A világhírű - három Michelin-csillagot szerzett - francia séf, nevével fémjelzett Olivier Roellinger szakácsversenyt az Ethic Ocean/SeaWeb Europe, a FERRANDI Paris, az Yvon Bourges Catering School in Dinard és a Relais & Châteaux szervezetek hívták életre 2010-ben. Céljuk a fenntarthatóság népszerűsítése, a veszélyeztetett tengeri élőlények, főképp a halak élővilágának megőrzése. Bár a versenyen korábban csak francia és spanyol fiatal szakácsok vettek részt, 2016-ban a szervezők ezt 30 ország részvételével európai szintre terjesztették ki. Érdekessége még, hogy csak 25 év alatti versenyzők indulhatnak. Az idei versenyen 4 nemzet összesen 7 képviselője, köztük 2 magyar BGE-s hallgató – Pacsai Martin és Tóth Attila – mérte össze tudását. A versenyzők meghatározott idő alatt, ugyanabból az alapanyagokból, fenntartható termelésből származó hal, vagy más tengeri élőlény felhasználásával kétféle versenyételt – egy „profi” és egy gyorsan, egyszerűen megfőzhető, „háziasszonyi” ételt készítettek el, majd élőszóban is bemutatták receptjeiket a zsűrinek. A tét nem volt kicsi, a kelet-európai döntő első helyezettje meghívást kap az Ethic Ocean párizsi rendezvényére, melyet 2019. június 7-én, az Óceánok Világnapján (World Oceans Day) az UNESCO székházban rendeznek. Tavaly a Budapesten rendezett döntőből még hárman juthattak tovább, közülük ketten voltak magyarok.
A professzionális étel elkészítésére 2,5 óra állt rendelkezésre minden versenyző számára. A zsűri megkülönböztetett figyelmet fordított az értékelésnél az elkészítésre és a tálalásra, különös tekintettel arra, hogy a versenyétel a jövőben felkerülhet-e felső kategóriás éttermek étlapjára? A háziasszonyi étel elkészítésére 30 perce volt a versenyzőknek, a zsűri itt elsősorban a gyors elkészíthetőséget és az egyszerűséget díjazta az ízharmóniák mellett. A tizenkét tagú zsűriben három francia szakács, Gérard Marquoin, Michel Mouisel, Jean-Baptiste Gailly, valamint kilenc magyar foglalt helyet. Közöttük megtalálható volt például az AccorHotels Hungary, az Arany Kaviár Étterem és a Bocuse d’Or Akadémia képviselője. Ugyancsak tagja volt a magyar zsűrinek Szűcs Dániel, korábbi aranyérmes versenyző a BGE KVIK volt hallgatója.
Döntésük szerint a verseny végén a sorrend a következők szerint alakult:
1.: Pacsai Martin, Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar, Magyarország
2.: Jure Dretnik, College of Hospitality and Tourism, Maribor, Szlovénia
3.: Tim Guadanigno, Higher Vocational College for Hospitality and Tourism, Bled,
Szlovénia
A győztes, Pacsai Martin, zalai, Keszthelyről költözött Budapestre, amikor felvételt nyert a Budapesti Gazdasági Egyetemre. Gyakorlatait az egyetem közelében a Szent Andrea étteremben töltötte és azóta is ott dolgozik. A vendéglátás korán az élete része lett, balatoni lévén sok vízparti büfét látott és már akkor elhatározta, tenni szeretne azért, hogy a magyar gasztronómiát ne a büfésor alapján ítéljék meg a látogatók. Hogy nagyobb közönséghez juthasson el a „csúcsgasztronómia”, ne csak magasabb társadalmi rétegekhez! Ezen a versenyen a pontyfilét serpenyőben vajon „kihúzatta”, így natúr ízvilágú halfilét kapott, hozzá homárhabot adott. A köret csicsóka variációk volt, mely héjból készített csipszből, csicsóka püréből, és konfitált (lassan, alacsony hőfokon elkészített) csicsókából állt. Mellé kaporzselét, friss kaprot és kaporport tálalt. A háziasszonyi étele pedig posírozott ponty volt rántott sütőtökkel és citrusokkal. A nem szakember számára kevéssé ismert kifejezés, a posírozás jelentése: fűszeres, általában savanykás lében, lassan, gyöngyözve forraló, rövid idejű főzés. Pacsai Martin a díj átvétele után elmondta: tervei között szerepel, hogy egyszer saját éttermet nyit – előbb egy kisebbet – ahol majd kimondottan magyar alapanyagokból, hagyományos magyar ételeket készít.
