogy a szobrok hosszabb ideig maradjanak meg. Sajnos az időjárás nem kedvezett a versenynek, egy lovas szoborról, pl. leolvadt a ló farka, és a versenyzők kétségbeesetten próbálták visszaragasztani, mielőtt a zsűri odaér. A város szülöttét, Schwarzeneggert is megmintázták jégből, de szerencsére, neki nem olvadt le semmije. A központi szobor Készülnek a mesterművek A magyar versenyzők szobraGraz történelmi központja 1999 óta világörökség része. Egyedülálló varázsát épen maradt óvárosa, három középkori temploma, reneszánsz udvarai, árkádsorai, lenyűgöző barokk homlokzatai jelentik. Az Óvárosban sétálgatva román, gótikus, reneszánsz, barokk és szecessziós stílusú épületekben gyönyörködhetünk.A város jelképe, a Schlossberg, mely egy 474 m magas, kicsi, zöld hegy az óratoronnyal. Innen nyílik a legjobb kilátás a város piros téglatetőire.A Schlossbergre feljuthatunk a 260 fokból álló Schlossberg lépcsőn is, menet közben gyönyörködhetünk a kilátásban. Aki nem szeret gyalogolni, a hegyi vasúttal vagy a felvonóval is kényelmesen feljuthat a hegyre. Fentről lenézve a város romantikus utcáinak, csodálatos olasz palotáinak a látványa tárul elénk.Az óratornyot, Graz legismertebb jelképét eredetileg a XIII. században építették, az óramű 1712 óta működik benne. A kis- és nagymutató fel van cserélve (a nagymutató mutatja az órákat, a kismutató a perceket), de az 5 m átmérőjű óralapról így is le lehet olvasni a pontos időt.Séta a városban: A városházaA Mehlplatz és a Farberplatz környékén található éttermek, kocsmák, kávéházak és bárok együttesét „Bermuda-háromszögnek” nevezik az éjszakai élet ismerői.A Glockenspielenplatzon, pontosan 11, 15 és 18 órakor kinyílik két ablakszárny, és egy fából faragott, népviseletbe öltözött pár forog a harangjáték ritmusára. Graz-i panoráma vinpet
GrazGraz (a szlovén Gradec, "kis vár" szóból) Stájerország osztrák tartomány székhelye a Mura folyó két partján fekszik. Ausztria második legnépesebb városa és második legfontosabb egyetemvárosa.Graz felfedezését összekötöttük a városban rendezett jégszobrász világbajnokság megtekintésével. A hideget nem kifejezetten szeretjük, de most nagyon drukkoltunk, hogy a szobrok hosszabb ideig maradjanak meg. Sajnos az időjárás nem kedvezett a versenynek, egy lovas szoborról, pl. leolvadt a ló farka, és a versenyzők kétségbeesetten próbálták visszaragasztani, mielőtt a zsűri odaér. A város szülöttét, Schwarzeneggert is megmintázták jégből, de szerencsére, neki nem olvadt le semmije. A központi szobor Készülnek a mesterművek A magyar versenyzők szobraGraz történelmi központja 1999 óta világörökség része. Egyedülálló varázsát épen maradt óvárosa, három középkori temploma, reneszánsz udvarai, árkádsorai, lenyűgöző barokk homlokzatai jelentik. Az Óvárosban sétálgatva román, gótikus, reneszánsz, barokk és szecessziós stílusú épületekben gyönyörködhetünk.A város jelképe, a Schlossberg, mely egy 474 m magas, kicsi, zöld hegy az óratoronnyal. Innen nyílik a legjobb kilátás a város piros téglatetőire.A Schlossbergre feljuthatunk a 260 fokból álló Schlossberg lépcsőn is, menet közben gyönyörködhetünk a kilátásban. Aki nem szeret gyalogolni, a hegyi vasúttal vagy a felvonóval is kényelmesen feljuthat a hegyre. Fentről lenézve a város romantikus utcáinak, csodálatos olasz palotáinak a látványa tárul elénk.Az óratornyot, Graz legismertebb jelképét eredetileg a XIII. században építették, az óramű 1712 óta működik benne. A kis- és nagymutató fel van cserélve (a nagymutató mutatja az órákat, a kismutató a perceket), de az 5 m átmérőjű óralapról így is le lehet olvasni a pontos időt.Séta a városban: A városházaA Mehlplatz és a Farberplatz környékén található éttermek, kocsmák, kávéházak és bárok együttesét „Bermuda-háromszögnek” nevezik az éjszakai élet ismerői.A Glockenspielenplatzon, pontosan 11, 15 és 18 órakor kinyílik két ablakszárny, és egy fából faragott, népviseletbe öltözött pár forog a harangjáték ritmusára. Graz-i panoráma vinpet
Városlátogatások New York, a felhőkarcolók árnyékában
New YorkAz Európából hajón érkező utas itt pillantja meg először a város és egész Amerika szimbólumát a Szabadság-szobrot.Azt szokták mondani, hogy New York nem Amerika, de New York nélkül Amerika sem lenne. A nemzetek sokszínűsége elképesztő. A városban külön negyedekbe tömörülnek a különféle nemzetek, a statisztikák szerint több ír él itt, mint Dublin-ban, több olasz van, mint Rómában, és több zsidó van, mint Tel-Aviv-ban, de hiába élnek sokan a kínai negyedben, Pekinggel nem vehetik fel a versenyt.New Yorkban szinte minden lehetséges, de mindennek az ellenkezője is. Ez az a város, ami folyamatosan változik, ahol tegnap még nyomornegyed volt, ma keresett turista helyszín. Érdekesség, hogy a Harlem negyed rossz híre mennyire elterjedt a világban, miközben manapság békés, jó közbiztonsággal rendelkező városrész, ahová folyamatosan települne be a jómódú amerikaiak.A felhőkarcolók árnyékában egy Magyarországnyi ember siet valahová, nyüzsög nap, mint nap. Van a városban párizsi mintára kialakított művész-negyed, a Greenwich Village, a londoni City-t utánzó üzleti negyed, de még fellelhetőek az egykori holland kisváros, a New Amszterdam stílusjegyei is.Ezzel el is érkeztünk a város kialakulásának történelméhez.Egy kis történelem:Henry Hudson kapitány a Holland Kelet-indiai Társaság képviseletében 1609-ben kötött ki a Manhattan félszigeten, az Észak-nyugati átjárót keresve. A helyi „indiánok”, maradjunk ennél a megszokott szóhasználatnál, barátságosan fogadták őket. A jó hír eljutott Hollandiába is, és 1620 táján már érkeztek az első holland telepesek.Hogy teljes legyen a béke az ott élő „algokin” indiánokkal, Peter Minuit 24$-ért és némi üveggyöngyért megvásárolta a Manhattan félszigetet, és megalapították New Amszterdam városát. Nem is tudom, hogy miért nem a hollandokat tartjuk az üzletkötés mestereinek. Manhattan középső részén, egy telek mostanában 80-100 millió dollárért cserél gazdát.A turisták is elképedve bámulják ezt a fantasztikus üzletet megörökítő szobrot.Az angolok nem nézték jó szemmel a holland gyarmatosítást, hiszen ők is új területekre vágytak. Ezért Jakab yorki herceg királyi bíztatásra, elindult a terület meghódítására. A hollandok némi tárgyalás után, puskalövés nélkül átadták a várost, amely a yorki herceg nevét felvéve, New Yorkra változtatta meg a település nevét.Festmény is megörökíti a nagyszerű üzletkötést.Az amerikai függetlenségi háborúban a város egy része leégett. 1783. november 25.-én vonultak ki a brit csapatok az Egyesült Államok területéről.A következő évben itt iktatták be George Washingtont az Egyesült Államok elnökének. New York 1790-ig az USA fővárosa volt.A „Nagy Alma” elnevezésre több történet is van, de a legvalószínűbb, hogy az 1930-as években a színes bőrű jazz-zenészek honosították meg az elnevezést. Az ő körükben élt a mondás, mely szerint „sok alma terem a siker fáján, de nagy alma csak egy van”. Minthogy igazán nagy sikert jelentett New Yorkban befutni jazz-muzsikusként, több forrás szerint ez tekinthető a név valódi eredetének."New York felé közeledve eszembe jutott egy kis történet a 29-30-as évek magyar bevándorlóiról.Abban az időben sokan vágtak neki a nagy útnak, hiszen itthon a 3millió koldus országaként jellemezték hazánkat. ( József Attila: Hazám:)”Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk.” Szóval ekkor történt, hogy a nagy hajó megérkezett New York kikötőjébe, és az elcsigázott férfiak mit hallottak? Pinát, pinát, pinát…….. kiáltozták a partról, és azt hitték már itt a Kánaán, de csak földimogyorót kínáltak az utcai árusok. ( peanut ) **********New York ma a szuperlatívuszok városa, itt minden mérhetetlenül nagy és elkápráztatóan drága.A város öt egymástól független részből áll: Manhattan, Bronx, Queens, Brooklyn és Staten Island.New York City nem tévesztendő össze New York állammal, melynek a fővárosa, Albany.Mi észak felől Bronxon keresztül érkeztünk New Yorkba. A látvány, rémisztő volt, komor, sötétbarna házak, sehol egy ember, a bevezető alagútban mérhetetlen kosz, a döglött macskától, az eldobott tűzoltó tömlőig, törött dísztárcsákig minden mocsok előfordult. Az oszlopok feketék a kipufogó gáztól, kilátszik belőlük a rozsdás betonvas, szóval szörnyű látvány.Lassan kezd az egész negyed a csata utáni Sztálingrádhoz hasonlítani. A bűnözés itt a legelterjedtebb, még nappal sem ajánlatos erre kószálni, de sötétedés után biztosra veheted, hogy kirabolnak.Emlékezzünk a 70-es évek végén bekövetkezett nagy áramszünetre. A túlterhelt rendszer felmondta a szolgálatot, és közel két napra teljes sötétségbe borult a város, tombolt a vad erőszak és fosztogatás.Leálltak a metrók, kialudtak a közlekedési és az utcai lámpák is. Voltak helyek, ahol buli hangulat alakult ki, és az emberek jól érezték magukat a sötétben, Kilenc hónappal a hosszú áramszünet után 30 százalékkal megemelkedett a születések száma New York városában.Ebből az időből származik egy kis történet, miszerint, a tűzoltók sorra járták a felhőkarcolókat, és mentették az ottrekedteket. Egy elakadt liftbe bekiabáltak, „van önök között terhes nő?” Mire egy férfihang válaszol: „nincs, még csak most ismerkedünk.”A Szabadságszobor:New York-i sétánkat mi mással kezdhetnénk, mint a Szabadságszobor meglátogatásával. A sziget, ahol a szobor található, csak hajóval közelíthető meg. Már a beszállásra várakozva is érdekes szobrot láthatunk. A vízi mentők hősiességének állít emléket.A szobor a talapzattal együtt 100 méter magas, kinyújtott jobb karja a szabadság fáklyáját emeli magasra, míg bal kezében a Függetlenségi Nyilatkozat egy példányát szorítja magához.A nőalak, a „Lady Liberty” jelentése, „a szabadság beragyogja a világot”. A szobor a franciák centenáriumi ajándéka az amerikai népnek, érdekesség, hogy a kicsinyített változatot Párizsban láthatjuk.Nézzünk meg egy panoráma összeállítást a Szabadság szoborról:http://www.airpano.ru/files/Statue-of-Liberty-New-York-USA/2-2Útközben a hajóról megcsodálhatjuk Manhattant, rajta a lerombolt tornyok helyén épülő felhőkarcolóval, amely a város legmagasabb épülete lesz. Építési magassága éppen látogatásunk idején haladta meg az Empire State Building magasságát, tehát már most a város legmagasabb épülete.Nézzünk meg egy videót a terrortámadás áldozatainak, és a mentés hőseinek emlékére:http://www.youtube.com/watch?v=xz02FpNUeHQAz Empire State Building:A 34. utca és az 5. sugárút sarkán áll New York leghíresebb épülete, mely az 1930-as évek gazdasági világválsága alatt készült el alig egy év alatt, 102 emeletes, magassága a tv toronnyal együtt eléri a 490 métert.