Harmadik alkalommal szervezik meg a Tokaji borvidék legfontosabb rendezvényét. A Tokaji Tavasz eseménysorozatát a vidék több helyszínén tartják április 24 – 26 között. A változatos programok sok érdekességet – no meg jó borokat kínálnak a vendégeknek.

 A programsorozat a Tokajban élők nagyszerű eredményeit igyekszik bemutatni. A világon mintegy kétszáz borvidéken termelnek édes bort, ezek rangsorában kell elhelyezni Tokajt. Kétségtelen, hogy a legösszetettebb természeti adottságú, talajú borvidékről van szó – állapította meg Szepsy István, a Tokaji Borlovagrend elnöke. A borvidéken 27 településen, 418 dűlő található, ahol hatvanhárom különféle kőzettípust különböztethetünk meg, ezeknek minden átmenetével, keverékével, rétegeződött formájával együtt. Az alaptípusok is erősen eltérnek egymástól, noha mind vulkanikus. Az andezit például robbanásos kitöréssel jött a felszínre és emiatt mállik. A legszélesebb skálán a riolittufák mozognak. Van zeolitos, vasoxidos és még sok más.

A XVI. században, amikor a törökök elöl menekültek a későbbi birtokosok, ott vásároltak területet, ahol nyilvánvaló volt, hogy jól eladható bort készíthetnek. A talajtani térképen kívül van egy másik is, az 1800-as évekből, amin láthatók a háromszáz évvel korábbi parcella-kiosztások. Rangsorolták őket, I. osztályúak voltak, melyek borát a legdrágábban, külföldön adják el. Már akkor! A Tokaji Szamorodni a világon bármely édes bornak versenytársa, de az előállítása is az egyik legdrágább, az árának ehhez kell igazodnia! Kétszáz éve tudták, hogy legjobb borok szőlőjét magasan fekvő, lejtős, több rétegű, köves talajú helyről, idős tőkékről, kis hozammal szüretelték. Ma az a feladat, hogy amit a korábbi évtizedekben elrontottak a tokaji borral kapcsolatban, azt céltudatos munkával helyreállítsuk. Az egyes termelők borának „pozícionálása” pedig megoldhatatlan a borvidék együttes hírnevének visszaszerzése nélkül.

Többek között ezért is nagy jelentőségű az áprilisi rendezvénysorozat, ahol a borárverésen sok külföldi is részt vesz – mondta el a Borlovagrend Tanácsának tagja, Szabó Hajnalka. A program április 24-én, már Budapesten elkezdődik, a MÁV nosztalgia-vonatot indít a Nyugati pályaudvarról. A Királyi váróteremben reggelivel várják az utasokat, a vonaton borkóstoló, ebéd és a tokaji dűlők bemutatása segíti az idő gyorsabb múlatását. Tokajban az érkezés után dűlőtúrákon vehetnek részt a vendégek, majd némi pihenés után borkóstolós vacsoraestre kerül sor a Disznókő Szőlőbirtokon. Szombaton, 25-én a licitálni kívánókat elviszik a sárospataki várba, ahol lehetőségük lesz az árverésre benevezett borok vakkóstolására. A palackokat csak betűvel jelölik, így nem befolyásol senkit a termelő neve. A kóstolást ebéd követi, majd 14.30-kor elkezdődik az árverés. Eddigre már a kódolt borok termelőinek nevét is tudni fogják az árverezők. Licitálni megbízással és telefonon is lehet, akár külföldről is. Az elmúlt években a tételek mintegy fele külföldön talált gazdára. Az árverési tétel vagy egy gönci hordó (136 liter) vagy félhordónyi (68 liter) mennyiség lehet. A program este gálavacsorával másnap pedig a pincészeteknél kóstolóval végződik.