De a válogatás már elkezdődött. A Magyar Cukrász Ipartestület a huszadik alkalommal hirdette meg a „Magyarország Tortája” versenyt, az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István ünnepe, Magyarország szimbolikus születésnapja köszöntésére. Az idei versenyre minden eddiginél nagyobb számú – összesen 60 – tortát neveztek a cukrászok, így az Ipartestület - az objektív zsűrizés érdekében - két elődöntőt szervezett. A 20. alkalom a rekordszámú nevezésen túl amiatt is különleges lett, hogy idén határokon átívelővé vált a verseny. Egy székelyföldi nevezés is érkezett!
Az Újlipótváros, a pesti Duna part és a hajókkal érkező külföldiek régóta kedvelt pihenő és találkozóhely volt a Dunapark Kávéház. A Szent István park oldalában álló épület földszintjén 1938-ban megnyitott, idén 88 éves intézmény hatalmas, világos belső tereivel, földig érő ablakaival és gazdag történelmi múltjával a fővárosi kávéházi kultúra kiemelkedő helyszíne volt. Ott abban a házban is, de a Pozsonyi úton és tágabb környékén igen sok híres művész lakott, ők valamennyien megfordultak a kávéházban, helyet foglaltak asztalainál. Nincs ez másként napjainkban sem, ám most egy ideig nélkülözni leszünk kénytelenek.
Bár az étterem 1894 óta áll, mai nevét csak 1910 óta viseli. Nem árulunk el titkot azzal, hogy e 116 év alatt gyakran keresték fel a társadalmi hierarchia igen magas fokán álló hazai és külföldi személyek. Jártak itt uralkodók és egyházi méltóságok, államfők és világsztár művészek, a szellemi élet meghatározó alakjai. Történetében voltak prosperáló időszakok és hullámvölgyek, jelenleg – bátran mondhatjuk – reneszánszát éli. Sok esetben a ritka vendégeknek külön, számukra összeállított menüsorok készültek, olyan fogásokkal, amelyek akkor még nem szerepeltek a nagyközönség számára elérhető kínálatban. A Gundel célja ma az, hogy ezeket az emlékeket ne vitrinekben őrizze, hanem megkóstolható történetként adja tovább.
Új színfolttal gazdagodott Újpest, és a Szent István tér környéke. A tér és az azonos nevű utca sarkán – alaposan átalakítva – megnyílt a Központ bisztró, melynek sokoldalúságát az is mutatja, hogy a nevéhez még két szó csatlakozik: kávézó bár. Arra pedig, hogy az átalakítás nem csak látszólagos, hanem igazi változást is eredményez, az üzemeltető a garancia. A vendégek valószínűleg nem figyelnek fel rá, de a „szakmában” fontos jel, hogy a hely az Eventrend Group üzemeltetésében működik tovább. A cégcsoport a magas kategóriájú – Gundel, New York, Centrál kávéház - működtetéséről ismert, mégis különösen fontos számára, hogy új minőséget, új gondolkodásmódot mutasson meg. Velük most most egy más irány is hangsúlyt kap: a kiváló minőségű, mégis elérhető árú, városi hétköznapokra hangolt vendéglátás.
Rövid próba után kiderült, hogy még az olaszul tudók között sem érti mindenki pontosan a feliratot egy Szt. István körúti üzlet homlokzatán. Pedig érdemes megjegyezni, hogy ott, közel a Margit hídhoz, egy világbajnok dolgozik és az is világbajnok, ami kikerül a keze alól. A Forni Di Napoli ajtaján belépve Itáliába érkezik a látogató és túl azon, hogy valódi, hamisítatlan olasz ízek várják, az étel, amit a tányérjára tesznek, bizonyítottan a világ legjobbja! Ha pizzáról van szó – mert az már a feliratról is kiderül - mondhatjuk: na jó, az olaszoknak könnyű. Ám nem csekély meglepetésünkre, azt is gyorsan megtudjuk: a pizzakészítés világbajnoka magyar, a világbajnok pizza Budapesten készül!