Átadása után a helyiek tréfásan Empty State Buildingnek nevezeték, az empty ürest jelent, mert csak kis hányadát tudták bérbe adni.Az épület számtalan filmben szerepelt, vagy magát a történetet helyezték oda, vagy egyszerűen csak, mint New York-i látképként jelenik meg. Belsejében irodák találhatók, üzletek, kávézók, a turisták pedig mennek a kilátóba. King Kong is ide menekült az üldözői elől.Gyorslifttel lehet felmenni a 86. emeletre, majd ott átszállva, a kilátó szintre. Indulásnál úgy érzi az ember, hogy a gyomra lemaradt egy emeletet.Itt rendezik meg minden évben a népszerű lépcsőfutást, amikor 1576 lépcsőfokon kell felrohanni a 86. emeletre. A futók, mintegy 10 perc alatt küzdik le ezt a magasságot.A terrortámadás óta csak fokozott biztonsági ellenőrzés után lehet bejutni az épületbe. Látogatásunk idején számos rendőrautó állt az épület előtt, azt hittük, hogy május elseje miatt, ami amerikai kezdeményezésre lett a munka ünnepe, de kiderült, hogy egy évvel korábban ölték meg Osama Bin Ladent, és tartottak egy esetleges terrorcselekménytől.A kilátóból fantasztikus rálátás nyílik a városra.ATimes Square:A The New York Times-ról elnevezett tér a város egyik jelképe, a Broadway és a 7. sugárút és a 42. utca kereszteződésénél fekszik. Néhány szó a város utcáiról. A sugárutak, az avenue-k, az óceántól indulnak, egymással párhuzamosan, ezeket keresztezik a számmal jelölt utcák, a street-ek. A középső az 5. sugárút, a Fifth Avenue, mely kettéosztja a számozott utcákat. Minden utcából van keleti és nyugati, attól függően, hogy milyen irányban van az 5. sugárúttól. De hogy ne legyen egyszerű a helyzet, a Broadway átlós irányban keresztezi az utcákat, és így alakult ki egy hosszú tér, a Times Square.A terület eredeti neve Long Acre volt, majd a XIX. század közepétől Longacre Square-nek kezdték nevezni. Ekkortájt nem volt valami jó környék, a korábban délebbre lévő vöröslámpás negyed fokozatosan errefelé terjeszkedett. 1904-ben a The New York Times kiadója kezdett itt új irodát építtetni az újságnak, ami 120 méteres magasságával, akkor a világ második legmagasabb épülete volt. Az újság után Times Square-re keresztelték át. Az újság már régen elköltözött innen, de a tér neve nem változott.A hely a fényes reklámoknak is köszönheti ismertségét. A híresebbek közé tartoztak a Bond ruhaáruház szobrai és vízesése az 50-es évekből, majd később a füstöt pöfékelő Camel cigarettareklám.A 60-as években a drogok is megjelentek az utcákon, ami magával hozta a prostitúciót és a bűnözést. A tér a 70-es évekre a város legveszélyesebb része, a bűnözés szimbóluma lett, a turisták elkerülték. Gondoljunk csak az Éjféli cowboy vagy a Taxisofőr című filmekre.Aztán a 90-es években Rudy Giuliani polgármester a „zero tolarencia” meghirdetésével megtisztította a területet a bűnözéstől, a tér mára biztonságos turistalátványosság lett.A tér esténként olyan, mint nálunk szilveszterkor a belváros, ezernyi színben csillogó óriás reklámok, tolongó, fényképező tömeg, mint egy hatalmas kaleidoszkóp szüntelen vibrálása. Évente a turisták milliói keresik fel a Times Square-t, az embernek olyan érzése van, hogy most van itt egyszerre mindenki. Az ember igazán érezheti a világ egyik legnagyobb városának lüktetését.A Times Square-i szilveszter élménye óriási, amikor az év utolsó másodperceiben leereszkedik az 500 kilós kristálygömb, és több mint félmillió ember együtt számolja a másodperceket éjfélig, az felejthetetlen élmény, éppen ezért a világ kedvenc szilveszteri úti célja. Nézzünk meg egy videót az éjszakai New Yorkról:http://www.youtube.com/watch?v=OdbK8pMTk-sA Broadway:A Broadway eredetileg egy Wickquasgeck nevű csapás volt a sűrű Manhattanen keresztül az amerikai őslakosok számára. Ahogy a hollandok megérkeztek, az ösvény egy csapásra a legfontosabb útvonal lett keresztül a szigeten a New Amsterdam-iak számára. Jelentése, széles út.Az első színház 1895-ben épült itt, az első világháború idejére pedig már ez volt a város színházi negyede, ahol olyan sztárok léptek fel, mint Fred Astaire vagy Charlie Chaplin. Hosszú lenne felsorolni azokat a színdarabokat, musicaleket, amelyek innen indultak el világhódító útjukra. Csak néhány: West Side Story. Kiss me Kate, My Fair Lady vagy az újabbak közül, a Sunset Boulevard, az Oroszlánkirály, az Operaház fantomja, a Bonnie és Clyde, a Rock of Age stb.A leghosszabb ideig a Macskák volt műsoron, közel 8000 alkalommal mutatták itt be.Meg kell még említeni az ún. Off-Broadway színházakat ahol kisebb költségvetésű, gyakran kísérleti darabokat játszanak, de több itt bemutatott mű átkerül a nagyobb színházakba is.Nézzünk meg egy panoráma összeállítást: http://www.airpano.ru/files/Millennium-UN-Plaza-Hotel-New-York-Night/2-2A Wall Street:A 17. században itt húzódott a város határa, melynek védelmére a hollandok egy falat emeltek, (De Waal Straat ) és innen ered a mai elnevezés. A keskeny utcákat is Amszterdamot utánozva alakították ki. A város növekedésével, a fal egyre inkább a fejlődés gátjává vált, ezért lebontották.Ma a város és mondhatjuk, hogy a nemzetközi pénzvilág központja, itt van az amerikai jegybank, a Federal Reserve Bank, és a híres tőzsde is, a NewYork Stock Exchange, vagy, ahogy becézik a „Big Board”.Naponta dollármilliókat érő részvénykötegek cserélnek itt gazdát. A brókerek és a pénzvilág gyakran gátlástalan lovagjainak életét a Tőzsdecápák című filmből ismerhetjük meg legjobban.1989-ben egy olasz-amerikai szobrász engedély nélkül a tőzsde épülete elé helyezett egy támadó bikát ábrázoló, 3 és fél tonnás szobrot.Másnap szórólapokon tudatta, hogy a bikát az 1987-es tőzsdei fekete hétfő ihlette és az amerikaiak erejét és jövőbe vetett reménységét fejezi ki. A rendőrség még aznap délután lefoglalta és elszállította, de mivel az embereknek tetszett a szobor visszakövetelték.Egyébként, emelkedés esetén a Bika uralja a tőzsdét, csökkenéskor pedig a Medve. A Brooklyn Bridge: Az East Riveren átívelő híd építésének gondolata az 1800-as évek elején merült fel először, de akkor kapott igazán lendületet, amikor John Roebling német származású mérnök és drótkötél gyáros egy hideg télen kompjával a jég fogságába került. Manhattant és Brooklynt ekkor még csak kompjárat kötötte össze, és az időjárástól független, gyors átkeléshez szükség volt egy hídra.A kezdeti hűvös fogadtatás után 1867-re sikerült megszereznie a politikai és gazdasági támogatást, ekkor hozták létre a New York Bridge Company-t, az építkezés pedig két évvel később kezdődött. Roebling lábát azonban egy komp a rakpart falához nyomta, amit túlélt ugyan, de vérmérgezést kapott és meghalt, az építkezés felügyeletét fia vette át. A munka embertelen körülmények között zajlott. A pillérek alapozását a folyómeder alján, hatalmas keszonokban végezték. Sok munkás légembóliában halt meg. Az ünnepélyes átadás 1883. május 23-án volt, Emily Roebling ment végig elsőként, kezében egy kakassal, ami a győzelmet szimbolizálta. Pár nappal később pánik tört ki a zsúfolt hídon, mert az emberek azt hitték, hogy le fog szakadni.Később, 1884-ben a híd erejét demonstrálandó 21 elefántot hajtottak végig rajta.A Brooklyn Bridge építésekor a világ leghosszabb függőhídja volt, és azonnal New York egyik jelképe lett, a pilléreknél csak a Trinity Church tornya volt magasabb.2006-ban rutinellenőrzés során egy jól felszerelt, elfeledett, hidegháborús atombunkert találtak a pillér alapjában, tele évtizedes vizes hordókkal, konzervekkel, gyógy- és kötszerekkel.Lincoln Center:Az 50-es években épült megaméretű kulturális központban találjuk a Metropolitan Operát, a New York-i Filharmonikusok a megnyitó ünnepségen itt adták elő a Halleluja-t Leonard Bernstein vezényletével.A hatalmas épületegyüttesben színházak, balett és múzeum is található.A Rockefeller Center:A világ egyik legnagyobb üzleti és szórakoztató komplexuma, zöld területek, éttermek, áruházak és irodahelyiségek egyvelege. Az épületkomplexum tizennégy Art Deco irodaépületből áll, és négy International-stílusú toronyépületből. A 70 emeletes Rockefeller Plaza (General Electric épület) legtetején található kilátó, New York egyik leghíresebb attrakciója. Az épületben van az NBC amerikai televíziós társaság.A toronyház építése közben készült az a híres fekete-fehér kép, ahol 260 méter magasan, egy sorban ülve egy kiugró vasbetonoszlopon ebédelnek a szédülésmentes munkások. Az épületegyüttes nevezetessége a Radio City Music Hall és a téli korcsolyapálya, amely nyáron zöldellő szabadtéri kávézó.A Szent Patrick székesegyház:New York legnagyobb és legismertebb temploma a Rockefeller Center szomszédságában, ez a New York-i érsek temploma. Szegény ír bevándorlók adományaiból épült 21 éven át, 1879-ben nyitotta meg először kapuit. Az eltelt csaknem másfél évszázad alatt tornyokkal és kápolnával egészült ki a neogótikus épület. A székesegyház a kölni dóm mintájára épült.Múzeumok:New Yorkban nagyon sok, mintegy ötven múzeum van, a 82. és a 105. utca közötti szakaszon található a legtöbb, ezért ezt a részt Museum Mile-nak is szokás nevezni, többek között itt van a a Metropolitan és a Guggenheim Múzeum.A Metropolitan Múzeum a világ egyik legnagyobb művészeti gyűjteményével rendelkezik. Mintegy kétmillió műalkotást gyűjtöttek itt össze a világ minden tájáról. Ezen kívül színvonalas időszaki kiállításokat is rendeznek.A Guggenheim múzeum a modern művészeteknek ad otthont. Különösen az impresszionista és posztimpresszionista és az absztrakt remekművekből van gazdag gyűjtemény.A város, filmekből ismert jellemzője volt a magasvasút, melyet már évtizedekkel ezelőtt lebontottak, csak néhány helyen hagyták meg, ott is befüvesítették.A Central park:New York lakossága a 19. század elején rohamosan növekedett, Manhattant beépítették lakóházakkal, felhőkarcolókkal, ugyanakkor kevés volt a városi zöldterület. Szükség volt egy tiszta levegőjű zöld területre. A város vezetése egy nagy központi parkban gondolkodott, a párizsi Bois de Boulogne vagy a londoni Hyde Park mintájára.A tájépítészet atyjának tartott Frederick Law Olmsted tervezte a parkot, melyet 1858-ban nyitottak meg, a műtárgyak többsége is ebből az időből való.Külön utakat alakítottak ki a gyalogosok, a lovaglók és a sétakocsik számára. A belváros zajos forgatagát sikeresen elrejtették a sétányok mélyebbre építésével és a sűrűn ültetett sövénnyel.A park a 6o-as években a hippik közkedvelt találkozóhelye volt, itt játszódik a nagysikerű Hair musical is. Abban az időben, a parkban a közbiztonság nagyon leromlott, éjszaka nem volt tanácsos oda merészkedni. Rengeteg volt a kábítószeres, az eldobált maradék anyagoktól még a park békés mókusai is agresszívek lettek, rátámadtak az emberekre.Mára már a fiatal lázadók is megemberesedtek, pocakot eresztettek, és a mókusok is újra barátságosak.A Central Park szélén áll a Dakota ház, melyben John Lennon lakott, amelynek a bejárata előtt gyilkolták meg.Ma a park egyik szívet melengető látványossága a John Lennon emlékére készített Imagine emlékhely, amely mellett mindig friss a virág és valaki mindig ott pengeti a gitárját.Nézzünk meg egy videót John Lennonra emlékezve:http://indavideo.hu/video/Imagine_John_Lennon_emlekere_TravelvinpetGasztronómia:A városban elképesztően sok a kövér ember. A gyorséttermek zsúfoltak, mindenki kapkodva eszi a hamburgert vagy a hot-dog-ot. Érdemes megnézni a „Super size me” című filmet, melynek főhőse kizárólag gyorséttermi kaját fogyasztott és, az egészségtelen táplálkozás következtében néhány hónap múlva életveszélybe került. Jellegzetes amerikai mentalitás, hogy 2-3 benyomott hambi után light colát kérnek, mert a másik hizlal.Egy időben Giuliani, a város volt polgármestere kiutasította a hot-dog árusokat a forgalmas központi utcákról, mondván, rontják a városképet. A New York-iak azonban nem támogatták száműzésüket, úgyhogy azok szépen visszatolták mozgó konyhájukat, s az elegáns öltönyös banktisztviselők és a kispénzű turisták újra sorban állhatnak a napi adagjukért.Tulajdonképpen amerikai konyha nem is létezik, ahány nemzet él itt, annyiféle íz a mexikóitól az indonézen át a vietnamiig. Elégedett emberek Ma így nézne ki Dávid az amerikai kajától. Biztonság:Egy-két évtizeddel ezelőtt minden itt lakó kötelességének érezte figyelmezetni az idegent az állandó éberségre: "Mindig tudd, ki van mögötted, ha gyanús alakok jönnek szembe, menj át a túloldalra, ha kitépik a kezedből a táskát, ne harcolj érte..." Mára New York nemcsak azért biztonságosabb, mert több a rendőr, hanem azért is, mert a szegényebb külvárosokban is csökkent a munkanélküliség, könnyebb és jobb az élet.Biztonságos lett a metró, nem kell szorongani a pályaudvarokon sem, kevesebb a koldus, és a hajléktalanokat igyekeznek éjszakai szállásokon elhelyezni. Éjjel nyugodtan haza lehet sétálni a színházból, vasárnap ki lehet menni a Harlembe egy látványos baptista istentiszteletre, és ha az ember elfáradt, aludhat egyet a Central Parkban a napon. A táskádat azért jobb, ha a fejed alá teszed.Azért a turisták körében érdekes és népszerű termék volt az „egyszer használatos pénztárca”, melyben néhány dollár mellett egy-két kamu hitelkártya is lapult. Rablás esetén ezt kellett átadni. A terrorizmus elleni védekezés odáig terjedt, hogy nincs nyilvános szemetes, mert az veszélyforrás lehet.