 Érdekes megállapítást tett Mészáros Gabriella, nemzetközi borakadémikus. Szerinte az ilyen fajta árveréseket újra meg kell tanulni. Olyan tételeket kell bemutatni, melyekhez sehol máshol hozzájutni nem lehet. A mi borvidékeink sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint a hasonló értékeket termelő francia vagy olasz területek. A legfontosabb, hogy a borokban maguk a termelők higgyenek legjobban! Ha ők nincsenek tudatában annak, hogy mennyire különleges és egyedi tételeket tudnak előállítani, akkor nehéz lesz erről másokat meggyőzni. A vevőknek pedig azt kell tudni, hogy nem feltétlenül az adott termelő legkiemelkedőbb boraira licitálnak – bár sok ilyen is van közöttük. A szakmai zsűri ugyan előzetesen válogat, de nincs minden évben mindenkinek „csúcsbora”. A borgyűjtők viszont hozzájuthatnak olyan tételekhez, amik sehol, senkinek nincsenek meg.

Az árverésről szóló tájékoztató része volt a tokaji borok Tokaj Grand elnevezésű, nagyszabású seregszemléjének a budapesti Corinthia szállodában. Ennek során lehetőség nyílt megkóstolni párat az előző évek árverési tételeiből. A Tokaj Kikelettől a Váti dűlőből származó 2012-es Hárslevelűnek a borvidék „emblematikus” borai között helye van. A pincészet családi birtok Tarcalon. Boraik szelídebb, lazább szerkezetű, barátságosak és a Hárslevelű a fajta sajátosságaival ezt még csak növeli. Az évjárat nem volt igazán kiemelkedő, a nagy meleg és a hosszantartó szárazság gondokat okozott. Ez a bor viszont minderre rácáfol. Illatában a fajtára jellemző mézes karakter érezhető, aromája citrusos, alkoholtartalma sem tolakodó.

 A Füleky pincészet tizenhat hektáron gazdálkodik Bodrogkeresztúron. Első száraz bora a Király dűlő keleti oldaláról, a 2012-es Király Furmint négyhektoliteres hordóban erjedt és érett. Illatában ennek a nyomai érezhetők. Az évjárat melegsége megmutatkozik az alkoholtartalomban is, de a bor szerkezeti egyensúlyát ez nem bontja meg. A dűlő ásványossága felismerhető. A bor határozottan „hosszú” tartalmas, de semmiképpen nem nehézkes. Megmaradt a „virgoncsága”, finom, gyümölcsös karaktere. Fogyasztás előtt célszerű hat - nyolc óra levegőztetést is adni neki, hogy koncentrációját képes legyen tökéletesen megmutatni.

Samuel Tinon, amikor először megjelent hegyaljai boraival, még Szamorodnijaival hívta fel magára a figyelmet. Azóta már mindenki örömmel fogyasztja száraz Furmintjait is. A Szent Tamás dűlő 2013-as Furmintját a 2012-es Király Furmint után kóstolva, nyilvánvaló az évjáratok közötti különbség. Büszkék lehetünk arra, hogy itt minden évjárat képes komoly „játékteret” adni. Egészen más savszerkezet, egészen más arányok jellemzik a két bort. Ez a kimondottan lendületes, karcsúnak tűnő, de nem vékony karakter pontosan a 2013-as évjárat sajátsága. Az alkohol, az ásványosság, tökéletes egyensúlyban van.

A Szepsy pincészetből a most bemutatott 2013-as Nyúlászó Furminthoz hasonló bor egy hordója egy korábbi árverésen a legmagasabb, nyolcmillió forintos értékelést kapott. A húszas években telepített szőlő túlélte a háborút, mára kiváló bort ad. Szinte száz százalékban „madárkás” Furmint. A kifejezés azt jelenti, hogy a bogyók nem mindegyike termékenyül meg. Vagy lepereg vagy apró szemű marad. Ez a bor kis – magyar - hordóban erjedt, a gazdag, összetett talaj mellett kiemelkedő minőségében ez is közrejátszik, csakúgy, mint ahogy selymességében az idős tőkék hatása érezhető. Ez utóbbi az, ami számos más szép és értékes Tokaji Furminttól megkülönbözteti. Úgy tud koncentrált lenni, hogy semmi túlzó nincs benne. Elegáns visszafogottságot kínál, de mégis kitölti a száj legapróbb zugait is.