Érkezéskor a reptéren apró kis kutyákkal szagoltatják ki az élelmiszert, és akinél találnak (megáll előtte a kutya, kedvesen szimatol, körbejárja) na, annak annyi. Jobb esetben pénzbüntetés, rosszabb esetben országhatárról való visszaküldés jár. Emlékezzünk csak a Mortadella című filmre Sophia Lorennel.Bár itt is enyhült a szigor, egy kelekótya útitársnőnk bőröndjénél jelzett a kutyus, de ő semmivel nem törődve, a másik bőröndjét kereste, még a kabátját is ráakasztotta a biztonsági ember kezére, hogy vigyázzon rá. Retorzió helyett, csak nevetés volt.Vásárlás:Egy New York-i, kirándulást nem lehet megúszni vásárlás nélkül, még akkor sem, ha már itthon megfogadod, hogy nem veszel semmit, főleg a felesleges dolgoktól tartózkodsz. Aki először jár Amerikában, azt bizony sokkolja kínálat. Az egyik leghíresebb áruház a Macy’s, ahová akkor is „kötelező” betérni, ha tényleg nem akarunk venni semmit. Bár, ha már egyszer bementünk, nehéz lesz kibírni. „The world’s largest store”, azaz a világ legnagyobb áruháza – így hangzik a Macy’s szlogenje. A Szex és New York-on szocializálódott nőknek nagy kihívást jelent a Macy’s elképesztő női ruha kínálata, de kétségbeejtő egy pasi számára. Első gondolata, mennyiből fogom én ezt megúszni.A Macy's Nagyáruház a város egyik jelképe, igazi kultuszhely, egykor státusszimbólum volt az ott dolgozók és a vevőkör számára egyaránt. Fából készült mozgólépcsőivel engem a régi Corvin Áruházra emlékeztetett.Érdekességek:Egy történet az ötödik sugárútról: Egy gazdag, elegáns, ámde igencsak hűvösnek és beképzeltnek tűnő nő állt a Tiffany kirakata előtt, és a maga tehetős gőgösségével pásztázta a drága ékszerbolt kirakatát, mígnem egy hajléktalan meg nem szólította: „Megveszi?” - kérdezte tőle egy gyémántgyűrűre mutatva, amely egy kettétört zsemlébe volt helyezve. A nő fagyosan végigmérte a fura alakot és zordan válaszolt: „Meg. Miért kérdi?.”. „Csak mert akkor kihozhatná nekem a zsemlét, ma még nem ettem.” - felelte a hajléktalan. Ezután a hölgy bement az üzletbe és végül megjelent az ajtóban a gyűrűvel és a selyemszalagra kötött zsemlével. Utóbbit odaadta a férfinak és megkérte, hogy szálljon be luxusautójába. Egy szemtanú kérdésére a hölgy hihetetlen természetességgel elmondta: megfürdeti, ad neki ruhát, ennivalót, és hozzáfűzte: hogy ezek után mennyire akar újra ember lenni, az már csak rajta múlik. New York az a város, amelyben sok minden megtörténhet, és „senki nem az, aminek látszik.” A "to sell the Brooklyn Bridge" kifejezéssel az amerikai angolban a hiszékenységre, naivitásra utalnak. Ha valaki valami nehezen hihető történetet mesél, akkor szokták válaszul viccesen mondani,hogy megpróbálja eladni a hidat.Gyors tempóban él és dolgozik a város, nincs idő a bizonytalankodásra. Eszedbe se jusson udvariaskodni, végig sem hallgatnak. Ne mondd, hogy „köszönöm szépen, de jeget nem szeretnék". A rutinos turista csak ennyit mond: no ice! Nem fogod elhinni, de a new-yorki utak állapota sokszor még a budapestit is alulmúlja. Rengeteg a repedés és a kátyú, igaz forgalom is van bőven.A kutyasétáltatás ma is komoly üzleti tevékenység.New York nem pihen, és nem alszik. Itt mindig és mindenütt történik valami, bármennyi élményben is van részed, mindig úgy érzed, hogy lemaradtál valamiről. Manhattant az East River túlpartjáról, a Hamilton parkból kell fényképezni. Ez a látvány tehát annak is ismerős, aki még sohasem járt itt.Nézzünk meg egy videót New Yorkról, a dalt Frank Sinatra énekli:http://www.youtube.com/watch?v=Oggnd_8HwvM New York City 2012
New YorkAz Európából hajón érkező utas itt pillantja meg először a város és egész Amerika szimbólumát a Szabadság-szobrot.Azt szokták mondani, hogy New York nem Amerika, de New York nélkül Amerika sem lenne. A nemzetek sokszínűsége elképesztő. A városban külön negyedekbe tömörülnek a különféle nemzetek, a statisztikák szerint több ír él itt, mint Dublin-ban, több olasz van, mint Rómában, és több zsidó van, mint Tel-Aviv-ban, de hiába élnek sokan a kínai negyedben, Pekinggel nem vehetik fel a versenyt.New Yorkban szinte minden lehetséges, de mindennek az ellenkezője is. Ez az a város, ami folyamatosan változik, ahol tegnap még nyomornegyed volt, ma keresett turista helyszín. Érdekesség, hogy a Harlem negyed rossz híre mennyire elterjedt a világban, miközben manapság békés, jó közbiztonsággal rendelkező városrész, ahová folyamatosan települne be a jómódú amerikaiak.A felhőkarcolók árnyékában egy Magyarországnyi ember siet valahová, nyüzsög nap, mint nap. Van a városban párizsi mintára kialakított művész-negyed, a Greenwich Village, a londoni City-t utánzó üzleti negyed, de még fellelhetőek az egykori holland kisváros, a New Amszterdam stílusjegyei is.Ezzel el is érkeztünk a város kialakulásának történelméhez.Egy kis történelem:Henry Hudson kapitány a Holland Kelet-indiai Társaság képviseletében 1609-ben kötött ki a Manhattan félszigeten, az Észak-nyugati átjárót keresve. A helyi „indiánok”, maradjunk ennél a megszokott szóhasználatnál, barátságosan fogadták őket. A jó hír eljutott Hollandiába is, és 1620 táján már érkeztek az első holland telepesek.Hogy teljes legyen a béke az ott élő „algokin” indiánokkal, Peter Minuit 24$-ért és némi üveggyöngyért megvásárolta a Manhattan félszigetet, és megalapították New Amszterdam városát. Nem is tudom, hogy miért nem a hollandokat tartjuk az üzletkötés mestereinek. Manhattan középső részén, egy telek mostanában 80-100 millió dollárért cserél gazdát.A turisták is elképedve bámulják ezt a fantasztikus üzletet megörökítő szobrot.Az angolok nem nézték jó szemmel a holland gyarmatosítást, hiszen ők is új területekre vágytak. Ezért Jakab yorki herceg királyi bíztatásra, elindult a terület meghódítására. A hollandok némi tárgyalás után, puskalövés nélkül átadták a várost, amely a yorki herceg nevét felvéve, New Yorkra változtatta meg a település nevét.Festmény is megörökíti a nagyszerű üzletkötést.Az amerikai függetlenségi háborúban a város egy része leégett. 1783. november 25.-én vonultak ki a brit csapatok az Egyesült Államok területéről.A következő évben itt iktatták be George Washingtont az Egyesült Államok elnökének. New York 1790-ig az USA fővárosa volt.A „Nagy Alma” elnevezésre több történet is van, de a legvalószínűbb, hogy az 1930-as években a színes bőrű jazz-zenészek honosították meg az elnevezést. Az ő körükben élt a mondás, mely szerint „sok alma terem a siker fáján, de nagy alma csak egy van”. Minthogy igazán nagy sikert jelentett New Yorkban befutni jazz-muzsikusként, több forrás szerint ez tekinthető a név valódi eredetének."New York felé közeledve eszembe jutott egy kis történet a 29-30-as évek magyar bevándorlóiról.Abban az időben sokan vágtak neki a nagy útnak, hiszen itthon a 3millió koldus országaként jellemezték hazánkat. ( József Attila: Hazám:)”Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk.” Szóval ekkor történt, hogy a nagy hajó megérkezett New York kikötőjébe, és az elcsigázott férfiak mit hallottak? Pinát, pinát, pinát…….. kiáltozták a partról, és azt hitték már itt a Kánaán, de csak földimogyorót kínáltak az utcai árusok. ( peanut ) **********New York ma a szuperlatívuszok városa, itt minden mérhetetlenül nagy és elkápráztatóan drága.A város öt egymástól független részből áll: Manhattan, Bronx, Queens, Brooklyn és Staten Island.New York City nem tévesztendő össze New York állammal, melynek a fővárosa, Albany.Mi észak felől Bronxon keresztül érkeztünk New Yorkba. A látvány, rémisztő volt, komor, sötétbarna házak, sehol egy ember, a bevezető alagútban mérhetetlen kosz, a döglött macskától, az eldobott tűzoltó tömlőig, törött dísztárcsákig minden mocsok előfordult. Az oszlopok feketék a kipufogó gáztól, kilátszik belőlük a rozsdás betonvas, szóval szörnyű látvány.Lassan kezd az egész negyed a csata utáni Sztálingrádhoz hasonlítani. A bűnözés itt a legelterjedtebb, még nappal sem ajánlatos erre kószálni, de sötétedés után biztosra veheted, hogy kirabolnak.Emlékezzünk a 70-es évek végén bekövetkezett nagy áramszünetre. A túlterhelt rendszer felmondta a szolgálatot, és közel két napra teljes sötétségbe borult a város, tombolt a vad erőszak és fosztogatás.Leálltak a metrók, kialudtak a közlekedési és az utcai lámpák is. Voltak helyek, ahol buli hangulat alakult ki, és az emberek jól érezték magukat a sötétben, Kilenc hónappal a hosszú áramszünet után 30 százalékkal megemelkedett a születések száma New York városában.Ebből az időből származik egy kis történet, miszerint, a tűzoltók sorra járták a felhőkarcolókat, és mentették az ottrekedteket. Egy elakadt liftbe bekiabáltak, „van önök között terhes nő?” Mire egy férfihang válaszol: „nincs, még csak most ismerkedünk.”A Szabadságszobor:New York-i sétánkat mi mással kezdhetnénk, mint a Szabadságszobor meglátogatásával. A sziget, ahol a szobor található, csak hajóval közelíthető meg. Már a beszállásra várakozva is érdekes szobrot láthatunk. A vízi mentők hősiességének állít emléket.A szobor a talapzattal együtt 100 méter magas, kinyújtott jobb karja a szabadság fáklyáját emeli magasra, míg bal kezében a Függetlenségi Nyilatkozat egy példányát szorítja magához.A nőalak, a „Lady Liberty” jelentése, „a szabadság beragyogja a világot”. A szobor a franciák centenáriumi ajándéka az amerikai népnek, érdekesség, hogy a kicsinyített változatot Párizsban láthatjuk.Nézzünk meg egy panoráma összeállítást a Szabadság szoborról:http://www.airpano.ru/files/Statue-of-Liberty-New-York-USA/2-2Útközben a hajóról megcsodálhatjuk Manhattant, rajta a lerombolt tornyok helyén épülő felhőkarcolóval, amely a város legmagasabb épülete lesz. Építési magassága éppen látogatásunk idején haladta meg az Empire State Building magasságát, tehát már most a város legmagasabb épülete.Nézzünk meg egy videót a terrortámadás áldozatainak, és a mentés hőseinek emlékére:http://www.youtube.com/watch?v=xz02FpNUeHQAz Empire State Building:A 34. utca és az 5. sugárút sarkán áll New York leghíresebb épülete, mely az 1930-as évek gazdasági világválsága alatt készült el alig egy év alatt, 102 emeletes, magassága a tv toronnyal együtt eléri a 490 métert.Átadása után a helyiek tréfásan Empty State Buildingnek nevezeték, az empty ürest jelent, mert csak kis hányadát tudták bérbe adni.Az épület számtalan filmben szerepelt, vagy magát a történetet helyezték oda, vagy egyszerűen csak, mint New York-i látképként jelenik meg. Belsejében irodák találhatók, üzletek, kávézók, a turisták pedig mennek a kilátóba. King Kong is ide menekült az üldözői elől.Gyorslifttel lehet felmenni a 86. emeletre, majd ott átszállva, a kilátó szintre. Indulásnál úgy érzi az ember, hogy a gyomra lemaradt egy emeletet.Itt rendezik meg minden évben a népszerű lépcsőfutást, amikor 1576 lépcsőfokon kell felrohanni a 86. emeletre. A futók, mintegy 10 perc alatt küzdik le ezt a magasságot.A terrortámadás óta csak fokozott biztonsági ellenőrzés után lehet bejutni az épületbe. Látogatásunk idején számos rendőrautó állt az épület előtt, azt hittük, hogy május elseje miatt, ami amerikai kezdeményezésre lett a munka ünnepe, de kiderült, hogy egy évvel korábban ölték meg Osama Bin Ladent, és tartottak egy esetleges terrorcselekménytől.A kilátóból fantasztikus rálátás nyílik a városra.ATimes Square:A The New York Times-ról elnevezett tér a város egyik jelképe, a Broadway és a 7. sugárút és a 42. utca kereszteződésénél fekszik. Néhány szó a város utcáiról. A sugárutak, az avenue-k, az óceántól indulnak, egymással párhuzamosan, ezeket keresztezik a számmal jelölt utcák, a street-ek. A középső az 5. sugárút, a Fifth Avenue, mely kettéosztja a számozott utcákat. Minden utcából van keleti és nyugati, attól függően, hogy milyen irányban van az 5. sugárúttól. De hogy ne legyen egyszerű a helyzet, a Broadway átlós irányban keresztezi az utcákat, és így alakult ki egy hosszú tér, a Times Square.A terület eredeti neve Long Acre volt, majd a XIX. század közepétől Longacre Square-nek kezdték nevezni. Ekkortájt nem volt valami jó környék, a korábban délebbre lévő vöröslámpás negyed fokozatosan errefelé terjeszkedett. 1904-ben a The New York Times kiadója kezdett itt új irodát építtetni az újságnak, ami 120 méteres magasságával, akkor a világ második legmagasabb épülete volt. Az újság után Times Square-re keresztelték át. Az újság már régen elköltözött innen, de a tér neve nem változott.A hely a fényes reklámoknak is köszönheti ismertségét. A híresebbek közé tartoztak a Bond ruhaáruház szobrai és vízesése az 50-es évekből, majd később a füstöt pöfékelő Camel cigarettareklám.A 60-as években a drogok is megjelentek az utcákon, ami magával hozta a prostitúciót és a bűnözést. A tér a 70-es évekre a város legveszélyesebb része, a bűnözés szimbóluma lett, a turisták elkerülték. Gondoljunk csak az Éjféli cowboy vagy a Taxisofőr című filmekre.Aztán a 90-es években Rudy Giuliani polgármester a „zero tolarencia” meghirdetésével megtisztította a területet a bűnözéstől, a tér mára biztonságos turistalátványosság lett.A tér esténként olyan, mint nálunk szilveszterkor a belváros, ezernyi színben csillogó óriás reklámok, tolongó, fényképező tömeg, mint egy hatalmas kaleidoszkóp szüntelen vibrálása. Évente a turisták milliói keresik fel a Times Square-t, az embernek olyan érzése van, hogy most van itt egyszerre mindenki. Az ember igazán érezheti a világ egyik legnagyobb városának lüktetését.A Times Square-i szilveszter élménye óriási, amikor az év utolsó másodperceiben leereszkedik az 500 kilós kristálygömb, és több mint félmillió ember együtt számolja a másodperceket éjfélig, az felejthetetlen élmény, éppen ezért a világ kedvenc szilveszteri úti célja. Nézzünk meg egy videót az éjszakai New Yorkról:http://www.youtube.com/watch?v=OdbK8pMTk-sA Broadway:A Broadway eredetileg egy Wickquasgeck nevű csapás volt a sűrű Manhattanen keresztül az amerikai őslakosok számára. Ahogy a hollandok megérkeztek, az ösvény egy csapásra a legfontosabb útvonal lett keresztül a szigeten a New Amsterdam-iak számára. Jelentése, széles út.Az első színház 1895-ben épült itt, az első világháború idejére pedig már ez volt a város színházi negyede, ahol olyan sztárok léptek fel, mint Fred Astaire vagy Charlie Chaplin. Hosszú lenne felsorolni azokat a színdarabokat, musicaleket, amelyek innen indultak el világhódító útjukra. Csak néhány: West Side Story. Kiss me Kate, My Fair Lady vagy az újabbak közül, a Sunset Boulevard, az Oroszlánkirály, az Operaház fantomja, a Bonnie és Clyde, a Rock of Age stb.A leghosszabb ideig a Macskák volt műsoron, közel 8000 alkalommal mutatták itt be.Meg kell még említeni az ún. Off-Broadway színházakat ahol kisebb költségvetésű, gyakran kísérleti darabokat játszanak, de több itt bemutatott mű átkerül a nagyobb színházakba is.Nézzünk meg egy panoráma összeállítást: http://www.airpano.ru/files/Millennium-UN-Plaza-Hotel-New-York-Night/2-2A Wall Street:A 17. században itt húzódott a város határa, melynek védelmére a hollandok egy falat emeltek, (De Waal Straat ) és innen ered a mai elnevezés. A keskeny utcákat is Amszterdamot utánozva alakították ki. A város növekedésével, a fal egyre inkább a fejlődés gátjává vált, ezért lebontották.Ma a város és mondhatjuk, hogy a nemzetközi pénzvilág központja, itt van az amerikai jegybank, a Federal Reserve Bank, és a híres tőzsde is, a NewYork Stock Exchange, vagy, ahogy becézik a „Big Board”.Naponta dollármilliókat érő részvénykötegek cserélnek itt gazdát. A brókerek és a pénzvilág gyakran gátlástalan lovagjainak életét a Tőzsdecápák című filmből ismerhetjük meg legjobban.1989-ben egy olasz-amerikai szobrász engedély nélkül a tőzsde épülete elé helyezett egy támadó bikát ábrázoló, 3 és fél tonnás szobrot.Másnap szórólapokon tudatta, hogy a bikát az 1987-es tőzsdei fekete hétfő ihlette és az amerikaiak erejét és jövőbe vetett reménységét fejezi ki. A rendőrség még aznap délután lefoglalta és elszállította, de mivel az embereknek tetszett a szobor visszakövetelték.Egyébként, emelkedés esetén a Bika uralja a tőzsdét, csökkenéskor pedig a Medve. A Brooklyn Bridge: Az East Riveren átívelő híd építésének gondolata az 1800-as évek elején merült fel először, de akkor kapott igazán lendületet, amikor John Roebling német származású mérnök és drótkötél gyáros egy hideg télen kompjával a jég fogságába került. Manhattant és Brooklynt ekkor még csak kompjárat kötötte össze, és az időjárástól független, gyors átkeléshez szükség volt egy hídra.A kezdeti hűvös fogadtatás után 1867-re sikerült megszereznie a politikai és gazdasági támogatást, ekkor hozták létre a New York Bridge Company-t, az építkezés pedig két évvel később kezdődött. Roebling lábát azonban egy komp a rakpart falához nyomta, amit túlélt ugyan, de vérmérgezést kapott és meghalt, az építkezés felügyeletét fia vette át. A munka embertelen körülmények között zajlott. A pillérek alapozását a folyómeder alján, hatalmas keszonokban végezték. Sok munkás légembóliában halt meg. Az ünnepélyes átadás 1883. május 23-án volt, Emily Roebling ment végig elsőként, kezében egy kakassal, ami a győzelmet szimbolizálta. Pár nappal később pánik tört ki a zsúfolt hídon, mert az emberek azt hitték, hogy le fog szakadni.Később, 1884-ben a híd erejét demonstrálandó 21 elefántot hajtottak végig rajta.A Brooklyn Bridge építésekor a világ leghosszabb függőhídja volt, és azonnal New York egyik jelképe lett, a pilléreknél csak a Trinity Church tornya volt magasabb.2006-ban rutinellenőrzés során egy jól felszerelt, elfeledett, hidegháborús atombunkert találtak a pillér alapjában, tele évtizedes vizes hordókkal, konzervekkel, gyógy- és kötszerekkel.Lincoln Center:Az 50-es években épült megaméretű kulturális központban találjuk a Metropolitan Operát, a New York-i Filharmonikusok a megnyitó ünnepségen itt adták elő a Halleluja-t Leonard Bernstein vezényletével.A hatalmas épületegyüttesben színházak, balett és múzeum is található.A Rockefeller Center:A világ egyik legnagyobb üzleti és szórakoztató komplexuma, zöld területek, éttermek, áruházak és irodahelyiségek egyvelege. Az épületkomplexum tizennégy Art Deco irodaépületből áll, és négy International-stílusú toronyépületből. A 70 emeletes Rockefeller Plaza (General Electric épület) legtetején található kilátó, New York egyik leghíresebb attrakciója. Az épületben van az NBC amerikai televíziós társaság.A toronyház építése közben készült az a híres fekete-fehér kép, ahol 260 méter magasan, egy sorban ülve egy kiugró vasbetonoszlopon ebédelnek a szédülésmentes munkások. Az épületegyüttes nevezetessége a Radio City Music Hall és a téli korcsolyapálya, amely nyáron zöldellő szabadtéri kávézó.A Szent Patrick székesegyház:New York legnagyobb és legismertebb temploma a Rockefeller Center szomszédságában, ez a New York-i érsek temploma. Szegény ír bevándorlók adományaiból épült 21 éven át, 1879-ben nyitotta meg először kapuit. Az eltelt csaknem másfél évszázad alatt tornyokkal és kápolnával egészült ki a neogótikus épület. A székesegyház a kölni dóm mintájára épült.Múzeumok:New Yorkban nagyon sok, mintegy ötven múzeum van, a 82. és a 105. utca közötti szakaszon található a legtöbb, ezért ezt a részt Museum Mile-nak is szokás nevezni, többek között itt van a a Metropolitan és a Guggenheim Múzeum.A Metropolitan Múzeum a világ egyik legnagyobb művészeti gyűjteményével rendelkezik. Mintegy kétmillió műalkotást gyűjtöttek itt össze a világ minden tájáról. Ezen kívül színvonalas időszaki kiállításokat is rendeznek.A Guggenheim múzeum a modern művészeteknek ad otthont. Különösen az impresszionista és posztimpresszionista és az absztrakt remekművekből van gazdag gyűjtemény.A város, filmekből ismert jellemzője volt a magasvasút, melyet már évtizedekkel ezelőtt lebontottak, csak néhány helyen hagyták meg, ott is befüvesítették.A Central park:New York lakossága a 19. század elején rohamosan növekedett, Manhattant beépítették lakóházakkal, felhőkarcolókkal, ugyanakkor kevés volt a városi zöldterület. Szükség volt egy tiszta levegőjű zöld területre. A város vezetése egy nagy központi parkban gondolkodott, a párizsi Bois de Boulogne vagy a londoni Hyde Park mintájára.A tájépítészet atyjának tartott Frederick Law Olmsted tervezte a parkot, melyet 1858-ban nyitottak meg, a műtárgyak többsége is ebből az időből való.Külön utakat alakítottak ki a gyalogosok, a lovaglók és a sétakocsik számára. A belváros zajos forgatagát sikeresen elrejtették a sétányok mélyebbre építésével és a sűrűn ültetett sövénnyel.A park a 6o-as években a hippik közkedvelt találkozóhelye volt, itt játszódik a nagysikerű Hair musical is. Abban az időben, a parkban a közbiztonság nagyon leromlott, éjszaka nem volt tanácsos oda merészkedni. Rengeteg volt a kábítószeres, az eldobált maradék anyagoktól még a park békés mókusai is agresszívek lettek, rátámadtak az emberekre.Mára már a fiatal lázadók is megemberesedtek, pocakot eresztettek, és a mókusok is újra barátságosak.A Central Park szélén áll a Dakota ház, melyben John Lennon lakott, amelynek a bejárata előtt gyilkolták meg.Ma a park egyik szívet melengető látványossága a John Lennon emlékére készített Imagine emlékhely, amely mellett mindig friss a virág és valaki mindig ott pengeti a gitárját.Nézzünk meg egy videót John Lennonra emlékezve:http://indavideo.hu/video/Imagine_John_Lennon_emlekere_TravelvinpetGasztronómia:A