Ahogy mondani szokták: „jobb sorsra érdemes” a tíz hektáron dolgozó Szent Benedek pincészet, mely évről-évre nagyon komoly fejlődést mutat boraival. Ma még kevesen ismerik őket. A negyvenes években telepített tőkéik dél-kelti lejtőn élnek. A talaj minőségét a dűlő „Köveshegy” neve is jelzi. Igyekeznek boraik alkoholtartalmát 12-13 fok között tartani annak érdekében, hogy „jól ihatóak” maradjanak, ne okozzanak gondot annak, aki többet szeretne inni belőlük. A 2009-es Furmint különösen sikeresnek mondható. Az érettség, érleltség uralja a bor jegyeit. Aromavilága, gazdagsága, ereje komoly rokonságot mutat a hasonlóan érlelt Burgundi Chardonnayhoz. Mivel a fejlődése elején tart, még sokáig kiváló marad.

A kóstolón az édes borok sorát a késői szüretelésű, 2013-as Szent Tamás – Makovicza Furmint vezette be. A mádi római katolikus templom védőszentjéről elnevezett hegy korábban valószínűleg egyházi, 1601-től viszont Rákóczi birtok volt. Tulajdonosai később többször változtak. A Makovicza dűlő a hegy déli oldalán helyezkedik el. Ehhez a borhoz az aszúszemek kiválogatása után megmaradt szőlőt dolgozták fel. Hagyományos módon préselték és ötszáz literes, zempléni tölgyből készült hordóban érlelték nyolc hónapig. Nem kelt cukros hatást, lendületes, gazdag gyümölcskosárra emlékeztető ízű, utóízében a zamatok sokáig megmaradnak. Sajnos sok édes bor kering a piacon, de a mi nagyon értékes borainkat ezek az árverések is segítenek a helyükre illeszteni.

A borvidék legdélebbi oldalán helyezkedik el a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok. Talaja vastag löszréteggel borított vulkanikus, ez boraik minőségét döntően meghatározza. Történelme több mint ötszáz évre nyúlik vissza. Aszúikat mindig friss, még nem erjedő mustban áztatott szemekből készítik, ez segít a lösztalaj által közvetített könnyedség megőrzéséhez. A 2010-es, hatputtonyos Aszú címkéjén a „7-es hordó” megjelölés a történet kezdeteire utal, amikor hét szőlőtáblából létrejött a birtok. Ma ezt a nevet mindig a legjobb tételek kapják. Jó példája ez a bor annak, hogy nehéz évjáratban is lehet kifogástalan minőséget, kimondottan egyedi karakterű borokat előállítani. Lenyelése után roppant gazdag aromavilág marad a szájban, a látszólagos könnyedsége ellenére sok finom ízzel örvendezteti meg kóstolóját.

A bemutató zárótétele, a Disznókő pincészet 2011-es, hatputtonyos Aszúja egy viszonylag új, magyar szőlőfajtából, a Zétából készült. A százhektáros nagybirtokon van ennek a szőlőfajtának a legnagyobb területe Tokajban és évről-évre kiváló minőségű aszúszemeket terem. Furmint alapborban való erőteljes áztatással gerinces, hosszú, savakban gazdag bort ad, ami tele van élettel. Aszújának önállóan két évjárata jelent meg eddig, a 2002-es és ez a 11-es. A tavalyi árverésen a borból az egész tételt egy kínai vevő vitte haza, az első borárverésen pedig 4,2 millió forintos hordónkénti árat értek el vele. A bor önmagában is tökéletes lenne, és az aszúsodás során a Botrytis már csak, mint kiegészítő tette rá a maga névjegyét. Finom savak, szép szerkezet, elegancia jellemzi. Várható, hogy az idei árverés is hasonló sikereket hoz, mert lassan Magyarországon is megjelennek a befektetők a borpiacon. Gyűjtésre érdemes és muzeális borokat már befektetési alapok is vásárolnak, olyanok, amelyek egy év alatt szinte hihetetlen - 200 százalékos hozamot is elértek.