városban elképesztően sok a kövér ember. A gyorséttermek zsúfoltak, mindenki kapkodva eszi a hamburgert vagy a hot-dog-ot. Érdemes megnézni a „Super size me” című filmet, melynek főhőse kizárólag gyorséttermi kaját fogyasztott és, az egészségtelen táplálkozás következtében néhány hónap múlva életveszélybe került. Jellegzetes amerikai mentalitás, hogy 2-3 benyomott hambi után light colát kérnek, mert a másik hizlal.Egy időben Giuliani, a város volt polgármestere kiutasította a hot-dog árusokat a forgalmas központi utcákról, mondván, rontják a városképet. A New York-iak azonban nem támogatták száműzésüket, úgyhogy azok szépen visszatolták mozgó konyhájukat, s az elegáns öltönyös banktisztviselők és a kispénzű turisták újra sorban állhatnak a napi adagjukért.Tulajdonképpen amerikai konyha nem is létezik, ahány nemzet él itt, annyiféle íz a mexikóitól az indonézen át a vietnamiig. Elégedett emberek Ma így nézne ki Dávid az amerikai kajától. Biztonság:Egy-két évtizeddel ezelőtt minden itt lakó kötelességének érezte figyelmezetni az idegent az állandó éberségre: "Mindig tudd, ki van mögötted, ha gyanús alakok jönnek szembe, menj át a túloldalra, ha kitépik a kezedből a táskát, ne harcolj érte..." Mára New York nemcsak azért biztonságosabb, mert több a rendőr, hanem azért is, mert a szegényebb külvárosokban is csökkent a munkanélküliség, könnyebb és jobb az élet.Biztonságos lett a metró, nem kell szorongani a pályaudvarokon sem, kevesebb a koldus, és a hajléktalanokat igyekeznek éjszakai szállásokon elhelyezni. Éjjel nyugodtan haza lehet sétálni a színházból, vasárnap ki lehet menni a Harlembe egy látványos baptista istentiszteletre, és ha az ember elfáradt, aludhat egyet a Central Parkban a napon. A táskádat azért jobb, ha a fejed alá teszed.Azért a turisták körében érdekes és népszerű termék volt az „egyszer használatos pénztárca”, melyben néhány dollár mellett egy-két kamu hitelkártya is lapult. Rablás esetén ezt kellett átadni. A terrorizmus elleni védekezés odáig terjedt, hogy nincs nyilvános szemetes, mert az veszélyforrás lehet.Érkezéskor a reptéren apró kis kutyákkal szagoltatják ki az élelmiszert, és akinél találnak (megáll előtte a kutya, kedvesen szimatol, körbejárja) na, annak annyi. Jobb esetben pénzbüntetés, rosszabb esetben országhatárról való visszaküldés jár. Emlékezzünk csak a Mortadella című filmre Sophia Lorennel.Bár itt is enyhült a szigor, egy kelekótya útitársnőnk bőröndjénél jelzett a kutyus, de ő semmivel nem törődve, a másik bőröndjét kereste, még a kabátját is ráakasztotta a biztonsági ember kezére, hogy vigyázzon rá. Retorzió helyett, csak nevetés volt.Vásárlás:Egy New York-i, kirándulást nem lehet megúszni vásárlás nélkül, még akkor sem, ha már itthon megfogadod, hogy nem veszel semmit, főleg a felesleges dolgoktól tartózkodsz. Aki először jár Amerikában, azt bizony sokkolja kínálat. Az egyik leghíresebb áruház a Macy’s, ahová akkor is „kötelező” betérni, ha tényleg nem akarunk venni semmit. Bár, ha már egyszer bementünk, nehéz lesz kibírni. „The world’s largest store”, azaz a világ legnagyobb áruháza – így hangzik a Macy’s szlogenje. A Szex és New York-on szocializálódott nőknek nagy kihívást jelent a Macy’s elképesztő női ruha kínálata, de kétségbeejtő egy pasi számára. Első gondolata, mennyiből fogom én ezt megúszni.A Macy's Nagyáruház a város egyik jelképe, igazi kultuszhely, egykor státusszimbólum volt az ott dolgozók és a vevőkör számára egyaránt. Fából készült mozgólépcsőivel engem a régi Corvin Áruházra emlékeztetett.Érdekességek:Egy történet az ötödik sugárútról: Egy gazdag, elegáns, ámde igencsak hűvösnek és beképzeltnek tűnő nő állt a Tiffany kirakata előtt, és a maga tehetős gőgösségével pásztázta a drága ékszerbolt kirakatát, mígnem egy hajléktalan meg nem szólította: „Megveszi?” - kérdezte tőle egy gyémántgyűrűre mutatva, amely egy kettétört zsemlébe volt helyezve. A nő fagyosan végigmérte a fura alakot és zordan válaszolt: „Meg. Miért kérdi?.”. „Csak mert akkor kihozhatná nekem a zsemlét, ma még nem ettem.” - felelte a hajléktalan. Ezután a hölgy bement az üzletbe és végül megjelent az ajtóban a gyűrűvel és a selyemszalagra kötött zsemlével. Utóbbit odaadta a férfinak és megkérte, hogy szálljon be luxusautójába. Egy szemtanú kérdésére a hölgy hihetetlen természetességgel elmondta: megfürdeti, ad neki ruhát, ennivalót, és hozzáfűzte: hogy ezek után mennyire akar újra ember lenni, az már csak rajta múlik. New York az a város, amelyben sok minden megtörténhet, és „senki nem az, aminek látszik.” A "to sell the Brooklyn Bridge" kifejezéssel az amerikai angolban a hiszékenységre, naivitásra utalnak. Ha valaki valami nehezen hihető történetet mesél, akkor szokták válaszul viccesen mondani,hogy megpróbálja eladni a hidat.Gyors tempóban él és dolgozik a város, nincs idő a bizonytalankodásra. Eszedbe se jusson udvariaskodni, végig sem hallgatnak. Ne mondd, hogy „köszönöm szépen, de jeget nem szeretnék". A rutinos turista csak ennyit mond: no ice! Nem fogod elhinni, de a new-yorki utak állapota sokszor még a budapestit is alulmúlja. Rengeteg a repedés és a kátyú, igaz forgalom is van bőven.A kutyasétáltatás ma is komoly üzleti tevékenység.New York nem pihen, és nem alszik. Itt mindig és mindenütt történik valami, bármennyi élményben is van részed, mindig úgy érzed, hogy lemaradtál valamiről. Manhattant az East River túlpartjáról, a Hamilton parkból kell fényképezni. Ez a látvány tehát annak is ismerős, aki még sohasem járt itt.Nézzünk meg egy videót New Yorkról, a dalt Frank Sinatra énekli:http://www.youtube.com/watch?v=Oggnd_8HwvM New York City 2012
Egy nap a városban Élet a válság után - Vendéglátás emberi kapcsolatokra épülve
Azt hiszem, a válság és a vendéglátás közöshalmazának mélypontja volt a legsikeresebb éttermes, Zsiday Roy nemrégiben tett kifakadása azon vendéglátósok ellen, akik jótékonysággal, házhoz szállítással és hasonlókkal próbáltak talpon maradni úgy, hogy a munkavállalók nagy részét megtartják, és nem engedik el a kezüket. Persze, volt vendéglátós, aki úgy hazaküldött mindenkit, mint a sicc, ők aztán a válság után nyilván fizetett hirdetésekben reklámozzák majd az összetartó csapatba, a komplex gasztronómiai élményekbe és az emberi összefogás nagyságába vetett hitüket, és gyere hozzánk dolgozni, mert megbecsülnek. Közben nagyon várják a turistákat, de várhatóan azok nem jönnek, úgyhogy megy a fejvakarás. Most mit csináljunk? A vendégek nem hülyék. Most azért elvált a búza az ocsútól, és ennek már nincs köze ahhoz, hogy mennyire számolta ki a belsőépítész a lámpák dimmelési fokát, hogy mennyire hajol meg a főpincér téged üdvözölve vagy hogy mit jelent az éttermi élmény, a tulajdonos szerint. Ugyanis az éttermi élmény egy egészen más dolgot jelent immár sokaknak. Mondom, mire gondolok. Itt írtam a közösség erejére támaszkodó helyekről korábban. Abban azt találgattam, vajon a profitot legfontosabb értékmérőnek tartott helyek fenntarthatóak-e abban az értelemben, ahogy a szélsőségesen változó körülmények közötti fennmaradást tekintjük a legfontosabbnak, szemben a változatlan, és egyébként kedvező piaci és turisztikai körülmények közötti megtérüléssel. A kettő nagyon nem ugyanaz. Mert miközben voltak olyan nagyon fontos helyek, akiket elsorvasztott a kormány segélycsomagja, úgy akadtak olyanok is, akiknek kifejezetten jól jött a járvány. Utóbbiba tartozott volt a Mészáros utcai zöldséges is Simon István elmondása szerint, hiszen az emberek elkezdték felkutatni a környezetükben, sétatávra elérhető vállalkozókat, a hipermarketek napi sok ezer ember által látogatott standjai helyett inkább választva a kisebb boltokat, ahol a járvány kevésbé tud terjedni. Erősödtek a lokális beszerzési források, ezzel együtt pedig az emberek arra is rájöttek, hogy a sarki zöldséges általában jobban figyel az árura, a minőségre, meg lehet vele beszélni, mit szeretnénk, beszerzi, amit kérünk, és egy emberi kapcsolat kezd kialakulni köztünk, és a minket etető személy között, ahogy ennek egyébként lennie is kellene. A termelő és a konyhaasztalunk között tátongó tökéletesen fekete doboz ugyanis minden, csak nem megnyugtató. Én nem Budapesten vészeltem át a járvány miatti bezártságot, hiszen néhány éve kiköltöztem a városból, minél közelebb az érintetlen természethez, és innen látogattam be a városba - ez egyébként épphogy jót tett a kapcsolatunknak -, és ez a kettősség, a városi nyüzsgés és a vidéki csend kettőssége hozott egyensúlyba. Az itteni legközelebbi becsületes éttermet - Malackert vendéglő - egyébként korábban is kedveltem, mert a kemencében sült húsainak minősége egészen különleges egy főút menti vendéglőhöz képest, és sokáig tartott, mire rájöttem, hogy miért van ez. Az étterem lelke Marcsi, a hely tulajdonosa, egyben konyhafőnöke, aki úgy képes két segédszakáccsal lenyomni egy telt házat, hogy el sem tudom képzelni, hogy csinálja, szigorúan tartva a maga által felállított minőséget. A fia az egyik felszolgáló. Nem fenszi hely, a fogások nem különlegesek, csak egyszerűen becsületesek, és a maguk nemében szinte hibátlanok. Szóval jó kemencés sültek vannak itt, nagyon baráti áron, emiatt rendszeres vendég voltam, de azért nem ANNYIRA rendszeres. Egyrészt ugye folyamatosan kutattam az új helyeket Budapesten, másrészt a sültekre is hamar ráunok, izgalmasabb ételekre vágyom, vagy épp több zöldségre. Csakhogy az önként vállalt karantén elején rájöttünk, hogy a két kis gyerekkel együtt, a munka mellett nem lesz időnk főzni, én meg nem tudok hozni jártamban-keltemben távoli helyekről semmit, így nagy izgalommal fedeztük fel Marcsi új ötletét: lesz menü. Ideális forrás, hiszen a személyzet gyakorlatilag az étterem meletti házakban él, az alapanyagokat a közelből szerzik be, vagy hozzák nekik hűtőautóval, és szinte Heves megyében vagyunk, ahol meg alig volt fertőzés a hivatalos adatok szerint (14 volt a legmagasabb szám). Szóval elhatározták, hogy kiszállítós menüt adnak ezentúl, 400 forintos levesekkel és 800-900 forintos főételekkel. És ez nem csak azt jelentette, hogy a korábbinál is olcsóbb lett egy adag, amit így meg tudtunk venni minden nap, hanem így megjelentek a repertoárban az olyan ételek is, amik nem feltétlenül a hús körül forognak: töltött káposzta, rakott krumpli, főzelékek és így tovább. De azért maradt a hús is uralkodó. A hús mindenhol hangsúlyos, hiába, az ide járó közönség igényli is ezt. Mi azért néha kikönyörögtünk zöldségköretet magában, meg sima lecsót és hasonlókat. Marcsi élvezte az új helyzetet, mert mindig is akart ilyesmiket is főzni. Mi is élveztük, mert változatosabb volt így a felhozatal, ráadásul kiderült, hogy Marcsi nagyon is jól tudja főzni ezeket a klasszikusokat, anyáink és nagyanyáink legjobb pillanatait idézve minden nap, Horváth Ilona útján járva. Úgyhogy mentem is, minden nap. Van azonban a családunkban egy kis bökkenő, ami most újra felszínre került: a lányom és Évi nem ehetnek tejterméket, sem tojást. Ez egy klasszikus magyar konyha esetében kihívás, különösen egy szűkített menülap esetében, de Marcsi mindig megoldotta a dolgot. Eleinte úgy, hogy vett fel a menübe olyan fogást, ami nekünk is jó. Aztán úgy, hogy elkezdett felkutatni vegán tejfölt, vegán tejszínt (sokkal drágábbak, mint a hagyományos tejes verziók), tojásmentes tésztákat, és nekünk ezt használta, külön készítve nekünk adagokat anélkül, hogy előre megbeszéltük volna! Nem számolt fel érte plusz pénzt. Gyorsan a matek: míg az éttermi kiszolgálás esetén az ÁFA 5%, addig kiszállításnál 27%. Ezen nem változtatott a kormány válságintézkedése, annak ellenére, hogy minden kiszállításra ment, így egy 800 forintos, egyébként kiadós, és tisztességesen elkészített főétel valójában csak 630 forintos bevételt jelent, ha nem tudnak belőle leírni ÁFA-t (nyilván valamennyit tudnak, az alapanyag-beszerzésnél). A menüztetés elvileg arról szól, hogy tömegesen készítesz el tök egyforma tányérokat, és így esetleg lehet egy pici nyereséged a végén. De 27% ÁFA mellett, és úgy, hogy figyelsz a tejmentessé tett fogásokra, nehezen. Ennek ellenére Marcsi odafigyelt arra is, hogy ha rakott krumplit kértem, és elfelejtettem szólni, hogy maradhat a tojás, akkor ahelyett készített egy külön gombás-hagymás réteget az ételbe, hogy jó legyen. Ha azt kértem, hogy a rántott hús helyett csak süsse meg a húst (tojás nuku), akkor nem bedobta a serpenyőbe, hanem grillezte, külön fűszerezve, pácolva a natúr húst. Ha két palacsintát kértem, hármat vagy négyet csomagolt. Ha négyet kértem, ötöt vagy hatot. Felfoghatatlan energiákat tett a menüztetésbe úgy, hogy szerintem lehetett vagy 10-20 olyan törzsvendége, akik minden nap jöttek ételért, tehát a bevétel nem verdeste a csillagokat. Viszont tudjátok, mit kapott? Olyan törzsvendégeket, akikre számíthat a bajban, és akik már nem csak azért mennek oda, mert éhesek, hanem mert nekik jó, hogy úgy beszélhetik meg az ebédet, mint otthon. Kérhetik, hogy mit főzzön aznap. Vagy olyanokat, mint én, aki mostani újranyitás előtt kidolgozta nekik a menüztetésben megszokott újfajta, egyszerűbb, háziasabb ételek megtartását, ennek piaci kommunikációját úgy, hogy ne legyen kockázat, ételt se kelljen kidobni, és a hagyományos étlap fogásait se veszélyeztesse az olcsóbb fogás. Marcsi nem tudja, mivel foglalkozom, így eleinte meglepődve - kissé kétkedve - vette a segítségnyújtásra vonatkozó javaslatomat, de amikor kidolgoztam az ötletet, nagyon örült neki. Emberi kapcsolatok. Te segítettél nekünk, amikor szükségünk volt rá, nem törődve a megtérüléssel. Most én teszem ugyanezt. Ezt jelenti a vendéglátás, emberi kapcsolatokra helyezve. Nem fogsz bezárni, mert nem hagyjuk. Mert fontos nekünk. Nem azért fontos, mert “fontos”. Nem úgy, ahogy a világ összes cégének fontos a világ összes pozitív törekvése. Nem azért, mert megtérül, vagy jól fest és mutogatni lehet, mert professzionális vagy szép. A fontos szó jelentése végre elválik a marketing bullshittől, mert mélyebben gyökerezik. Vannak olyan vendéglősök, akik még mindig kinevetik az ilyen gondolatokat. Nem professzionális. A professzionális az, ha bezársz, szevasztok, mindenki menjen haza, majd lesz valaki más. Akinek a profit a legfontosabb, annak más szempontok vannak a fejében, és sikeres csak így lehet, amennyiben a sikert profitban mérjük. De mi van, ha ez a siker csak “siker”? Mi van, ha a sikernek is vannak mélyebben gyökerező rétegei, ami a számukra láthatatlan? Ahogy a fontos dolgoknak. Ezt jól tudják azok, akik nem a pénzért élnek, hanem jól akarják érezni magukat abban a komplex élményben, amit a munkájuk jelent. Nem a céljuk felé úsznak, mint a cápák, hanem élvezettel lubickolnak az általuk megteremtett mini-világban, nem törődve vele, hogy kishalak. A járvány miatt ők kerültek reflektorfénybe, legalábbis a lokális közösség szemében, és az ő sikerük, az általuk fontosnak tartott dolgok egy pillanatra mindannyiunk számára fontosak lettek. És nagyon szeretném hinni, hogy ez így is marad. Malackert vendéglőCím: 2182 Fenyő út 3., Domonyvölgy
Azt hiszem, a válság és a vendéglátás közöshalmazának mélypontja volt a legsikeresebb éttermes, Zsiday Roy nemrégiben tett kifakadása azon vendéglátósok ellen, akik jótékonysággal, házhoz szállítással és hasonlókkal próbáltak talpon maradni úgy, hogy a munkavállalók nagy részét megtartják, és nem engedik el a kezüket. Persze, volt vendéglátós, aki úgy hazaküldött mindenkit, mint a sicc, ők aztán a válság után nyilván fizetett hirdetésekben reklámozzák majd az összetartó csapatba, a komplex gasztronómiai élményekbe és az emberi összefogás nagyságába vetett hitüket, és gyere hozzánk dolgozni, mert megbecsülnek. Közben nagyon várják a turistákat, de várhatóan azok nem jönnek, úgyhogy megy a fejvakarás. Most mit csináljunk? A vendégek nem hülyék. Most azért elvált a búza az ocsútól, és ennek már nincs köze ahhoz, hogy mennyire számolta ki a belsőépítész a lámpák dimmelési fokát, hogy mennyire hajol meg a főpincér téged üdvözölve vagy hogy mit jelent az éttermi élmény, a tulajdonos szerint. Ugyanis az éttermi élmény egy egészen más dolgot jelent immár sokaknak. Mondom, mire gondolok. Itt írtam a közösség erejére támaszkodó helyekről korábban. Abban azt találgattam, vajon a profitot legfontosabb értékmérőnek tartott helyek fenntarthatóak-e abban az értelemben, ahogy a szélsőségesen változó körülmények közötti fennmaradást tekintjük a legfontosabbnak, szemben a változatlan, és egyébként kedvező piaci és turisztikai körülmények közötti megtérüléssel. A kettő nagyon nem ugyanaz. Mert miközben voltak olyan nagyon fontos helyek, akiket elsorvasztott a kormány segélycsomagja, úgy akadtak olyanok is, akiknek kifejezetten jól jött a járvány. Utóbbiba tartozott volt a Mészáros utcai zöldséges is Simon István elmondása szerint, hiszen az emberek elkezdték felkutatni a környezetükben, sétatávra elérhető vállalkozókat, a hipermarketek napi sok ezer ember által látogatott standjai helyett inkább választva a kisebb boltokat, ahol a járvány kevésbé tud terjedni. Erősödtek a lokális beszerzési források, ezzel együtt pedig az emberek arra is rájöttek, hogy a sarki zöldséges általában jobban figyel az árura, a minőségre, meg lehet vele beszélni, mit szeretnénk, beszerzi, amit kérünk, és egy emberi kapcsolat kezd kialakulni köztünk, és a minket etető személy között, ahogy ennek egyébként lennie is kellene. A termelő és a konyhaasztalunk között tátongó tökéletesen fekete doboz ugyanis minden, csak nem megnyugtató. Én nem Budapesten vészeltem át a járvány miatti bezártságot, hiszen néhány éve kiköltöztem a városból, minél közelebb az érintetlen természethez, és innen látogattam be a városba - ez egyébként épphogy jót tett a kapcsolatunknak -, és ez a kettősség, a városi nyüzsgés és a vidéki csend kettőssége hozott egyensúlyba. Az itteni legközelebbi becsületes éttermet - Malackert vendéglő - egyébként korábban is kedveltem, mert a kemencében sült húsainak minősége egészen különleges egy főút menti vendéglőhöz képest, és sokáig tartott, mire rájöttem, hogy miért van ez. Az étterem lelke Marcsi, a hely tulajdonosa, egyben konyhafőnöke, aki úgy képes két segédszakáccsal lenyomni egy telt házat, hogy el sem tudom képzelni, hogy csinálja, szigorúan tartva a maga által felállított minőséget. A fia az egyik felszolgáló. Nem fenszi hely, a fogások nem különlegesek, csak egyszerűen becsületesek, és a maguk nemében szinte hibátlanok. Szóval jó kemencés sültek vannak itt, nagyon baráti áron, emiatt rendszeres vendég voltam, de azért nem ANNYIRA rendszeres. Egyrészt ugye folyamatosan kutattam az új helyeket Budapesten, másrészt a sültekre is hamar ráunok, izgalmasabb ételekre vágyom, vagy épp több zöldségre. Csakhogy az önként vállalt karantén elején rájöttünk, hogy a két kis gyerekkel együtt, a munka mellett nem lesz időnk főzni, én meg nem tudok hozni jártamban-keltemben távoli helyekről semmit, így nagy izgalommal fedeztük fel Marcsi új ötletét: lesz menü. Ideális forrás, hiszen a személyzet gyakorlatilag az étterem meletti házakban él, az alapanyagokat a közelből szerzik be, vagy hozzák nekik hűtőautóval, és szinte Heves megyében vagyunk, ahol meg alig volt fertőzés a hivatalos adatok szerint (14 volt a legmagasabb szám). Szóval elhatározták, hogy kiszállítós menüt adnak ezentúl, 400 forintos levesekkel és 800-900 forintos főételekkel. És ez nem csak azt jelentette, hogy a korábbinál is olcsóbb lett egy adag, amit így meg tudtunk venni minden nap, hanem így megjelentek a repertoárban az olyan ételek is, amik nem feltétlenül a hús körül forognak: töltött káposzta, rakott krumpli, főzelékek és így tovább. De azért maradt a hús is uralkodó. A hús mindenhol hangsúlyos, hiába, az ide járó közönség igényli is ezt. Mi azért néha kikönyörögtünk zöldségköretet magában, meg sima lecsót és hasonlókat. Marcsi élvezte az új helyzetet, mert mindig is akart ilyesmiket is főzni. Mi is élveztük, mert változatosabb volt így a felhozatal, ráadásul kiderült, hogy Marcsi nagyon is jól tudja főzni ezeket a klasszikusokat, anyáink és nagyanyáink legjobb pillanatait idézve minden nap, Horváth Ilona útján járva. Úgyhogy mentem is, minden nap. Van azonban a családunkban egy kis bökkenő, ami most újra felszínre került: a lányom és Évi nem ehetnek tejterméket, sem tojást. Ez egy klasszikus magyar konyha esetében kihívás, különösen egy szűkített menülap esetében, de Marcsi mindig megoldotta a dolgot. Eleinte úgy, hogy vett fel a menübe olyan fogást, ami nekünk is jó. Aztán úgy, hogy elkezdett felkutatni vegán tejfölt, vegán tejszínt (sokkal drágábbak, mint a hagyományos tejes verziók), tojásmentes tésztákat, és nekünk ezt használta, külön készítve nekünk adagokat anélkül, hogy előre megbeszéltük volna! Nem számolt fel érte plusz pénzt. Gyorsan a matek: míg az éttermi kiszolgálás esetén az ÁFA 5%, addig kiszállításnál 27%. Ezen nem változtatott a kormány válságintézkedése, annak ellenére, hogy minden kiszállításra ment, így egy 800 forintos, egyébként kiadós, és tisztességesen elkészített főétel valójában csak 630 forintos bevételt jelent, ha nem tudnak belőle leírni ÁFA-t (nyilván valamennyit tudnak, az alapanyag-beszerzésnél). A menüztetés elvileg arról szól, hogy tömegesen készítesz el tök egyforma tányérokat, és így esetleg lehet egy pici nyereséged a végén. De 27% ÁFA mellett, és úgy, hogy figyelsz a tejmentessé tett fogásokra, nehezen. Ennek ellenére Marcsi odafigyelt arra is, hogy ha rakott krumplit kértem, és elfelejtettem szólni, hogy maradhat a tojás, akkor ahelyett készített egy külön gombás-hagymás réteget az ételbe, hogy jó legyen. Ha azt kértem, hogy a rántott hús helyett csak süsse meg a húst (tojás nuku), akkor nem bedobta a serpenyőbe, hanem grillezte, külön fűszerezve, pácolva a natúr húst. Ha két palacsintát kértem, hármat vagy négyet csomagolt. Ha négyet kértem, ötöt vagy hatot. Felfoghatatlan energiákat tett a menüztetésbe úgy, hogy szerintem lehetett vagy 10-20 olyan törzsvendége, akik minden nap jöttek ételért, tehát a bevétel nem verdeste a csillagokat. Viszont tudjátok, mit kapott? Olyan törzsvendégeket, akikre számíthat a bajban, és akik már nem csak azért mennek oda, mert éhesek, hanem mert nekik jó, hogy úgy beszélhetik meg az ebédet, mint otthon. Kérhetik, hogy mit főzzön aznap. Vagy olyanokat, mint én, aki mostani újranyitás előtt kidolgozta nekik a menüztetésben megszokott újfajta, egyszerűbb, háziasabb ételek megtartását, ennek piaci kommunikációját úgy, hogy ne legyen kockázat, ételt se kelljen kidobni, és a hagyományos étlap fogásait se veszélyeztesse az olcsóbb fogás. Marcsi nem tudja, mivel foglalkozom, így eleinte meglepődve - kissé kétkedve - vette a segítségnyújtásra vonatkozó javaslatomat, de amikor kidolgoztam az ötletet, nagyon örült neki. Emberi kapcsolatok. Te segítettél nekünk, amikor szükségünk volt rá, nem törődve a megtérüléssel. Most én teszem ugyanezt. Ezt jelenti a vendéglátás, emberi kapcsolatokra helyezve. Nem fogsz bezárni, mert nem hagyjuk. Mert fontos nekünk. Nem azért fontos, mert “fontos”. Nem úgy, ahogy a világ összes cégének fontos a világ összes pozitív törekvése. Nem azért, mert megtérül, vagy jól fest és mutogatni lehet, mert professzionális vagy szép. A fontos szó jelentése végre elválik a marketing bullshittől, mert mélyebben gyökerezik. Vannak olyan vendéglősök, akik még mindig kinevetik az ilyen gondolatokat. Nem professzionális. A professzionális az, ha bezársz, szevasztok, mindenki menjen haza, majd lesz valaki más. Akinek a profit a legfontosabb, annak más szempontok vannak a fejében, és sikeres csak így lehet, amennyiben a sikert profitban mérjük. De mi van, ha ez a siker csak “siker”? Mi van, ha a sikernek is vannak mélyebben gyökerező rétegei, ami a számukra láthatatlan? Ahogy a fontos dolgoknak. Ezt jól tudják azok, akik nem a pénzért élnek, hanem jól akarják érezni magukat abban a komplex élményben, amit a munkájuk jelent. Nem a céljuk felé úsznak, mint a cápák, hanem élvezettel lubickolnak az általuk megteremtett mini-világban, nem törődve vele, hogy kishalak. A járvány miatt ők kerültek reflektorfénybe, legalábbis a lokális közösség szemében, és az ő sikerük, az általuk fontosnak tartott dolgok egy pillanatra mindannyiunk számára fontosak lettek. És nagyon szeretném hinni, hogy ez így is marad. Malackert vendéglőCím: 2182 Fenyő út 3., Domonyvölgy
Egy nap a városban Élet a járvány után - Figyelem, pékrobbanás következik
Mielőtt beütött volna a krach, épp akartam írni egy posztot a második generációs pékekről. Aztán mára már a harmadik generáció képviselői fontolgatják otthon, nyissanak-e saját helyet. A járvány nagyon begyorsította itt a folyamatokat. Az első generációs kézműves pékek azok, akik külföldi példák segítségével sajátították el a kovászos kenyér készítését, lévén Magyarországon akkorra kihalt a tudás írmagja is. Ezek a pékek, akikről a blogon a nyitásuk után írtam az utóbbi tíz évben (Józsiról még akkor, amikor nem is volt boltja), ma már “rocksztárok”, ahogy az egyik olvasónk írta. A második generáció az, akiket az első generáció tanít meg a kenyérsütésre. A második generáció ennek megfelelően százszor annyi potenciális pékből áll, mint az első. Sok-sok évig az első generáció volt nekünk, de most nagy robbanás előtt állunk. A harmadik generáció pedig az, akiket a második tanít. Épp most. Facebook csoportokban, személyesen, blogokon keresztül. Még többen vannak, és a létrejöttüket nagyban segítette a járvány, ugyanis ők voltak azok, akik felvásárolták a kenyérlisztet a boltokban, miközben előtte soha nem tettek ilyet, és elkezdték kipróbálni, milyen az otthonsütés. Rengetegen vannak, akik személyesen megismerték a kovászt, a kovász az új vegánság és crossfit, mindenki bemutatja a világnak, hogy ő is csinálja. Az én közvetlen környezetemben is többen kezdtek bele ebbe, miközben korábban elképzelhetetlennek tartották ezt, és értek el jó eredményeket a kovásszal. És persze egyáltalán nem automatizmus, hogy egy otthonsütőből hivatásos pék legyen, hiszen elég sokan vezetnek autót, mégsem megy mindenki hivatásos sofőrnek, de a mostani gazdasági helyzetben, amikor sokan elveszítik a munkájukat, meg a vállalkozásuk bevételeit, azoknak elég biztos megoldás lehet egy pékség. Egy jó pékségnél gyorsan kialakul a törzsközönség, ennek tanúja voltam az utóbbi hónapokban a város legkülvárosibb és egyben egyik legfiatalabb pékségében, a Külvárosi Pékségben. Úgyhogy igen. Minél többen sütnek otthon, annál több jó pékség nyitása várható. Van azonban egy nagyon fontos különbség, amit észrevettem az első és a második generáció között, ami nyilván hatással lesz a harmadikra is. A “rocksztárok”, akik közül többet személyesen is ismerek, összességében alázatosan állnak a tésztához, a kenyérsütéshez. Azok, akikből a második generáció kiválása várható, valamint azok, akiket ők tanítanak, tehát egy elvi harmadik generáció tagjai lehetnek, helyenként elviselhetetlenül elitista képet festenek az online térben. Elég bemenni egy ilyen csoportba, és gyorsan bele lehet futni néhány nanecseszdfelazagyam-ba. Aki olvasta a Vadkovászos pékségről szóló írásomat, emlékezhet, hogy három tényező együttállása miatt örültem nagyon a találatomnak: távol a város középpontjától nehéz jobb minőségű pékárukat találni, az pedig, hogy minőségibb cuccokat viszonylag olcsón lehet kapni egy buszvégállomáson lévő bódéban, örömteli volt. Két dolog nem volt tisztázva a posztban, mert balga fejjel azt gondoltam, érthető: mi az a kenyérnél, hogy minőség (milyen szintjei vannak), és mi az, hogy olcsó (mennyiért lehet jó kenyeret készíteni). A poszt hatására a kovászszerető közösség ugyanis felháborodott. Állítólag ugyanis nem lehet igazán jó kovászos kenyeret készíteni ennyi pénzért (épp ezért dicsértem ugye a kenyér ár-érték arányát, ami úgy lehet magas, ha az érték relatív magas, vagy az ár relatív alacsony). Valaki konkrétan a fejemhez vágta, hogy én ugyan ne írjak semmit a kenyérről, mert képes voltam örülni egy “full élesztős kenyérnek". Az élesztő lett, úgy tűnik, az új sátán. Hogy ez mennyire balga dolog, arról egy gyors magyarázat. A kovászos kenyér a legjobb kenyér - ezt az állítást axiómaként kell a továbbiakhoz elfogadnunk, mintha azt mondanánk, hogy a direkttermő szőlők bora silányabb. Egyszerűen jobb az ízük, állaguk, héjuk, nemesebb és egyben hagyományosabb módon elkészíthető, összetettebb élelmiszerek. Úgyhogy a továbbiakban csak a kovászosra figyelünk, akkor is, ha néha szívesen lehúzok egy pohár othellót, szigorúan pinceszagú kávéspohárban. De nem elég a kovászos kenyeret keresnünk. Fontos megértenünk, hogy kovász és kovász között is van különbség, az elnevezés nem takar egyértelmű módot az elkészítésre vonatkozóan. Hagyományos értelemben az a kovász, amit lisztből és vízből készítenek, az adott hely természetesen előforduló élesztőgombái és baktériumai részvételével. Ez az a a kovász, amit egyszer elkészít a sütő vagy a pék, és onnantól életben van, és életben is kell tartani. Az élőlény évtizedekig, évszázadokig élhet, a pult alatt, egy hordóban, mindig, szinte minden nap kell vele foglalkozni. Ha az élőlényből egy darabot átvisznek egy másik helyre, akkor az ott található élesztőgombák és baktériumok “fertőzik meg”, és onnantól kezdve a kovász átalakul egy arra a helyre jellemző kovásszá. A kovász ezt, és csak ezt jelentette egészen addig, amíg a nagy pékségek el nem kezdtek ismét kovászt használni. A kovász másik, higított típusa az, amikor a kovászt gyorsan vagy lassan - de inkább gyorsan - előállítják, egy adott feladatra. Megerjed egy kevésbé nemes, kevésbé sajátságos gomba segítségével - konkrétan sütőélesztőt tesznek a masszába -, ettől élni kezd, aztán meg is sütik, el is pusztítják az egészet. A folyamat nem tart tovább három óránál, ami több, mint a sütőipari termékként árult gyorskenyér (a ma eladott kenyerek túlnyomó része), de kevesebb, mint a hagyományos kovásszal készült kenyerek fél napos babusgatásával töltött idő. Emiatt irtózni kell az élesztőtől? Nem. A helyén kell kezelni. Ugyanis élesztővel lehet tisztességes kenyeret készíteni, tökéleteset nem. Hagyományos, fél napos babusgatással lehet tökéletes kenyeret készíteni, olcsót nem. Tudjátok, miben van még sütőélesztő, és mi készül “kamukovásszal”? A Freyja csúcs-croissant-jai. Ja, a tésztához adnak egy kevés élesztőt, és ott a hordóban náluk a poolish, ami pontosan egy hosszú érlelésű, sokszor élesztős - Freyjánál vad - kovász. Rohadt jó dolgok készülnek sütőélesztővel, jelzem. A liszt minősége: na, az már tényleg game changer. “Kamukovász” - ezt a szót használják az élesztős kovászra a kézművesek, akik babusgatnak. Ezzel nekem csak az a problémám, hogy nagyon pejoratív. Ennek mentén aztán el is kezdődött egy káros folyamat ebben a nagyon-nagyon fiatal, csak második generációját élő közösségben. Az elitizmus gőgje kezdett terjedni. A Garat malom még a járvány első heteiben megfeküdt - a többivel együtt, persze -, amikor megrohamozták a tömegek, kenyérlisztért. A Garat malom egyike a legjobb malmoknak az országban, és ezidáig általában csak az vásárolt náluk - nyilván magasabb áron - lisztet, akinek fontos volt a minőség. A koronavírusos pánik miatt azonban bezárták a webshopjukat, és kiírták többek között az alábbiakat: “Nem vagyunk felkészülve, hogy átvegyük azokat a vevőket a multiktól, akiknek eddig jó volt az ő lisztjük is.” Édes jóistenem. Én azt hittem, hogy egész idáig ezt csináltátok. Én azt gondoltam, hogy ezidáig boldogok voltatok, hogy eggyel több a törzsvevői kör, eggyel több ember hagyja ott a multilisztet - akármi is az -, és veszi a minőséget, és lehet edukálni, meg végre eggyel többen vagyunk. De ezek szerint a klub zártkörű lett lassan, és amint eléri egy malom az erőforrásai határát, elkezdhet fölényeskedni. Az ilyen hangulat is csak erősíti a leendő minőségi pékek gőgjét. Aki most találkozik először a kovásszal, és szeretne többet megtudni róla, annak nem jó, ha egy kellemetlen közösséggel találja szembe magát, mert nem kizárt, hogy egy életre elmegy a kedve attól, hogy ennek része legyen. A folyamat hirtelen a visszájára fordul. Nem jó, hogy azok maradnak szívesen, akik két perc alatt be tudnak állni a dühös kenyérelit táborba, és simán felpofozzák egy héttel korábbi önnön valójukat. Ne náculjunk be: lehet tisztességes, jó kenyeret csinálni anélkül, hogy természetes kovászt etetnénk minden nap, és a tökéletességre törekednénk. A tökéletességnek is megvan a helye, meg a tisztességes dolgoknak is. Ha minden embernek, a kispénzűeknek is, akarsz adni egy kiló kenyeret minden másnap, akkor nem törekedhetsz a tökéletességre, mert a világon nincs annyi kézműves pék, hogy ellássa őket, nekik meg nincs pénzük kifizetni a napi 200 kenyeret sütni képes emberek és eladók napi fizetését, szétdobva (plusz adók, járulékok, rezsi, bérlet, áram, nyereség). És ahogy a második, majd a harmadik generáció elkezdi kitermelni a kézműves pékségeket, és egyre többen lesznek szerte a városban, és minden csúcskenyérre vágyó, fizetőképes vendég válogathat már a közeli pékségek között, a jó pékek is kénytelenek lesznek tisztességes, olcsóbb kenyeret adni, hogy szélesebb közönséget vonzzanak. Nagyon nagy szükség lesz a tisztességes dolgokra, a tökéletes mellett. Egyvalamivel azonban tényleg baj van. Az elnevezéssel. Mert jelenleg az, hogy “kovászos kenyér”, sajnos nagyon sok dolgot jelenthet, és így a vásárló becsapására szolgál. Aki megkóstolja az egyiket és a másikat, az pontosan tudni fogja, mi a különbség, de ez így nem jó. Nem jó, ha a név, az elnevezés nem takarja az elnevezés tárgyát. Kell új szó a kétféle kovásznak, amivel megkülönböztetjük őket. És akkor talán megállíthatjuk a második generációs elitistákat is, akiknek többé nem kell pejoratív hangulatú, erőszakkal létrehozott szavakkal bizonygatniuk, hogy ők a kovászjedik, mindenki más pedig alja munkát végez, mert ez egyébként nem is igaz.
Mielőtt beütött volna a krach, épp akartam írni egy posztot a második generációs pékekről. Aztán mára már a harmadik generáció képviselői fontolgatják otthon, nyissanak-e saját helyet. A járvány nagyon begyorsította itt a folyamatokat. Az első generációs kézműves pékek azok, akik külföldi példák segítségével sajátították el a kovászos kenyér készítését, lévén Magyarországon akkorra kihalt a tudás írmagja is. Ezek a pékek, akikről a blogon a nyitásuk után írtam az utóbbi tíz évben (Józsiról még akkor, amikor nem is volt boltja), ma már “rocksztárok”, ahogy az egyik olvasónk írta. A második generáció az, akiket az első generáció tanít meg a kenyérsütésre. A második generáció ennek megfelelően százszor annyi potenciális pékből áll, mint az első. Sok-sok évig az első generáció volt nekünk, de most nagy robbanás előtt állunk. A harmadik generáció pedig az, akiket a második tanít. Épp most. Facebook csoportokban, személyesen, blogokon keresztül. Még többen vannak, és a létrejöttüket nagyban segítette a járvány, ugyanis ők voltak azok, akik felvásárolták a kenyérlisztet a boltokban, miközben előtte soha nem tettek ilyet, és elkezdték kipróbálni, milyen az otthonsütés. Rengetegen vannak, akik személyesen megismerték a kovászt, a kovász az új vegánság és crossfit, mindenki bemutatja a világnak, hogy ő is csinálja. Az én közvetlen környezetemben is többen kezdtek bele ebbe, miközben korábban elképzelhetetlennek tartották ezt, és értek el jó eredményeket a kovásszal. És persze egyáltalán nem automatizmus, hogy egy otthonsütőből hivatásos pék legyen, hiszen elég sokan vezetnek autót, mégsem megy mindenki hivatásos sofőrnek, de a mostani gazdasági helyzetben, amikor sokan elveszítik a munkájukat, meg a vállalkozásuk bevételeit, azoknak elég biztos megoldás lehet egy pékség. Egy jó pékségnél gyorsan kialakul a törzsközönség, ennek tanúja voltam az utóbbi hónapokban a város legkülvárosibb és egyben egyik legfiatalabb pékségében, a Külvárosi Pékségben. Úgyhogy igen. Minél többen sütnek otthon, annál több jó pékség nyitása várható. Van azonban egy nagyon fontos különbség, amit észrevettem az első és a második generáció között, ami nyilván hatással lesz a harmadikra is. A “rocksztárok”, akik közül többet személyesen is ismerek, összességében alázatosan állnak a tésztához, a kenyérsütéshez. Azok, akikből a második generáció kiválása várható, valamint azok, akiket ők tanítanak, tehát egy elvi harmadik generáció tagjai lehetnek, helyenként elviselhetetlenül elitista képet festenek az online térben. Elég bemenni egy ilyen csoportba, és gyorsan bele lehet futni néhány nanecseszdfelazagyam-ba. Aki olvasta a Vadkovászos pékségről szóló írásomat, emlékezhet, hogy három tényező együttállása miatt örültem nagyon a találatomnak: távol a város középpontjától nehéz jobb minőségű pékárukat találni, az pedig, hogy minőségibb cuccokat viszonylag olcsón lehet kapni egy buszvégállomáson lévő bódéban, örömteli volt. Két dolog nem volt tisztázva a posztban, mert balga fejjel azt gondoltam, érthető: mi az a kenyérnél, hogy minőség (milyen szintjei vannak), és mi az, hogy olcsó (mennyiért lehet jó kenyeret készíteni). A poszt hatására a kovászszerető közösség ugyanis felháborodott. Állítólag ugyanis nem lehet igazán jó kovászos kenyeret készíteni ennyi pénzért (épp ezért dicsértem ugye a kenyér ár-érték arányát, ami úgy lehet magas, ha az érték relatív magas, vagy az ár relatív alacsony). Valaki konkrétan a fejemhez vágta, hogy én ugyan ne írjak semmit a kenyérről, mert képes voltam örülni egy “full élesztős kenyérnek". Az élesztő lett, úgy tűnik, az új sátán. Hogy ez mennyire balga dolog, arról egy gyors magyarázat. A kovászos kenyér a legjobb kenyér - ezt az állítást axiómaként kell a továbbiakhoz elfogadnunk, mintha azt mondanánk, hogy a direkttermő szőlők bora silányabb. Egyszerűen jobb az ízük, állaguk, héjuk, nemesebb és egyben hagyományosabb módon elkészíthető, összetettebb élelmiszerek. Úgyhogy a továbbiakban csak a kovászosra figyelünk, akkor is, ha néha szívesen lehúzok egy pohár othellót, szigorúan pinceszagú kávéspohárban. De nem elég a kovászos kenyeret keresnünk. Fontos megértenünk, hogy kovász és kovász között is van különbség, az elnevezés nem takar egyértelmű módot az elkészítésre vonatkozóan. Hagyományos értelemben az a kovász, amit lisztből és vízből készítenek, az adott hely természetesen előforduló élesztőgombái és baktériumai részvételével. Ez az a a kovász, amit egyszer elkészít a sütő vagy a pék, és onnantól életben van, és életben is kell tartani. Az élőlény évtizedekig, évszázadokig élhet, a pult alatt, egy hordóban, mindig, szinte minden nap kell vele foglalkozni. Ha az élőlényből egy darabot átvisznek egy másik helyre, akkor az ott található élesztőgombák és baktériumok “fertőzik meg”, és onnantól kezdve a kovász átalakul egy arra a helyre jellemző kovásszá. A kovász ezt, és csak ezt jelentette egészen addig, amíg a nagy pékségek el nem kezdtek ismét kovászt használni. A kovász másik, higított típusa az, amikor a kovászt gyorsan vagy lassan - de inkább gyorsan - előállítják, egy adott feladatra. Megerjed egy kevésbé nemes, kevésbé sajátságos gomba segítségével - konkrétan sütőélesztőt tesznek a masszába -, ettől élni kezd, aztán meg is sütik, el is pusztítják az egészet. A folyamat nem tart tovább három óránál, ami több, mint a sütőipari termékként árult gyorskenyér (a ma eladott kenyerek túlnyomó része), de kevesebb, mint a hagyományos kovásszal készült kenyerek fél napos babusgatásával töltött idő. Emiatt irtózni kell az élesztőtől? Nem. A helyén kell kezelni. Ugyanis élesztővel lehet tisztességes kenyeret készíteni, tökéleteset nem. Hagyományos, fél napos babusgatással lehet tökéletes kenyeret készíteni, olcsót nem. Tudjátok, miben van még sütőélesztő, és mi készül “kamukovásszal”? A Freyja csúcs-croissant-jai. Ja, a tésztához adnak egy kevés élesztőt, és ott a hordóban náluk a poolish, ami pontosan egy hosszú érlelésű, sokszor élesztős - Freyjánál vad - kovász. Rohadt jó dolgok készülnek sütőélesztővel, jelzem. A liszt minősége: na, az már tényleg game changer. “Kamukovász” - ezt a szót használják az élesztős kovászra a kézművesek, akik babusgatnak. Ezzel nekem csak az a problémám, hogy nagyon pejoratív. Ennek mentén aztán el is kezdődött egy káros folyamat ebben a nagyon-nagyon fiatal, csak második generációját élő közösségben. Az elitizmus gőgje kezdett terjedni. A Garat malom még a járvány első heteiben megfeküdt - a többivel együtt, persze -, amikor megrohamozták a tömegek, kenyérlisztért. A Garat malom egyike a legjobb malmoknak az országban, és ezidáig általában csak az vásárolt náluk - nyilván magasabb áron - lisztet, akinek fontos volt a minőség. A koronavírusos pánik miatt azonban bezárták a webshopjukat, és kiírták többek között az alábbiakat: “Nem vagyunk felkészülve, hogy átvegyük azokat a vevőket a multiktól, akiknek eddig jó volt az ő lisztjük is.” Édes jóistenem. Én azt hittem, hogy egész idáig ezt csináltátok. Én azt gondoltam, hogy ezidáig boldogok voltatok, hogy eggyel több a törzsvevői kör, eggyel több ember hagyja ott a multilisztet - akármi is az -, és veszi a minőséget, és lehet edukálni, meg végre eggyel többen vagyunk. De ezek szerint a klub zártkörű lett lassan, és amint eléri egy malom az erőforrásai határát, elkezdhet fölényeskedni. Az ilyen hangulat is csak erősíti a leendő minőségi pékek gőgjét. Aki most találkozik először a kovásszal, és szeretne többet megtudni róla, annak nem jó, ha egy kellemetlen közösséggel találja szembe magát, mert nem kizárt, hogy egy életre elmegy a kedve attól, hogy ennek része legyen. A folyamat hirtelen a visszájára fordul. Nem jó, hogy azok maradnak szívesen, akik két perc alatt be tudnak állni a dühös kenyérelit táborba, és simán felpofozzák egy héttel korábbi önnön valójukat. Ne náculjunk be: lehet tisztességes, jó kenyeret csinálni anélkül, hogy természetes kovászt etetnénk minden nap, és a tökéletességre törekednénk. A tökéletességnek is megvan a helye, meg a tisztességes dolgoknak is. Ha minden embernek, a kispénzűeknek is, akarsz adni egy kiló kenyeret minden másnap, akkor nem törekedhetsz a tökéletességre, mert a világon nincs annyi kézműves pék, hogy ellássa őket, nekik meg nincs pénzük kifizetni a napi 200 kenyeret sütni képes emberek és eladók napi fizetését, szétdobva (plusz adók, járulékok, rezsi, bérlet, áram, nyereség). És ahogy a második, majd a harmadik generáció elkezdi kitermelni a kézműves pékségeket, és egyre többen lesznek szerte a városban, és minden csúcskenyérre vágyó, fizetőképes vendég válogathat már a közeli pékségek között, a jó pékek is kénytelenek lesznek tisztességes, olcsóbb kenyeret adni, hogy szélesebb közönséget vonzzanak. Nagyon nagy szükség lesz a tisztességes dolgokra, a tökéletes mellett. Egyvalamivel azonban tényleg baj van. Az elnevezéssel. Mert jelenleg az, hogy “kovászos kenyér”, sajnos nagyon sok dolgot jelenthet, és így a vásárló becsapására szolgál. Aki megkóstolja az egyiket és a másikat, az pontosan tudni fogja, mi a különbség, de ez így nem jó. Nem jó, ha a név, az elnevezés nem takarja az elnevezés tárgyát. Kell új szó a kétféle kovásznak, amivel megkülönböztetjük őket. És akkor talán megállíthatjuk a második generációs elitistákat is, akiknek többé nem kell pejoratív hangulatú, erőszakkal létrehozott szavakkal bizonygatniuk, hogy ők a kovászjedik, mindenki más pedig alja munkát végez, mert ez egyébként nem is igaz.
Partnereink
Keress bennünket a Facebookon!